125 ÉVE SZÜLETETT

FRISS ANTAL GORDONKAMŰVÉSZ-TANÁR

(Budapest, 1897. január 18. - Budapest, 1973. február 25.)

Friss Antal és Onczay Csaba

(mmakademia.hu)

Gordonkaművész, tanár. Budapesten Harry Son-nál tanult gordonkát, Kovács Sándornál, Hammerschlag Jánosnál zeneelméletet. 1919-től Berlinben folytatta gordonka tanulmányait Hugo Beckernél. Tanulmányai mellett moziban, szállodai zenekarokban játszott, Max Reinhardt színházi zenekarában szólógordonkás volt.

Tanulóéveiről így emlékezik egy interjúban: „Az én igazi iskolám a tanítás mellett az volt, hogy a zenélésnek nincs olyan formája, amit végig ne próbáltam volna. […] Játszottam trióban, vonósnégyesben, kamaráztam zongorával. A Nemzeti Zenede akkoriban elvárta hangszeres tanáraitól, hogy afféle „bemutatkozó" szólóesttel tegyenek bizonyságot rátermettségükről a pódiumon. […] ezek a nagyon különböző elfoglaltságok tették lehetővé, hogy az egész csellóliteratúrát megismerjem. Minden műhöz vagy szólamhoz a személyes játék emléke fűz, így tudok róla beszélni a növendékeimnek."

Hazatérése után 1922-től a Nemzeti Zenede tanára, ahol gordonkát és kamarazenét tanított, emellett a Városi Színház zenekarának 1922-1931-ig, később a Rádiózenekarnak 1936-1951-ig szólócsellistája. Országh Tivadarral, Kósa Györggyel triózott Európában, szólóestjein műsorra tűzte kora komponistáinak műveit: Kodály szólószonátáját, Lajtha László, Szabó Ferenc, Kadosa Pál darabjait. Tanított a békéstarhosi zeneiskolában 1950-1953-ig. A Zeneakadémia gordonkatanára 1950-1972-ig, nyugdíjazásáig.

Nemzetközi zsűrik tagjaként részese volt világszerte, Párizsban, Bécsben, Prágában, Moszkvában zajló gordonkaversenyeknek, Budapesten a Casals-versenynek. Éder Pál kamarazene tanár így ír róla: „Kezdők számára írott többkötetes gordonkaiskolája generációk első hangszeres lépéseinek volt irányítója. A Nemzeti Zenede, majd a Zeneakadémia tanáraként csellisták tucatjait nevelte. Tanítványainak nagy része ma is köztünk élő, aktív muzsikus."

Friss Antal

(agefotostock.com)

Pedagógiai ars poeticájából idézünk: „a tanár szeresse tanítványait és a tanítást egész életében. Soha ne éreztesse, hogy ő „felsőbbrendű lény", hanem legyen idősebb barát, aki együtt dolgozik a növendékkel. Hiba, ha azt várjuk, hogy a növendék „nézzen fel" ránk. Ismerni kell a növendéket és természete szerint tanítani. Nincsenek „holtbiztos receptek" a növendék alapos ismerete nélkül, mert nincs két egyforma ember. És maximalizmusra törekvő korunkban nem fölösleges a figyelmeztetés: soha nem szabad egyszerre nagyobb feladatot adni a növendéknek, mint amennyit elbír, fontos, hogy szuverén módon uralja azt a területet, amivel éppen foglalkozik. Csak így tudjuk megőrizni azt a spontán önbizalmat, ami az egészséges emberség egyik fő alkotója, és a további fejlődés rugója." Ma országos gordonkaverseny viseli nevét.

(Csanda Mária)

II.

FRISS ANTAL

Gordonkatanárok első országos értekezlete és továbbképzése[1]

1963. június 23. jelentős dátum lesz a gordonkatanítás hazai történetében. Ekkor kezdődött Berekfürdőn (Karcag mellett) a „Gordonkatanárok első országos továbbképző tanfolyama”.

A Művészetoktatási Osztály választását, hogy Berekfürdőn rendezi a gordonkatanárok első országos továbbképző tanfolyamát, az eredmény fényesen igazolta. A csendes pihentető bereki gyógyfürdőben olyan légkör alakult ki, amilyenre a gordonkatanárok közösségének éppen szüksége volt.

