MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJKIOSZTÓ ÜNNEPSÉG

MTA Díszterem, 2021. december 18. (szombat)

DÍJAZOTTAK:

*

a BUDAPESTI MONTEVERDI KÓRUS és karnagya KOLLÁR ÉVA művészete

Laudátor: Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy

KÖVESDI KÁROLY felvidéki író, költő közírói szolgálata

Laudátor: Duray Miklós felvidéki magyar politikus, író és egyetemi tanár

VITÉZ SOMOGYI ENDRE altábornagy katonaföldrajza

Laudátor: Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredes,

a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora

NOVOTNY ANTAL hangszerkészítő munkássága

Laudátor: Makovecz Pál, a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumának elnöke

JÁNOSI ZOLTÁN és a MAGYAR NAPLÓ irodalmunkat gazdagító teljesítménye

Laudátor: Deák Ernő a Bécsi Napló főszerkesztője

PÁL FERI ATYA lélekpásztorlása

Laudátor: dr. Takács József neurobiológus, a Bírálóbizottság tagja

GUDOR KUND BOTOND

gyulafehérvári történész, református lelkész, esperes közösség-védelmező szolgálata

Laudátor: Kőrösi Viktor Dávid kolozsvári magyar konzul

I.

SAPSZON FERENC

A BUDAPESTI Monteverdi Kórus és Kollár Éva LaudaCióJA

A Budapesti Monteverdi Kórus és Kollár Éva

Ritkaságnak számító, már-már kultúrtörténeti tett, ha valaki megalapít egy kórust, majd egy fél évszázadon át magas színvonalon és töretlen lelkesedéssel folyamatosan vezeti.

A Budapesti Monteverdi Kórus 1972-ben alakult a Leövey Klára Gimnázium lelkes és énekelni szerető tanulóiból. Itt dolgozott és bűvölte el a fiatalokat 1969-től egy fiatal tanár és karnagy: Kollár Éva. A 1972-es „Ki mit tud?” -ra összeállt egy kis vegyes kamarakórus. Az érettségi után aztán nem akartak szétszéledni a közös éneklés ízébe belekóstolt, s az együtt éneklés örömétől rabul ejtett énekesek. Előbb Monteverdi Kamarakórus, majd - a létszám gyarapodásával – Budapesti Monteverdi Kórus néven kezdték meg máig tartó pályafutásukat. Első jelentős hazai szereplésük a Pécsi Kamarakórus Fesztiválon volt (1976), majd 1978-ban a Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen már a nemzetközi színtéren is bemutatkoztak.

1980-tól azután elkezdődtek a külföldi hangversenykörutak, a versenyek és fesztiválok. 49 év alatt 35 turnén vettek részt és váltak a hazai mellett a nemzetközi kórusélet állandó elismert szereplőivé.

Llangollen-Wales (1990)

A kórus feladatának tartja, hogy képviselje és népszerűsítse a magyar zenekultúrát, a hazai kortárs zeneszerzők alkotásait itthon és határon túl egyaránt. Sok zeneszerző komponált a számukra, 45 magyar és 13 külföldi kórusmű és oratórium bemutatója fűződik nevükhöz. 1982-től kezdve 18 CD-t készítettek, amelynek több mint fele magyar szerző kompozícióinak vagy népdalfeldolgozásainak felvétele.

Szőnyi Erzsébet és Kollár Éva

BUDAPESTI MONTEVERDI KÓRUS (4:08)

Szőnyi Erzsébet: Dante - Cavalcando – szonett.

Zongorán közreműködik: Nagy Márta, vezényel: KOLLÁR ÉVA

BUDAPESTI MONTEVERDI KÓRUS (3:01)

Szőnyi Erzsébet: Ima alkonyi harangszóra - Csíkszentdomokosi ima.

Vezényel: KOLLÁR ÉVA

BUDAPESTI MONTEVERDI KÓRUS (2:27)

Szőnyi Erzsébet: Kívánjatok békét Jeruzsálemnek – kánon - Ps. 122

Vezényel: KOLLÁR ÉVA

Budapesti Monteverdi Kórus (26:01)

Szőnyi Erzsébet: Hótalan a hegyek inge (Nagy Gáspár) Huszár Lajos: Kyrie – bemutató

Johannes Brahms: Nänie (Friedrich v. Schiller)

Claude Debussy: Dieu, Yver (Charles. d’Orléans)

Szőnyi Erzsébet: Anakreoni dal/ Gyere, boldogan borozzunk! (Devecseri Gábor fordítása) Közreműködik: Járai Márta, Farkas Lilla, Besse Attila, Boda Éva, Hajsrekker Krisztina, Szabó Sarolta, Ágoston Ferenc, Kóbor András, György Norbert és Szabó Péter – ének, Ney Gábor – zongora.

Vezényel: Kollár Éva

Szinte hihetetlen, de ez az együttes jövő tavasszal ünnepeli fennállásának 50. évfordulóját. Karnagyuk Kollár Éva egy fél évszázada varázsolja el együttesét, és együttesével a muzsikát szerető embereket itthon és világszerte. Munkáját mindig az igényes muzikalitás, a legmagasabb színvonalú megszólaltatásra való törekvés jellemzi. Egy kórust megalapítani, majd 50 éven át fenntartani és táplálni csak egy különlegesen elhivatott, a zenét és az embereket nagyon szerető karnagy képes. 5 évtized alatt több mint 300 énekes lehetett részese irányításával az éneklés semmi mással nem pótolható élményében.

