ELHUNYT GONDA JÁNOS
JAZZ-ZENÉSZ, ZENESZERZŐ,
TANÁR
(1932-2021)
Gonda
János
I.
A Széchenyi-díjas zenepedagógus,
zongoraművész, zeneszerző, a magyar jazzélet meghatározó alakja, a
Zeneakadémia Jazz tanszakának megalapítója 89 éves volt.
A hírt közlő Magyar Jazz Szövetség szerint a szervezet alapítója és
örökös tiszteletbeli elnöke hosszan tartó, évekig méltósággal viselt súlyos
betegség következtében hunyt el március 10-re virradó éjjel.
A hazai jazzélet és jazzoktatás meghatározó alakja 1932. január 11-én
született Budapesten. A Zeneakadémián előbb zenetudományi, majd
zongoraművész diplomát szerzett. Megszervezte 1965-ben a Bartók
Konzervatórium Jazz tanszakát, amely a műfaj elismerésével 1990-ben a
Zeneakadémia művész- és tanárképző tanszékévé alakult át.
Ő írta 1965-ben az első magyar nyelvű jazzelméleti- és
történeti munkát, két évtizeden át szerkesztette a Jazz című
szaklapot. Zongoristaként és zeneszerzőként is elismert volt. A Qualiton együttessel készítette a Modern Jazz lemezsorozat
első albumát, több formáció tagjaként koncertezett itthon és külföldön.
Komponált filmzenét, musicalt, dalokat, színházi kísérőzenét,
táncjátékokat és szimfonikus jazzművet. Szakmai szervezetekben is szerepet
vállalt: 1972 és 1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke volt,
1990-ben az újonnan alakult Magyar Jazz Szövetség elnökének választották meg.
Az alternatív zenepedagógia fejlesztésére megalapította a tatabányai Nemzetközi
Kreatív Zenepedagógiai Intézetet.
Főbb lemezei közé tartoznak a Modern jazz sorozatban 1963 és 1969
között megjelent kiadványok, a Sámánének (1975), a Vonzások és választások
(1980), a Solo Piano (1980), a Keyboard
Music (1985), a Képek, emlékek (1999). Szextettjében együtt zenélt mások
mellett Balázs Gáborral (basszusgitár), Berki Tamással (ének, gitár, dob),
Kántor Péterrel (szaxofon), Dely Istvánnal
(ütőhangszerek) és Kovács Gyulával (dob).
Számos filmhez is szerzett zenét, ezek
között van a Nappali sötétség (1963, rendező Fábri
Zoltán), a Sodrásban (1963, Gaál István, Sára Sándor), a Kedd (1963,
Novák Márk), a Karambol (1964, Máriássy
Félix), a Szentjános fejevétele (1966,
Novák Márk), az Apa – Egy hit naplója (1966, Szabó
István), A múmia közbeszól (1967, Oláh Gábor), a Szerelmesfilm (1970,
Szabó István), a Mérsékelt égöv (1970, Kézdi-Kovács
Zsolt), a Horizont (1971, Gábor Pál), az Aszfalt mese (1971,
Török Ilona), A gyilkos a házban van (1971, Bán Róbert),
az Utazás Jakabbal (1972, Gábor Pál), a Holnap lesz
fácán (1974, Sára Sándor) és a Déryné,
hol van? (1975, Maár Gyula).
Számos jazz-zenei könyvet publikált/szerkesztett, ezek közé tartozott
a Jazz. Történet, elmélet, gyakorlat (1965), a Mi a
jazz? (1982), A populáris zene
antológiája. Tanári segédkönyv az iskolai ének és a zeneiskolai oktatáshoz (1992),
valamint a Jazzvilág (2004).
Az Erkel Ferenc-díj mellett átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend
tisztikeresztjét (1992), valamint középkeresztjét (2002), a Szabó Gábor-díjat,
a Budapestért Díjat, 2011-ben a Pernye András-díjat, 2012-ben pedig a
Széchenyi-díjat.
*
Nagyszerű embertől, nagy formátumú zenepedagógustól,
zenésztől kell most elbúcsúznunk, akinek rendkívül sokat köszönhetünk mi
jazz zenészek, és köszönhet az egész magyar zenei élet.
Szívügye volt a tanítás, a fiatal zenészek kreatív nevelése. A tanszékünket
az alapításától kezdve 32 éven át vezette fáradhatatlanul, muzsikusok
generációi kerültek ki keze alól a magyar és a nemzetközi színtérre.
Koncertjeivel, lemezeivel, könyveivel maradandó értékeket hozott
létre, őszinte, egyenes megnyilvánulásai általános tiszteletet
érdemlően lendítették elő a műfaj ügyét. Eleven örökséget
hagyott hátra, ami most is tovább él és megújulni képes.
Személyének elvesztése hatalmas fájdalom a Tanszékünk és az egész magyar
jazz társadalom számára, emlékét kegyelettel megőrizzük.
Jazz Tanszék
Forrás: lfze.hu
Elhunyt Gonda János jazz-zenész, zeneszerző, tanár ...
II.
A búcsúja
Gonda János (zetahun.wixsite.com)
89
éves korában hosszantartó betegség után meghalt Gonda János a ZeTa (Zenetanárok Társasága) tiszteletbeli választmányi
tagja, egykori elnöke.
Gonda János a magyar zenei élet meghatározó alakja volt. Előadóművészként, zeneszerzőként, tanárként, kollégaként óriási űrt hagy maga után.
Zeneszerzőként elsősorban jazzdarabokat komponált, de emellett számos filmzenét, pantomim- és balettzenéket, valamint szimfonikus jazzműveket is írt. 1965-ben megszervezte, és 1998-ig vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakát. A műfaj ekkor kapott első ízben helyet az állami zeneoktatásban. 1990-ben a tanszak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékévé alakult át.
1972-1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke volt, 1984-től az oktatási ügyeket intézte. Létrehozta, majd vezette az 1990-től 2000-ig működő tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. 1990-1991 között a Magyar Jazz Szövetség elnöke, 1991 óta örökös tiszteletbeli elnöke volt.
Komponált, tanulmányokat és szakcikkeket írt, valamint az egyetem doktori iskoláján tartott kurzusokat.
Több programot is szervezett a ZeTa
keretei között. A „Rögtönzés a zenei
előadásban és pedagógiában” konferenciát 2010-ben nagy érdeklődés
kísérte. Az általa írt cikkel emlékezünk rá, fejezzük ki tiszteletünket iránta.
A cikket erre a linkre kattintva
olvashatja el.