BALÁZS GERGELY*

Az elektromos hegedű, az elektromos brácsa és az effektpedálok kortárs zenében való értelmezése, helye és használata

I.

Az elektromos hegedű, az elektromos brácsa és az effekt pedálok kapcsolata a kortárs zenével

A cikksorozat egyik fő célja, hogy inspirálja a felnövekvő zeneszerző és hegedűs, mélyhegedűs generációt az elektromos hegedű és az elektromos brácsa, mint önálló hangszer használatára, valamint kedvet csináljon az effektpedálok világában való elmélyedésre.

Mivel fő témánk az elektromos hegedű, illetve az elektromos brácsa, az effekt pedálok és a kortárs zene kapcsolata, ezért bízván az egyetértésében, kedves Olvasó, kicsit behatóbban megvizsgáljuk, hogy mit is értünk az elektromos hegedű kifejezés alatt, mik azok az effekt pedálok, és mire gondolunk, amikor kortárs zenéről beszélünk.

Ne lepődjön meg a többes szám használatán, hiszen az Ön érdeklődése az, ami jogosultságot ad a cikk létrejöttének, és a tőlem független szerzőtársak munkája is, akik a jó két emberöltővel ezelőtti hangszerkészítői kísérleteket, próbálkozásokat, valamint az eszközök fejlődésének és a zenei korszakok változásainak történetét az utókor számára megörökítették.

Mivel ez az írás egy cikksorozat indító darabja, ezért a téma alanyai, az elektromos hegedű, az effekt pedálok és a kortárs zene kifejtése terjedelmük miatt külön, később megjelenő tanulmányok témái lesznek. Érdemes részletesen megismernünk ugyanis, hogy az elektromos hegedűnek és nagyobb testvérének, az elektromos brácsának milyen típusai vannak, mik azok a jellegzetességek, ami szerint különböző célokra és módokon használhatók. Mik azok a zenetörténeti változások, amelyek egyáltalán életre hívták az elektromos hangszerek megjelenését.

A könnyebb olvashatóság miatt az elektromos brácsáról csak akkor írok külön, amikor tipikus jellegzetességei miatt erre szükség lesz, egyébként amikor az elektromos hegedűről van szó, akkor az elektromos mélyhegedűre is gondolok, mint a magas vonós család meghatározó tagjára, hiszen e két hangszer között jó pár szempontból erős a hasonlóság.

Az első elektromos hangszerek

Ahhoz, hogy megértsük, miért született meg az elektromos hegedű, és miért tudta kivívni magának az önálló hangszer pozícióját, érdemes megvizsgálnunk azokat az okokat, amik általánosságban életre hívták az elektromos hangszereket.

Első és egyik legfontosabb ok; a hallhatóság nagyobb hangerejű hangszerek mellett!

Melyik hangszernek ne lenne erre nagyobb szüksége, mint a gitárnak!

A klasszika és romantika új zenei kifejezőeszközöket kereső időszaka és egyre hangosodó zenei környezete kiszorította a gitárt a nagyobb együttesek kísérő apparátusából, majd később, a huszadik századi szórakoztató zene igényei és hangszerelése tette csaknem lehetetlenné ennek a halk hangú hangszernek a használatát, többek között a dobfelszerelés mai formájának megjelenése.

Azonnali megoldásra volt szükség!

Nagy segítséget jelentett a rezonátoros gitárok megjelenése. Mivel jelen cikkünkben elsősorban az elektromos hegedűre koncentrálunk, ezért a hála és elismerés érzésével szerzőtársaim segítségét veszem igénybe e témával kapcsolatban; frappáns összefoglalását olvashatjuk a rezonátoros gitár történetének ezen az oldalon.

Gyorsan felmerült az igény az elektromos erősítésre, mivel a big band és swing együttesekben már nem volt használható a hangosítás nélküli rezonátoros testű gitár sem, és nyilván nem mindenki ragaszkodott annak különleges, tulajdonképpen szép, de ugyanakkor szokatlan hangjához. 1925-től George D. Beauchamp, az amerikai National String Instrument Corporation cég egyik alapítója elkezdett olyan módszerekkel kísérletezni, amivel a húrok rezgése elektromágneses eszközökkel elektromos jellé alakítható. Ezen az oldalon részletes leírást találhatunk erről a témáról.

