NAGY ERNŐ

„Pécsi úttörés”

Kodály Zoltán a „Magyar zenei nevelés” című előadásában 1945. november 19-én, a Pécsi Nemzeti Színházban (fenti képünk) hirdette meg először és a nagy nyilvánosság előtt azt a zenei koncepciót, amely később Kodály-módszerként vált világszerte ismertté. Az esemény 75. évfordulója alkalmából a Magyar Kodály Társaság 25 éve működő Pécs-Baranyai Tagcsoportja szervezett konferenciát és koncertet.

Nagy érdeklődés mellett a pécsi Liszt Ferenc hangversenyteremben rendezték 2021. október 15-17-ig a „Pécsi úttörés” ünnepi hangverseny és konferencia eseményeit.

Az első napon a Nyíregyházi Cantemus Kórus Pro Musica Leánykara énekelt Szabó Dénes, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy irányításával, a tőlük megszokott magas színvonalon. Műsorának első felében a legismertebb Kodály-művek hangzottak el – Egyetem-begyetem, Túrót eszik a cigány, Esti dal, Táncnóta, 150. genfi zsoltár, Ave Maria /1936/, Ének Szent István királyhoz – Szabó Dénes élvezetes, szellemes konferálásával. Az énekkar két műsorszámát – Esti dal és 150. genfi zsoltár – Hoppál Péter országgyűlési képviselő, a kórus régi barátja és Kertész Attila, Liszt Ferenc-díjas karnagy, az egész fesztivál megálmodója és lelkes rendezője, a Magyar Kodály Társaság elnöke vezényelte.

Kertész Attila ünnepi beszédében visszatekintett a pécsi tagcsoport megalakulásának körülményeire. Megemlítette, hogy Pécsett a város kiemelkedő zenei élete és Kodály Zoltánhoz fűződő kapcsolata alapján döntöttek úgy, hogy 1995. április 28-án létrehozzák a Pécs-Baranyai Tagcsoportot. Akkor 32 magánszemély és 11 énekkar kérte felvételét a tagcsoportba. Elnökké dr. Andrásfalvy Bertalant, tiszteletbeli elnökké Antal Györgyöt, ügyvezető elnökké Kertész Attilát választották. Elnökségi tagok voltak Ivasivka Mátyás, dr. Nádor Tamás, dr. Szabó Szabolcs, Tóth Ferenc, Tillai Aurél és Veres János. Az alapító tagoknak, ill. az elhunytak hozzátartóinak díszoklevelet és ajándékot nyújtottak át.

A hangverseny második részében Kodály Ave Maria, Hegyi éjszakák I., Pünkösdölő műveit énekelte a nyíregyházi kórus, majd Javier Busto: Lafa lafa, Eva Ugalde: Bizitzaren basoan, Orbán György: O Gloriosa, végül Gyöngyösi Levente: Laudate Dominum c. művével zárta műsorát a Pro Musica Leánykar.

Feltűnő volt, hogy a kórus milyen érett hangzású, és hogy így, a tanév elején, a hosszú pandémia ellenére is felkészülten, minden művet kívülről szólaltattak meg. Nem véletlen, hogy a világ legjelentősebb kórusversenyein szereztek első helyezéseket és nagydíjakat Dél-Koreától Ausztráliáig.

Október 16-án délután először a konferencia előadásait hallhattuk.

Prof. dr. Vas Bence, a Magyar Kodály Társaság pécsi tagcsoportjának vezetője nyitotta meg a rendezvényt. Ebből az alkalomból „Pécsi úttörés” címmel konferenciakötetet jelentettek meg, amely valamennyi előadás szövegét tartalmazta. A kötetet dr. Vas Bence szerkesztette, nagyszerű érzékkel, természetesen valamennyi résztvevő ingyen kapta emlékül, ajándékba.

Az első előadó dr. Józsa Mónika volt, a Kodály Zoltán Daloskör karnagya. A legszebb hét esztendő városa és a „mezítlábas pajtások” utódainak Kodály tisztelete című előadásában a mester galántai kötődéseiről beszélt. A Galántai táncok c. zenekari művének bemutatásakor megjelent műsorfüzetében ezt írta a mester: „Hogy miért galántaiak?......Félig-meddig galántai vagyok magam is: ott töltöttem gyermekkorom legboldogabb hét esztendejét. Híres volt akkor is még a galántai banda. A három emberöltő előtti táncokból ugyan már egyet sem tudtak, de ez volt az első zenekar, amit életemben először hallottam. Az ő őseik meg a magam gyermekkora emlékére viselik nevüket a Galántai táncok.”

