ELHUNYT PRŐHLE HENRIK fuvolaművész
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
fúvós tanszékének egykori tanszékvezető
tanára
(1936-2022)
Prőhle Henrik
(lfze.hu)
Prőhle Henrik 1936-ban született Pozsonyban. A
Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában Jeney Zoltánnál tanult, majd 1956-ban
felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol 1961-ben végzett Hartai Ferenc
növendékeként. Részt vett Aurčle Nicolet mesterkurzusán.
1957-től első fuvolista volt a MÁV Szimfonikus
Zenekarban, 1961-től pedig a Magyar Állami Operaház és a Budapesti
Filharmóniai Társaság zenekarában. Rendszeresen játszott versenyműveket a
Budapesti Filharmónia művészeként és a Miskolci Filharmonikusokkal,
valamint együtt dolgozott többek között Ferencsik János, Kórodi András, Mura
Péter, Lukács Miklós, Lamberto Gardelli, Gianandrea Gavazzeni és Giuseppe
Patanč karmesterekkel. A Budapesti Bach Trió tagjaként 1978-tól tizenöt éven át
adott hangversenyeket Horváth Anikó csembalóművésszel és Kiss Domonkos
Judit gordonkaművésszel.
Számos magyar bemutató, rádió- és lemezfelvételek sora
fűződik a nevéhez, a Zeneműkiadónál megjelent átirataival a
fuvolairodalom bővítésében jelentős szerepet játszott.
Tanári pályája a Győri Zenei Szakközépiskolában 1964-ben
indult, majd folytatódott 1971-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola Győri Tagozatán. 1975-től tanított a Zeneakadémián,
előbb docensként, majd 1992-től egyetemi tanárként, 1996 és 2006
között a Fúvós Tanszék vezetője volt.
A magyar zenepedagógiai élet aktív részeseként az
Országos Zenepedagógiai Szakosztály fafúvós tagozatának vezetője volt.
Tantervek írásában, továbbképzések, fuvolás találkozók szervezésében és
közreműködésében vett részt.
Munkásságát 1986-ban Bartók–Pásztory-díjjal, 1992-ben
az Operaház Komor Vilmos-emlékplakettjével, 1996-ban a Magyar Köztársasági
Érdemrend Kiskeresztjével, 2001-ben Doppler-díjjal, 2006-ban a Magyar
Felsőoktatásért-emlékplakettel ismerték el.
Prőhle Henriket a Zeneakadémia saját halottjának
tekinti.
Prőhle Henrik
(Felvégi Andrea felvétele)
„…ha az ember egy jó szót tud mondani valakinek vagy valaminek az
érdekében, akkor már nem élt hiába.”
86. életévében békés nyugalomban, szelíden, tisztán és szellemének teljes
frissességében, családja körülölelő szeretetében távozott
köreinkből. Szavai egyben ars poeticáját is tükrözik, gondolatai és
eszmeisége, végiglapozva életének rendkívül sokszínű és termékeny
évtizedeit, mindig is jellemző volt. Művészként, mint tanárként,
tanszékvezetőként, közéleti szereplőként, családfőként
és többszörös nagyapaként a zene szépségén keresztül a segítést, az
igazságosságot, a szolidaritást tartotta vezérmotívumának.
Tudjuk, hogy 1956 nehéz történelmi hátterében nyert felvételt a
Zeneakadémiára, ahol 1961-ben végzett, s lett azon nyomban a Magyar Állami
Operaház tagja.
Szólistaként az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Fuvolaversenyen Pernye András
zenetörténész figyelt fel rá, cikkében középpontba állítva őt. Ettől
kezdve rendszeresen játszott versenyműveket olyan kiváló karmesterekkel,
mint Ferencsik János, Kórodi András, Lukács Miklós, Lamberto Gardelli, Giuseppe
Patanč és még sorolhatnám.
A Zeneakadémián 1975-től kezdett tanítani, 1992-től egyetemi
tanárként, majd 1996-tól 2006-ig a Fúvós Tanszék vezetőjeként
tisztelhettük, szerethettük.