Természetesen folytak a kísérletek az akusztikus hangszerek hangosításával kapcsolatban a hangrögzítés megjelenése miatt is. A rezonátoros gitár mellett a századforduló legelején elterjedt a rezonátoros hegedű is, a Stroh Violin, amely nevét 1899-es megjelenése után a feltalálójáról, John Matthias Augustus Strohról kapta, amelynek a hangját egy rezonáns lemez, és a hozzá toldott trombita korpuszhoz hasonló tölcsér erősítette. Ez a hangszerváltozat sokkal hangosabb, kevesebb felhang színezetű, ezáltal jobban felvehető „hegedű” hangot adott az akkori, szintén tölcséres rendszerű hangrögzítő berendezések számára, amik sokkal jobban boldogultak a direkt irányú és kevesebb felhanggal rendelkező hangszerekkel. (mint például a fúvósok)

Használhatóságának egyik jó példája egy román-magyar vonatkozású, a feketetói vásárban készült bihari román népzenei felvétel, ahol egy hangosan játszó dob és egy – a készítésénél éppen kéznél lévő – fémből kialakított ritmust játszó „hangszer” mellett kell a két tölcséres hegedűnek hallhatónak maradni. Ezek a tölcséres hegedűk egyébként népi hangszerkészítői változatok, kialakításbeli eltérésekkel. Én is játszottam ilyenen, a Parais István vezette Szombathelyi Néptáncműhely egyik erdélyi turnéján.

Az eredeti Stroh Violin, vagy ahogy másként nevezték, Violinofon itt látható, és itt egy másik link még több képhez, leíráshoz. Ez az időszak azonban, ami a Stroh-hegedű kialakulásához és tökéletesedéséhez vezetett, a felvételi technikák és eszközök, többek között a mikrofon tökéletesedésével az 1920-as évekre gyorsan lezárult.

Második ok a néma, illetve a környezetet nem zavaró gyakorló hangszerekre való igény. Például Liszt Ferencnek is volt egy gyakorló billentyűzete, amin a turnéi alkalmával a hosszas postakocsiban való zötykölődés közben tudott gyakorolni. Igaz, ez nem ért fel a zongorán való gyakorlással, de legalább a kezei nem gémberedtek el. Hasonló okból létrejött a rezonáns test nélküli gyakorló hegedű is, amivel a vonatokon és szállodákban élő turnézó virtuózok fenn tudták tartani készségeiket. Ennél csak a húrok adtak ki egy kicsi hangot, ami éppen elég volt a hangmagasság, és valamelyest a hangszín ellenőrzésére. Ugyanakkor a gyakorló számára sokkal nagyobb élményt ad, és természetesen nagyobb játéktechnikai pontosságot is, ha az eredeti hangszínen hallja azt, amit csinál. Erre megoldásként magától értetődő volt az egyre inkább elterjedő kifinomult, integrált elektronika használata, amivel csaknem az akusztikus hegedű hangjáéval megegyező hangszínt sikerült elérni. Tudnunk kell azonban, hogy pontosan azt a játékérzetet nem tudja egy elektromos hangszer nyújtani, mint az akusztikus, tehát mindig megmarad a különbség a kétfajta hegedű játékmódja között, még ha ez csak parányi is.

Harmadik alapos ok az elektromos hangszerek megjelenésére és fejlődésére, ami különleges módon megelőzte az előző két okot; az ember alkotói igénye és az újítás utáni vágya.

Vágy arra, hogy felfedezze azokat az új utakat, amelyeket egy másik eset, mint például az elektromos áram, a dinamó, a hanggenerátor feltalálása, fejlesztése, vagy a hangfelvétel minőségének javítása vethet fel, vagy egy új út, aminek a létét és kezdetét zseniális érzékenységgel felismeri a Végtelen folyamatos áramlatában az arra felkészült és megáldott alkotó.

