PETRŐCZI ÉVA*

 

Virágvasárnap, csalódással

 

Mivel egy virágvasárnapot megelőző napon, ahogyan egyik versemben neveztem, „virágszombaton” születtem, több más ok mellett ezért is nagyon kedves nekem ez a gyönyörű ünnep, amelynek olyan változatos nevei vannak, a latin „Palmarum-tól az angol „Palm Sunday”-ig, a német Palmensonntag-ig, vagy a spanyol „Domingo de ramos-ig, azaz „gallyak vasárnapjáig.”

 

 

Virágvasárnapi mise a Pécsi Székesegyházban

 

A virágvasárnaphoz köt továbbá egy nagyon szomorú, de voltaképpen felemelő és leckét adó emlék. 2012 nyarán közülünk eltávozott nagybátyám-keresztapám – valamikor 1962 táján – Kodály gyönyörű virágvasárnapi alkotásának, a „Jézus és a kufárok”-nak tenorszólóját készült elénekelni, amely a Jeruzsálembe való bevonulás „levélsusogásos”, gyöngéden diadalmas történetének keményebb hangolású folytatása, hiszen azt az epizódot eleveníti fel, amikor Jézus kiszórta a város templomából a szent helyet megcsúfoló pénzváltókat. Tehát: izgatottan és szívszorongva vártam, hogy „Köri” (így becéztem egész életemben!) gyönyörű lírai tenorja felcsendüljön, de helyette valami kopott-erőtlen, minden fényt nélkülöző bádoghang szólalt meg – mint mindig – a pécsi székesegyházat akkor is diadalmasan bezengő Angster-orgona mellől.

 

 

A Pécsi Székesegyház Angster-orgonája

 

Mondanom sem kell, keservesen sírni kezdtem és sírtam, sírtam… egészen addig, amíg fény nem derült az ünneprontó „hangcsere” titkára. Nagybátyám nem csak tehetséges énekes
volt, hanem elsősorban elkötelezett sebészorvos,  akinek
egyik betege egyszer nem véletlenül ajándékozott egy irgalmas szamaritánus képet. Az történt, hogy a hangverseny helyszínére sietve belebotlott az utcán egy ájult ismeretlenbe, s természetesen addig vele maradt, amíg a beteg kórházba nem került, s állapotát nem stabilizálták. Akkor persze önző gyermeki módon háborogtam, s képtelen voltam megérteni, hogyan is mondhat le valaki egy ilyen parádés szereplésről, amikor a város zenebarátainak színe-java, köztük Kodály Zoltán anyósa, kedves énektanárnőm, Péczely Lászlóné Sárika néni is őt várta. Ma, csaknem hatvan esztendővel később, már tudom, mi történt: keresztapám nem csupán a jeruzsálemi bevonulásra emlékezett, hanem a kevésbé idézett folytatásra, a Máté 21,14-re is: „És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.” Ő természetesen a virágvasárnapi gyógyításból egész életében csak ember-léptékű részt vállalhatott, de a történet kapcsán érdemes emlékeznünk arra, hogy a virágvasárnap nem csupán Jézus szerény pompájú bevonulásának ünnepe, nem csak a húsvéti ünnepkört beindázó muzsikáé, hanem a vakságainkból, sántaságainkból, megvakítottságunkból, nyomorékká tett életünkből való gyógyulás egyik szent napja is.

 

Kodály Zoltán: Jesus and the traders - Jézus és a kufárok (6:30)

Debreceni Kodály Kórus, vezényel: Erdei Péter

(HUNGAROTON felvétel)

 

Ezt a kis visszaemlékezést az is időszerűvé teszi, hogy a nagyon nehéz 2020-as év egyik ajándékaként baráti kapcsolatba kerülhettem a mai magyar kultúrában nem ritka orvos-muzsikusok egyikével, dr. Székely Györggyel, aki nem csak a hegedű és a klasszikus gitár mesteri megszólaltatója és páratlan értékű zenei könyvek – így a Fischer Annie album és A muzsika valódi hangja a fesztiválok fővárosában – Salzburg szerzője.

 

 

Székely György: A muzsika valódi hangja a fesztiválok fővárosában – Salzburg c. albumból – a szerző, Cecilia Bartoli és Schiff András (2018)

 

 

Az ő medicinával és zenével gyógyító egyéniségében könnyen felismerhetjük a huszonegyedik század egyik igazi irgalmas szamaritánusát, aki könyvei jövedelmét, s a Semmelweis vonósnégyes, ez az orvosokból álló, nemes célokat szolgáló együttes koncertjeinek rá eső ellenértékét a János Kórház gasztroenterológiai osztályának fejlesztésére fordítja. A vonósnégyes 1983-ban alakult, tagjai: Dr. Kelemen László, I. hegedű, Dr. Székely György, II. hegedű, Dr. Ostoros Gyula, brácsa, Dr. Asbóth Richárd, cselló.

 

J. Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán - részletek (16:08)

 A Semmelweis Vonósnégyes koncertje a Harmónia Orvosklub szervezésében (Semmelweis Szalonban 2017. november 16-án.

 

 

Székely főorvos úr, ha egy szakmai vészhelyzet úgy kívánta, akár Salzburból, munkás élete fő zenei menedékvárából azonnal hazaautózik, ha egy, a kórházban adódott, súlyos esetben szükség van személyes részvételére. Amikor vele beszélgetek, s az ő mindig segíteni kész életének tanúja lehetek, úgy érzem, mintha az 1950-es Bach énekverseny egyik győztese, keresztapám, dr. Nemerey Péter tért volna vissza közénk. Pontosabban, mindaz, amit ő is képviselt, Dr. Székely Györgynél és kettős kötésben élő pályatársainál egy generációval korábban: a nagybetűs Gyógyítás és az ugyancsak nagybetűs Zene tökéletes harmóniája.

 

 

Dr. Nemerey Péter

(Petrőczi Éva blogja)

 

                                                               

*Petrőczi Éva József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott egyetemi docense