Gramofon Könyvek, 2020

Tartalom:

https://www.dropbox.com/s/f2d9wn35gufar2a/Burian_1_tartalom.pdf?dl=0

Részlet a könyvből:

https://www.dropbox.com/s/i3houx76kh0iybv/Burian_5_felvetelek.pdf?dl=0

Karel Burian – vagy ahogy Magyarországon ismertebb: Burián Károly – a zenetörténet egyik legjelentősebb Wagner-tenorja volt, mindmáig az egyik legismertebb cseh operaénekes. Az életrajzírók Wagner-szerepei – főleg Trisztán-alakítása – és évekig tartó New York-i tevékenysége mellett mindenekelőtt Richard Strauss Salome című operájának drezdai ősbemutatójáról (1905) tesznek említést, melyen Heródes szerepét alakította nagy sikerrel. Elismertsége és népszerűsége hangfajában Enrico Carusóéhoz volt mérhető. Maga Caruso mondta Burianról legnagyobb sikerei idején, hogy míg ő maga a zeneirodalom tenorszerepeinek csak egy részét birtokolja, Burian minden tenorszerepet el tud énekelni. Gustav Mahler, Arturo Toscanini és Karl Böhm csodálattal tekintett rá, lábai előtt hevert Drezda, London, New York és Budapest operai közönsége. Szabó Ferenc János Karel Burian és Magyarország című kötete a legendás tenor születésének 150. évfordulóján jelent meg a Gramofon Könyvek sorozatában. 

Karel Buriant egészen egyedi viszony fűzte Magyarországhoz. Még fiatal, de már elismert Wagner-tenorként szerződött Budapestre, ahol egy évig a Magyar Királyi Operaház tagjaként, majd később haláláig vendégénekesként rendszeresen fellépett. 1913 után az Operaház „állandó vendég” státusban foglalkoztatta, s Burian a magyar állampolgárságot is felvette. Valószínűleg ő volt a 20. század elején a legnagyobb hatású, Magyarországon rendszeresen működő világsztár énekes, a hőstenor szerepkör itthoni megalapozója. Elsősorban Wagner-operákban énekelt, de budapesti repertoárján még magyar mű is szerepelt.

Számos anekdota kering róla az operarajongók körében, talán annak köszönhetően, hogy életútja egy operai hőshöz méltón sokszínű, kalandos volt. Életének és művészetének magyar nyelvű tudományos igényű feldolgozása azonban mindezidáig váratott magára. E könyv szövegének alapját Szabó Ferenc János 2012-ben megvédett doktori disszertációja képezi, s 2020-ban Karel Burian születésének 150. évfordulója ad aktualitást a – 2012 óta jelentősen bővült – kötet megjelenésének.

 A könyv négy fejezete négy különböző nézőpontból tekint az énekesre. Az első három fejezetet tekinthetjük egy portré három, egyre nagyobb felbontású, a totálképtől a mikroszkóp felé haladó nagyításának: az elsőben az énekes teljes pályája, a másodikban magyarországi működése, míg a harmadikban az énekes előadói stílusa áll a figyelem középpontjában. A negyedik, az utószó szerepét betöltő fejezetben pedig az énekes magyarországi hatástörténetét ismerheti meg az olvasó. A könyv függelékeiben az olvasó megismerheti Karel Burian magyarországi tevékenységének dokumentumait és statisztikáit – fellépésjegyzékek, repertoár –, valamint az énekes hangfelvételeinek jegyzékét.

Az első két fejezet történeti szempontból mutatja be Buriant és karrierjét, amelyen keresztül nemcsak az énekest, de a korszak rendkívül gazdag budapesti operajátszását is megismerhetjük. Burian életrajza ráadásul operaénekeshez méltóan kalandos és szórakoztató olvasmány: a világra szóló hírnév, a számtalan kitüntetés és a hatalmas tiszteletdíjak mellett szerződésszegések, szeszélyes lemondások és „mégis” fellépések, sértések és sértődések, egy felszarvazott férj, több részegen – hol kifogástalanul, hol pedig botrányosan – énekelt operaelőadás elevenedik meg a lapjain. S ugyanez az életrajz az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó másfél évtizedének sokszor viharokkal tépázott történetét is tükrözi.

A harmadik és negyedik fejezet zenetudományi elemzés: előbbi az énekes mesterségébe enged bepillantást, míg a záró fejezet a korabeli idősebb és fiatalabb magyar zenekritikusok és zeneszerzők – mint például Zichy Géza gróf, Kálmán Imre, Bartók Béla, Kodály Zoltán vagy Csáth Géza –, valamint a korszak jelentős budapesti operaénekesei – többek között Georg Anthes, Székelyhidy Ferenc, Závodszky Zoltán – kontextusában vizsgálja Karel Burian hatását. 

Burian énekéről viszonylag nagy mennyiségű hangfelvétel készült 1906 és 1913 között. Énekstílusát így a szakirodalom és a korabeli magyar sajtóban megjelent kritikák mellett hanglemez-felvételeken keresztül is megismerhetjük. Burian Wagner-éneklése kapcsán szó esik az operai előadóművészet-történet egyik legkülönlegesebb jelenségéről: a Wagner halála utáni bayreuthi stílusváltozásról, melynek bizonyos mértékig maga Burian is áldozatául esett: az az énekes, aki világszerte ünnepelt Wagner-tenor volt, mindössze egy alkalommal kapott meghívást Bayreuthba, a Wagner-operák szentélyébe.

A  című könyv Szabó Ferenc János első önálló kötete, szerkesztője Csengery Kristóf, s Gramofon Könyvek sorozatában jelent meg. Kapható az Írók Boltjában és a Rózsavölgyi és Társa Zeneműboltban. 

Szabó Ferenc János (1985, Pécs) zongoraművész, zenetörténész. Tanulmányait Pécsett, Budapesten és Grazban végezte, karvezetés-, zeneszerzés- és zongora szakon. 2012-ben zongora szakos DLA, 2019-ben zenetudományi PhD doktori fokozatot szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Több nemzetközi kamarazenei versenyen nyert díjat, Európa számos országában, valamint Kínában lépett pódiumra zongoristaként. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének tanszékének adjunktusa és az ELKH BTK Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa. Kutatótémája a magyar hangfelvételtörténet és a magyar operajátszás története, az előadóművészet-történet. A Zeneakadémia Doktori Iskolájának TÁMOP posztdoktori ösztöndíja, az MTA posztdoktori ösztöndíj és az ÚNKP posztdoktori ösztöndíj nyertese, 2014-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Ifjúsági díját. 2019–2020-ban a British Library Thomas Edison ösztöndíja, valamint a City of London Phonograph and Gramophone Society Richard Taylor ösztöndíja támogatásával Londonban folytatott kutatásokat.

(Forrás: Gramofon.hu, 2020. 11. 17. Hírek és programok)