Józsa Mónika előadásában többek közt megemlítette még, hogy Kodály zeneszerzői, egyházzenei, népzenekutatói, zenepedagógiai munkásságának egy-egy szelete visszavezethető a gyermekévekre, azaz még a „legszebb hét esztendő” városában eresztett gyökeret. Előadását sok vetített képpel, melléklettel díszítette.

Kovács Attila, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának nyugalmazott zenei szerkesztője „75 éve indult világhódító útjára a Kodály-módszer” címmel tartott előadást. 1945. november 19-e a magyar zenetörténet jelentős napja – mondta az előadó –, mert ezen a napon hirdette meg Kodály Zoltán a Pécsi Nemzeti Színházban Magyar zenei nevelés című előadásában azt a zenei koncepciót, amely Kodály-módszerként vált ismertté világszerte. Benjamin Britten mondta: „Korunk zeneszerzői közt bizonyára egyetlen zeneszerző sem játszott olyan fontos szerepet hazája zenei életében, mint Kodály Zoltán.”

A Kodály-módszer elindításában és terjesztésében kulcsszerepet vállalt Agócsy László, aki 1931 és 1962 között 16 pécsi, közte ősbemutatót is vezényelt kórusaival. Neki ajánlotta Kodály „Az éneklő ifjúsághoz” című művét a következő ajánlással: „Agócsy Lászlónak, a Pécsi Éneklő Ifjúság vezérének”.

Antal György Liszt Ferenc-díjas karnagy, szakiskolai és főiskolai igazgató szintén 16 mű pécsi ősbemutatóját vállalta a Tanítóképző kórusával. Tillai Aurél Kossuth-díjas kanagy nevéhez 11 pécsi bemutató fűződik, köztük a Weöres Sándor versére komponált Öregek című mű. Ivasivka Mátyás 8 pécsi bemutatót vezényelt, köztük két ősbemutatót is. 1965-ben a Keszthelyi Helikonon vezényelte nagy sikerrel Kisfaludy Károly versére komponált Mohács című alkotást.

Kovács Attila egy Csorba Győző vers idézetével zárta minden részletre kiterjedő tartalmas előadását:

„…véghezvitted, amibe fogtál,

s úgy mentél el, hogy megállapodtál

a múlhatatlan csillagoknál.”

Kertész Attila, a magyar Kodály Társaság elnöke „Jubileum 25+ 1 – A Magyar Kodály Társaság Pécs-Baranyai Tagcsoportjának története” címmel tartott előadást. Elmondta, hogyan alakult meg a Pécs-Baranyai Tagcsoport 1995. április 28-án, kik voltak az alapító tagjai. Jelen volt dr. Bónis Ferenc akadémikus professzor, valamint Tillai Aurél és Kertész Attila karnagyok. A Kodály-szobor megkoszorúzásával kezdődött az ünnepség, a Pécs-Vasasi Berze Nagy János Népdalkör Fábián János vezetésével két népdalcsokrot énekelt, Hasznos Árpád Káldi János: Kodály Zoltán c. versét szavalta el.

A Pécsi Nevelők Háza Egyesület dísztermében folytatódott az ünnepség. A Kodály Zoltán Gimnázium Leánykara Kodály Zoltán: Táncnóta és Ének Szent István királyhoz című műveit énekelte Kertész Attila vezényletével, majd Tillai Aurél egyetemi tanár megnyitó beszéde után Bónis Ferenc tartott előadást „A Psalmus születése” címmel. A Tagcsoport minden év december 16-án megemlékezik Kodály Zoltán születésnapjáról, az ünnepi koncertek mellett tudományos előadás-sorozatok is emelik a kerek évfordulók számát. Minden évben megemlékeznek a Pécsi Dalárda megalakulásának évfordulójáról /1962. március 20./, népdaléneklési versenyek, osztályéneklési fesztiválok rendezésével, koncertek szervezésével hívja fel a figyelmet Kodály Zoltán szellemi nagyságára.