Egy elképesztő hangszer 1896-os születése is alátámasztja ezt, a Thaddeus Cahill által kifejlesztett soktonnás Telharmonium. Egy másik előadó, Oskar Sala pedig zseniálisan használta az 1930-as években megjelent Trautoniumot.

Elérkeztünk egy nagyon fontos ponthoz, kedves Olvasó, elértünk a szubjektív benyomások és érzések, érzelmi kötődések szintjéhez, amik zsigeri erővel vonzzák az előadót és zeneszerzőt, és nemkülönben az érzékeny hallgatót az elektronika nyújtotta lehetőségek felé.

Nagyon különleges világ ez, messze túlmutat az akusztikus zene lehetőségein, emlékeztetvén ugyanakkor minket arra is, hogy az akusztikus zene több évezreden át szolgáltatott és tartogat ma is újdonságokat és felfedezésre váró hangzásokat.

A kérdés adott, mit lehet csinálni a különböző forrásokból érkező elektromos hangokkal, vagyis elektronikus jelekkel, rezgésekkel?

A hangosodás és hangfelvételek kezdeti szükségéből érdeklődéssel teli kíváncsiság formálódott, a mai napig újra és újra leülnek az asztalukhoz a zene iránt fogékony hang- és elektromérnökök; egy-egy újabb ötlet nyomán tervezésbe fognak, hogy megalkossanak egy új áramkört, berendezést, vagy egy hanghullámot befolyásoló effekt algoritmust.

Mondanom sem kell, hogy a stúdió felvételeken részt vevő, ezekkel az újításokkal találkozó, ezekre a hatásokra fogékony zenészek fantáziáját mennyire megtermékenyítették ezek az új lehetőségek! Sorra jelentek meg az új eszközöket használó felvételek úgy a populáris, mint a komolyzene égisze alatt.

Egy nagyon szép angol nyelvű és feliratú rövidfilmben vallanak erről az elektronikus zene úttörői. A videó megosztóban beállítható a magyar nyelvű, automatikusan fordított felirat. Ehhez keressük ki a kép jobb oldalán lent lévő ikonokból azt, amelyiknél a „Feliratok (c)” jelenik meg, vagy nyomjunk rá a kis c-re! Ezzel élesítjük a feliratokat. Ilyenkor egy piros csík látszik az ikon alatt. Ez egy automatikus angol fordítást indít el. Ezután kattintsunk az ugyanitt található ikonok közül a fogaskerék alakú ikonra, amelyiknél a „Beállítások” jelenik meg! Ekkor megnyílik egy vízszintes menüsor, amiben a „Feliratok”-ra kattintsunk! Ekkor megjelenik egy újabb menüsor, amik közül az „Automatikus fordítás”-ra klikkeljünk rá! A megjelenő nyelvek közül válasszuk ki a magyart!

A különböző hangszeres, az elektronika iránt is érdeklődő zenészek a mai napig keresik, és akár saját maguk építik a saját hangszerük mechanizmusával megszólaltatható elektromos eszközöket. Folyamatos az ez irányú kísérletek, fejlesztések sora. Jó ideje már a nagy hangszergyárak is felismerték ennek jelentőségét, és sorra jönnek ki a különböző analóg-elektronikus és szintetikus, digitális hangkeltésen alapuló eszközöket, szintetizátor agyakat megszólaltatni képes hagyományos hangszerek mechanizmusát felhasználó eszközeikkel, mint például az AKAI cég az elektromos egynyelvű nádsípos EWI-vel (Electric Wind Instrument), vagy a Cantini cég a Cantini MIDI Violin elektromos hegedűvel. A típusokról, gyártókról egy későbbi cikkben fogok bővebben írni.

