85 írás Szőnyi Erzsébet emlékére[1]

Betekintés a kiadványba ide kattintva!

I.

 

A magát „Kodály katonájának” valló, a Kodály-koncepció nemzetközi megismertetésében hosszú évtizedeken át oroszlánrészt vállaló Szőnyi Erzsébet zeneszerzőként és a Zeneakadémia tanáraként is elismerésre méltó életművet hozott létre. Nem vonta ki magát a zenei közélet néha hálátlan feladatai alól sem – példát mutatva szakmai-emberi érdeklődésének folyamatosságával is. Éppen ezért, ideális módja a tiszteletadásnak az olyasfajta modell-rekonstrukció, amelyben a személyes tapasztalatok is közrejátszanak; egybecsengésük által felerősödnek a személyiségnek olyan kontúrjai, amelyek a tárgyszerű adatokból kirajzolódó portrén is jellegzetesek.


Szőnyi Erzsébet (1924. április 24 – 2019. december 28) munkássága mozzanatainak felidézésével egyszersmind betekintést is kapunk csaknem egy évszázad kulturális életébe, ami a többé-kevésbé kortársaknak egyszersmind - Michael Frayn bohózatának címét kölcsönvéve – afféle „mégegyszer hátulról” élmény. Nem az esemény-mozgató Óz „csalása” lepleződik le, hanem az eredményekhez vezető munka megannyi részlete villan fel.

 

A „HANGRÓL HANGRA – az ifjúsági kóruséneklésért” program részeként megjelent könyv a Magyar Kodály Társaság és a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége – KÓTA közös kiadványa. Szerkesztője az e feladatra mindenkinél alkalmasabb dr. Márkusné Natter-Nád Klára, akinek szakmai élete megannyi szállal kötődött Szőnyi Erzsébethez. A tapasztalt szerkesztő mutatkozik meg az Előszóban, amikor „szempontjai” feltárásával szinte első értő recenzióját adja az összeállításnak. Tudatosodik az olvasóban az emlékkönyvnek az a több szempontú haszna, amelyből kétségkívül mindenki profitálhat – miközben zenei életünk közelmúltjának jelentős mozzanatai elevenednek meg, avagy épp személyes élmények beavatottja lesz.

 

Szőnyi Erzsébet és Márkusné Natter-Nád Klára

(Forrás: Szőnyi Erzsébet emlékére c. könyv)

 

Emlék-kötet szerkesztésénél többféle szempont is számításba jöhet; a „csak a szépre emlékezők” idealizáló vallomásai néha már-már megkérdőjelezik a közöltek hitelességét, a kritikusan szemlélők realista megjegyzései viszont néha bántóan hatnak (épp a környezettel alkotott kontraszt élességéből adódóan). Az új kiadvány nagy erénye, hogy a mindenkori közhasznúan lényeges mozzanatok kiemelésével hallgatólagosan háttérbe szorít olyan igaz/valódi adalékokat, amelyek e gondolatmenet szempontjából valóban perifériás jelentőségűek. Az MMA elnökének, Vashegyi Györgynek a Köszöntője és a szerkesztő Előszava után kapott helyet a tartalomjegyzék, amely – az apró átfedések ellenére – informatívan tájékoztat: Életképek, A Tanárnő, A zeneszerző és az előadók, Az operaszerző, A zenei közélet, Kitekintés, a zene Nagyasszonya, Szőnyi Erzsébet ünnepei. Függelékként Kovács Mária összeállítása tájékoztat a kötet szerzőiről, majd a (z apróbb pontatlanságoktól nem mentes) Névmutatót megelőzően Szőnyi Erzsébet díjairól és kitüntetéseiről, valamint a különböző nevekkel szereplő Zeneműkiadónál megjelent kiadványairól kapunk áttekintést.

 

Az olvasnivaló egy része újraközlés (néha részletként felidézett) interjúké, beszámolóké, köszöntéseké, feltüntetve az első megjelenés helyét-idejét. Ehhez járulnak az újonnan készült írások, amelyek tematikailag-tartalmilag (sőt, stilárisan is) meglehetősen színesítik az összképet. Ezúttal megint csak megtapasztalhatjuk az ismétlésnek (mint a tudás anyjának) a hasznát; egyszeri olvasásra könnyű átsiklani informatív megjegyzéseken, ám több visszaemlékezésnek köszönhetően kiemelkednek a konkrét szövegösszefüggésből, és érdemi jelentést/jelentőséget kapnak.

