Mező Imre: Dallam kisasszony ruhatára

153 könnyű variáció zongorára

Terjedelem: 52 oldal

Formátum: Bach (23 x 30,2 cm)

Kiadó: Universal Music Publishing Editio Musica Budapest

2020 májusában jelent meg fenti cím alatt az Editio Musica Budapest egyik legújabb kiadványa. A kottában közölt variációk megírására egyrészt Bartók Béla és Kodály Zoltán: Magyar népdalok énekhangra zongorakísérettel című, 1906-ban megjelent kiadványának előszava ösztönzött, amelyben a szerzők leírják, hogy a népdalt, ha pódiumra visszük, a városi közönség ízlésének megfelelően fel kell öltöztetni. Másrészt Schönberg megjegyzése, amelyet zeneszerzés kötelezőtárgyat hallgató növedékeinek mondott, miszerint a zenében egy probléma megoldásának sokféle módja lehet.

    A cím megnevezi a főszereplőt, ő a Dallam kisasszony, a variáció sorozat témája: ismeretlen eredetű magyar népdal, melynek dallamát Kodály közölte először az Ötfokú zene I. füzetének 17. számaként 1947-ben. Szövege utólagos kiegészítés. Kriza János: Vadrózsák című gyűjteményéből származik, a dallamhoz Holló Sándor egykori Békés-tarhosi zenetanár illesztette. A kotta végén megtalálhatók a felhasznált népdalok szövegei és forrásaik.  

    A főszereplő a sorozat minden darabjában megjelenik, de mindig más és más öltözetben, azaz ellenszólammal. Ezek összessége jelképezi a ruhatárat. Amint a különböző öltözékek minden esetben megváltoztatják viselőjük megjelenését, úgy ezek az ellenszólamok is más és más jelleget, karaktert adnak a főszereplőnek. Nem pusztán kíséretek. Önálló vonalvezetésük, saját mondanivalójuk is van, éppen ezért a kifejező hangon való játékot igénylik. Csak így jöhet létre a főszereplő mindig új formában, új színekben való megjelenése.

    Különösen fontos ez a Dallampárok feliratú rész tizenöt variációja esetében. Itt a témához ellenszólamként egy másik népdal szolgál. Nevezhetjük ezeket a variációkat egyszerűen quodlibetnek, vagy a korál-quodlibet kifejezés mintájára népdal-quodlibetnek. A két dallam együtt való játéka nem könnyű feladat, de igen jó előtanulmány lesz a barokk korszak polifonikus műveinek előadásához.

Az egyes darabokat vizsgálva a következő megoldásokkal találkozunk (példaként, a darabok sorszámával): hármas és négyes csoportok egymással szemben, 34; kánon augmentált ellenszólammal, 58; szólamcsere, 66-67; szólamcsere kánonszerű indítással, a téma indít,70-77; szólamcsere kánonszerű indítással, az ellenszólam indít, 68-69; variált ellenszólam, 127-128; hangok értéke megkettőzve, 139; kánonszerű szerkesztés, 140; teljes terjedelmében bemutatott új népdal ellenszólammá válik, 142; dallamsorok között szünetelő ütem, 143; módosított metrum és ritmus, 152; az ellenszólam két-két üteme más-más dallamból való, 153.

    A variációk lejegyzése lehetőséget ad a hét kereszttől a hét béig az összes előjegyzésben való játék gyakorlására. A darabok többségében nincsenek előadási utasítások. A játszó feladata a darab karakterének, hangulatának megfelelő játékmódra saját fantáziája, ízlése alapján rájönni.

    A variációkat a kotta nehézségi sorrendben közli, amely előjegyzésenként újra indul. Ismert tény, hogy e téren nincs mindenkinek egyaránt megfelelő megoldás.

Jelen sorrend megállapításában, valamint az ujjazatok helyességének ellenőrzésében Hambalkó Edit köszönettel fogadott szíves tanácsaival volt

segítségemre.

    A kötet hátsó borítóján Becht Erika megszívlelendő sorait olvashatjuk a kötetről, és használatának legkedvezőbb módjáról.

Mező Imre

zeneszerző, zenei szerkesztő. Szeghalmon született 1932. április 6-án. Tanulmányait 1950 és 1958 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés, majd zeneszerzés szakán végezte, Vásárhelyi Zoltán és Szervánszky Endre tanítványaként. 1958 és 1968 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezet szolfézstanára, 1968-tól a Zeneműkiadó Vállalat szerkesztője. 1959-ben második díjat nyert a bécsi zeneszerzői versenyen. Sulyok Imrével majd Kaczmarczyk Adrienne együttműködésével évtizedekig gondozta a Zeneműkiadó Liszt Összkiadását. 2004-ben Szabolcsi-díjjal tüntették ki.