Elhunyt Jankovics Marcell,
az MMA tiszteletbeli elnöke
(1941-2021)
Jankovics
Marcell
(felvidek.hu)
80. életévében elhunyt Jankovics
Marcell rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor,
művelődéstörténész, a nemzet művésze, a Magyar
Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke. Jankovics Marcell
népszerűségét – a mindenki által ismert animációs filmjei mellett –
közösségépítő, pozitív lelkiségének is köszönheti. Oldott előadói
stílusa és magabiztos szakmai tudása miatt méltán lett közkedvelt, a magyar
kultúra meghatározó személyisége. Jankovics Marcellt a Magyar Művészeti
Akadémia mély fájdalommal gyászolja és saját
halottjának tekinti.
Jankovics Marcell 1941-ben született Budapesten.
Családját 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek
vissza. Édesanyját rokonok fogadták be, Jankovics Marcellt nagynénje nevelte. A
leckéit nagyapja (id. Jankovics Marcell, aki író, politikus, ügyvéd volt, s
hegymászóként is jelentős eredményeket ért el) íróasztalánál írogatta.
Nagyapja könyvtára, a személyes tárgyak, amelyek körülvették, a család
szellemisége iránytűként mutatta útját, ám az édesanya jelenlétének
hiánya, az édesapját ért atrocitások, a terror árnyéka, a bizonytalanság
megkeserítette általános iskolás éveit.
Édesanyja fiát 1955-ben a pannonhalmi bencés gimnáziumba íratta be, ott is érettségizett. Ahogy a háború, a kitelepítés, úgy Pannonhalma is meghatározó élmény lett életében. Erről Lékiratok című (később bezúzott) önéletrajzi művében hosszasan ír. A pannonhalmi kollégiumi évek alatt megtanulta a fegyelmet, a tűrőképességet, a korlátokhoz és lehetőségekhez való igazodást, tanárai szakmai tudása pedig jó alapot adott későbbi, széleskörű műveltsége kialakításához. Idegen nyelveket tanult (az orosz és latin mellett angolul, franciául), a keresztény múlt iránti fokozott érdeklődés lételemévé vált. [Korzenszky Richárd OSB, az MMA tiszteletbeli tagja megemlékezése Jankovics Marcellről itt olvasható.
Édesapját 1956-ban kiszabadították a börtönből; a forradalom leverése után
felügyelettel szabadlábon maradhatott. A börtönben korábban elszenvedett
agyvérzése miatt azonban munkaképtelenné vált, s egész életében gondozásra
szorult.
A gimnázium elvégzése után Jankovics Marcell kétszer
egymás után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára jelentkezik.
Nyíltan édesapja „bűnei" miatt nem vették föl. 1959–1960-ban az
Erőműjavító és Karbantartó Vállalat (ERŐKAR) Anyagvizsgáló
Laboratóriumában dolgozott, előbb anyagmozgató segédmunkásként, majd
betanított csőtágítóként. Ezt az időszakot is élete meghatározó
élményének tekintette. Ennek a munkahelyének köszönheti a továbblépést: egy
munkatársa „közvetíti" a Pannónia Filmvállalathoz (utóbb Pannónia
Filmstúdióhoz, majd Pannóniafilm Kft.-hez),
ahol 1960-tól fázisrajzoló-gyakornokként kezdhetett dolgozni.
Jankovics Marcell gyerekéveit beárnyékolta a
családját ért meghurcoltatás, a kitelepítés, a nélkülözés, az apa hiánya,
nővére méltatlan életkörülményei, majd emigrálása, bűnhődhetett
ő is – mint annyian – olyan bűnökért, amelyeket soha nem követett el.
Rajztehetsége és szerencsés adottsága mentette meg: képes volt minden
körülmények között derűsnek maradni, életigenlő humorral kezelni a
megpróbáltatásokat is.