 

Furcsa megtapasztalni, hogy pályatársak-kollégák milyen változatos skáláját járják be a „fogalmazásnak”, hogy ne mondjam: stílusnak. A publikációban gyakorlottak között is elkülöníthetőek azok, amelyekben „olajozottan” gördülnek a mondatok, s ahol a rutin azzal a jótékony hatással jár, hogy frappánsabb/lényegretörőbb megfogalmazásokat eredményez.

 

Ahol a szubjektivitás kiemelt polgárjogot kap, szokás szerint háttérbe szorulnak a helyesírás hivatalos szabályai. A tisztelet formális jeleként a nagybetűk aligha róhatók fel hibául – annál inkább a gondolatjelek következetlen-hibás használata, csacska szóismétlések (anyanyelvi szövegekben is fordításokban egyaránt). Aligha sértette volna a szerzők érzékenységét, ha a lektor Köteles György minimális stiláris javításokkal szebbített volna – az eredeti mondandó frappánsabb kifejezése érdekében (ebben Bónis Ferenc állította fel a megdönthetetlen igényességi-minőségi rekordot!). Talán még a nyomtatott szövegek újraközlésénél sem lett volna haszontalan az effajta finomítás (a hibákhoz való konzekvens ragaszkodás nem más, mint a hitelesség vadhajtása).

 

Az Előszóban méltán mondott köszönetet a szerkesztő Dobó Nándornak, akivel – mint írja – negyedszázada dolgoznak együtt a „szép könyvek” megvalósításáért. Kivitelezését tekintve minden elismerést megérdemel a kiadvány; a gazdag képanyag élvezhető minőségű, Szőnyi Erzsébet közzétett levelei, levélrészleteinek facsimiléi kivétel nélkül olvashatóak. És itt ismét érdemes külön felhívni a figyelmet a vizuális dokumentálás jelentőségére. Utóbb pótolhatatlanok a helyszíni felvételek (hivatalos fotósok vagy lelkes amatőrök pillanat-megörökítései); ugyanakkor rossz belegondolni, hogy a digitális technika – minden áldása mellett – kiszorította a papíralapú közlésmódot. Mit tudhatnánk régi korok megannyi nagyságáról, ha nem marad fenn (akárcsak alkalomszerűen, a történelem viharait túlélve) naplójuk, levelezésük. Tény, hogy az alkotások, elkészültüket követően függetlenek az alkotótól, ám arra is szép számmal találunk érveket, hogy nem felesleges – kiváltképp az interpretátort igénybevevő műfajokban – a szerző személyiségének ismerete.

 

A Szőnyi Erzsébet emlékére készült könyv tanulságokban gazdag valamennyi olvasója számára.

 

Fittler Katalin

II.

Szőnyi Erzsébet emlékére címmel – halálának 1 éves fordulójára – jelent meg: Márkusné Natter-Nád Klára szerkesztésében egy külsejében is igen szép könyv, melyet már kézbe venni is gyönyörűség. Mielőtt lapozgatnánk benne, máris átmelegíti szívünket a zene Nagyasszonyának a címlapon látható fényképe, tekintetében, jellegzetes mosolyában, a szeretet meleg ragyogása. Szőnyi Erzsébet 96 éves korában, 2019 december 28-án távozott a minden élők útján.

 

Az impozáns kötet Szerkesztő asszonya, mint tanítvány, munkatárs, barát, hiteles tanúja Szőnyi Erzsébet életének, pályájának. Így érlelődhetett meg benne az a gondolat a Professzor asszony halála után, hogy sürgősen, amíg friss az emlékezet, egy olyan kötetet kell összeállítani, amely hű képet fest az 5 világrészen ismert zseniális tanárról, zeneszerzőről, Kodály szellemének tanítási módszerének legjelesebb képviselőjéről. A legrövidebb időn belül sikerült – szeretettel és szaktudással – a már jelentős súllyal bíró volt tanítványokat, pedagógusokat, kórus dirigenseket, hazai és külföldi szakembereket, barátokat emlékezésre, vallomásra bírni.

