"A jó lÉgzÉs és a belőle nyerhető energia mindenkinek fontos"
Nádor Magda
kutatásról, az Életről És az "Élő hangszerek" kÉt típusáról
Nádor Magda (lfze.hu)
Könyvben akarja összefoglalni
több mint három évtizedes munkájának tapasztalatait Nádor Magda, amely
mindenkinek, nemcsak a művészeknek
segíthet jobbá, könnyebbé tenni az életet. Az énekesnő,
aki kimagasló külföldi karriert mondhat magáénak, már több mint húsz esztendeje tanít a
Zeneakadémián. A drámai koloratúrszopránnal,
aki tavaly decemberben ünnepelte 65. születésnapját, arról
beszélgettünk, hogy
milyen tapasztalatokkal gazdagodott az elmúlt több mint három évtizedben,
és mivel szeretne foglalkozni az utolsó tanévét
követő esztendőkben.
- Nem egyformán lélegzünk! Erre hívta
fel a figyelmet a több
mint másfél évtizede íródott DLA-dolgozatának már a címével is.
- Az egyik embernél a BELÉGZÉS, a másiknál a KILÉGZÉS a hangsúlyosabb. Mindenkinél van aktív és passzív folyamat a légzés mechanizmusában, vagyis alapvetően kétféle a légzésünk ritmusa. A különbségek megfigyelése és analizálása során kiderült, hogy ennek alapján mennyire másként működik az emberi test is. Az első könyvem is erről szólt, Az erő a nyugalomban rejlik címmel, ami 2000-ben jelent
meg. Minden kollégám asztalára letettem egy példányt, abban reménykedve, hogy a leírtak elindítanak közöttünk egy tartalmas, mindnyájunk számára hasznos szakmai
párbeszédet. Sajnos nem így történt. Senkit nem érdekelt a téma. Pedig a világ egyre több országában dolgoznak ,tanítanak ezen ismeretek birtokában,
figyelembe és komolyan véve testünk differenciált működését. Két éve felkeresett engem egy Kölnben tanuló, magyar fuvolista kislány, mert ottani tanára is ezen a bázison tanít. Ez a fiatal az anyanyelvén pontosan tudni akarta, hogy mit és miért úgy kell csinálnia ahhoz, hogy könnyebben érhessen el
jobb eredményt. Ami engem illet, még aktív énekesként találkoztam ezekkel a kategóriákkal. Amerikai énekes kollégáim hívták fel a figyelmemet az ezzel
kapcsolatos irodalomra. Hogy mit is takar valójában az aktív be-, illetve kilégzés lényege, arról már diák
koromban voltak sejtéseim, de a Zeneakadémián eltöltött 21 év világossá
és egyértelművé tette mindezt. Német
szakemberek közel százéves, kitartó munkájának
köszönhető az az ismeretanyag, amelynek alapján
elindulhattunk a légzés- éneklés-beszéd nem
egyforma működésének a megértése útján. Röviden: a korán kelő-korán fekvő ember egészen más tulajdonságokkal rendelkezik,
mint az ellenkező típus. Míg az egyiknél a test legnagyobb felülete meleg, táguló zónát képvisel, ezért fázós, addig a másik embernél ez nem így van. Ennek megfelelően másképpen kell kezelni, gyógyítani a különböző testrészek betegségeit. Ez pedig nem csak az énekesekre és zenészekre vonatkozik, hanem mindenkinek fontos. Míg az egyikünknél a mellkas táguló zóna, a másik embernél szűkülő!
Ide vezethető vissza az ősidők óta
fennálló vita arról,hogy a "hasi" légzés, vagy inkább a mellkasi a jó! Mindkettő az. Kinek ez, kinek az!
Vannak kollégáim, akik mindenkit lefektetnek,
a hasukra könyveket tesznek, és azt tanítják, hogy a levegővételnél meg kell
emelkednie a könyvnek! Vagyis mélylégzésre kényszerítenek
mindenkit. De mi van akkor, ha az illető születésénél fogva mellkasi légző!? Hát az illető nem fejlődik, egyre
kellemetlenebbül érzi magát az énekórákon,
egyre görcsösebb és ijedtebb
lesz. Mi pedig megállapíthatjuk hogy NEM ELÉG TEHETSÉGES! A "hasi" légzés kifejezésről engedjen meg egy megjegyzést. A tüdő a mellkasban van, nem a hasban, és vagy széltében tágulékony,
(aktív BELÉGZŐ!), vagy pedig lefele (aktív KILÉGZŐ!). Bízom benne, hogy ez így érthető.
