SIMON ALBERT[1]
Simon
Albert
(lfze.hu)
YuMinak hívják a hírré vált karmesterrobotot, bár azt egy
kicsit nehéz megérteni, hogy egyáltalán mi értelme lehet egy karmesterrobotnak.
Azt, persze, nem tudja a világ, és ha jól látom, a hazai sajtó sem, hogy a név
nálunk már foglalt. Juminak hívtak egy nagyon nem
robotszerű karmestert, Simon Albertet. Nem tudtam kideríteni, miért kapta
ezt a nevet, azt sikerült valószínűsíteni, hogy egyszer valami
turbánszerű kötés volt a fején, azért lett Jumurdzsák,
és annak becézett változata.
Simon Albert vezényelte az első klasszikus zenei hangversenyt, amelyre
saját jószántamból, pénzért jegyet vettem. Hárman
mentünk, csibészek, fogalmunk nem volt, mit kell csinálni, hogyan kell
viselkedni, ennek megfelelően röhögtünk, főleg a karmester
szuszogásán, amíg ránk nem szóltak, hogy inkább talán menjünk ki. Nem mentünk,
és egy idő után tovább röhögtünk. Ez hát a zene. Furcsa, őrültnek
látszó emberek küzdelme valamiért, amit csak ők látnak, hallanak,
akarnak.
Ami azt illeti, ez ma is érvényes tanulság volna. Akkor csak a szuszogó
embert néztük, később azt a bordó lemezt hallgattuk, Bach f-moll
zongoraversenyét Kocsissal. Schiff András emlékeit olvastuk,
hogy kegyetlen volt vele, nyilván a Ki mit tud? miatt,
alázta a felvételek során, ami nem vall nagy pedagógia adottságokra. Pedig,
ugye, tanár volt a Zeneakadémián, 1969-től. Megbocsátottam, de el nem
felejtettem, írja Schiff. Elég szörnyű mondat.
Elég szerencsétlen találkozás.
Alig maradt Simon Albert után hangzó hagyaték, a Bach-zongoraversenyen
kívül egy nagyon szép Vivaldi-album Perényi Miklóssal, meg a BMC által kiadott
Schubert Nagy C-dúr szimfónia. Lehet mondani: nincs, ami bekavarjon, ami
akadályozná a legendaképződést. Valami mégis akadályozza, mert
felejtődik, ritkán és egyre ritkábban hallani róla. Most is egy robot
kellett hozzá, hogy felidéződjön.
(2017. augusztus 18.)
Fáy Miklós
újságíró, zenekritikus, publicista
Függelék:
Beszélgetés
Simon Albert karmesterrel (1986) (25:50)
A Magyar Rádió Kedves lemezeim
sorozatában elhangzott adás (1986).
Beszélgetőtárs: Papp Márta. A
felvételen elhangzik: Liszt Les préludes című
szimfonikus költeménye Pierre Monteux vezényletével
és Wagner Tannhäuser-nyitánya Fritz Busch és a Staatskapelle Dresden előadásában.
Verdi: Il trovatore - Leonóra -
Moldován Stefánia (5:25)
G.
Verdi: A trubadúr – Leonóra áriája (I. felv.)
Moldován
Stefánia (Leonóra) és Szőnyi Olga (Inez)
A Magyar Rádió és Televízió
Szimfonikus Zenekarát Simon Albert vezényli
Verdi: Il trovatore - Leonóra - Moldován Stefánia (8:06)
G.
Verdi: A trubadúr – Leonóra
áriája és Miserere (IV. felv.)
Moldován Stefánia (Leonóra) és Pálos
Imre (Manrico)
A Magyar Rádió és Televízió
Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Simon Albert vezényli