Saját közvetlen kollégái és a nagy részben általa felnevelt muzsikus-generáció
– amelyhez magam is tartozom – Prőhle tanár úrral mélyülhetett el Bach
fenséges imáiban, általa kelt életre Beethoven szabadságtémája a Fidelióban,
Daphnis tiszta szerelmének madáréneke vagy éppen Faun érzéki kromatikája.
Prőhle Henrik a nagy fúvósgenerációnak, a fúvósok első aranykorának
megbecsült tagja volt. Közvetlen kollégái: Kovács Béla, Pongrácz Péter,
Fülemüle Tibor, Hara László, Tarjáni Ferenc, Kovács Lóránt, Friedrich Ádám
voltak azok a muzsikustársak, akikkel estéről estére elbűvölték
Budapest és a nagyvilág zenerajongó közönségét. De legalább ilyen nemes
feladatuk volt az, hogy ők nevelték ki a következő generációt, a
fúvós világ újabb, napjaink nagyszerű művészeit. És Prőhle tanár
úr, mint a Fúvós Tanszék egykori vezetője, külön energiával, nagy
műveltséggel és tudással, ugyanakkor megértő humánummal vette ki
ebből részét.
Számtalan elismerést vívott ki, köztük Bartók–Pásztory-díjat 1986-ban, az
Operaház Komor Vilmos-emlékplakettjét 1992-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend
Kiskeresztjét 1996-ban, Doppler-díjat 2001-ben, a Magyar Felsőoktatásért
emlékplakettet 2006-ban.
„… megöregedvén a legfőbb
feladatunk, hogy hirdessük az igazságot.” Tanár úr mondata ez is. A
gondolat gyönyörű, én mégsem tudom elfogadni a „megöregedvén” szavát, hiszen olyan nyitottan és nagy
érdeklődéssel követte, figyelte zenei életünk mindennapi változásait, és
oly nagy szeretettel adott útravalót, tanácsot fiatal muzsikusainknak, hogy még
ha a számokat tekintve igaza is volt, a szellemi térben biztosan a frissességet
és az örök támaszt biztosította nekünk. Nem csupán Prőhle Henrik
életútjára, személyére emlékezünk, hanem a bölcsekre jellemző mosolyra az
arcán, fiatalos derűjére, mindenkinek példát mutató egyéniségére, és arra
a hatalmas munkára, amit a magyar zenei életért, a Zeneakadémiáért,
valamennyiünkért tett.
Köszönjük, és kívánom, hogy az örök zene birodalmában legszebb és
legkedvesebb zenéit kapja meg a Jóistentől.
Dr. Vigh Andrea rektor
(lfze.hu
(2022. január 20.)
Trois nocturnes Op. 34 - 1. Nuit de neige (7:32)
Trois nocturnes Op. 34 - 2. Nuits de juin (5:11)
Trois nocturnes Op. 34 - 3. Nuit d' automne (5:50)
Lajtha László: Három noktürn (1941), Op. 34
Deux pieces pour flute seule Op. 69 - 1. Mélancolique (5:03)
Deux pieces pour flute seule Op. 69 - 2. Vif et gracieux (2:40)
Lajtha László: Két darab szólófuvolára (1954?-1958), Op. 69
Quatre hommages pour flute, hautbois, clarinette et basson Op. 42 - 1. Hommage a Jannequin. Chanson (4:28)
Quatre hommages pour flute, hautbois, clarinette et basson Op. 42 - 2. Hommage a Couperin. La... (8:58)
Quatre hommages pour flute, hautbois, clarinette et basson Op. 42 - 3. Hommage a Ravel. Adieu...(6:12)
Quatre hommages pour flute, hautbois, clarinette et basson Op. 42 - 4. Hommage a Colas...(7:06)
Lajtha László:
Fafúvós kvartett (1946)
Antal Lívia (ének), Lubik Hédy (hárfa), Prőhle Henrik (fuvola) és a Kodály Vonósnégyes
Lajos Attila (fuvola), Pongrácz Péter, Dittrich Tibor (klarinét), Fülemile Tibor (fagott)
℗ 1976 HUNGAROTON RECORDS LTD.