Pályája indulásakor három jelentős művész
alkotásmódjával ismerkedett meg: Nepp Józsefnek a
képet, hangot és gondolatot egységben érvényesítő humorával, a Kovásznai György-féle festőszemlélettel, a képi gondolatokat
egymás mellé fűző, rétegzett, míves kollázsanimációval
és Macskássy Gyula jelszerűen tömör, tiszta
ábrázolásmódjával. E háromféle felfogás nem kioltotta egymást, hanem sajátosan
fonódott össze Jankovics Marcell későbbi munkáiban. Megemlítendő még Reisenbüchler Sándor neve is, ha azokat a mestereket,
társakat vesszük számba, akiktől tanult, tapasztalatokat szerzett, de nem
szolgaian követte őket, hanem a megfigyelt mesterségbeli fogásokat
beépítette a saját művészetfelfogásába.
1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három
évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp
Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című
rajzfilmsorozatot.
A pályája innentől kezdve egyenesen – és szinte töretlenül – ívelt
fölfelé. A Gusztáv sorozat népszerűséget és gyakorlatot biztosított
számára, de hamar tovább tudott fejlődni. Újabb és újabb (nemzetközi
sikereket és szakmai elismertséget hozó) kisfilmeket készíthetett, közben
kialakult saját művészi koncepciója, ars poeticája is. 1971–72-ben már
tanított is, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban animációt
oktatott.
Jankovics Marcell
(index.hu)
1973-ban elkészült az első, egészestés
rajzfilmje, a János vitéz, mely a magyar rajzfilmtörténet életében
is fordulópont, mérföldkő, és mindmáig siker a magyar nézők körében.
Kiemelt szerepet kap a filmben, mint sok további munkában is, a következetes
színdramaturgia.
A János vitéz kapcsán újabb, életre szóló barátságok
kötődtek, amelyek szakmai fejlődését is segítették. Hoppál Mihály néprajzkutató barátságát is e filmnek
köszönhette, később Szemadám György
festőművésszel és Szakály Ferenc történésszel kiegészülve alkottak
megbonthatatlan, erős érzelmi és szellemi közösséget. Három barátját a
három testőrhöz hasonlította, magát pedig a negyedik, besorolhatatlan,
semmilyen skatulyába nem illeszkedő, kicsit mindig kívülálló muskétáshoz.
E szűk baráti kör (Péterfy László szobrásszal, Csete György és Makovecz Imre építésszel, Kelemen András pszichiáterrel,
Kovács István költővel, Molnár Imre iparművésszel és másokkal
kiegészülve) később (1981-ben) megalapította a Március 15. Társaságot,
mely a kor gyakran torz, igazságtalan kitüntetési gyakorlatával szembeni
tiltakozásként harminc éven át magándíjjal jutalmazta a kiemelkedő
életműveket.
Jankovics Marcell az egészestés filmek mellett a
kisfilmek készítését sem hagyta abba, sorra nyert velük a nemzetközi szakmai
megmérettetéseken; a Sisyphus című
munkáját 1974-ben Oscar-díjra is jelölték.
1977-ben elkészíti a Küzdők című rövidfilmjét
(Cannes-i Arany Pálma Díj). A három fekete-fehér rövidfilmje (Mélyvíz [1971], Sisyphus, Küzdők) valamiféle triptichon
részeinek tekinthetők, a témák mitológiai allegóriákba vannak kódolva.
Formabontó, lecsupaszított, egyedi rövidfilmjeivel Jankovics katartikus hatást
akar kiváltani, megrendít, elgondolkoztat.
Küzdők (Jankovics Marcell, 1977) (2:37)
1977-ben elkezdi Jankovics a Magyar
népmesék sorozatot, amelyet forgatókönyvíróként, rendezőként,
tervezőként 2002-ig gondoz. Ezeken a népmese-animációkon generációk sora
nőtt fel, és ma már hungarikum lett. A sorozat –
ahogy a János vitéz is – a magyar népi vizualitás és
gondolkodásmód hagyományaiból táplálkozik. A körkörösség, az örök visszatérés a
képi világot is meghatározó gondolati alap. A mese a létező időn
kívüli világba, az álomidőre esik, mégis a valóság része.