Az évente megrendezésre kerülő Éneklő Ifjúság hangversenyei reprezentálják kóruskultúránk szintjét. A kép ellentmondásos, hiszen korábban 30-35 kórus is jelentkezett a fesztiválra, mostanra ez a szám összezsugorodott, mára mindössze 12-14 énekkar maradt. Mindez összefügg az énekórák számának drasztikus csökkenésével, a szakfelügyelő rendszer megszűnésével. Kodály mondta: „Van-e jobb szemléltető eszköze a társadalmi szolidaritásnak, mint a kórus? Sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit egyes ember, ha mégoly tehetséges, egymaga nem tud megvalósítani. Ahol mindenki munkája egyaránt fontos, s ahol egyetlen ember hibája mindent elronthat.”

Kertész Attila elmondta még, hogy többször megemlékeztünk Agócsy László tanár úrról, akit Kodály Zoltán a pécsi éneklő ifjúság vezérének nevezett, az általa alapított híres Szeráfi Kórust 22 éve Nagy Ernő irányítja, aki a Magyar Kodály Társaság elnökségének tagja.

Dr. Szabó Szabolcs: Két nagy művész egymásra találása /Kodály Zoltán –Weöres Sándor: Öregek/ címmel tartott előadását egy Kodály vallomással kezdte:

„Olyan kevesen vagyunk,

hogy a műveletlenség luxusát

nem engedhetjük meg magunknak.”

Weöres Sándort több város is sajátjának vallotta. Így például a főváros, mert a Nyugat első nagy generációjának tagjaival, főként Kosztolányival, Babitscsal Budapesten került kapcsolatba; vagy Pécs, hiszen egyetemi tanulmányait itt végezte, Pécsett kötött barátságot Csorba Győzővel vagy Fülep Lajos zengővárkonyi református lelkésszel és művészettörténésszel; Pécsett lett könyvtárigazgató…vagy Székesfehérvár, ahol múzeumi tisztviselőként dolgozott, illetve a Vörösmarty Társaság tagja lett. Ma az ő nevét viseli az Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál, amelynek bemutatóit Székesfehérváron tartják.

A továbbiakban az előadó rámutatott, hogy Weöres Sándor népszerűségét bizonyítja, hogy mennyire sokan fordulnak hozzá szövegforrásért. Ő a legtöbbet „megzenésített költő”. Már az óvodás kortól kezdve el lehet varázsolni a Weöres-versek ritmusvilágával, színes hangulat-skálájával a gyermekeket, a felnőtteket. A Weöres-versek megzenésítői egy képzeletbeli „körben” állhatnának, hiszen a Kaláka együttes tagjaitól kezdve /kb. 50 mű megzenésítése fűződik a nevükhöz/ Sebő Ferencig, illetve Bárdos Lajostól Kodály Zoltánig, vagy Kocsár Miklóstól Karai Józsefen, Szokolay Sándoron át Orbán Györgyig rajzolhatnánk meg ezt a pályát…De megemlíthetjük még Tillai Aurél, Vass Lajos műveit, Péter József kánongyűjteményét, Farkas Ferenc: Rózsamadrigálját, Orbán György: Paprikajancsi szerenádját is. Kodály Zoltán: Norvég lányok c. műve mellett a művészetek csúcsa: az „Öregek”. Megdöbbentő, hogy egy tizenéves fiú ajánl Kodály Zoltánnak megzenésítésre egy verset. A szövegben szerelő „mind” és „néha” szavak különös hangsúlyt kapnak. Mi mindannyian eljutunk az öregség állapotába, és miért csak néha jut eszünkbe, hogy segítenünk kellene. Az évszakok egymásutánja kizárja a kivételt, és a fantasztikus metafora-sor újra és újra megrendít bennünket a magyar nyelv egyedülálló, lefordíthatatlan szépségéről.

Kodály egyedülálló zsenialitására jellemző, hogy alig változtat a gyermek-költő Weöres Sándor versszövegén. A zenemű végén ötször megismétli a „No, gyere, tedd le” mondatot, mintegy kérlelhetetlen, könyörtelen parancsot: mindenkinek egyszer bevégeztetik. Dr. Szabó Szabolcs színes előadásának végén meghallgattuk a művet a Komlói Pedagógus Kórus előadásában.

Október 16-án este ünnepi hangversenyt hallhattunk a pécsi Liszt Teremben.

