FARAGÓ
LAURA*
SEGESDI GYÖRGY PÁVA-SZOBRA
Segesdi
György „Páva-szobra” Faragó Laura 2015-ben megjelent nagysikerű könyvének
borítóján (Napkút Kiadó, 2015)
A XX. század
viharos történelmében – amelynek az első felét az „élő krónikából”,
azaz szüleim vallomásaiból ismerem, másodiok felét pedig magam is átéltem – van
számomra egy nevezetes pillanat. Ez életem egyik kikristályosodási pontja,
nyugvópont, amikor „még a Nap is megállt az égen, és gyönyörködött”: az 1969-1970-es
„Repülj páva” népdalverseny. Ennek az első népdalversenynek – amelyet a
Magyar Rádió és Televízió „felszabadulási népdalverseny” néven országos
versenyként szervezett, s amely egy évig zajlott a televíziónézők
nyilvánossága előtt –, 1970. április 4.-én volt a gálaestje. Veres Péter a
népdalverseny döntőjén egy görög bölcset idézett: „Adj egy szilárd pontot,
és kifordítom sarkaiból a világot.” Számára ez a pont a Föld volt, amelyen
élünk. A verseny egyik szereplőjeként én is mélyen átéreztem szavait, s a
magam számára ezt így fogalmaztam meg: az én szilárd pontom a végtelenből
jövő zengő anyanyelvünk, amelyet énekelhetünk!
Faragó
Laura a „Röpülj páva” c. TV népdalverseny 1970-es döntőjében
A
verseny „nagydíja egy gyönyörűséges, ezüstlemezekből hegesztett,
kiterített tollú páva volt, a kitűnő – ez idő tájt már
Munkácsy-díjas – Segesdi György** szobrászművész alkotása. Ez a
remekmű – amely akkor nemcsak az első magyar népdalversenynek volt a
szimbólum, hanem egy egész nép összetartozásának is! – pontosan harminc éve van
tulajdonomban. A pávát, a népdalverseny nagydíját, fordulóról fordulóra
„beharangozták” a verseny műsorközlői, csak éppen soha senki nem
látta – egészen a díjkiosztásig! Akkor ünnepélyesen, a televízió nyilvánossága
előtt „leleplezték”, s végre az egész ország megismerhette a szobrot. De
csak pár percig gyönyörködhettek benne az emberek, mert a díjkiosztás után egy
húszesztendős szegedi főiskolás lány – édesapja segítségével, mivel a
szobornak a súlya is tetemes volt – hazavitte Pécelre, akkori otthonába.
Ez a
diáklány én voltam.
Furcsa módon a sors különös kegyeltjének nem akkor éreztem magam – talán föl sem fogtam, hogy milyen szerencse ért, hiszen húszévesen az ember sokkal inkább előre tekint, a jövő feladataira koncentrál –, hanem most, harminc esztendő elteltével. Most érzem igazán ajándéknak ezt a gyönyörű remeket, a „pávát”!
2
farago laura – YouTube (5:25)
Az
MTV felvétele az 1970-es „Röpülj páva” versenyt idézi. Faragó Laura énekét Vass
Lajos vezeti be.
A
verseny után rengeteg levelet kaptam az ország különböző részeiből,
hogy küldjek fényképet róla. Akkor sajnos nem volt lehetőségem erre,
hiszen a szülői házban tíz testvéremmel együtt éltem és tanultam.
Mindannyian diplomát szereztünk, ez volt a mi „hozományunk”, ahogy drága
szüleink mondogatták!
A
televíziónézők azóta sem felejtették el a szobrocskát, hiszen még ma is
gyakran megszólítanak: És mi lett a pávával? – Otthon gyönyörködöm benne!
Most a
páváról talán sokunknak eszébe jut majd a magyart népdal, ami megihlette Ady
Endrét is: „Fölszállott a páva, vármegye házára / Sok szegény legénynek
szabadulására.” De emlékeztessen
ez a szobrocska a XX. század két nagy zeneszerzőjének, Bartók Bélának és
Kodály Zoltánnak a magyar népdal megmentéséért való közös erőfeszítésére!
A népdal nemcsak az ő munkásságuk alapja, de az egész magyarság
megmaradásának záloga is, hiszen, ahogy a népdalverseny döntőjének
meghívóján álló Kodály-intézet mondja: „Hisszük, hogy minden nép megél addig,
míg van mit mondania embertársainak.”