2018-ban a berlini Charite (világhírű kutatókórház!)
egy orvosi szaklapban nyilvánosságra hozott egy meglepő kutatási eredményt. A korán kelő-korán fekvő és a későn kelő-későn fekvő "belső
órával" született emberek vérében világosan és egyértelműen 12
gén eltérés van. S ez nem változik meg egész életünk során. Bár mi - német és osztrák kollégáimmal
együtt - ezzel a jelenséggel főként a légzés és az éneklés kapcsán foglalkozunk alaposan és mélyrehatóan,
fontos megerősítés számunkra az orvos-kutatók felfedezése. Hiszen önmagában a
tudomány sem adhat választ minden kérdésre. Nyitott elmével (és
szívvel!) kell járni az új utakon, hogy megismerhessünk,
megtapasztalhassunk olyan összefüggéseket, amelyek talán a tudománynak is
új vizsgálati szempontokat nyújthatnak.
-Mikor találkozott először az éneklés
kétféleségével?
- A Zeneakadémián
szerencsémre nagyon nyitott és kíváncsi mesterem volt, Fábry Edit
személyében. Közös munkánk kezdetén arra biztatott, hogy a zenei frázis utolsó hangjánál ejtsem le az állkapcsomat.
Korábban hegedűs voltam, s így a hangszerrel gyakoroltam ki a tanulandó anyag nehezebb frázisait, például a Szöktetés Konstanze-ját is. Így hát voltak jócskán elvárásaim a saját hangminőségem terén. Ez az állkapocs-ejtés pedig rossz érzést keltett bennem, úgy hallottam, hogy
a hang torzul általa. Addig kísérleteztem, amíg rá nem jöttem: a hang
fényesebb és természetesebb
marad, ha nem nyitom, nem is ejtem le az államat! Tisztelettel és udvariasan megmutattam Edit néninek a megoldásomat. "Csináld meg még egyszer,
Anyukám!” Aztán azt mondta, hogy nekem van
igazam, ez így sokkal jobb.(Ma már tudom hogy az én okos, nagyszerű tanárnőm a nekem ellenkező légzőtípus volt!) Szomorúan konstatálom,
hogy nem egy tehetséges évfolyamtársam azért nem tudott teljesen kibontakozni, mert technikai gondjai
voltak, ami a számára nem ideális légzés-ritmusra vezethető vissza...
W. A. Mozart: A varázsfuvola – Az Éj királynőjének árija (II. felv.)
(Nádor Magda (ének), a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kovács János)
- A Zeneakadémia után mikor találkozott ismét ezekkel az eltérésekkel?
- Egyre tudatosabban figyeltem magamat és énekes társaimat is. Megfigyeltem, hogyha túl sokat
gyakorolok olyan darabokat, amelyeket "fújni" kell – mint például az Éj királynőjének Bosszúáriája –, könnyebben elfárad a hangom és az egész gégém. A pályakezdésemet követően a Berlini Komische Operbe mentem egy meghallgatásra, Mozart
Konstanze-jára. Szerződtettek, s nekem ez volt a
szerencsém. Úgy hiszem, hogy az itthon
uralkodó légkörben én hamar tönkre mentem volna. Itthon az “győzött”, aki nagyobbat tudott "ordítani". Berlini színházamban
sokat dolgoztam, de nagyon jó szakmai
légkörben, kiváló kollégákkal, nagyszerű szakemberek segítségével. Volt olyan évem, amikor öt főszerepet egyedüli
szereposztásban énekeltem. Ide tartozik a Rigoletto Gildája, amelyet
kilenc esztendőn keresztül egyedül énekeltem. Nehéz, de gyönyörű időszaka volt ez az életemnek. Nagy hálával tartozom a
Sorsnak, hogy rengeteg "minőségi"
tapasztalatot gyűjthettem ez alatt az idő alatt. Egy személyes tragédia aztán megakasztotta az utamat. Egy halva szülés után lelkileg és fizikailag is nagyon rossz állapotba kerültem. Ráadásul hormonálisan is komoly zavar keletkezett a
szervezetemben. Ekkor kerültem a jénai Schiller Klinikára. Ott találkozhattam azokkal a szakemberekkel, akik
segítettek az újraépülésemben, s akik közül többekkel a
mai napig együttdolgozom a kétféle légzéssel kapcsolatos kutatásban. Rendszeres kapcsolat van közöttünk. Remélem, hogy
hamarosan folytathatjuk a személyes
találkozókat is, ahol újra megoszthatjuk
egymással megfigyeléseinket, tapasztalatainkat. Van közöttünk aktív énekes, ének- és beszédtanár, foniáter, gégész, logopédus, de még háziorvos is, akit nagyon érdekelt a test hideg-meleg zónáinak kezelése. Azt azért sajnálom,
hogy itthon nem alakult ki egy ilyen munkalégkör.
W.A.:Mozart: Szöktetés a szerájból - Finálé
Konstanze: Nádor Magda, Blonde: Farkas
Katalin, Belmonte: Bándi János, Pedrillo: Korcsmáros Péter, Ozmin: Gregor
József, Szelim basa: Bálint András
(Magyar Állami Operaház, 1987)
G.
