DR. TÓTH PÉTER*

Kodály öröksége

Id. Mohay Attila (üvegművész) és Levárdy Ferenc (tervező):

Kodály Zoltán vezényel

(Részlet a szombathelyi Szent Erzsébet templom üvegablak-kompozíciójából, 1980)

Az elmúlt években egyre gyakrabban hallom, hogy a magyar zeneszerzést „megnyomorítja Kodály szörnyű öröksége”. A summás kijelentés nem csak néhány futóbolond szájából hangzik el, de középkorú vagy éppen meglett, nem ritkán sikeresnek mondható kolléga is magáévá teszi ezt a doktrinát.

Túl az első felháborodáson, közel 140 évvel Kodály születése után kénytelen az ember elgondolkodni, mi is van e gondolatok mögött, vagy éppen fordítva, mit is jelent nekem az a bizonyos, sokszor hivatkozott kodályi örökség. Az biztos, hogy nem a szolmizációt. Ez az első és félrevezető asszociáció, ami Kodály nevéről a legtöbb embernek eszébe jut. A relatív szolmizáció, akárcsak Guido abszolút szolmizációja egy technika. Mint az öt vonal, a violin kulcs, vagy a kottasorok elején az előjegyzések. Segít a lejegyzett dallam valamilyen szintű megszólaltatásában. De Kodály és kollégái nem azért fejlesztették ki, hogy a zenészek ily módon énekeljék a Bertalotti motetták vagy a Bach példatár darabjait, hanem hogy elméletileg minden ember számára lehetővé tegye a zene közvetlen megtapasztalását. Ahogy a zenész egy múzeumban járva a kódexek lapjait csodálva megpróbálja a Zeneakadémia zenetörténet óráin tanult neumák felismerésével magában eldúdolni a sokszáz éve lejegyzett dallamokat.

Kodály megmentette az enyészettől a magyar népzenei kincseket. Az utolsó órában. De nem azért, hogy attól kezdve ez legyen az egyetlen és kötelezően követendő zenei mintánk, hanem azért, mert ez a mi közös zenei gyökerünk. A kultúránk. A hivatkozási alapunk. Akkor is, és azoknak is, akik egyetlen népdalidézetet sem írnak le egész életművükben. Ahogy gyökerünk és kultúránk része a Teremtés könyve, az Odüsszeia, a Háború és béke vagy a János Vitéz és a Csongor és Tünde - hogy csak néhányat és nagyon tetszőlegesen ragadjak ki a közös kultúrtörténetünkből. De míg a nagy mítoszok az európaiságunk közös nevezői, addig az utóbbiak - hangsúlyozottan beleértve a népzenei kincset - a mi sajátos, csak ránk jellemző, minket meghatározó és minket másoktól megkülönböztető kulturális genomunk. És ez fog minket megnyomorítani? Aligha hinném.

Kodály megteremtette a magyar kóruszenét. Konkrétan a semmiből. Egy olyan országban, ahol az együtt éneklés egyet jelentett a dalárdák világával. A többnyire német ajkú műzene jó-rossz előadásával. Megírta a magyar és az egyetemes zenetörténet jónéhány alapművét. Az Öregektől a Psalmusig. A Jézus és a kufároktól a Mátrai képekig. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni. Mondhatjuk, hogy túl sok bennük az imitáció, túl sok a zárlat. Talán. De attól ezek még remekművek. Ez nem vita tárgya. Kodály nem egyetlen követendő példaként határozta meg a magyar kóruszenét, hanem útjára indította azt. Megteremtette a lehetőségét, kitaposta az első ösvényt, és azt mondta a követőinek, higgyétek el, hogy van út a pusztában, induljatok el bátran. Voltak, akik szürke epigonok maradtak, csupán a lába nyomát követték hűségesen, eredeti gondolatok nélkül, és voltak sokan, akik új utakra merészkedtek, új világokat fedeztek fel. De nem lehet Kodály érdemét vitatni az indulás terén. Hallottam olyan zeneakadémiai tanárt, aki szerint a magyar kóruszenében Kodály óta nem történt semmi, és ami történt az is szégyen, de nem hiszem, hogy Kocsár Salve Regináját vagy Orbán Kóruskönyvét nekem kellene megvédenem.

Zenekari és oratórikus műveit vezényli Kodály Zoltán a Hungaroton korongon

Alapvetéssé tette az énekelhető magyar nyelvet. Hogy fontos, sőt elsődleges a szövegértés. Hogy nem igaz, hogy a magyar nyelv alkalmatlan a megzenésítésre. Hogy a prozódia nem sérülhet a zenei gondolat rovására. Akik nem képesek a nyelv alapvető követelményeit a saját mondanivalójukkal összepárosítani, azok vagy magyarul nem tudnak, vagy a szakmát. De nincs olyan, hogy az egyik vagy másik nyelv alkalmasabb a vokális művek komponálására.

Kodály évtizedekkel megelőzve kora tudományát, alapvetőnek tartotta a kisgyerekkori zenei nevelést. És biztos volt a zenei nevelés szinte minden területre kiterjedő jótékony hatásában, a finommotoros mozgásoktól a memória fejlesztésén át a probléma megoldó képesség erősítéséig. Ma már közhely, hogy mi minden jót köszönhetnek az emberek a korai zenei tanulmányoknak.

Kodály eszménye a Palestrina ellenpont volt. Ez volt a vokálpolifónia legmagasabb szintje. Kifejező, de nem öncélú. A szólamok szabadsága soha nem látott mértékű, de pont ennyire fontos az együtthangzás rendje is. A feszültségek megteremtése és azok oldása. A késleltetések és azok feloldásának technikája. Nem véletlen, hogy ő vezette be a Zeneakadémián e tárgy oktatását. A Palestrina ellenpont felelősségre tanít. Felelősségre minden hang iránt. Hogy nem véletlengenerátorok, sakkjátszmák lépései vagy csillagtérképek esetleg születési évszámok vagy egy véletlenszerűen kiválasztott vers magas és mély hangzói szerveznek meg egy zeneművet. Hogy soha nem lehet véletlen, hogy milyen hangot írunk le. Mert el kell tudni számolni vele. Mindegyikkel.

Összefoglalva, mi tehát a Kodály-örökség?

- A zene megértésének lehetősége mindenki, hangsúlyozottan nem csak a tanult zenészek számára.

- A magyar népzenei kultúra megismertetése elfogadtatása és felszínen tartása.

- A magyar kóruszene megteremtése.

- A prozódia fontosságának hangsúlyozása.

- A korai zenei nevelés fontossága.

- Felelősség a hangok iránt.

Kedves Kollégák! Hölgyek és urak! Ez lenne az a nyomorító, szörnyű örökség?

Természetesen nincsen egyetlen igaz út, egyetlen cáfolhatatlan igazság. A zeneszerzésről való gondolkodás is nagyon sokféle, nagyon szerteágazó lehet, sőt annak is kell lennie. De, aki a saját múltját megtagadja, az gyökértelen lesz e földön, minden értelemben.

*Tóth Péter (1965) zeneszerző, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar egyetemi tanára, 2013 óta dékánja. Számos kórusműve nyert díjat magyar és nemzetközi versenyeken. 2007-ben Erkel Ferenc-díjat, 2013-ban Bartók-Pásztory Ditta-díjat, 2020-ban érdemes művész díjat kapott. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2014 óta a Zeneművészeti Tagozat vezetője.

**Forrás: Köztérkép