ELHUNYT BARTALUS ILONA

nemzetközi hírű ZENEPEDAGÓGUS

 karvezető, a Duna Televízió egykori főszerkesztője és zenei vezetője.

(1940-2021)

I.

AZ ELHUNYT BARTALUS ILONA ZENEPEAGÓGUS

Elhunyt Bartalus Ilona (pdf)

II.

Fehér Anikó

Bartalus Ili munkatársa voltam

Bartalus Ilona

(szabadsag.ro)

Hitt bennünk. Akit jó szemével kiszemelt magának, abban a végtelenségig megbízott és akármit rábízott. Biztos szemmel választotta ki a szemet az ocsú közül minden tekintetben. A csodálatos zenék hatalmas tárházából is a VII. szimfónia 2. tétele meg a Pisztráng ötös volt a kedvence, nem más. Az emberekkel is így volt. Egy cipőmegkötésből, egy jól kiválasztott outfitből messzemenő következtetéseket tudott levonni, és innentől végérvényes volt a bizalom.

Volt önbizalma is, tudta, hogy sokat tud. És azt átadni is képes: osztályteremben, televízió stúdióban vagy bárhol, ahol másoknak szüksége van arra a tudásra.

Kodályt mindenek felettinek tartotta. Minden mondatával egyetértett. A nyomában járt, mert méltó volt arra. Egy előadásom kapcsán jegyezte meg: „ha a jövőben esetleg beszélsz erről a témáról, érdemes megemlíteni a "TETTREKÉSZ -GONDOLKODÓ" ZOLI BÁCSIT is...” – így, nagy betűkkel.

A mi főnökünk Beethoven meg Schubert! – vigasztalt, amikor egy-egy olyan felettes bántott, aki az említett kettőnek a nyomába sem léphet.

Félszavakból is megértettük egymást. Tudta, megérezte a gondolataimat, ha nem akartam, akkor is. Nem lehetett hazudni Neki.

Sokan mondhatjuk, hogy azért lettünk azok, akik vagyunk, mert ismertük. Nem egy tanítványáról tudok, aki így vélekedik, és mi, a tévés munkatársai szintén: hihetetlen igényessége, mindent észrevevő okos és szigorú szeme, karakán véleményei ellenére igen, kijelentjük, ha Bartalus Ili nincs, vagy nem választ minket munkatársul, nem azok lennénk, akik vagyunk.

Csak abba szólt bele, amihez nagyon értett. A határterületeket, vagy tőle távolabb álló műfajokat ránk bízta annak ellenére, hogy a felelősség az övé volt. 

Amikor életút interjút készítettem vele, sokszor visszaadta. Nem javított bele, engem kért arra. Azt mondta, csak akkor mehet nyomdába, ha tökéletes lesz. Azt hiszem, az lett… A véglegesítés után ezt írta: „Kicsi Okos Anikóm! Köszönöm a gyönyörű bevezetődet! Gratulálok! Nagyon dús, nagyon őszinte írás. Ahogy múlnak az évek, úgy tűnik, mindannyian egyre jobban emocionálisabbak leszünk. Hála Istennek! Te is új hangnembe moduláltál. Nekem – aki nem vagyok más, mint egy nagyadag érzelem – tetszik az új hangszerelésed. Ez alatt a pár hónap alatt igen közel kerültem Hozzád. Ez ajándék! Sokszor ölellek, öreganyád.” Máskor ezt írta: „Sok-sok szeretet Neked innen Vancouverből: ádámjenő nénéd, az örök infant-ilis és szenvedélyes mentorkád, bármiben segíthetek, csak szóljál, mindig számíthatsz rám.”

Bartalus Ilona

(fidelio.hu)

Szeretett köztünk lenni, nem egyszer a lakására is meghívott. Ott is végtelen tisztaság, rend, ízlés uralkodott. Megmutatta a dolgozószobáját, ahol hatalmas táblákra biztató, vigasztaló szavak voltak írva, ezek segítették át a nehéz pillanatokon. Állandóan tanult, tervezett, dolgozott. Mindig volt mondanivalója. Szigorú napirend szerint élt, amiben a gyakorlásnak, a zenének mindig főszerepe volt.

Ha vendégségbe mentünk hozzá, forró vizet és egészséges ételeket adott, mert maga is úgy élt, nagyon vigyázott magára. Hiú volt, csak hibátlan hajjal, szép ruhában jelent meg mások előtt. Természetes ez, hiszen a szépség volt a szakmája, a zenei szépség megmutatása. Vigyázott családjára is, mindig szeretettel emlegetett férjére, akit néhány nappal később követett azon a végtelen úton. Már együtt lehetnek valahol… Örömmel beszélt gyermekeiről, unokáiról.

A munkatársa lehettem, rengeteget tanultam Tőle. Példát adott sokmindenből.

Hiányzik az utolsó beszélgetés… Annak ellenére, hogy akárhányszor mentem el lakása előtt, mindig eszembe jutott, és nemcsak akkor. Pár dolgot még elrendezhettünk volna. Tanácsot adhatott volna nagymamaságból, öregedésből, az élet rejtelmeinek megoldásából…. Ez elmaradt. Nagyon sajnálom. Ne haragudj, drága Ili!

III.

Dr. Fehér Anikónak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kiadásában megjelent interjú-kötetéből a Bartalus Ilonával készült portrét szomorú aktualitása miatt ismételjük meg.**

„SZERELEMMEL KELL SZERETNI A ZENÉT,

DE AKIT TANÍTUNK, TÁN MÉG JOBBAN.”