 

Az óriási feszített munka 2020 végére befejeződött. A 85 emlékező írás (7 fejezetre osztva) kiváló segítőtársak, Dobó Nándor a könyv tervezője, tördelőszerkesztője és Köteles György tanácsadó lektor, korrektor közreműködésével jelent meg.

 

Az írásokból megismerhetjük a könyv főszereplőjének származását, családját, tanulmányait kisgyermek korától, majd nagyhírű hazai és külföldi professzorait és azok hatását. Hogyan találkozott a kitűnő zongorista diáklány a népdallal, Kodály és Bartók zenéjével, mekkora élményt jelentettek számára Bárdos Lajos népzene órái az Akadémián. Megtudjuk azt is, hogy milyen különlegesen kezdődött Kodály Zoltánnal a töretlen, 27 évig tartó szakmai és emberi kapcsolata. Képet kapunk a Kodály-módszerről, amelynek megvalósítása az iskolai tantermekben, az iskolai kórusok életében kiváltotta a nagyvilág csodálatát, de olvashatunk az aranykorszak hanyatlásának problémáiról is. Az emlékezésekben felsorakoznak a Tanárnő különböző nyelveken megjelent pedagógiai munkái, kompozíciói a legváltozatosabb műfajokban, illetve ezek néhány mondatos jellemzése vagy részletesebb elemzése. A lelkes beszámolókból mindig érezzük a művek betanításának örömét, nyilvános megszólalásuk hangulatát, sikerét, népszerűségét. Sokszor az lehet az érzésünk, mintha egy krónikás lexikont olvasgatnánk. Még arra is fény derül, milyen volt Kodály Zoltán hitének gyakorlása első felesége halála után vagy az, hogy Emma asszony milyen szeretettel és szaktudással kísérte a fiatal Szőnyi Erzsébet zeneszerzői munkásságát.

 

Kodály katonája – ahogy magát nevezte – nemcsak pedagógiai munkás-

 

ságával, zenei alkotásaival, imponáló műveltségével, nyelvtudásával tette ismertté nevét hazájában és külhoni országokban, hanem szerteágazó, folyamatosan ápolt emberi kapcsolataival is. Azt is elárulják a kötet lapjai, hogy a szeretet aurájának koszorújában élt, így gyakorolta küldetését a magyar művelődés érdekében és a közéletben. Méltósággal, felelősséggel viselte rangos tisztségeit – gondolok itt elsősorban a Magyar Kodály Társaság vezetésében betöltött szerepére. Hálás szívvel, természetes szerénységgel tudta fogadni kitüntetéseit, eseményszámba menő ünnepléseit.

 

A zongora tanszakon szolfézs gyakorlati tanítás tárgyban e sorok írójának is szeretett tanára volt Szőnyi Erzsébet. Kapcsolatunk haláláig töretlen maradt, Kodály szellemében közös célért dolgoztunk, sőt vallásunk különbözősége ellenére közösen gondolkoztunk az evangéliumról is. Tanárnőm, mint homo christianus is példa maradt számomra, mert ő tudta, sőt megélte Pál apostol szavait: „nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben” (Károlyi fordítás).

 

Ez a 368 színes fotókkal teletűzdelt oldal a Magyar Kodály Társaság Hírei egykori Főszerkesztő asszonyának Márkusné Natter-Nád Klárának elismerést érdemlő tette. A könyv egy olyan válságos korban jelent meg, amikor nemcsak a láthatatlan vírus tartja félelemben az emberiséget, hanem az emberiség gonoszsága is ostromolja az erkölcsöt, a természetbe épített isteni rendet. Ahogy nő a sötétség körülöttünk, úgy nő e könyv eszmei értéke is. Szőnyi Erzsébet életműve erőforrás, útmutatás, etalon lehet mindazok számára, akik hisznek Magyarország sajátos kultúrájának megőrzésében, építésében.

 

Kertész Lajos

 

 

 



[1] A könyv hivatalos bemutatója a COVID19 járvány miatt előreláthatólag 2021. szeptemberében lesz a Pesti Vigadóban.