A koncertet prof. dr. Vas Bence, a Magyar Kodály Társaság Pécs-Baranyai Tagcsoportjának elnöke nyitotta meg. Számtalan történelmi és művészeti példát felsorolva ünnepi beszédében a kodályi eszme nagyszerűségéről, a nemzeti összetartozásról szólt. Külön is kiemelte, hogy a közös éneklés mennyire jellemformáló, mással nem pótolható. Jó példa volt erre a közelmúlt Eucharisztikus Kongresszusa. Vagy amikor fiatal és idősebb emberek együtt éneklik a Himnuszt. Először a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara énekelt Kertész Attila Liszt Ferenc-díjas karnagy vezénylésével, közreműködött Körtesi András zongoraművész. Műsorukban elhangzott

Bárdos Lajos /Bóka László/: Bartók emlékére,

Bartók Béla: Ne hagyj itt,

Kodály Zoltán: Intermezzo /Dr. Vargha Károly szövegére/,

Kodály Zoltán: Táncnóta

c. művek.

Különösen megragadott az Intermezzo Körtesi András kiváló kíséretével. Ezt követően Kodály Zoltán: Háry János c. dalművéből énekelte a Toborzót Geiger Lajos, az Operaház magánénekese.

A Galántai Kodály Daloskör dr. Józsa Mónika vezénylésével

Szőnyi Erzsébet: Ima hajnali harangszóra,

Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz,

Kodály Zoltán- Balassi Bálint: Szép könyörgés,

Kodály Zoltán: Sík Sándor Te Deuma,

Tillai Aurél: Adjatok hálát az Istennek,

végezetül Szíjjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén című műveket énekelte, mindvégig átélten, kidolgozottan. A Tillai-mű előadásához a jelen lévő szerző személyesen gratulált.

A Galántai Daloskör 65 éves múltra tekint vissza, első lépéseit maga Kodály Zoltán egyengette. Sikeresen szerepeltek Csehországban, Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Izraelben. Karnagyuk, dr. Józsa Mónika a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának ének-zene tanára, számos elismerés mellett 2013-ban a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapta. Kodály Zoltán: Nausikaa c. művét Kriszta Kinga operaénekes, majd Kodály Zoltán: Háry János c. daljátékából a Tiszán innen, Dunán túl kettőst Kriszta Kinga és Geiger Lajos operaénekesek adták elő Körtesi András zongora kíséretével.

A hangverseny zárásaként a Pécsi Egyetemi Kórus énekelt dr. Lakner Tamás Liszt Ferenc-díjas karnagy vezénylésével.

Műsorukban elhangzott:

Balatoni Sándor: Cantate Domino,

Kodály Zoltán-Ady Endre: Akik mindig elkésnek,

Kodály Zoltán: Székely keserves,

végezetül Orbán György: Deamon irrepid callidus című műve.

Valamennyi művet nagyszerű felfogásban énekelték, különösen tetszett Balatoni Sándor műve, aki egyre gyakrabban tűnik fel nemcsak kiváló orgonistaként és karnagyként, hanem zeneszerzőként is.

A hangverseny Kodály Zoltán: 114. genfi zsoltár c. művével fejeződött be, melyet a résztvevő vegyes karok adtak elő dr. Józsa Mónika vezénylésével, Körtesi András zongorakíséretével.

Október 17-én délelőtt folytatódott a konferencia.

Először Rónaszékiné Keresztes Monika: Pécsi úttörés c. előadását hallhattuk. 

„Mid van, amit kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” /Szent Pál I. levele – Kor 4,7/

„Mindent, amink van, Istentől kapjuk ajándékba. Azért kapjuk, hogy továbbadjuk. Nem a fölöslegből adunk, hanem odaadjuk mindenünket, mert így válunk hasonlóvá Jézushoz.”

Szent Pál apostol I. Korintusi leveléből idézve ezeket a szavakat mondta Veres András megyés püspök épp itt Pécsett a Pécs-Kertvárosi Szent Erzsébet Plébániatemplomban, a templom névadójáról tartott novemberi lelkigyakorlaton 2014-ben – kezdte előadását a magyar zenei nevelésért felelős miniszteri biztos. Érdekes párhuzamot érzek –folytatta – a fenti idézet tartalma és Kodály Zoltán előadása között, mely éppen Szent Erzsébet ünnepén, 1945. november 19-én hangzott el a Pécsi Nemzeti Színházban rendezett búcsúztató ünnepség keretében.

