KOVÁCS LÓRÁNT
FUVOLAMŰVÉSZ-TANÁR 80 ÉVES
I.
Kovács Lóránt így
tekintett vissza pályájára 2010-ben:
Beleszülettem a második világháborúba, az utána következő nyomorúságos
évekbe, majd az ’56-os forradalomba. Így kezdődött életem, mely mégis
felemelően szép, színes, sikeres és boldogsággal teli volt. Apám 1944-ben
kántor-tanítóként került Szentendrére. Néhány évvel később, a
Rákosi-időkben lemondott kántori tevékenységéről, és ezzel
megteremtette gyermekei számára a továbbtanulás lehetőségét. A családban
meleg szeretet ölelt körül bennünket, ahol szinte naponta szólt a kamarazene.
Mindenki játszott valamilyen hangszeren. Én hatéves koromtól zongoristának
készültem a szentendrei zeneiskola nehéz, hányattatott körülményei között.
Tizenhárom éves voltam, amikor hobbi fokon elkezdtem fuvolázni is. Mindkét hangszerből
felvételiztem a Budapesti Zenei Gimnáziumba, ahol – most már tudom – nagy
szerencsémre a fuvola szakra vettek fel, és ez meghatározó lett egész életemre.
Nem volt könnyű a fűtetlen, rozoga HÉV-vel naponta Pestre utazni,
ahol fürtökben lógtunk a nyitott teraszú villamosokon. De amint beléptem a
gimnázium épületébe, egy más világba érkeztem. A tanári kar magas
szellemiséget, kultúrát árasztó tudós társaság volt. Ők szerettették meg
velem a művészettörténetet, felkeltették érdeklődésemet az ókori nagy
birodalmak történelmének, művészetének megismerése iránt. Rávettek a
magyar és a világirodalom remekműveinek elolvasására, melyekből
számomra mind a mai napig a költészet él és hat a legerősebben.
Osztálytársaimmal együtt éltük át ’56 megrázóan boldog napjait és az utána
következő szörnyű pusztítás éveit.
Budapest, 1959. január 13. Jeney Zoltán zenetanár a helyes
szájtartást gyakoroltatja Kovács Loránd növendékkel a belvárosi Bartók Béla
Zeneművészeti Szakiskola fuvola tanszakán. (MTI Fotó: Bartal Ferenc)
Innen egyenes út vezetett a Zeneakadémiára, ahol a legmagasabb pontszámmal
vettek fel a fuvola szakra. Már harmadéves koromban bekerültem a Magyar Állami
Operaház zenekarába, ami nagy sikernek számított. Mégsem lettem ettől
elbizakodott, mert élt bennem egy eltökélt szándék, hogy elérjem az európai
fuvolaművészet legmagasabb színvonalát. Ebben az időben szinte
lehetetlen volt hozzájutni nyugati kottákhoz, hanglemezekhez. A Magyar Rádióban
is csak elvétve hallgathattam Rampal fuvolázását.
Erős elhatározás élt bennem, hogy amint lehetőségem adódik, elmegyek
a legjobbakhoz tovább tanulni, és meghívom őket Magyarországra. Ezt a
tervemet nagy kitartással véghez is vittem. Rengeteget tanultam a legjobbaktól,
s ezt a tudást minden fuvolatanár számára elérhetővé tettem hazai
továbbképzések szervezésével.
1964-ben „vörös” diplomával befejeztem tanulmányaimat, és még ebben az
évben megnősültem. Feleségem, aki gimnazista korában a Knézits
utcai apácáknál tanult, és akit ennek ellenére fölvettek a Marx Károly Közgazdasági
Egyetem külkereskedelmi szakára, nem zenész ugyan, de nagy szakmai tudásával,
odaadó szeretetével és támogatásával fellendítette és sikeressé tette hazai és
nemzetközi karrieremet. 46 éve élünk boldogan egymás mellett, a nagyon korai
szerelemtől a mai, már-már fiatalosan öregedő éveinkig. Hálás
köszönettel tartozom neki ezért a gazdag életért!