Bartalus Ilona – Parlando

* Dr. Fehér Anikó DLA az MMA MMKI kutatója, zenei újságíró és zenei szakíró, televíziós és rádiós szerkesztő, karnagy.

**Fehér Anikó 2012-ben megjelent interjú-kötet megszólaltatottjai: Bartalus Ilona, Dobszay László, Forrai Katalin, Kokas Klára, Mohayné Katanics Mária, Szőnyi Erzsébet, Ugrin Gábor és Záborszky József, továbbá Erdei Péter, Gráf Zsuzsanna, Igó Lenke, Kocsárné Herboly Ildikó, Kollár Éva, M. Dietrich Helga, Ordasi Péter, Papp Károlyné Papp Zsuzsa, Párkai István, Platthy Sarolta, Rozgonyi Éva, ifj. Sapszon Ferenc, Sebestyénné Farkas Ilona, Szabó Dénes, Thész Gabriella, Tillai Aurél és Tóth Ferenc.

A kötet szerzője, dr. Fehér Anikó szavai szerint „annak a generációnak az iskolateremtői szólalnak meg a könyvben, akik pályájukat az ötvenes években kezdték, és magas színvonalú művészi, tudományos és oktatói munkájuk eredményeként zenepedagógusok generációit nevelték fel. Ők a mai napig meghatározó egyéniségei a magyar zeneoktatásnak az alapfoktól a felsőfokig".

IV.

Búcsú Bartalus Ilonától

Az egykori tarhosi Énekiskola arborétum jellegű parkjában a nyolcvan esztendős vadgesztenye csoport, a százéves lucfenyő, vagy a Zenepavilon felé vezető vöröstölgy-sor évtizedek óta dacol az idővel. A lombkoronák közt már a tavasz készülődik. Mégis, mérhetetlen szomorúság tölti be az érzelmileg és emlékekkel odakötődők lelkét, mert ismét elveszítettünk egy kimagasló „szálfát”, egy ízig-vérig hivatásának élő, a magyarság zenei neveléséért lelkes elhivatottsággal fáradozó zenepedagógust. Egy tarhosi igazgyöngyöt, a kodályi-gulyási iskola neveltjét, Bartalus Ilonát…

A köröstarcsai születésű Ilike, ahogyan kollégái nevezték, tehetsége és zeneakadémiai végzettsége révén világkarriert futott be. Örök optimizmusa, sugárzó lénye és hatalmas tudása szuggesztív erővel hatott a legfiatalabb korosztálytól az őket nevelő énektanárokra, itthon és szerte a világban. 26 éves korától tanított Ausztráliában, Japánban, az Amerikai Egyesült Államokban, Európa számos országában, és hamarosan a Kodály-módszer külföldi átültetésének kanadai szakembere lett. 41 nyári egyetemet, 76 mesterkurzust tartott Kanada-szerte, ahol angol nyelvű népdalelemző könyvét tankönyvként használják. A Magyar Televízió felkérésére 51 zenei tárgyú filmet készített, valamennyit nívódíjjal tüntették ki. A Duna Televízió főszerkesztőjeként mintegy 60 zenei tárgyú program és portréfilm fűződik a nevéhez.

Munkásságáért 1999-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést, valamint az Artisjus Nívódíját. 2000. október 23-án Rendületlenül Diplomával ismerték el, és Köröstarcsa Díszpolgárává választották. 1997-től a Békés-tarhosi Zenei Napok keretében működő Kőrösi Nyári Akadémia ének-zenei szekciójának művészeti vezetője lett. Emberi közvetlensége, szakmai megszállottsága olyan küldetéstudattal párosult, mely hallgatóira és egész környezetére nagy hatással volt. A Békés Megyei Hírlap dr. Szathmári István professzorral, a „Szép magyar beszéd” nyelvművelő tanfolyam szakmai irányítójával „A kultúra papjainak” nevezte őket. A tanárnő a vele készített interjúban így vallott életútjáról: „A budapesti Zeneakadémián karvezetői vörösdiplomát Bárdos Lajos, Szőnyi Erzsébet, Ádám Jenő növendékeként kaptam. Tőlük tanultam azt a hitet, hogy a nehéz feladatoktól sosem szabad megrettenni.”

Nemzetközi karrierje valójában akkor kezdődött, mikor a csellista Pablo Casals és Kodály Zoltán jelenlétében tartott bemutató órát. Ettől kezdve neve fogalommá vált! Hogyan is mondta békési nyilatkozatában: „Az idő megadja minden kulturális érték maradandóságát. Nekünk, zenepedagógusoknak az a dolgunk, hogy a két pólust, a jó zenét és az embert közelítsük egymáshoz… Öröm minden olyan kezdeményezés, ahol a város zenei ünnepén Chopin-, Liszt- kottákat látok a kirakatokban, hangszerek, tablók hozzák közel az utca emberéhez a zene világát. A 205 éves művet, melyet a kurzus hallgatóinak tanítottam, úgy hívják: Egy kis éji zene, Mozart a szerzője. Mi ezt a fajta időtlenséget képviseljük.”

Bartalus Ilona áldozatos munkáját, gazdag pályafutását 2020. október 15-én a MMA Zeneművészeti Tagozata Életmű elismerésben részesítette.

Drága Ilike! Köszönjük, hogy tanulhattunk Tőled!

Neved összeforrott Békéssel és Tarhossal, tovább élsz minden itt felszálló dallamban, ahogy a bartóki Madárdalban hangzik: „Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben hálni, zöld ágakra szállni, fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni…”

Nyugodj békében!

F. Pálfy Zsuzsa