Harcsa Veronika - Razvaljajeva Anasztázia: Debussy-est | BMC (5:17)

Mondhatnánk: Debussy – másképp. Vagy talán mégsem? Akár igenlő, akár tagadó a válasz, nem vitás: újragondolva. Köszönhető ez olyan muzsikusoknak, akik nem kedvelik a „beskatulyázást”, semmiféle vonatkozásban. Ami nem jelenti azt, hogy rebellisek lennének, tagadnák a hagyományok létjogosultságát – inkább széles látókör birtokában személyre-szabottan válogatnak olyan tendenciák, elvek, gesztusok gazdag tárházából, személyes módon kapcsolódva megannyi múltbeli értékhez.

Ha „zenefelismerés” gyanánt mutatnánk az album tizenegy számának bármelyikét, kétségkívül zavarba hozná a megkérdezetteket. Az ének nyelvének felismerése francia tájra kalauzol, a hárfa és a harmóniavilág Debussy irányába szűkítené a lehetséges tippek-találatok listáját. A hangzás egésze azonban, az elektronika gazdag-változatos lehetőségeinek kiaknázásával erőteljesen hangsúlyozza a hallgatnivaló 21. századi mivoltát. Teszi mindezt úgy, hogy valami harmonikus újdonságot hallunk, egyszerre „megfoghatót” és „megfoghatatlant” – olyan atmoszférát, ahol érdemes időzni, amelybe a hallgató szívesen belefeledkezik, s otthonosan érzi magát akkor is, ha egyébként a „világzene” hibrid jellegzetességeitől idegenkedik.

Szerencsés csillagzat alatt találkozott Harcsa Veronika, Anastasia Razvalyaeva és Fenyvesi Márton, amikor létrehozták ezt a Debussy-projektet. A lemez kísérőszövege két „törvényre” hivatkozik Debussy írásaiból, a szépségére és az örömére. A szépség, mint olyan, szubjektív kategória, amely változik az időben. A mindmáig szépnek talált Debussy-zenét sajátosan hangszerelt „fordításban” teszik közzé, olyan zenei „nyelven”, amely többrétűségével a hallgatóság széles rétegét képes „bevonzani”. Az örömről nincs mit mondani – minden pillanatban sugárzik az előadók őszinte odaadása az általuk megfogalmazott Debussy-zene iránt.

Anastasia Razvalyaeva és Harcsa Veronika

(Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Mintha a Debussy-kompozíciók óta eltelt idő alatt felgyűlt tapasztalatok összessége kamatozna: Harcsa Veronika megindító közvetlenséggel tolmácsolja az énekszólamokat. Mondhatni, dalol, gyönyörűséget lelve a szöveg hangzásában rejlő lehetőségek felerősítésében, néha szinte illusztratív túlhangsúlyozásában. Éneke szinte felfokozott (gesztikuláltan artikulált) beszédnek hat, melynek a közlés (közvetlen kommunikáció) szándéka különleges jelentőséget ad.

Harcsa Veronika és Anastasia Razvalyaeva

(bmc,hu)

A hárfa Debussynek a kamarazenéjében fontos szerepet kapott – a vállalkozó kedvű hárfás ezúttal nem először vállalkozik arra, hogy sikeresen elhitesse: hangszere közeli rokona a zongorának (hadd emlékeztessek arra a kivételes élményre, amelyet a Zeneakadémia Solti termében rendezett hangversenyen adott, amikor Baráth Emőke partnereként Schubert Winterreiséjével okozott). Kettejükhöz Fenyvesi Márton gitárosként és az élő elektronika segítségével izgalmas hátteret varázsoló partnerként társul. A fantázia szabad szárnyalásának ad különleges dimenziót a szövegben említett konkrét mozzanatok illusztratív-hangfestő megjelenítésével.

Fenyvesi Márton, Harcsa Veronika és Anastasia Razvalyaeva

(bmc,hu)

„Él” a produkció, a kisebb-nagyobb rögtönzések néha dúsítják a hangzást, máskor afféle személyes kommentárként (lábjegyzetként) hatnak. Ami szól, elsődlegesen nem „más”, hanem „több” annál, ami a Debussy-dalok kottájában lejegyzésre került. A többletet az interpretáció adja (amely ezúttal jelentősen beleavatkozik a hangzásképbe), oly módon, hogy nem sértőnek, sem bántónak nem érezhető az eredeti zenei szöveg módosítása. Megkockáztatom: e felvétel meghallgatása (tanulmányozása) jótékony hatással lehet az eredeti ének-zongora letét megszólaltatóira. Túl e tanulság-többleten, a vállalkozás vitathatatlan érdeme, hogy olyanokhoz is eljuttatja Debussy zenéjét, akik korábban nem érdeklődtek a klasszikus (komoly-)zene eme mesterének kompozíciói iránt. Közvetett ez a többlet, hiszen az előadók nem ismeretterjesztő-népművelő funkcióval hozták létre ezt a műsort, hanem a számukra örömforrást jelentő tevékenységgel a szépséget akarták felmutatni. Sikerrel.

(BMC CD 299)

Fittler Katalin