EGY LEGENDÁS HANGFELVÉTEL TÖRTÉNETE*

 

Ötven éve került piacra az a felvétel, amely azóta is a legnagyobb példányszámban fogy el a Hármasverseny-felvételek közül, és bekerült a Gramophone angol hanglemezlemez-szaklap „50 legjobb Beethoven-felvétele” közé. A „Század nagy felvételei” címszó is szerepelt - korábban az EMI, most pedig a Warner Classics cég által kiadott lemez - egyik borítóján, amely idén, Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából, ünnepi kiadásban látott napvilágot.  Az album pedig nem más, mint a Beethoven: C-dúr Hármasverseny, op. 56 (David Ojsztrah, Msztyiszlav Rosztropovics, Szvjatoszlav Richter, Berlini Filharmonikusok, vezényel Herbert von Karajan (1969. szeptember 15-17, Jesus-Christus-Kirche, Berlin).

 

Beethoven az ügyes zongorista hírében álló Rudolf főhercegnek ajánlott műve olyan mesterművek szomszédságában született, mint az Eroica szimfónia és az Appassionata szonáta. Egy zongoratrió és egy zenekari mű összeötvözésével, könnyedebb hangulatú, de igényes mű keletkezett. Figyelembe véve a fiatal főherceg zongorista képességeit, a hegedű- és csellószólam az, amely magas követelményeket támaszt előadójával szemben. A szólista-zenekar arányok helyes megtalálása és a többi, igen népszerű Beethoven-versenymű is oka lehet annak, hogy azoknál lényegesen ritkábban adják elő.Érdekesség a fent említett felvétellel kapcsolatban, hogy különösen sok kritikai megjegyzés is született a lemez kapcsán, ezek közül a leghíresebb nem másé, mint Szvjatoszlav Richteré, aki naplójában első kézből írja le a felvétel körülményeit. A jelenleg 97 éves Csobádi Péter újságíró, zenetudós - Karajan sajtófőnöke évtizedeken át - volt az, akinek anno az ötlete támadt, hogy a három szovjet világsztárral készítse el Karajan a lemezfelvételt. Salzburg melletti otthonában beszélgettünk erről.

 

Székely György

 

Csobádi Péter: Karajan ebben az időben népszerűsége tetőfokán volt. De róla tudni kell, hogy a zene mellett nagyon komolyan foglalkoztatta sokminden, így a politika is. Egy igazi államférfi is volt, jó meglátásokkal.  Bevallott célja az volt, hogy a német-szovjet kapcsolatokat – a hidegháború ellenére – megpróbálja a kultúra, a zene erejével javítani. Ezt szolgálta 1968-ban a Berlini Filharmonikusok szovjetunióbeli turnéja, amely igen nagy sikerrel járt. 1970-ben, Beethoven születésének 200. évfordulója alkalmából jubileumi lemezkiadványok sokasága született. Én akkoriban a Deutsche Welle (DW) nyugatnémet rádió szerkesztője voltam. A DW nemcsak kulturális, hanem politikai területen is nagy szerepet játszott az országban, sőt Európa-szerte, és a csatorna igazgatója, Walter Steigner – aki korábban az UNESCO főtitkára is volt – missziónak tekintette a kapcsolattartást a keleti országokkal. 

 

Csobádi Péter napjainkban - a szerző felvétele

 

Igen jó barátságba kerültünk, és egy napon azt mondtam neki, ha a Beethoven Hármasverseny hanglemezfelvételét terveznék – a DW ugyanis hanglemezek kiadását is előmozdította – akkor játszhatnának benne szovjet művészek. A DW már korábban is kiadatott olyan hanglemezt, amelynek volt művészet-politikai háttere. Felkerestem a szovjet művészek német ügynökségét, és megtudtam, hogy Ojsztrah, Richter és Rosztropovics egyaránt hozzájuk tartozik. Megkezdődtek a tárgyalások: Ojsztrahot, Rosztropovicsot kiengedték, Richtert nem. Helyette az amúgy kiváló Lev Oborin jött Berlinbe, és a művet előadták Karajan vezényletével.  Az EMI hanglemezcég azonban nem adta fel. Végül sikerült Richtert is „megszerezni”, és elkezdődött a lemezfelvétel. Ennek az előadói költségei extrém magasak voltak. Végig ott voltam a lemezfelvételeken és a felvétel hangulata valóban kissé rideg, néha feszült volt. Karajan a produkciót sajátjának tekintette, de három nagy, szuverén művésszel volt dolga, akik viszont másként gondolták a mű stílusát. Ojsztrah romantikus énje, Rosztropovics kirobbanó stílusa nem passzolt Karajan nyugodt, kissé lassú tempóihoz. Ennek ellenére vita, hangos szóváltás nem történt. Mindenki tette profin a dolgát, és a felvétel meghallgatása után Richter és Ojsztrah azt kérte, még egyszer vegyenek fel részeket. Karajan azonban már erre nem volt hajlandó, és elhangzott az elhíresült mondása: „Sajnos nincs több időnk, még fotózásra is kell mennünk”.  

 

Szvjatoszlav Richter és Herbert von Karajan

 

 - Richter naplójában elég sarkosan fogalmazott: „Rettenetes felvétel, nem vagyok hajlandó felvállalni. Harcvonal alakult ki Karajannal és Rosztropoviccsal az egyik oldalon, én és Ojsztrah a másikon... (...) És milyen émelyítő a lemezborítón szereplő fotó: ő művészien pózol, mi, a többiek, pedig grimaszolunk, mint valami idióták.”

Karajant Richter egyénisége talán még zavarta is. Erről egy anekdota is található Richter naplójában. Amikor Richter egyik közös koncertjük kapcsán megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen német (édesapja német volt), erre Karajan így válaszolt: „Én pedig kínai vagyok”. Karajan hangfelvételei alapján több kritikus is megjegyezte, hogy Karajan ritkán szeretett versenyműveket kísérni, a zenekari művek közelebb álltak hozzá.

 - Karajan vezéregyéniségéből következett ez, nem szerette, ha „több dudás van egy csárdában”. Azonban Karajan hallatlan fegyelmezett volt, és korrektül végigvitte a felvételt. Nekem viszont hiányzott a felvétel alatt a művészek lelkesedése, inkább a hideg professzionalizmus jellemezte a munkát. Ez művészileg egy „rutin” felvétel volt. Politikailag azonban Karajan számára ez fontos volt, mint „zenei híd” a nyugat-keleti tábor között.

 

L. van Beethoven: Hármasverseny – hanglemezborító 2020. Warner Classics

Beethoven - Triple Concerto (Richter - Oďstrakh - Rostropovitch) (36:21)

00:00 - Allegro

17:53 - Largo

23:28 - Rondo alla polacca

Sviatoslav Richter: Piano; David Oďstrakh: Violon; Mstislav Rostropovitch: Violoncelle

Berlin Philharmonic Orchestra

Herbert von Karajan

Recording: 1969 in Berlin, Jesus Christus Kirche EMI Classics

 

- A lemez utóélete megcáfolta a „nehéz szülést”, milliók hallgatták-hallgatják örömmel, és a kritikusok egy része is „behódolt”: a felvétel körülményei ellenére elismerték annak művészi értékét. Thierry Vagne zenetörténész állandóan frissített blogja jelenleg 58 felvételét tartalmazza a Hármasversenynek, ő minden kritika ellenére a stúdiófelvételek között ezt tartja a legizgalmasabbnak.

 

*Eredeti közlés: Gramofon.hu, 2020. 09. 09. / A Szerkesztő köszöni a Gramofon (1996 ÓTA A KLASSZIKUS ZENE ÉS A JAZZ SZOLGÁLATÁBAN) szíves hozzájárulását. /

---

Székely GyörgyNEK a

Gramofon - klasszikus és jazz zene

internetes kiadásában megjelent közelmúltbeli írásaiból:

MOZART ÉL! – SALZBURGI MOZART HÉT 2020

 SALZBURG MÁSKÉPP – 100 ÉVES AZ ÜNNEPI JÁTÉKOK

A MÚLT HANGJAI – SALZBURG EMLÉKEZIK