Liszt zongoraműveiből állította össze első CD-jének műsorát Corbin Beisner

Katalógus szám: PN 2002

Kiadási dátum: 2020. december 04

A Perfect Noise kiadó felvétele Bernben, a kitűnő akusztikájú Menuhin Forumban készült. Tényszerűen debütáló album, ám már a program is sejtteti, e műfajon belül megkülönböztetett helyet érdemel.

Az amerikai Corbin Beisner neve akár ismerősen is csenghet a budapesti zenei eseményeket figyelemmel követő számára, hiszen fővárosunk kiemelt jelentőségű helyszín a művész életében: Connecticutban végzett felsőfokú tanulmányait követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte meg a master-fokozatot. Diplomakoncertje 2016. március 31-én volt a Régi Zeneakadémia Kamaratermében.

Beisner pályájának alakulásában a Svájci Liszt Társaság alapító tagjai közül két magyar is szerepet vállalt (Csapó Éva és Nagy Beatrix), nekik mond köszönetet a felvétel helyszínére és a kiadóra vonatkozó javaslataikért. Svájc 2017 óta ad otthont a több kontinensen koncertező művésznek.

Az 1988-ban született művész pályafutásából leginkább nemzetközi koncertező gyakorlatát hangsúlyozza a CD kísérőfüzete, s csak érintőlegesen tesz említést sikeres versenyszerepléseiről. A kétségkívül legértékesebbet, a legutóbbit a szakmai életrajz zárómondatának tartogatja: Beisnernek ítélték 2018-ban az I. díjat a Londoni Liszt Társaság versenyén.

Mindenképp figyelemre méltó, hogy a felvétel mindösszesen két nap alatt készült (2019. október 11-12). Nagy teljesítmény akkor is, ha tudjuk: a program jelentős része a repertoárjához tartozik. A 104. Petrarca-szonett, A Villa d’Este szökőkútjai, a Dante-szonáta és a h-moll szonáta komoly erőpróba zeneileg, erőnlét és koncentráció tekintetében egyaránt. Ráadásul, ha hozzávesszük, hogy a felvételkészítésben korántsem rendelkezik rutinnal, egészen kivételes teljesítménynek tűnik (egyébként a Villa d’Este szökőkútjai és a h-moll szonáta szerepelt diplomakoncertjének műsorán is).

Corbin Beisner

(highresaudio.com)

A nagyformátumú program végighallgatása: lenyűgöző (mondjuk, jólesett volna kicsit hosszabb szünet az egyes műsorszámok között, hogy legyen ideje „lecsengeni” az élménynek…). Örvendetes intenzitással érződik az előadó „jelenléte”, a koncentrált formai építkezésnek a pillanatra sem lankadó, mindvégig vezetett íve. Bármiféle korábbi élmény vagy hozzáadott információ nélkül is teljes bizonyossággal érzi a hallgató, hogy kompozíció-centrikus muzsikálás történik. Legyen szó a legkülönbözőbb hangvételű-karakterű részletekről, mindig-minden élő-eleven kapcsolatban áll a nagyformák egészében. A közlési szándék átütőerejű – éppen ezért leköti a figyelmet, akár hagyományos, akár alkalmanként sajátosan személyes valamely részlet interpretálása.

Nem tudni (s nem is tartozik a hallgatóra), milyen sorrendben készültek a felvételek. Mindenesetre a kezdet kicsit furcsán „berobbanó”. Némi empátiával úgy vélnénk, a nagy koncerttermekhez szokott zongorista számára még nem volt otthonos a kitűnő akusztikájú (hallgatóság nélküli) terem. Vagy talán kezdetben zavarta, hogy virtuális közönséghez kell szólnia? A későbbiekben leginkább attól tűnt el ez a probléma, hogy Beisner a műegészben gondolkodva mintegy „megfeledkezik” a hangzás reális teréről…

Virtuóz kompozíciók megszólaltatásánál sajátos feladat annak a kettősségnek a létrehozása, hogy a hallgató egyszerre gyönyörködjön a technikai perfekcióval megoldott részletekben, ám valahol a háttérben akkor is érezze a játszanivaló „nehézségét”, ha azt bravúros könnyedséggel oldja meg a művész (zongorista-hallgató a sajátos problématípust akár etűdökben kigyakorolhatóként is beazonosíthatja). Kifejezetten ritkán kalandozik a figyelem (az elismerő értékelés) ilyesfajta technikai mellékvágányra Beisner játékát hallgatva. Interpretációjának végiggondoltsága mutatkozik meg az olyan gesztusokban is, mint például, hogy a lépegető dallammenetek esetében a „skála” képes zenei élményforrássá válni.

Élnek, lélegeznek a nagyformák, s bennük arányosan sorjáznak a részletek. S ha néha felkapjuk fejünket egy-egy motívum artikulálását hallva, az is annak a jele, hogy apró retorikai fogásokat is bevet a művész, az intenzívebb kifejezés érdekében.

Egy interjúból kiderül: Beisnertől nem idegen a jazz világa sem. Talán ez is adalék ahhoz a minden hangért felelősséget vállaló, ugyanakkor mindenkor élményszerűségre is törekvő előadásmódhoz, amelyet e felvétel alapján Corbin Beisner sajátjának tartunk.

Fittler Katalin

Függelék:

Franz Liszt (1811-1886): “ Zwölf Transzendentale Etüden ...(1:05:58)

Liszt Ferenc: Transzcendens etűdök

Corbin Beisner-zongora|

(Schmiedenhof Zunftsaal Basel, 2019. 02.)

00:17 1.) Preludio, C-dúr;

01:16 2.) Molto vivace, a- moll;

03:44 3.) „Tájkép”, F-dúr;

08:17 4.) „Mazeppa”, d-moll;

16:00 5.) „Lidércfény”, B-dúr;

20:11 6.) „Látomás”, g-moll;

25:47 7.) „Eroica”, Esz-dúr;

30:47 8.) „Vad hajsza”, c-moll;

36:06 9.) „Emlékezés”, Asz-dúr;

45:48 10.) „Appassionata”, f-moll;

50:39 11.) „Esti harmóniák”, Desz-dúr;

59:39 12). „Hóvihar”, b-moll