Tehát ezen az irányvonalon haladva fejlődik, változik az elektromos hegedű is. Három típust különböztethetünk meg, a néma hegedűt (silent violin), az elektromos hegedűt (electric violin), és az elektromos hegedűt MIDI hangszedővel ellátva. Mindhárom az elektromos hegedű kategóriába tartozik. A „silent violin” általában olyan elektronikával rendelkezik, ami igyekszik visszaadni az akusztikus hegedű hangját. Ez egyrészt a használónak segíti a hangszerszerű élmény elérését gyakorlás közben, másrészt lehetővé teszi a nagyon halk akusztikus hangerejű gyakorlást, ami védi a szomszédokat a teljes megőrüléstől... Gyakran előfordul, hogy ezeknek a hangszereknek a kimenete csak a fülhallgató teljesítményére van beállítva, színpadi hangosításhoz nem ideális, de némely esetben elláthatják őket egy úgynevezett „vonal” kimenettel is, ami alkalmas egy erősítő első fokozatának meghajtására. Az „electric violin” alkalmas „néma” gyakorlásra, de elektronikája az erősítőkhöz van megterezve, így elsősorban színpadi használathoz felel meg. Hangja nem feltétlenül hasonlít az akusztikus hegedűjére, hanem van egy sajátos, fémesebben csengő „elektromos” hangja. A „MIDI electric violin” színpadi hangszer, ugyanúgy működik, mint az elektromos hegedű, csak van egy speciális hangszedője, amivel meg lehet szólaltatni a billentyűzet nélküli szintetizátor agyakat is. Alkalomadtán ugyanazon készítő, vagy hangszergyár igyekszik a néma hegedű (silent violin) vonalát követi, – ami a gyakorlás és az előadás számára is egyaránt igyekszik imitálni a hagyományos hegedű hangszínét –, másrészt tudatosan felvállalják az elektromos hegedű hangját az akusztikuséval szemben.

Mindkét fejlesztési vonal megtalálja a maga érdeklődési körét.

Kedves Olvasó! Most, hogy megvizsgáltuk az előzményeket, eljött az idő, hogy közvetlenül az elektromos hegedű és a kortárs zene kapcsolatát vizsgáljuk.

Először is röviden tisztáznunk kell, hogy mit is értünk kortárs zenén.

A tisztázáshoz adaptálom dr. Locsmándi Miklós kiváló cikkét, ami önmagában is kiváló írás a kortárs zene jelenlegi helyzetéről, azonban az elektromos hegedűvel kapcsolatban szeretném egy kicsit máshová helyezni a hangsúlyt.

Kortárs zenének értem a napjainkban, a mi korunkban létrejövő zenéket, akár komolyzene, akár könnyűzene. Ugyanakkor úgy is értem, ahogyan sokan gondolják; az elrettentő, hallgathatatlan, napjaink kísérletező, modern zenéjét. A kérdés csak az, hogy valóban ezt jelenti a kortárs kísérleti zene? Közelről sem! Személyes tapasztalataim alapján írhatom, hogy megannyi inspirált alkotás jött létre. Magam is játszottam Faragó Béla egyik darabjában, amiben az előírás pont egy torzított elektromos hegedű használata volt.

Az elektromos hegedű kezdetben elsősorban a könnyűzenei felhasználás miatt jelent meg. Később azonban példát véve a szintetizátorosokról, a komolyzene vonalán is voltak kísérletező zeneszerzők és hegedűsök, akik kidolgoztak hegedűvel megszólaltatható eljárásokat, illetve eszközöket.

Ezek között a zenék között tényleg találunk a hagyományos hangzástól elrugaszkodó alkotásokat, ám az előadó invenciója, tehetsége és felkészültsége alapján ezek lehetnek nagyon érdekesek, magukon hordozva azokat az ismérveket, amelyek elengedhetetlenek egy zene hallgathatóságához, úgymint a felismerhető zenei téma, vagy dallam, motívumok ismétlődése, következetes, ismétlődő ritmikai elemek a megfelelő variációs mennyiséggel.

Tudjuk, és látjuk a gyakorlatban és internetes videó megosztó oldalakon is, hogy az elektromos hegedűt napjainkban (2021) nagyon sokan használják a könnyűzenében, illetve a korábban is népszerű komolyzenéket felhasználó popularizált, „rockosított” előadásokon. Ehhez elég a keresőbe beírnunk az electric violin kifejezést, rákattintanuk a videókat előnyben részesítő találatokra, és elképesztő mennyiségű felvételt hoz elsőként könnyűzenei feldolgozásokra.