Egy fél évszázadon át csodálatos zenék bűvöletében élni, s közben megtapasztalni a közösség megtartó erejét, nagy ajándéka a Mindenhatónak!

Adventi hangverseny (2018, Szent Gellért Templom)

Kollár Éva ismert szereplője a hazai és nemzetközi kóruséletnek, akinek szívügye a magyar zenei élet felemelése. Ezt szolgálta az ELTE Zenei tanszékének, majd a Zeneakadémia Karvezetés tanszékének vezetőjeként, a KÓTA elnökeként, a Magyar Kodály Társaság társelnökeként egyaránt. A Monteverdi Fesztiválnak a Fiatal Karvezetők Versenyének, a Magyar Kórusversenynek megalapítója. Liszt Ferenc-, Kodály Zoltán- és Artisjus-díjas karnagy, a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjének kitüntetettje, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Sokszor volt alkalmam hallgatni őket, sőt együtt énekelni velük. Mindannyiszor az igazi „hivatásos” zenészekre jellemző „tökéletességre törekvés”, ugyanakkor a legjobb értelembe vett műkedvelő lelkesedésnek, a zenét és a közös éneklést szenvedélyesen szerető odaadásnak egy sajátos egységét tapasztalhattam meg.

Mi a titkuk?

A karnagy ars poetikája így hangzik: „A legfontosabb megtartó erők az ember életében a család, a hittel végzett munka, a zene, a nevetés és mindezek mindig együtt a szeretettel.”

Igen. Talán ez lehet művészetük titka és egyben célja is: Szeretetátadás a közösségben és szeretetárasztás a zenén keresztül.

Kedves Éva, Kedves Kórus!

Hálát adunk értetek és köszönjük a "Monteverdis Családnak", hogy egy fél évszázadon keresztül szebbé tettétek életünket és megajándékoztatok bennünket gyönyörű éneketekkel!

II.

MAKOVETZ PÁL

NOVOTNY ANTAL LAUDÁCIÓJA

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Magyar Örökség Díjat bemutató oldalon a következőket olvastam: „...a Díj a világ magyarságának szellemi becsületrendje, ... amely ismert és kevésbé ismert, de a saját területükön kiemelkedő teljesítményt nyújtó honfitársunkat, a hétköznapok jeles közkatonáit (ismeri el) ... mert ők nemzetünk példaképei, kiket a hazaszeretet, a hit, a tiszta, megalkuvás nélküli élet jellemez...”

Anélkül, hogy ezt korábban olvastam volna, ezt a díjat éppen ilyennek képzeltem el. És mivel ilyennek képzeltem, meg voltam arról győződve, hogy Novotny Antal barátom éppen olyan ember, akire a fenti mondatok kompromisszum nélkül illenek.

Novotny Antal megbecsült nagypolgári családból indulva az 50-es évek őrjöngő kommunizmusa által kifosztva szinte nincstelenül indult el az életében, talán a véletlen, talán az őt nevelő környezet támogatása, de valószínűleg leginkább a gondviselés segítségével azon az úton, amely számára a szerencsét, nemzeti örökségünk számára az áldást jelentette. Nehéz, de szép inaséveiben úgy lett hangszerész mester, hogy régi korok legendás mestereitől egy aranykor szaktudását vehette át és gyakorolta később olyan színvonalon, amely őt a magyar rézfúvós társadalom legendájává tette.

Műhelye nemcsak a hangszereknek jelentett szakértő segítséget, de maguknak a muzsikusoknak is egy olyan találkozási, közösségi helyet, ahová mindig jó volt betérni, kollégákkal és a Mesterrel találkozni, és eközben megfeledkezni a rohanó időről.

Novotny Antal aranykoszorús rézfúvós hangszerkészítő mester, a Fon-Trade Music Kft egyik alapítója és dr. Peller György JazzMa.hu újságírója 

Egész pályafutását végig kísérte a következő hangszerész-nemzedék nevelése. Több generáció nőtt fel keze alatt és volt tanítványai szaktudása ma kétségkívül mesterük nevét öregbítik, és közülük kiemelkedően az a tanítványa is, aki ma nemzetközi rangon viszi tovább egykori műhelye munkáját és jó hírnevét egyaránt.

Összegzésképpen elmondható, hogy Novotny Antal a magyarországi rézfúvós hangszerjavítás és -készítés legendája, aki életpályája során régi nagy mesterek féltve őrzött hagyományait tartotta életben, és adta tovább több generáció fiatal hangszerészének. Sikerei éveiben is ugyan az a szerény, vidám ember maradt, aki élete egyik nagy ajándékának tekintette, hogy egyszerű emberként híres, tehetséges emberek keresték társaságát, és tekintették őt barátjuknak. Sőt: a kilencvenes évekre a fúvós szakma egyik legbőkezűbb mecénásaként ismerték a szakmában.

Novotny Antal soha nem felejtette el, honnan jött, mit köszönhetett szüleinek, mestereinek és a kapott örökséggel példaadóan sáfárkodva azt nem csak megőrizte, hanem sokszorosan továbbadta tanítványain keresztül, így felmérhetetlen érdemei vannak abban, hogy szakmája a magyar kulturális örökségen belül egy virágzó, nagy tiszteletben tartott mesterség maradt. Személyének talán legtiszteletreméltóbb vonása talán az, hogy szerintem nem is tudja, mekkora szolgálatot tett munkásságával a magyar kulturális örökségnek.

Hölgyeim és Uraim!

Nagy szeretettel ajánlom szíves figyelmükbe az éppen 80 éves Novotny Antal aranykoszorús hangszerkészítő mestert.

g