Verdi: Az álarcosbál-Oszkár áriája (III. felv.)
Verdi: Luisa Miller - Il padre tuo... - part 2 (Magda Nádor ... (5:40)
-Ennek mi az oka?
- Nem is tudom. Érdektelenség, fásultság, kedvetlenség? Az én véleményem az, hogy tartozom ennyivel
azoknak, akik rám bízzák a hangjukat (és a lelküket!),
hogy a legjobb tudásommal segítsem őket. Ehhez pedig elengedhetetlen az én folyamatos tovább fejlődésem. Sok ezer teszt-anyagot dolgoztam
fel az évek során, hogy minél világosabb képet kaphassak a kétféle légzéssel összefüggő, egyéb
tulajdonságokról. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy
dinamikus vagy statikus típus valaki, hogy a hallása vagy a vizualitása segíti e őt jobban, hogy egy torokgyulladásnál
a meleg tea vagy inkább egy jó hideg
jégkrém gyógyítja-e meg hamarabb… És még sorolhatnám azokat a légzőtípussal összefüggő tulajdonságainkat, amelyeket másként kell kezelni!
-Minden növendékénél felméri, hogy melyik csoportba tartozik?
- Igen. Az eddig említettek miatt nagyon fontos tudni, hogy
kivel hogyan dolgozzunk. A legelső osztályomban volt egy kiváló kínai
mezzo, Yang Li, aki ma a pekingi Opera tagja. Amikor neki
mondtam, hogy ő mellkasi táguló Hold-típus, azt válaszolta: tudja! Ők sokkal
jobban odafigyelnek a test jó és rossz jelzéseire. Sokat tanultam ettől a kedves kislánytól. Ma is baráti kapcsolatban vagyunk egymással.
- Mennyire fogadják el ezeket a kategóriákat a növendékei?
- Senkire nem erőltetem rá mindezt. Arra is felhívom a
figyelmüket, hogy azonnal szóljanak,
ha valami nem esik jól
nekik. Miben nyilvánul meg leginkább ennek a módszernek a pozitív
hatása?! Az egyik legfontosabb eredmény az, hogy sokkal teherbíróbbak, és szinte soha nem betegek. S ha valaki jóleső légzéssel és támasszal dolgozik, rövidebb idő alatt kiderül, hogy mennyi
valódi alapanyag van benne az énekléshez. Elég-e a hangminőség, van-e egy jól használható,
stabil személyisége… A cél mindig az,
hogy a vett, vagy beengedett levegőt
hangenergiává alakítsuk a lehető
legegyszerűbb és legkellemesebb módon!
- Mennyire nehéz átállni a típusnak megfelelő légzésre?
- A fiataloknál nem mindig egyszerű, mert azt látják a
világban, hogy kevés munkával is lehet sok pénzt keresni, vagyis elég, ha ügyesen el tudom titkolni a hiányosságaimat és nagyon magabiztosnak
tűnök! Ezért csak kevesen értik meg
azt, hogy a legjobb protekció az,
ha jobb vagyok a többieknél! Igaz, hogy ezért sokat
kell dolgozni, gyakorolni. De van egy nagy előnye is!
Senkinek nem kell hízelegni, senkinek nem kell "hálásnak lenni"!
Nekem mindig ez volt a mottóm. Ma is töretlenül
hiszem, hogy a nagyon jókra
mindig szükség lesz! A már évek óta
pályán lévők természetesen
nagyon hálásak, ha az ember rövid idő alatt kisegíti őket a pácból.
Ők már jobban ismerik a saját testüket és jobban meg
tudják fogalmazni a problémáikat is.
De az átlagember, egy eladó vagy
villamosvezető is sokat profitálhat abból, hogy miként lehetne
frissebb, aktívabb és ha már baj van, hogyan gyógyulhat meg rövidebb idő alatt.
-Említette
a teszteket, amelyekből az évek
során több ezren elvégeztek. Mi derül ki ezekből az Önök számára?
- A tesztben szereplő kérdések az egyén életvitelére és szokásaira vonatkoznak. Mikor és hogyan alszik, fázós-e vagy sem, vannak-e kisebb-nagyobb
betegségei…
Összesen ötven kérdés van a
teszt-anyagban. Az adott válaszokból
világosan kiderül, hogy valaki minél inkább a légzőtípusának megfelelően él, annál egészségesebb. Mindegy, hogy énekes vagy óvónő,
esetleg villanyszerelő. Sokan fennakadnak azon, hogy a születési idő is meghatározza a típust. A Hold és a Nap földi életre gyakorolt, magnetikus hatásával már évezredek óta foglalkoznak. Nem feledkezhetünk meg az ár-apály jelenségről. Arról
sem, hogy az emberi test körülbelül 80 %-a vízből áll! Nem gondolhatjuk
komolyan, hogy ránk nem hatnak ezek az energiák! A lényeg az, hogy születésünkkor a Hold tágító és a Nap szűkítő hatása
is érvényesül. Az erősebb energia határozza meg, hogy melyik típus
tulajdonságait kapjuk meg ajándékba. Ma már a születési időt inkább csak ellenőrzésre használjuk, önmagunk
ellenőrzésére! Mert ha valaki válaszol a feltett kérdésekre, a válaszok többsége egybehangzik az illető légző-típusával, ami mindig megegyezik a
születési dátum által jelzett típussal.