Az első nyilvános előadás volt ez az új „Magyar zenei nevelés”-ről, méltán tarthatjuk ezt a napot az azóta világhírűvé vált Kodály-módszer születésnapjának. „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él.” Mint ahogy Szent Erzsébet, az egyik legnagyobb magyar szentünk kenyérrel táplálta az éhezőket, és szándéka átlényegült a kötényben, úgy éltet és fakaszt rózsákat a gyermeki lelkekben Kodály Zoltán élő keresztény hite, az őt követő Agócsy László, Ádám Jenő és számos kiváló művész és zenepedagógus egyéniség.

Az élet célját az Úristen adja, nevelési célt nekünk nem kell külön kitalálni… A nevelés, a pedagógia tehát: szeretettel átitatott, alázatos, de értő és segítő szolgálata az emberi növekedésnek… Magyarország Kodály Zoltán munkássága révén kivételes helyzetben van, kincset tart a kezében, és ez óriási lehetőség, egyben igen nagy felelősség is… A zenei nevelés akkor lesz eredményes, ha kialakul a tanuló zenei anyanyelve, amellyel hazájához, nemzetéhez érzelmileg és értelmileg is egyaránt kötődik.

Kodály mondta: „Az egyensúly helyreállítására legsürgetőbb teendő az iskolai zeneoktatás fejlesztése, jobban mondva megteremtése…”

„A magam részéről minden rendelkezésemre álló eszközzel dolgozni fogok ezért, és erre kérem önöket is” – zárta előadását Rónaszékiné Keresztes Mónika.

Prof. dr. Lakner Tamás Liszt Ferenc-díjas karnagy „Rendezőelvek és hangsúlyok az új NAT ének-zene kerettantervében” címmel tartott előadást.

Az előadó öt pontban foglalta össze gondolatait.

1.

„A zenei nevelés Magyarországon Kodály Zoltán által megalkotott filozófia és tevékenységközpontú módszer alapján valósul meg.” /NAT,2019/

A koncepció lényege, hogy minden gyermeknek esélyt kíván adni a kulturális felemelkedéshez – kezdte előadását dr. Lakner Tamás. „Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megismernünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal. Erre az alapra épülhet olyan zenei műveltség, mely nemzeti, de lelket tár minden nép nagy alkotásainak. Értékmérőt is kap a népdallal, s aki e századok csiszolta tökéletességhez méri, amit hall: nem tévesztik meg hamis bálványok…” /Kodály Zoltán/

Elsődleges élményforrás az éneklés, mert a zene legközvetlenebbül ezen keresztül hatol be a lélek belsejébe

2.

A magyar népdalban egy nép legnemesebb értékei rögződnek meg: érzelmi tartás, kedélyvilág, vérmérséklet, temperamentum, és a tipikus, minden korra jellemző élethelyzetek, érzelmi megnyilvánulások.

A népdalok esetében ezen életszerű rendezőelveket az életkori sajátosságoknak megfelelően kívántuk a munkatársaimmal együtt érvényesíteni, és nem a régi és új stílus, dallami és ritmikai elemek tanítása, az ismeretek átadásának megszokott mintája szerint; egyszóval nem iskolai tandalokként kezelve kívántuk felépíteni a tananyagot.

Melyek azok az élethelyzetek, amelyek köré rendeződnek a dalok: szerelem, csalódás, barátság, munka, mindennapi élet, ünnepek stb.

3.

Horatius szerint a művészet küldetése „prodesse et delactare”, vagyis tanítani és gyönyörködtetni. Úgy gondolom, eddig jobbára a tanítani dominált.

A műalkotás azért születik, mert hatást akar elérni. Mikor tud hatással lenni ránk? Akkor, ha megtaláljuk magunkat benne, így gyönyörködtet.

Olyan rendezőelveket kívánunk feltárni, mint pl. az ismétlés, visszatérés, variáció, ellentét, szimmetria stb., amelyek alapján szerveződik a növényvilág, állatvilág, ember által épített környezet, népdal, egy Munkácsy-festmény, egy Mozart-szonáta.

4.

