GERÉB LÁSZLÓ INTERJÚJA
DMITRIJ BASKIROV ZONGORAMŰVÉSZ-PROFESSZORRAL[1]
In Memoriam Dmitri Bashkirov (1931-2021) (4:25)
Dmitrij Baskirov zongoraművész-tanár 1931. november 1-jén
született Tbilisziben. A moszkvai
Csajkovszkij Konzervatóriumban Alexander Goldenweiser
tanítványa volt. 1955-ben szerzett nemzetközi elismertséget, miután megnyerte a
párizsi Marguerite Long Verseny nagydíját. Párizsi
sikere után a világ legjobb zenekaraival és legnevesebb karmestereivel
játszott. Pedagógusi pályafutása hasonlóan hosszú és sikeres volt: magyar
tanítványai is voltak. 2021. március 7-én Madridban hunyt el.
- Először
20 évvel ezelőtt hallottam Önt tanítani Budapesten, a Zeneakadémián. Ha
most visszagondol, hogyan írná le a különbséget az akkori és a mostani
mesterkurzus között?
D. B.; A növendékek nagyon tehetségesek voltak akkor is, most is.
Köztudomású, hogy a magyar zeneileg nagyon tehetséges nép. E tekintetben nem
változott a benyomásom. De ahogy visszaemlékszem a húsz évvel ezelőtti
kurzusomra, a problémák sem változtak. A magyar növendékeknél van valami
nehézkesség a technikában és hangzásvilágban egyaránt. Ez azért furcsa, mert
közben egy nemzedékváltás történt a pedagógusok körében.
- Az
Ön meglátása szerint hogyan változott a zenei világ 20 év alatt? (Nemcsak
Magyarországra gondolok.)
D. B.:
Szerintem nem jó irányba változott, A zene piacosodása
az egész világon egyre inkább elhatalmasodik, Ez persze nem vonatkozik a nagy
egyéniségekre. Az igazán nagy egyéniségek mindig ellenállnak az általános
tendenciáknak. Megteremtik saját független mikrovilágukat. Valójában ők
határozzák meg a jövőt a tömegirányzat ellen még akkor is, ha az átlag
kortárs ezt nem veszi észre. Igen elszomorít, hogy átlagon felüli tehetségek
gyakran nem tudnak ellenállni az áramlatnak, konformistákká válnak. Egy igazi
művésznek mindig az a feladata, hogy ne álljon be a sorba, az uralkodó
tendenciákkal szemben alkosson és éljen, s csak azzal törődjön, hogy
felmutassa az érvényes esztétikai értékeket, Ez az alkotókészség csak igen
keveseknek adatik meg. A harmincas-negyvenes években sokkal több volt az ilyen
nagy egyéniség. Én magam a legtöbbet az abból az időből származó felvételekből
tanulok. A mai koncertek és felvételek között csak elszórtan adódik olyan, amit
szívesen meghallgatok, mert tanulni tudok belőle. Paradox helyzet állt
elő. A mai fiatal zongoristák sokkal jobban zongoráznak, nemcsak
technikailag, de jobban is értik a zenét, mégis sokkal kevesebben vannak, akik
valami újat tudnak mondani. Ez nagyon veszélyes az előadóművészet
jövőjére nézve. Két nevet említenék, akiknek a koncertjére, ha tehetem,
mindig elmegyek, mert mindig nyújtanak számomra valamit. Nem állítom, hogy
mindig tetszik, ahogy játszanak, de mindig tanulságosak. Az egyik Kocsis
Zoltán, a másik Radu Lupu.
Az ő koncertjeik akkor is érdekesek, ha közel állnak hozzám, s akkor is,
ha teljesen távol.
- Jelenleg
Madridban tanít. Hogy érzi magát egy orosz pedagógus a spanyol fővárosban?
D. B.:
Remekül érzem magam. Mint egy vendég, aki jó emberek házában van. Sokáig tudnék
itt élni, de csak abban a tudatban, hogy egyszer ez a vendégség véget ér, és
hazamegyek.
- Hisz
egy ,,orosz iskolában"? Ha igen, hogyan jellemezné
azt röviden?
D. B.:
Nemcsak hiszek benne, hanem tudom, hogy az objektív valóság. A kérdést inkább
úgy tenném fel, hogy honnan származtatjuk ezt az orosz iskolát. Az az orosz
iskola, amelyről manapság beszélünk, a múlt század végétől és a XX. század
elejéről datálódik. Anton Rubinstein, Rachmaninov, Szkrjabin,
Medtner azok a gigantikus egyéniségek, akik a mai
orosz iskola alapítói. A többiek, mint például Horowitz, az ő
,,produktumuk". Nagyon nehéz meghatározni a mai orosz iskola
lényegét. A rádiónak, a televíziónak, a repülőgépnek köszönhetően az
ősi elemek összekeveredtek az európai, illetve más iskoláéival. Sőt,
nemcsak az elemek, de az előadók is. Köztudomású például, hogy Amerikában
az előadóművészek és a pedagógusok nagy százaléka az orosz iskolából
származik, Heifetz és Milstein
is Oroszországból indult. Így ,,tiszta" orosz iskoláról
beszélni nem lehet. Különösen elszomorít az a tény, hogy két-három név miatt
sokfelé negatív felhangja van az orosz iskolának. Az elmúlt évtizedek szovjet versenyszellemének
köszönhetően az orosz pedagógiában eluralkodtak bizonyos sztereotípiák. Megjelentek
a tipikus versenygyőztesek. Ezek a
,,versenylovak" kerültek felszínre, ezért azok a nagy egyéniségek, akik
újat nyújthattak volna, elsikkadtak. Remélem, hogy a megváltozott helyzet
lehetőséget ad a jövőben az eredeti orosz hagyományhoz való
visszatérésre. Egyébként az a véleményem, hogy bármilyen nemzeti iskolát abszolutizáni, korlátoltság. Mindegyiknek megvannak a jellegzetes
stilisztikai, pianisztikus, technikai vonásai. Ha
egyáltalán orosz iskoláról beszélhettünk, az csak a többi iskola erényeivel
átszőve bontakozhat ki igazán.
Dmitrij Baskirov tanít
Dimitri Bashkirov - Master Class in Berlin: Asen Tanchev 1/2
...(13:23)
Dimitri Bashkirov - Master Class For Piano: Victor Maslov ...(22:39)
- A változások
után igen sok nagy mester, mint Ön is, elhagyta az
országot. Tovább fog-e élni az orosz iskola? És hol? A diaszporában?
Avagy van a mai Oroszországban egy új nemzedék?
D. B.:
Nem értem a kérdést. Mi annak a jelentősége, hogy Oroszországban-e, vagy a
diaszporában? Attól, hogy Rachmaninov évtizedekig
Amerikában élt, vagy a híres író Bunyin
Franciaországban, ugyanúgy az orosz kultúra képviselője maradt. Vannak olyan
kozmopolita beállítottságúak, akik, ha új helyre csöppennek, teljesen
feloldódnak az új környezetben és kultúrában, Ez rendben van, de általában azért
azt láthatjuk, hogy a legnagyobb egyéniségek mindig megmaradnak a gyökereiknél,
Elkalandoztunk a kérdéstől. Nos, úgy gondolom, hogy a felnövekvő
tehetségek és a pedagógusok száma kimeríthetlen
Oroszországban is, ezért nem aggódom. A színvonal és a tradíció megmaradt. Más
kérdés, hogy nagyon rosszak a gazdasági körülmények, melyek természetesen
kihatnak a kultúrára is. Azért nem kell vészharangot kongatni, ez csak átmeneti
időszak.
-Ön
otthon van a pódiumon is. Hogyan befolyásolja művészi tevékenysége a tanítását?
És fordítva: pedagógiai munkássága a művészetét?
Dmitrij Baskirov
Dmitri Bashkirov plays Mozart Rondo in D, K. 382 - video 1982 ...(9:35)
(A
felvétel 1982-ben készült)
Dmitri Bashkirov plays Chopin Nocturne E Flat Major, Op. 9 ...
(4:30)
(A
felvétel 2020-ban készült)
D.B.: Fiatalabb
koromban határozottan és optimistán az válaszoltam, amikor feltették nekem a kérdést,
hogy az egyik erőteljesen segíti a másikat. Most viszont azt mondom. hogy
a pedagógiai tevékenységem zavarja az előadóit. Ma már nincs annyi
energiám, mint régen. Tanítani sokkal fárasztóbb, mint zongorázni. Nekem egy
tanítási nap felér néhány szólóesttel. Nem beszélve arról, hogy rengeteg tanítási
óra miatt nincs időm, és erőm új darabot tanulni.
-Van-e
Ars Poeticája?
D.B.:
Elsődlegesen: A zene a színpadon legyen mindig élő folyamat. Második:
Őrülten kell a zenét szeretni, s mindig rá kell csodálkozni. Harmadik:
Maradjunk őszintén önmagunk amellett, hogy meg kell tanulni, mint szabad
és mit nem.
(Köszönet
illeti Gulyás Mártát az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségéért.)