A Kecskemétfilm stúdióban
készülő sorozat Mikulás Ferenc ötlete volt; Jankovicsot a
János vitéz sikere nyomán kérik fel erre a munkára. Jankovics találja ki a
koncepciót: fontos a figyelemkeltő főcím, valamint minden meséhez meg
kell találni az adott grafikai stíluson belül azt a motívumkincset, amely arra
a tájegységre jellemző, ahonnan a mese adott változata előkerült.
Fontos szempont a kompozíció, a magyar népművészet szimbólumrendszerének
és a mitikus szerkezetnek a megjelenítése. A mesék hangsúlyos mozzanata az
utazás (az utazás célja a nőnemű lény megtalálása, az utazás pedig
szimbolikus térben történik).
Az első sorozatban a figuraterveket és a
forgatókönyvet Jankovics Marcell rajzolja, majd a harmadikban és az ötödikben
is. A másodiknál és a negyediknél „csak" főrendezőként szerepel,
de újra és újra visszahívják, a sorozat „szellemi atyjának" azóta is
őt tekintik.
1981-ben mutatják be Jankovics második egészestés
filmjét, a Fehérlófiát, amely nemzetközi elismerést hoz (elnyeri a
Minden idők legjobb rajzfilmje c. díjat). E film elkészültét, a
művészi teljesítményt többéves kutatómunka előzi meg.
Előadásokat tart, ismeretterjesztő anyagokat ír a szerző az
archaikus világképről, a mitológiáról, a népmesék és a csillagos ég
kapcsolatáról.
Kisebb animációs munkák után elindul a Mondák a magyar
történelemből című sorozat, amely karakterében annyiban
különbözik a népmesék sorozatától, hogy a Képes Krónika világára épül,
történelminek nevezhető zenei forrásokkal (gregorián és diákénekek)
táplálkozik, és legfőbb célja a történelmi ismeretterjesztés.
Következő egészestés filmje az Ének a
csodaszarvasról (2002), melyet Szörényi Levente felkérésére
készít el. Ebben a magyar ősmítoszt dolgozza fel, annak asztrálmitológiai interpretációját adva.
Régóta dédelgetett terve valósul meg Az
ember tragédiája (2011) elkészültekor, mely
méltó tisztelgés az eredeti darab és az emberiség kultúrtörténete előtt. A
monumentális, 160 perces rajzfilm 23 évig készült, minden szín más stílusban
lett megrajzolva.
Az utóbbi években szintén nagy munkába kezdett
a Toldi megrajzfilmesítésével.
Jankovics Marcellt rajzfilmrendezőként ismerte meg a világ, de a
grafikusi, könyvillusztrátori tevékenysége is meghatározó volt, valamint
művelődéstörténészként is maradandót alkotott. Valamikor rajzolt
képregényeket is, de mindig csak rangos szerzők (pl. Oscar Wilde, Stanislaw Lem, Jókai Mór)
műveiből. Készített rajzfilmplakátokat, tervezett emblémákat, saját
könyvein kívül illusztrált mesekönyveket és más szépirodalmi műveket.
Cikkei, tanulmányai és számos könyve jelent meg – főleg
művelődés- és művészettörténeti tárgyban. Néhány önálló könyve
például: Jelképkalendárium (1988), A fa mitológiája (1991), Ahol a
madár se jár (1996), A Nap könyve (1996), A
szarvas könyve (2004), 3+1, A négy évszak szimbolikája (2008).
2007-ben Méry Gábor fotóművésszel
együtt elkezdte albumok formájában feldolgozni a Felvidék templomait és azok szárnyasoltárait. 2015-ben jelent meg A vizuális nevelésről című
könyve, melyet ő maga egyik legfontosabb írásának nevezett.