Tudnunk kell, hogy a zenei nevelés nem csupán önmagáért a zenéért van. Transzferhatásaival a személyiségfejlesztés fontos feladatát látja el. Az alkotóképesség, a teremtés képessége a művészet eszközeivel természetes módon fejleszthető, amelynek segítségével az ember megvalósíthatja önmagát, és előbbre viheti a világot.

Jó példa erre Vivaldi: A négy évszak című alkotásából a Tavasz tétel I. tételéhez kapcsolódó motivációs játék. A tanulók gyűjtsék össze az évszakok jellegzetes hangjait, és szólaltassák meg ütőhangszerekkel, vagy keressenek más hanghatásokat. Miután a tanulók lehetőségeikhez mérten kreatívan hangszerelték a költeményt, motiváltakká válhatnak Vivaldi kifejezésmódjának befogadására.

5.

A tanterveknek elsősorban az emberre kell koncentrálniuk, és csak másodsorban a szakmára. A hangsúly a zenei aktivitáson, a tevékenységközpontúságon van.

„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése….

A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait értjük, ott a zene túlmutat rajtuk, amelyet megismerni nem, csak sejteni lehet.” /Kodály Zoltán/

Prof. dr. Nemes László Norbert Új zenetanítási modellek fejlesztése egy örökérvényű zenepedagógiai koncepció mentén címmel tartott előadást.

A sok negatív kritika ellenére, melyek az iskolai ének-zene oktatást érik, jelentős zenei eredmények születtek, vannak intézmények, ahol olyan tanárok oktatnak, akik valódi sikereket tudtak és tudnak elérni – kezdte előadását dr. Nemes Nagy László.

Kodály zenepedagógiai koncepciója az 193-es és 1940-es években érlelődött ki, s leginkább gyermekkari műveiben, zenepedagógiával kapcsolatos írásaiban körvonalazódott. Elsődleges célja nemzeti és egyben európai identitással rendelkező közösségi emberek nevelése volt.

Ádám Jenő, Szőnyi Erzsébet és Dobszay László munkái a zenei készségfejlesztés alapművei, de hogy mindezt hogyan töltse meg élettel és művészettel a tanító, arra egyikük sem ad receptet….

A népdal és a zeneművészet nagyszerű alkotásai a tananyag részei maradnak, de a kérdés az, hogyan segíthetünk a 21. század gyermekeinek ezen értékeket korunk posztmodern világának sokszínű kulturális környezetében megtalálni, felfedezni és befogadni. Nem tananyag, hanem a zenével való örömteli találkozás szükséges. Az örömteli mozgás segítségével a zenei jelenségek megértése könnyebbé, magától értetőbbé válik.

Ehhez kétféle módszert ajánl az eladó és kutatócsoportja. Az egyik a „Kreatív énekes-játékok” nevet kapta. Lényege, hogy a tanórai éneklést és zenehallgatást a tanár által létrehozott ritmikus mozgáskoreográfiával kapcsolja össze, a másik modell a „Dinamikus ének-zene tanulás”, amely a kreatív éneklést improvizált mozgásos tevékenységgel kapcsolja össze.

Tóth Ferenc Liszt Ferenc-díjas karnagy Visszaemlékezések címmel tartott előadást.

Életemben hat alkalommal ajándékozott meg a sors, hogy kapcsolatba kerülhettem Kodály Zoltánnal - kezdte visszaemlékezését Tóth Ferenc tanár úr.

Hosszú és kanyargós volt az út, míg 1957-ben tanárként léphettem át szeretett iskolám kapuját – folytatta gondolatait az előadó. A második félévre a kórus létszáma kibővült 150 főre, és szárnyra kapott a munka. Lelkesedésünket fokozta, hogy megtudtuk, Kodály Zoltán rövidesen városunkba érkezik. A hangversenyen mi is énekeltünk, majd a fogadáson elhangzott, hogy milyen jó lenne, ha Komlón is működne zenei tagozat.

„Komlói látogatásom azt a benyomást tette rám, hogy ott jó helye lenne egy zenei tagozatos iskolának, sőt, égető szükség lenne rá, és kiváló tanerő, Tóth Ferenc személyében már rendelkezésre is áll.”

1958-ban megszületett a zenetagozat Komlón.

Második találkozásunk alkalmával – rádiófelvételünk volt Budapesten – meglátogattuk a mestert, és szerenáddal kedveskedtünk neki.