Tény, hogy az esetek többségében a szórakoztató szegmensben jelenik meg az elektromos hegedű, de találunk példát olyan kísérleti zenére is, ami feszegeti a zene korábbi, azaz a barokktól a romantikáig terjedő zenei időszak értékrendjének a határait. Ez a korábbi értékrend jelenti a mai nyugati kultúra zenehallgatója számára a fogódzó pontokat, ezek megvalósulása révén érez ürességet, vagy katarzist. Ezek a szabályok adják meg számára a feszültség és a beteljesedés örömét. A kísérletező zeneszerzőnek, hegedűsnek érdemes ezeket a fent említett zeneszerzői elemeket valamelyest kiegyensúlyozottan használni, amennyiben a közönség szolgálatát tartják szem előtt, még úgy is, ha előremutató, új értékeket, hangzásélményeket adó alkotásokat szeretnének létrehozni.

A cikk elején lefektettük célunkat, inspirációt adni a kortárs ifjú zenész generáció számára az elektromos hegedű, -brácsa és az effekt pedálok használatához. Ehhez érdemes meghallgatnunk különböző előadókat, amit az internet segítségével aránylag könnyedén megtehetünk. Ezeket azonban vegyük csak inspirációnak, az egyéni alkotó invenciói, kísérletező kedve és improvizációs készségei fogják kibontani a jövő zenei stílusjegyeit!

Összegezésképp, az elektromos hegedű, -brácsa illetve a mára sokrétűvé és kifinomulttá vált minőségi effekt pedálok sokasága még a több mint hetven éves elektronikus zene múltja mellett is képes új művek inspirálására, a hangszer és a pedálok lehetőségeinek kiaknázására.

A rengeteg hangmódosítási lehetőség, amit ezek az eszközök adnak, megtermékenyíthetik az alkotói erőt, újabb és újabb művek létrehozására, megírására ösztönözve a zeneszerző, előadó, improvizáló művész közösséget.

A következőben a tanulmány bevezető jellegéhez hűen csupán pár példán keresztül reprezentáljuk az elektronikus zene lehetőségeit. A későbbi cikkekben több művész munkáját is megvizsgáljuk, összefüggésben az adott témával. Mindig emlékezzünk arra, kedves Olvasó, hogy minden zene születését szubjektív benyomások, gondolatok, körülmények és egyéniségek határozzák meg! Minden eredeti alkotó a saját szemszögén keresztül fogja láttatni az elektronika adta lehetőségeket, ezeken keresztül fogja kifejezésre juttatni érzelmeit, összegző-, összefüggéseket megvilágító gondolatait.

Példák:

Kézdy Luca: A szeretet próbája

Kézdy Luca munkássága

Mia Zabelka művészete

Laurie Anderson: Home Of The Brave

Nem hegedűs, de meghatározó elektronikus zenei alkotások:

Pongrácz Zoltán, Eötvös Péter, Patachich Iván és Victor Máté & Winckler Péter elektronikus zenei műveiből készült album

ANS szovjet elektronikus zenei album

Nagyon tanulságos riportfilm Eötvös Péterrel

*Balázs Gergely hegedűművész 1971-ben született Pécsett. A Liszt Ferencz Zeneművészeti Egyetemen végzett 1995-ben. I. helyezést ért el BOSS Loop Station Világbajnokság kelet-európai döntőjén, majd világbajnoki III. helyezett lett a BOSS Loop Station Világbajnokság döntőjén Los Angelesben. Együtt zenélt többek között Al Di Meolával, Ian Andersonnal a Jetro Tull együttesben, Ennio Morriconeval európai turnéján. Napjainkban szólókoncertjei alkalmával a saját zenéit és improvizációit adja elő elektromos hegedűn és mélyhegedűn effekt pedálok felhasználásával.