Sátoraljaújhelytől Nagykanizsáig úgyszólván valamennyi szakiskola és zeneiskola képviseltette magát. Ötvenkét gordonkatanár, többségben a fiatalok és a legfiatalabbak, bámulatos lelkesedéssel vettek részt a gordonkaoktatás problémáinak tárgyalásain. Az üdülőben, előadóteremben, a fürdő eszpresszójában, sőt még a meleg vízben is methodikai és didaktikai kérdésekről vitatkoztak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a gordonkatanárok kollektívája megismerkedett egymással, megtanulta egymás munkáját megbecsülni, meglátta a gordonkatanítás lényeges problémáit. A problémákkal kapcsolatos beszélgetéseken keresztül komoly barátságok is születtek. A fiatal tanárok azt is megértették, megérezték, hogy problémáikkal érdemes az idősebb kollégáikhoz fordulni, akik mindig szeretettel fogadják őket és bármikor készek szakmai segítséget nyújtani.

Papp László, a karcagi és debreceni zeneiskolák gordonkatanára, a gordonkatanítás fanatikus apostola 35 növendékét hozta magával a bemutatóra. Nemcsak a válogatott jókat, hanem az egész osztályát, hogy a kollektíva igaz képet alkothasson munkájukról. A kis növendékek ki is tettek magukért. (Hasznos volna, ha hasonló módon évenként egy-egy tanár, vagy esetleg több tanár magával hozna egy növendék részleget bemutatásra. Valamennyi zeneiskola tanítását megbírálhatná a közösség, a megbeszélések pedig a tanítás egységesítéséhez nagyban hozzájárulnának.)

Le kell szögezni, hogy amit a Művészetoktatási Osztály tervezett, minden pontban száz százalékig megvalósult. Minden előadó megjelent, minden előadást megtartottak. Előadók és hallgatók fáradtságot nem ismertek. Volt előadó, aki a Zeneművészeti Főiskolai vizsgák miatt háromszor is megtette a fáradságos Budapest-Berekfürdő utat, csakhogy a meghirdetett előadás el ne maradjon. A program igen tartalmas, helyenként meglehetősen zsúfolt volt. (Egy alkalommal 11 órás foglalkozás is volt.) Öröm volt látni, hogy a fiatal pedagógusok, milyen lelkesen vettek részt az előadásokon. Az előadókat elhalmozták szakmai kérdésekkel. A beszélgetések gyakran a késő éjszakába nyúltak, s ezeken a gordonkatanítás összes problémái szőnyegre kerültek. Tekintve azonban, hogy egyedülálló probléma nincsen, a problémákat összefüggéseikben kell megtárgyalni, minden probléma tárgyalásánál más komplekszumokat is érinteni kellett, így a különböző kérdések többféle megvilágításban jelentek meg, ami az előadásokat különösen vonzóvá tette.

Érdekes dolog ugyanazon kérdést több idősebb kartárs tárgyalásán keresztül nézni. A fiatal kollektíva ezt különösen élvezte.

A tanfolyamot Fodor Mihály, a Szolnok megyei tanács VB elnök helyettese nyitotta meg. A Művelődésügyi Minisztérium részéről Dobrai István mondott beszédet. A városi tanács részéről Tóth István elnökhelyettes vett részt. A Művelődésügyi Minisztérium részéről jelen voltak még Péter Miklós és Bognár József előadó elvtársak, a Zenepedagógus Szakosztály részéről rövid ideig Inselt Katalin és a Debreceni Zeneművészeti Szakiskola részéről Zsadon Antal kollégák.

Külföldi vendége is volt a tanfolyamnak Sz. T. Kaljanov, a moszkvai tehetségesek iskolájának igazgatója és tanára személyében, aki nagy sikerrel több előadásban rendkívül vonzó módon ismertette a szovjet gordonkatanítás szervezeti és gyakorlati módszereit, majd bemutató tanítást is tartott.

Az értekezleten a következő előadások hangzottak el (betűrendi sorrendben):

Ádám Károly: Skálák és hangzatok tanítása és annak alkalmazása.

Banda Ede: Az előadási darabok formai és művészi feldolgozása. Az intonálás kérdése. Tudatos (funkció szerinti) intonálás.

Báthori Sándor: Beszámoló a gordonka szaktárgyi bizottság munkájáról. Dénes Vera: Hangképzés és vibrátó.

Frank Lajos: Jobb és bal kéz kiművelésének progresszív módszere a gordonkatanításban.