Kodály második útja már nem volt véletlen. 1960-ban először szerepeltünk a tv-ben, egyenes adásban. A pécsi színházban volt egy széleskörű tájékoztatás Baranya zenei életéről, és a szervező bizottság bennünket kért meg, hogy képviseljük a baranyai gyermekkarokat. 183 tagú kórussal énekeltük a Villőt és a Cigánysiratót.

1961-ben részt vettünk a debreceni kórusversenyen, ahol 3. helyezést értük el.

Majd 1970-ben második helyezést értük el, utána neerpelti nemzetközi kórusversenyen kétszer is Cum Laude első díjat kaptunk.

Ezen Kodály nem volt jelen, de kérte, hogy látogassak el Pécsre, a Péczely- villába, és számoljak be debreceni élményeimről. Sok mindenről beszélgettünk, én kértem, írjon újabb műveket, hogy színesítsük a repertoárunkat.

Tanár Úr! Nem lenne nagyobb öröm a kórusnak és nekem, mint ha folytatódnék a Kodály-művek sora. Hátha még az én kórusomnak, a komlói gyermeknek is írna… Milyen boldogok lennénk, ha meglepne bennünket egy kóruspróbán.”

Kodály derűsen csak ennyit mondott: Szombaton jó lesz?

Izgalommal vártuk őt. A kórus teljes létszámmal készen állt a dobogón. Kodály megilletődve nézett a hatalmas kórusra. Ekkor a kórusból kilépett két kislány.

„Nagyon szépen kérjük tanár urat, írjon nekünk egy kórusművet. Ígérjük, hamar megtanuljuk”. Kodály megsimogatta a kislányok fejecskéjét, majd így szólt:” Megpróbálom, talán még tudok valamit írni.” Majd így folytatta: Gratulálok a győzőknek! Büszke vagyok rátok, mert bebizonyítottátok, hogy a bányászgyerekek is tudnak úgy énekelni, mint a budapestiek.”

Még karácsony előtt megérkezett Kodály ajándéka: Harasztosi legények.

Már a téli szünetben elkezdtük a munkát, májusban már Kodály jelenlétében énekeltük a művet. Néhány hét múlva a rádió is felvette a Harasztosit, és a mi kórusunk ajkáról hallhatta az ország Kodály művét. 1965-ben történt az utolsó találkozásunk Kodállyal. Megtudtuk, hogy a mester Pécsett tartózkodik, Sárikával és édesanyjával megbeszéltük, hogy meglepjük egy szerenáddal. 12 lánnyal percnyi pontossággal megérkeztünk a Péczely-házba. Sikerült a meglepetés, Kodály azt hitte, hogy rádióból szól az ének, csak később vette észre, hogy mi voltunk a dalosok.

1970-ben iskolánk kiérdemelte, hogy Kodály nevét viselhesse.

A továbbiakban Tóth Ferenc tanár úr beszélt még arról, hogy iskolájukban hány meg hány tanulóból lett kiváló orvos, mérnök, pedagógus, mérnök, muzsikus kapták meg a zene által az első impulzusokat.

Prof. dr. Andrásfalvy Bertalan Kodály Zoltán magyarságáról címmel tartott előadást.

Jól ismerhette a történelmünk során egészen a múlt századig magunk is terjesztett torzképet a magyar nemzet, nép műveltségéről: harcos nomád nép, kinek számára minden, az európai letelepült életmód és az azzal kapcsolatos értékek semmit sem jelentettek — kezdte előadását egykori kultuszminisz-terünk.

Ő is kimondja, hogy az európai iskolai műveltségünk többségében német eredetű. Amikor a Zeneakadémián tanult, számtalan német nyelvű és tanító tanár vette körül.

1939-ben Kodály Zoltán: Magyarság a zenében című tanulmányában így írt: „Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, a cseremisz fogja, a másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hánykódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld?

A sorozatos háborúk, melyekből vesztesként kerültünk ki, meghasonlottá tették a nemzetet. Kodály Zoltán nem fejtette ki néppárti nézeteit, de politikai gondolkodásáról barátai tanúskodnak. Fel kell ébreszteni a nemzeti összetartozás tudatát, a nemzet sorsáért vállalt érzést, az énekes, táncos gyermekjátékokkal.