Rendszeresen tartott előadásokat
konferenciákon, egyetemeken, főiskolákon, középiskolákban és
közművelődési intézményekben az animációról, általában a
filmről, művelődéstörténeti, képzőművészeti témákról,
a gyermeknevelés, valamint a kultúrpolitika és közélet kérdéseiről.
1988–98 között rendszeresen készített
ismeretterjesztő televíziós műsorokat, forgatókönyvíróként,
műsorvezetőként, rendezőként közel félezret.
Rendszeresen működött közre ismeretterjesztő tévé- és rádióműsorokban.
A DUNA TV egyik alapítója. Kurátorként, szóvivőként, az induló televízió
műsortanácsának elnökeként is dolgozott. Belekóstolt a színházi munkába
is. Az Egyetemi Színpadon két népzenei műsort rendezett, 1981-ben és
1982-ben; 1997-ben a Budapest Bábszínház Bábiloni
Biblia címmel mutatta be darabját, amit maga írt, tervezett és
rendezett. A Magyar Nagylexikon első öt kötetének
szerző munkatársa volt (1993–1997). Részt vett a meghiúsított budapesti
EXPO '96 és a hannoveri EXPO 2000 magyar programjának tervezésében.
Félszáz körüli hazai és nemzetközi díj, valamint számos magyar kitüntetés
tulajdonosának mondhatja magát, zsűritagként is több alkalommal képviselte
hazáját nemzetközi filmfesztiválokon: Zágrábban, New Yorkban, Teheránban, Espinhoban, Ottawában, Oberhausenben,
Krakkóban, Hirosimában, többször magyar sikerrel. Néhány a fontosabb hazai
elismerései közül: 1974-ben Balázs Béla-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 2007-ben
Prima Pimissima díjat
kapott, 2013-tól a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetés
birtokosa, s az elsők között – 2014-ben – ítélték meg számára
művésztársai a Nemzet Művésze elismerést.
Több társaságban, egyesületben, szervezetben volt
tag vagy viselt tisztséget. 1998–2000-ig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA)
elnöke, majd 2007–2009 között az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht.
felügyelőbizottságának elnöke volt. 2010-ben bő egy évre újra az NKA
elnökének nevezték ki. Az MMA egyesülethez 1993-ban csatlakozott. 2011.
november 5-étől, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi rangra
emelésével a tagság beválasztotta az Akadémia elnökségébe. 2014–2020 között a
Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, majd 2020-tól a Magyar Művészeti
Akadémia tiszteletbeli elnöke lett.
A Magyar Művészeti Akadémia 2019 végén jelentette meg
a Jankovics Marcell című
életműalbumot, míg grafikusi, rajzolói munkásságából Képpraxisok címmel
szintén ekkor a Műcsarnok mutatott be egy válogatást. A trianoni
békediktátum 100. évfordulójához kapcsolódva előbb Székesfehérváron, majd
a Pesti Vigadóban is láthatta a közönség Jankovics Marcellnek a magyar
történelemnek Mohácstól a trianoni békeszerződésig vezető eseményeit,
s a jelenre gyakorolt hatását feldolgozó gúnyrajzait, mely kiállítás
alapját Trianon címmel 2019-ben megjelent monumentális
képeskönyve adta.
Jankovics Marcell formabontó klasszikusát, a digitálisan felújított Fehérlófiát
a közelmúltban az USA-ban vetítették nagy sikerrel, legközelebb pedig az
animációs filmek nagy presztízsű szemléje, a június 14-én
kezdődő Annecy-i Nemzetközi Animációs
Filmfesztivál tűzi műsorára.
Jankovics Marcell vizuális művész, közéleti ember,
népmesekutató, reneszánsz műveltségű gondolkodó volt, akinek
munkássága páratlanul sokszínű és szerteágazó. Túlzás nélkül jelenthetjük
ki: Jankovics Marcell életműve meghatározó része marad a magyar
kultúrának.
(MMA)