Friss Antal: 1. A romantikus zene hatása a gordonkajáték technikai fejlődésére. (Mező László és Szűcs Loránd illusztrálásával.)

2. A gordonkatanítás methodikai kérdései. (A tanítás kezdetén.)

3. A gordonkázás egészségtana.

Gulyás György: Közösségi nevelés.

Sz. T. Kaljanov: 1. Szervezeti és ezzel kapcsolatos kérdésekről.

2. A szovjet zeneiskolai cselló tantervről (évekre elosztva).

3. A cselló tanítás különböző problémáiról: jobb kéz, bal kéz beállítása, húr átmenetek, vibrátó; bemutató tanításán pedig a hangszerhez való ülés, a hangszer beállítása, jobb, bal kéz és különböző vonásnemek szerepeltek.

Korda Imréné: Tanulónkénti tananyag beosztás kérdése, és szempontok ennek elkészítéséhez.

Papp László: Osztályonként mutatta be növendékeit, illetve az iskola munkáját.

2. Tananyag bemutató és ismertető.

3. Csoportos hangszeres foglalkozás, tanácsadás az előképző utolsó három hónapjában.

4. Csellókarok és együttesek bemutatása.

Sassy Iringó: Hogyan készítsük elő a gordonkásokat a kamarazene és zenekari munkára.

Ujfalussy József: A programzenéről (előadását magnetofonszalagon küldték el).

Az előadások során kitűnt, hogy a három főiskolai tanár nézetei a lényeges kérdésekben megegyeznek. Ez az egységes gordonkatanítás kialakulását könnyen meggyorsíthatja.

A tanfolyamot egy csoportos látogatás, Karcag város népművészeti műhelyeinek látogatása és két egészen magas színvonalú hangverseny tette változatossá. (A hangversenyeket Karcagon tartották.) Banda Ede-Steinert Mária és Mező László-Szűcs Loránd kíséretével szerzett egy-egy hangversennyel nagy élvezetet a tanfolyam résztvevőinek s Karcag város közönségének egyaránt.

Néhány szót még a tanfolyam életéről. A tanfolyam tagjait különböző üdülőkbe helyezték el. Az ellátás kitűnő volt. Reggel kilenctől 12 óráig, délután 16 órától 19-ig volt foglalkozás, Vacsora után bemutatók és hangversenyek szerepeltek műsoron. A tagoknak tehát bőven volt idejük a meleg vizű strandot és a kitűnő eszpresszó-cukrászdát is élvezni.

Aki ezt látta nehezen felejti el. A tanfolyam résztvevői a legbarátságosabb hangulatban távoztak. Mindenki érezte, hogy kapott valami szépet, és fejlődött is. Ezt még az előadók is érezték.

A tanfolyam rendezése a Művelődésügyi Minisztérium gondoskodásán kívül Papp László debreceni és karcagi gordonkatanár kollégánk érdeme. Fáradtságot nem ismerve, idejét nem kímélve igyekezett a tanfolyam művészi színvonalát és kifogástalan lebonyolítását biztosítani. Ez legteljesebb mértékben sikerült is. Az adminisztráció kényes munkájában dr. Lázár Szabolcsné volt méltó segítője. A rendezés sikeréhez hozzájárult még V. Nagy Bálint, a karcagi zeneiskola igazgatójának megértő támogatása. Reméljük, hogy ez a kezdeményezés példamutató lesz. Meggyőződésem, hogy ahol ilyen aktív, tanulást, tanítást kedvelő fiatal tanárok vannak - ott a gordonkaoktatás jó kezekben van. Biztosan nézhetünk a jövő elé és rövidesen nagy minőségi emelkedésről is beszámolhatunk.

Az Országos Zenepedagógus Szakosztály vezetősége és a Parlando szerkesztősége örömmel vette tudomásul azokat a megnyilvánulásokat, melyek a Karcag-Berekfürdőn rendezett gordonkatanári továbbképzés osztatlan sikeréről tanúskodnak. A résztvevők lelkes hangú elismerései, a „szakmai haszon” hangsúlyozása méltán állíthatja ezt a megoldást követésre való példaként más hangszeres tanárok továbbképzésének szervezésekor is.

III.

Friss Antal kottái és metodikai munkái, melyek az EMB kiadásában először 1966 és 1972 között jelentek meg