Birgit Nilsson minden
idők egyik legjelentősebb énekesnője volt, olyan művész,
amilyen nem sok születik egy évszázadban. Azon kevesek közé tartozik,
akikről elmondható, hogy új fejezetet nyitottak az operaéneklés
történetében. Szerencsés helyen és időben, ideális körülmények között
indult a karrierje: a második világháború utáni Stockholm nemcsak egy kiváló
hazai erőkből álló, biztos kézzel vezetett operai együttesnek adott
otthont, de számos világhírű vendégkarmester is ellátogatott a svéd
fővárosba. Innen indulva Nilsson a világ összes
jelentős operaszínpadára eljutott, a korszak legnagyobb Turandotjai, Saloméi és Izoldái között tartották számon.
Wagner-énekesnőként főszereplője volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok
világháború utáni újjászületésének, az "Új Bayreuth" kísérletező
időszakának, és részese lett a 20. század egyik legjelentősebb operai
hangfelvétel-sorozatának, A nibelung
gyűrűje Solti György által vezényelt produkciójának. Az
operajátszás-történet egyik aranykorában volt világsztár, olyan korszakban,
amelyben - az ő szavaival élve - "kész botránynak" számított, ha
egy felvonás végén csak háromszor tapsolták ki a szereplőket a függöny
elé.
Önéletrajzában - mely megjelenése után egy évvel
díjat nyert a humoráért - jókedvűen, elragadó stílusban mesél
gyerekkoráról, tanulmányairól, pályakezdő éveiről, nagy
sikereiről, hangfelvételeiről, rajongóiról és első számú
rajongójáról: a férjéről. Szinte mindent megtudunk, amire egy operarajongó
kíváncsi lehet: háttérinformációkat a világ nagy operaházairól és azok
igazgatóiról, személyes történeteket nagy énekesekről és
karmesterekről, első kézből értesülhetünk megmosolyogtató
színpadi csínyekről és kínos operai bakikról. Nilsson
szakértőként ír az éneklésről, az énektanításról, operákról,
operarendezésről, s az operarajongók és a szakmabeliek egyaránt sokat
tanulhatnak abból, ahogy legkedvesebb szerepeit részletesebben is elemzi. De
ugyanilyen szívesen mesél a hobbijairól, ételekről, árverésekről,
ékszerekről, mindarról, ami az ő életét körülvette. S teszi mindezt
félreismerhetetlen stílusában, melyben végig jelen van a saját hivatása - ahogy
ő maga mondja: "opera az életem."
Részlet a könyvből: