Szerző: Bozó Péter
Kiadó: Rózsavölgyi és Társa Kiadó
Sorozat: Musica Scientia
Oldalak száma: 272
Megjelenés: 2021. május 04.
1872 áprilisában az épp Pesten
tartózkodó Jacques Offenbach megtekintette a Tannhäuser
egyik előadását a Nemzeti Színházban. A Fővárosi Lapok így tudósított
az eseményről: "Egy földszinti páholyban ült Offenbach is, az
operettek termékeny szerzője. A lepke meglátogatta az oroszlánt, de
hatalmas hangját nem sokáig állta ki, s csak másfél felvonást hallgatott meg
Wagner zenéjéből, mely a zenevilágban csaknem ellenkező sarokpontot
képez, mint az övé."
A magyar közönség számára persze Offenbach
mindig is "az operettek termékeny szerzője", "a zene
Arisztophanésze" és "a zenei farce-ok nagy
mestere" maradt; a csellóvirtuózról és -pedagógusról,
vagy a Lafontaine állatmeséit megkomponáló
dalszerzőről senki nem tudott. De vajon minek köszönhető, hogy
Offenbach műveit oly gyakran állították szembe az "oroszlán",
Wagner zenéjével? Hogyan lett ebből a muzsikusból, akinek egyes operettjeit
a 19. században még "a zenei pornográfia" alkotásainak tekintették, a
20. század elejére klasszikus szerző? És miként kerültek darabjainak
1950-es évekbeli előadásain olyan mozzanatok a szövegkönyvekbe, mint a
Fehér Ház és az amerikai alvilág kapcsolata, a Marshall-segély vagy éppen egy
imperialista összeesküvés? Többek között ezekre a kérdésekre is keresi a
választ Bozó Péter könyve, amely a budapesti sajtóban megjelent kritikák és a
színházi előadások fennmaradt előadási anyagai alapján mutatja be
Offenbach változó magyarországi megítélését, a műveinek megjelenését
követő, közel egy évszázadnyi időszakban, nemzetközi kitekintéssel,
az angol, francia és német nyelvű szekunder irodalom legfrissebb
fejleményeit sem tévesztve szem elől.
Jacques Offenbach
Bozó Péter
Bozó Péter zenetörténész. PhD doktori
fokozatát a budapesti Zeneakadémián szerezte 2010-ben, egy Liszt dalainak
szentelt, weimari forrástanulmányokon alapuló
értekezéssel. Disszertációjának könyvváltozata, amely A
dalszerző Liszt címmel a Rózsavölgyi és Társa kiadónál jelent meg
2017-ben, elnyerte a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság Kroó György Plakettjét. 2006 óta az MTA Zenetudományi
Intézetének munkatársa, ahol OTKA, NKFIH, TÁMOP és Bolyai János posztdoktori
ösztöndíjasként az operett párizsi kezdeteiről és magyarországi
gyakorlatáról folytatott kutatásokat. A Studia Musicologica című nemzetközi zenetudományi folyóirat főszerkesztője,
emellett rendszeresen tart kurzusokat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Doktori Iskolájánál.