-Vannak tanítványai, akik tovább
viszik ezt a módszert?
- Sokan. Kiemelném Kármán Emesét, aki évek óta tanít a Színművészeti Egyetemen. Mellette a Rádiókórusnál és a Nemzeti Énekkarnál is hangképző tanár.
Nagyszerű füllel és szívvel segít a
hozzá fordulóknak. A Zeneakadémián főként a külföldi hallgatók érdeklődnek a módszer iránt. Kínában tanít egy nálunk
végzett fiatal pár, akik ezzel a módszerrel tanultak. Ők évek óta küldik hozzám a "nehezebb eseteket", akik néhány hét alatt felszabadulnak és mosolyogva jönnek órára. Több külföldi hallgató járt már nálam, aki aztán küldte a következőket a hazájából. A lényeg az, hogy ők nagyon kíváncsiak arra, miképpen lehet könnyebben és egyszerűbben énekelni. Sok fiatal és idősebb színművész kolléga is járt
már nálam, mert nekik szintén fontos a teherbíró, egészséges gége működése. Nemrégen kaptam egy negyven évvel ezelőtt, a tengerentúlon megjelent könyvet, amelyben a MET akkori nagy
sztárjai nyilatkoznak énektechnikáról, légzésről, artikulációról. Úgy mondanak ellent egymásnak, ahogy kell! Hiszen
egyikük ki-, a másikuk belégző! Ez a könyv csak megerősíti az eddigi tapasztalataink helyességét, létjogosultságát. Egy Angliában
élő, éneklő és tanító volt tanítványom, Kozári Alinka segít nekem az angol szöveg pontos fordításában. Alinka nemrégen énekelt itthon az Erkel Színházban. Magyarországon
sajnos még mindig az a szokás, hogy minden és mindenki felett ítélkezünk, anélkül, hogy a dolgok mélyére ásnánk.
Egy kínai császár szerint az ember legnagyobb hibája a vizsgálódás nélküli ítélkezés.
- Ön odafigyel arra is, hogy ez az
ismeretanyag a hétköznapi emberek életére is hatással lehessen.
- Így van. Az átlagos képességű embereket
nem becsüljük meg és nem tiszteljük. Pedig a társadalmi közérzet nagyban azon múlik, hogy az emberek hogyan érzik magukat. Sok beteg hangú (és lelkű!) ember járt nálam, amióta visszajöttem Magyarországra. Nemcsak énekesek, hanem sok hétköznapinak mondott, kedves, értékes embert ismerhettem meg, akik több figyelmet érdemelnének a társadalomtól. A legtöbb embernek nincs pénze drága vizsgálatokra és gyógyszerekre. Amit én hozzá
tudok tenni az életükhöz, az az, hogy elérhetővé teszem majd számukra ezt a több évtizedes tapasztalatokat magába foglaló munkát, illetve annak eredményét, remélve, hogy az
életük ezekkel az ismeretekkel gyarapodva
szebb és könnyebb lehet majd.
Mindenki számára lényeges lenne az az érzés, hogy a "nagy egészhez" ő is hozzá tehesse a maga
részét, és ezért kapjon egy jó szót, elismerést. A világ nem szólhat csak a kivételes képességűekről! Egy ország polgárai nagyrészt közepes képességgel születtek, de róluk teljesen megfeledkezik a KIVÁLÓAK és HATALMASOK
kicsi rétege. Bízom abban, hogy ez a járvány a
legtöbbünket ráébresztett arra, hogy egymás
nélkül semmik vagyunk. Szükségünk van egymásra! Egymás segítségére, támogatására. A mi generációnk ezt nagyon elrontotta.
Bízom a fiatalabb generációban és abban,
hogy képesek lesznek a kezükbe venni az életük alakítását. Teremtsenek egy
igazságosabb, tartalmasabb, élhetőbb
világot, ahol mindenki egyformán fontos, ahol az emberek
megbecsülik és tisztelik egymást. Nem az az ország
mondhatja el magáról, hogy gazdag, amelyben kevés nagyon gazdag ember él, hanem az, amelyben kevés a szegény ember… És sok a mosoly.
Réfi
Zsuzsanna