Virágvasárnap,
csalódással
Mivel egy virágvasárnapot
megelőző napon, ahogyan egyik versemben neveztem, „virágszombaton”
születtem, több más ok mellett ezért is nagyon kedves nekem ez a gyönyörű
ünnep, amelynek olyan változatos nevei vannak, a latin „Palmarum”-tól az angol „Palm Sunday”-ig, a
német Palmensonntag”-ig,
vagy a spanyol „Domingo de ramos”-ig,
azaz „gallyak vasárnapjáig.”
Virágvasárnapi
mise a Pécsi Székesegyházban
A virágvasárnaphoz köt továbbá egy
nagyon szomorú, de voltaképpen felemelő és leckét adó emlék. 2012 nyarán
közülünk eltávozott nagybátyám-keresztapám – valamikor 1962 táján – Kodály
gyönyörű virágvasárnapi alkotásának, a „Jézus és a kufárok”-nak tenorszólóját készült elénekelni, amely a Jeruzsálembe
való bevonulás „levélsusogásos”, gyöngéden diadalmas történetének keményebb
hangolású folytatása, hiszen azt az epizódot eleveníti fel, amikor Jézus
kiszórta a város templomából a szent helyet megcsúfoló pénzváltókat. Tehát:
izgatottan és szívszorongva vártam, hogy „Köri” (így becéztem egész életemben!)
gyönyörű lírai tenorja felcsendüljön, de helyette
valami kopott-erőtlen, minden fényt nélkülöző bádoghang szólalt meg –
mint mindig – a pécsi székesegyházat akkor is diadalmasan bezengő Angster-orgona mellől.
A
Pécsi Székesegyház Angster-orgonája
Mondanom sem kell, keservesen sírni
kezdtem és sírtam, sírtam… egészen addig, amíg fény nem derült az ünneprontó
„hangcsere” titkára. Nagybátyám
nem csak tehetséges énekes
volt, hanem elsősorban elkötelezett
sebészorvos, akinek egyik betege egyszer nem véletlenül
ajándékozott egy irgalmas szamaritánus képet. Az történt, hogy a hangverseny
helyszínére sietve belebotlott az utcán egy ájult ismeretlenbe, s természetesen
addig vele maradt, amíg a beteg kórházba nem került, s állapotát nem
stabilizálták. Akkor persze önző gyermeki módon háborogtam, s képtelen
voltam megérteni, hogyan is mondhat le valaki egy ilyen parádés
szereplésről, amikor a város zenebarátainak színe-java, köztük Kodály
Zoltán anyósa, kedves énektanárnőm, Péczely Lászlóné Sárika néni is őt várta. Ma, csaknem hatvan
esztendővel később, már tudom, mi történt: keresztapám nem csupán a
jeruzsálemi bevonulásra emlékezett, hanem a kevésbé idézett folytatásra, a Máté
21,14-re is: „És menének
hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá
őket.” Ő természetesen a virágvasárnapi gyógyításból egész életében
csak ember-léptékű részt vállalhatott, de a történet kapcsán érdemes
emlékeznünk arra, hogy a virágvasárnap nem csupán Jézus szerény pompájú
bevonulásának ünnepe, nem csak a húsvéti ünnepkört beindázó
muzsikáé, hanem a vakságainkból, sántaságainkból, megvakítottságunkból,
nyomorékká tett életünkből való gyógyulás egyik szent napja is.
Kodály
Zoltán: Jesus and the traders - Jézus és a kufárok (6:30)
Debreceni Kodály Kórus, vezényel: Erdei
Péter
(HUNGAROTON felvétel)
Ezt a kis visszaemlékezést az is
időszerűvé teszi, hogy a nagyon nehéz 2020-as év egyik ajándékaként
baráti kapcsolatba kerülhettem a mai magyar kultúrában nem ritka
orvos-muzsikusok egyikével, dr. Székely
Györggyel, aki nem csak a hegedű és a klasszikus gitár mesteri
megszólaltatója és páratlan értékű zenei könyvek – így a Fischer Annie album és A muzsika valódi hangja a fesztiválok
fővárosában – Salzburg szerzője.
Székely György: A muzsika valódi
hangja a fesztiválok fővárosában – Salzburg c. albumból – a szerző, Cecilia Bartoli és Schiff András (2018)
Az ő medicinával és zenével
gyógyító egyéniségében könnyen felismerhetjük a huszonegyedik század egyik
igazi irgalmas szamaritánusát, aki könyvei jövedelmét, s a Semmelweis
vonósnégyes, ez az orvosokból álló, nemes célokat szolgáló együttes
koncertjeinek rá eső ellenértékét a János Kórház gasztroenterológiai
osztályának fejlesztésére fordítja. A vonósnégyes 1983-ban alakult, tagjai: Dr. Kelemen László, I. hegedű, Dr. Székely György, II. hegedű, Dr. Ostoros Gyula, brácsa, Dr. Asbóth Richárd, cselló.
J.
Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán - részletek (16:08)
A Semmelweis Vonósnégyes koncertje a Harmónia
Orvosklub szervezésében (Semmelweis Szalonban 2017. november 16-án.
Székely főorvos úr, ha egy szakmai vészhelyzet úgy kívánta, akár Salzburból,
munkás élete fő zenei menedékvárából azonnal hazaautózik, ha egy, a
kórházban adódott, súlyos esetben szükség van személyes részvételére. Amikor
vele beszélgetek, s az ő mindig segíteni kész életének tanúja lehetek, úgy
érzem, mintha az 1950-es Bach énekverseny egyik győztese, keresztapám, dr.
Nemerey Péter tért volna vissza közénk. Pontosabban,
mindaz, amit ő is képviselt, Dr. Székely Györgynél és kettős kötésben
élő pályatársainál egy generációval korábban: a nagybetűs Gyógyítás
és az ugyancsak nagybetűs Zene tökéletes harmóniája.
Dr.
Nemerey Péter
(Petrőczi
Éva blogja)
*Petrőczi Éva József Attila-díjas költő, író, műfordító,
irodalomtörténész, publicista, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott
egyetemi docense