1965-ben Ferencsik János átvitt a Magyar Állami Hangversenyzenekarba
szólófuvolásnak. Ettől kezdve elindult világjárásom. Ebben az időben
ez a lehetőség szinte csak a sportolóknak, a kereskedelmi utazóknak és a
művészeknek adatott meg. Igyekeztem mindent megnézni és megismerni, amerre
csak jártunk.
A képen egykori szólamtársaival látjuk a Magyar Állami
Hangversenyzenekarból. Balról jobbra: id.
Kovács Imre, Szebenyi János, Kovács Lóránt, Antal Mátyás és Bántai Vilmos
Még ebben az évben megnyertem a Budapesti Nemzetközi Fuvolaversenyt.
Szólistaként hangversenyeztem, illetve televízió- és rádiófelvételeket
készítettem szinte minden európai országban, Japánban, az Egyesült Államokban,
Oroszországban, Indiában, Kubában és a Fülöp-szigeteken.
1966-tól tanársegédként taníthattam idős professzorom mellett a
Zeneakadémián, és rá egy évre, a halála után már önálló, adjunktusi megbízást
kaptam. Azóta 46 éven át – emelkedve a ranglétrán – tanítottam. Tanítványaim
néhány év múltán már Európa legrangosabb versenyein jeleskedtek, és ismertek
lettünk világszerte. Munkám tehát háromrétű volt: zenekar, tanítás és
szólókoncertek.
Mesterkurzusokat vezettem Ausztriában, Belgiumban, Görögországban,
Hollandiában, Japánban, Magyarországon, Németországban, Olaszországban,
Oroszországban és az Egyesült Államokban.
Nemzetközi fuvolaverseny elnöke voltam Budapesten 1980-ban, 1994-ben és
2003-ban, zsűritag Barcelonában, Párizsban, Münchenben, Kobéban, Prágában,
Lipcsében és Bukarestben.
Két japán szólóturném és a tanításban elért sikereim után meghívást kaptam
Tokió legnagyobb zenei egyeteméről, a Musashino Academia Musicae-től, ahol
1985 és 1997 között megszakításokkal több évet tanítottam vendégtanárként.
Izgatott ez a meghívás, mert a két szólóturném alkalmával kissé
megismerhettem a kereszténységtől teljesen eltérő buddhizmust és
sintoizmust. Mélyen hatott rám a művészetük, a természettel mindig
harmóniában épült templomaik, az erőt kifejező szobraik és lágy,
lírai finomságú festészetük. Teljesen más, mint a harsogó és dicsőséges
európai művészet (mely azért számomra természetesen mindenek
fölött áll). Más, mégis élményszerűen szép. Tizenöt éven keresztül
összességében több mint hat évet éltem és tanítottam Tokióban családommal
együtt. Nagy örömünkre 1977-ben fiunk született, ő csavargásaink alatt hét
évig amerikai iskolákba járt. A tanítás mellett számos lehetőségem volt
szólókoncerteket is adni. Élveztük Japánt, a japánok természetszeretetét, az
ételeiket, az ünnepeiket és a jól szervezett életüket.
Japán messze van, oda- vagy hazarepüléseink alkalmával lehetőségünk
volt megállni, és szinte az egész Távol-Keletet bejárhattuk. Ez a
lehetőség igazi utazókká tett bennünket. A feleségem, mint külkeres, én
pedig ÁHZ-tagként már többször beutaztuk és csodáltuk szinte egész Európát.
Japán után viszont most is él bennünk egy vágyódás a Kelet felé, a népek nagy
bölcsője, a fuvola őshazája felé. Meglátogattuk Kínát is, és ámultunk-bámultunk,
2010 tavaszán pedig nagy utat tettünk Indiában. Már nem először, de most
is a legszebb arcát kutattuk, az indiai kultúra leírhatatlan ősi
szépségét. Már-már azt kellett hinnem, hogy ilyen alkotásokat csak hindu
istenek hozhattak létre.
Azt a mérhetetlenül sok életélményt, mely az életemet jelenti, ebben a
terjedelemben lehetetlen leírni. Szép volt, és igaz volt!
