VARJAS ANNA 100. SZÜLETÉSNAPJÁRA

 

 

Varjas Anna (Családi archívum)

 

 

Varjas Anna száz éve született 1921. január 10-én, Varjas (Weisz) Ignác és Rosenzweig Irén leányaként. Már tizenhét évesen - 1938-tól - Faragó György tanítványaként a Zeneakadémia zongora szakán tanult. A zsidótörvények akadémiai tanulmányait ellehetetlenítették, mert magas tandíjat - kellett -, kellett volna fizetnie, melyet az Ő tudta nélkül tanára Faragó György fizetett ki. Weiner Leó tanítványaként a kamarazenélés mester szintű tudását sajátította el. 1941 és 1944 között a Goldmark terem szólistájaként lépett fel. 1944 második felében a zsidótörvények következtében akkori férjével együtt deportálták. Férje dr. Nemes János karmester nem tért vissza a haláltáborból. Varjas Anna a csodával határos módon sok bajtársával együtt megélte a ravensbrücki koncentrációs tábor felszabadítását. Felszabadulását követően 1945. április 30.-a után pár nappal, egy olasz orvos autójával elgázolta és olyan szerencsétlenül esett, hogy mindent újra kellett tanulnia, a járástól kezdve, a zongorázáson keresztül a beszédig. 1946. és 1949. között a Zeneakadémia zongora-művészképzőjében Kadosa Pál tanítványaként képezte magát. Részt vett 1948-ban Marguerite Long mester kurzusán Párizsban. 1948 és 1949 között a Magyar Múzsa szólistája volt.  Egy fotó abból az időből mikor művészi pályája indult.

 

1949-ben a varsói Chopin Versenyen elnyerte a lengyel kormány különdíját. Az elkövetkező időkben olyan művészek kísérőjeként lépett fel, mint Starker János gordonkaművész vagy Tito Schipa világhírű tenorista. Petri Endre zongoraművésszel kétzongorás darabokat szólaltattak meg, többek közt Horusitzky Zoltán részükre komponált kétzongorás szonátáját vagy Bartók Béla Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét. Álljon itt egy visszaemlékezés a 88. életévét betöltő valamikori Kodály tanítványtól, Bíró Attila karmestertől: „Az ötvenes években, zeneakadémista koromban sokat jártam hangversenyre az Akadémia Nagytermébe. Abban a szerencsében volt részem, hogy egy kétzongorás darabot hallhattam Petri Endre és Varjas Anna előadásában. Az emlék mondhatni beégett, hiszen az ötvenes években nem voltak jellemzőek a kétzongorás koncertek, két ilyen remek művész olyan alázattal fordult egymás játékának irányába, ami számomra meghatározó volt pályám során.” Az ötvenes évektől kezdve tanított a szegedi konzervatóriumban, majd mikor gyermeke született felkerült Budapestre az egyik fővárosi zeneiskolába, később a Gödöllői Állami Zeneiskola tanára lett. Pedagógusi hitvallását a zongorázás mikéntjéről a FÉNYES HANG-ról a következőkben fogalmazta meg: „Egyik világhírű, kiváló tanárom, Weiner Leó prof. tudatosította bennem a FÉNYES HANG meghatározását. Különben olyan szerencsés voltam, hogy Faragó György, Kadosa Pál, Marguerite Long, Lazare Lévy, Weiner Leó tanítványa lehettem.

 

     Valójában az a kérdés, hogyan lehet a FÉNYES HANG birtokába jutni?! Ez a probléma felveti a HANGKÉPZÉS lényegét. Ez, úgy gondolom technikai probléma, elsősorban. Legalábbis a megszólaltatás. BILLENTÉS KULTÚRA. De a HANG belső igénye, elképzelése! A Hang megszólaltatása az emberke kb. fél éves korában kezdődik, mikor zárt szájjal az „M” hangot zöngeti, utána kinyitja a száját és „A” hangot mond. Ez a HANG ill. szóképzés szép lassan tudatosodik. ARTIKULÁLÁS. Azt hiszem, lassú folyamat, hogy az emberke agyában, a megfelelő területen, talán a memóriarészlegben, rögzüljenek a HANGZÓK, a megismert szavak, s így szép lassan kialakuljon a BELSŐHALLÁS is. Erre a BELSŐHALLÁS-ra nagy szükségünk van a „FÉNYES HANG” elképzelésénél, majd a megvalósításánál. Tulajdonképpen mit fejez ki a zene? A zenében benne van a nyelvezet, a gondolat, az emberi érzésvilág, az élet lüktetése.

 

     Hogyan valósítsuk meg a zenét, illetve hogyan interpretáljuk zongorán a zene, illetve zongoraműveket, hogy FÉNYES HANGON szólaljanak meg a hallgatókhoz? Ezek elsősorban technikai problémák.

 

1.)          Először is az ÜLÉS módja. (Összetett működés.)

2.)          A KAR funkciója. (erőátvitel)

3.)          A KÉZ szerepe. (az ujjak izomzata)

4.)          Ezek után a HANG megszólaltatása.

5.)          A BILLENTÉS.

 

A kérdés technikai, hogy FÉNYES HANGON hogyan tudok megszólalni?

A legegyszerűbb megközelítése a súlytechnikai oldalról lehetséges, szerény többirányú tapasztalataim szerint.

 

A hogyant, a mikéntet legmegfelelőbben a gyakorlatban tudnám megmutatni. Leírva félő, hogy félrevezeti, -viszi az olvasót. Másik nagyon lényeges probléma: a zene olvasása (értsd alatta a kotta megfelelő olvasata) és megszólaltatása. Itt kell megemlítenem az ÉNEKLŐ ZONGORAHANG elképzelését és megvalósítását. Ez a BILLENTÉS megfelelő lehetősége. Nagyon kell óvakodni, hogy ÜTÖTT HANG ne jöjjön létre, mert ez a hang fajta nem tudja kifejezni sem a barokk, sem a klasszikus, sem a romantikus, de még a kortárs zene lényegét, mondanivalóját sem. A technikai megközelítésben nagy segítséget jelenthet például I. PHILIPP: Ujjgyakorlatainak megfelelő alkalmazása. Ez közelebb visz a Chopin-Liszt féle zongoratechnika megközelítéséhez.”

 

1999 őszén aranydiplomával a kezében a Zeneakadémia bejáratánál:

 

 

  Varjas Anna (Családi archívum)

 

És végül álljon itt dr. Esztó Zsuzsa emlékezése Varjas Anna zongoraművészről: „Kedves, játékos, kegyetlenül szigorú, megalkuvást nem ismerő, kínosan szókimondó, furcsa, nagylelkű, gyermeki és bölcs. Anna ilyen volt. Rengeteget tanultam tőle, nagyon hiányzik. Hiszem, hogy megtapasztalja egyszer mindazt a Szépséget, ami után egész életében vágyakozott.”

 

(B.A.)