A CD-ről az alább
felsorolt 34 dal közül a kék színnel jelzett
szövegekre klikkelve négy dal hallható Faragó Laura előadásában:
Faragó Laura |
Faragóm Laura: Szülőföldem – zengő anyanyelvem
Faragó Laura
Szülőföldem – zengő
anyanyelvem CD-melléklete
1.
Elindult Mária
(Pest-megye): LÁZÁR ERVIN népdala
2.
Regösének
(Dunántúl): ÁGH ISTVÁN népdala
3.
Örvendezzél,
Betlehembe menjél (Moldva): BEKE GYÖRGY népdala
4.
Apámért
s anyámért (Erdély): BELLA ISTVÁN népdala
5.
A kertmegi kert
alatt (Békés): CSUKÁS ISTVÁN népdala
6.
Ablakomba,
ablakomba (Alföld): BALLA D. KÁROLY népdala
7.
De szeretnék az
égen (Erdély): LÁSZLÓFFY ALADÁR népdala
8.
Megszólalt már a faluban (Alföld): LATOR LÁSZLÓ
népdala
9.
A csitári hegyek alatt (Felvidék): MAKKAI ÁDÁM népdala
10. Szivárvány
havasán (Erdély): TORNAI JÓZSEF népdala
11.
Nekünk a legszebbik estét (Bukovina): TAMÁS
MENYHÉRT népdala
12. Túl a Tiszán
learatták (Alföld): SZÖLLŐSI ZOLTÁN népdala
13. Az anyai átok –
népballada (Kárpátalja): VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ népdala
14. Bagolyasszonyka
– népballada (Dunántúl): KISS ANNA népdala
15. Hej, halászok,
halászok (Dunántúl): TÓTH JUDIT népdala
16. Édesanyám
rózsafája (Erdély): PINTÉR LAJOS népdala
17. Magyar hazánk,
te jó Anya (gregorián): TÓTH BÁLINT dala
18. Este jött a
parancsolat (Erdély): NAGY GÁSPÁR népdala
19. Látod édesanyám
(Alföld): ORAVECZ IMRE népdala
20.
Felszállott a páva (Dunántúl): CZIGÁNY GYÖRGY
népdala
21. Sűrű
sötét felhők vándorolnak (Alföld): KISS BENEDEK népdala
22. Kicsi madár,
jaj de fönn jársz (Erdély): MÉSZÖLY DEZSŐ népdala
23. Sose nyílik ki
a rózsa: GYURKOVICS TIBOR népdal-parafrázisa
24. Megöltek egy
legényt – betyárballada: AMBRUS LAJOS népdala
25. Este van már,
este van (Bukovina): KALÁSZ MÁRTON népdala
26. Erdők, völgyek, szűk ligetek (Dunántúl): SZEPESI ATTILA népdala
28. Körösfői kertek alatt (Erdély): MEZEY KATALIN és OLÁH JÁNOS népdala
29. Esik az eső, ázik a heveder (Kossuth-nóta): DÖBRENTEI KORNÉL népdala
30. Mikor guláslegény voltam (Dunántúl): CUKOR GYÖRGY népdala
31. Csillagom, révészem (Felvidék): JÓKAI ANNA népdala
32. Szól a kakas már – virágének: MEZEI ANDRÁS népdala
33. Szabó Kata balladája (Felvidék): GÁL SÁNDOR népdala
34. Kiszáradt a tóbul (Hortobágy): BUDA FERENC népdala
35. Szék városi öreg templom (Erdély): KÁNYÁDI SÁNDOR népdala
36. Nem arról hajnallik (Erdély): CSOÓRI SÁNDOR népdala
*Faragó Laura (Pécel, 1949. augusztus
9.) Kossuth- és Magyar Örökség díjas magyar énekművész,
népdalénekes
**Segesdi György (Budapest, 1931. július
17.) Munkácsy Mihály-díjas szobrász, érdemes- és kiváló művész.
--
(Faragó Laura
visszaemlékezése megjelent „A XX-század ujjlenyomata” c. könyvben, melynek
ötlet adója, válogatója és előszó írója Gerő András volt. VÁROSHÁZA,
Budapest, 2001)