Pályafutás: 1963–64 Magyar Állami
Operaház zenekara, 1965–1990 Magyar Állami Hangversenyzenekar, 1. fuvola,
1966–2010 Liszt Ferenc Zeneműv. Főiskola,
majd Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, fuvola tanszak – tanársegéd,
adjunktus, docens, majd 1981-től egyetemi tanár
Kitüntetései:
Liszt Ferenc-díj (1972), Érdemes Művész (1983), Ferencsik
János-emlékdíj (1991), Magyar Fuvolás Társaság Életműdíja (2006),
Életműdíj Olaszországban (2007).
Diszkográfia:
LP lemezek a HUNGAROTON, ill. ARS NOVA (Milano) kiadásában:
A Fúvósverseny Győztesei 1965 LPX 1246
Rameau: Pieces de Clavecin
en Concerts LPX 11453
Händel: Szonáták (ARS NOVA)
Telemann: Kvartettek (ARS NOVA)
Vivaldi: Il Pastor Fido
Szonáták (ARS NOVA)
Vivaldi: Concertos SLPX 12281
Vivaldi: Áriák fuvolaszólókkal SLPX 11632
HUNGAROTON LP STEREO - MONO / LPX
11466
J. S. Bach: Fuvola szonáták II. LPX 11533
J. S. Bach: Brandenburgi versenyek No.1-6 SLPX
11849-50
J. S. Bach: Versenyművek zongorára és fuvolára SLPX 11752
J. S. Bach: Suites SLPX 11787-88
J. és M. Haydn: Fuvolaversenyek SLPX 11530
Mozart: Fuvolaversenyek SLPX 11974
CD-k:
A fentiekből kiadták az összes J. S. Bach, Vivaldi, Rameau, Haydn és
Mozart HUNGAROTON-felvételt.
A Magyar Rádió CD-re vette az összes, általa készített hangfelvételemet.
III.
Kovács Lóránt közreadásában megjelent
gyűjtemények (EMB)
Első
megjelenés:1984
Az alapfokú művészetoktatás
tantervi programjában szereplő kiadvány
Tartalomjegyzék:
1. |
Kreutzer, Rodolphe: Hangversenyetűd |
|
2. |
Paganini, Niccolo: Hangversenyetűd |
|
3. |
Fürstenau, Anton Bernhard:
Hangversenyetűd |
|
4. |
Fürstenau, Anton Bernhard:
Hangversenyetűd |
|
5. |
Chopin, Frédéric: Hangversenyetűd |
|
6. |
Chopin, Frédéric: Hangversenyetűd |
|
7. |
Reichert, M. A.: Hangversenyetűd |
|
8. |
Wieniawski, Henryk: Hangversenyetűd (La Cadenza) |
|
9. |
Andersen, Joachim: Hangversenyetűd |
|
10. |
Köhler, Ernesto: Hangversenyetűd |
|
11. |
Köhler, Ernesto: Hangversenyetűd |
|
Első megjelenés: 1985
Tartalomjegyzék:
1. |
Vivaldi, Antonio: Largo a Négy évszakból |
|
2. |
Bach, Johann Sebastian:
Vivaldi: Largo a d-moll Concertóból |
|
3. |
Bach, Johann Sebastian:
Badinerie a h-moll szvitből |
|
4. |
Händel, Georg Friedrich:
Largo a Xerxes-ből |
|
5. |
Mozart, Wolfgang
Amadeus: Menüett a C-dúr szonátából K 14 |
|
6. |
Paganini, Niccolo: Moto perpetuo |
|
7. |
Mendelssohn-Bartholdy, Felix: Frühlingslied op. 62 no. 6 |
|
8. |
Bizet, Georges: Menüett
az Arles-i lányból |
|
9. |
Gounod, Charles: Ave Maria |
|
10. |
Rimsky-Korsakov, Nicolai: A dongó |
|
11. |
Schumann, Robert: Álmodozás |
|
12. |
Chopin, Frédéric: Variációk egy Rossini-témára |
|
13. |
Schubert, Franz: Ave Maria |
|
14. |
Saint-Saëns, Camille: A
hattyú |
|
15. |
Massenet, Jules: Thais
meditációja |
|
Első megjelenés: 1989
Első megjelenés: 1982. december
Első megjelenés: 1985