Kodály szavaival: „Egyrészt valóságos tárházai a tudatalatti magyarságnak. Tudatalatti elemeknek eddig még alig méltatott nagy szerepe van a nemzeti jelleg /a nemzeti lélek.../ kialakulásában… Másrészt nagy e játékok tisztán emberi étéke is, fokozzák a társas érzést, életörömöt. A mai gyermek koravénsége ellen nincs jobb orvosság.”

Utolsó pillanatban vagyunk, mert egy csodálatos gazdag népi muzsika, énekkincs megy veszendőbe, azt már nem adják vissza a megnyomorított parasztok, már csak az öregek ismerik ezt a művészetet, az anya-gyermek, családi közösségek, együtt- játszó gyermekvilág és felnövő ifjúság sem a maga énekével teremti a kapcsolatot társaival, leendő párjával, a közösséggel és Istennel.

A kapcsolat nélküli, vagy abban szegény ember egészsége is romlik, jobban ki van téve minden fertőzésnek, rákos, daganatos folyamatoknak, szívgyengeségnek. Fontos az együtt teremtés, az éneklés karban, a táncolás, a kézműves szép alkotása, a hímzés, faragás, szövés. A művészetek életet teremtő, közösséget formáló, nemzet sorsát alakító ismeretét és használatát a kisiskolában kell már tanítani.

Andrásfalvy Bertalan Szinyei Merse Jenő 1943-ban mondott szavaival zárta:

„Bizonyosra vehetjük, hogy törekvéseink megvalósulásával közelebb jutunk a magyar lélek megtisztulásához, a magyarság teljes lelki, szellemi, testi önmagára ébredéséhez.”

A kétnapos rendezvény mindvégig telt házas volt, számos érdeklődő kísérte figyelemmel az előadásokat és hangversenyeket Debrecentől Budapesten át Székesfehérvárig. Köszönet a nagyszerű szervezésért Kertész Attilának, Vas Bencének, és minden pécsi kollégának.

*NAGY ERNŐ karnagy, zenepedagógus. 1972-ben a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakán végzett, majd a Felsőfokú Karvezető-képző Tanfolyamon diplomázott 1976-ban, magyarból pedig az ELTE-n, 1978-ban. Karvezetést Tillai Auréltól és Párkai Istvántól tanult.

1972-től a komlói Kun Béla Gimnáziumban tanára, ahol nőikart és vegyeskart alapított, és megszervezte az „Osztályéneklési Verseny”-t, amely az intézmény fennállásáig állandó hagyomány volt. Szabó Szabolcs kollégájával 1978-ban megalapították a Komlói Pedagógus Kórust, valamint a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskolában 1980-ban vegyeskart és férfikart alapított, valamint itt is meghonosította az osztályéneklési versenyt. Kórusaival sikerrel szerepeltek hazai és nemzetközi kórusversenyeken, a helikoni diáknapokon és az Éneklő Ifjúság rendezvényein. A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában 1979 – 2009-ig tanított, ahol – az osztályéneklési verseny meghonosítása mellett – megalapította a Laudate Kórust, mellyel az Éneklő Ifjúság versenyein, a helikoni rendezvényeken, 2006-ban a Kodály Zoltán Kórusversenyen, a „Tavaszi Kórus fesztivál” rendezvényein, és a Rajeczky Benjamin Országos Gregorián Éneklési Versenyen nagy sikerrel szerepeltek.

A Mecsek Kórussal – melynek 14 évig állt az élén – emlékezetes sikereket ért el Olaszországban, Svájcban, Franciaországban, Németországban, Finnországban, Romániában, Szlovéniában, a budapesti kórusversenyeken. Maradandó emlék Bach: h-moll mise, Verdi: Requiem és Daróci-Bárdos Tamás-Szokolay Sándor: Temesvári mise megszólaltatása, mely utóbbi magyarországi ősbemutató volt /1996-ban/. 1999-ben „felélesztette” a Szeráfi Kórust, mellyel sikerrel szer epeltek Olaszországban, Erdélyben, Magyarország számos városában, illetve a Mária Rádió I. kórusversenyén.

Kitüntetései: számtalan iskolai kitüntetés mellett /Nagy Lajos-arany emlékérem, Szent Gellért-díj/ a Baranya megyei Közgyűlés művészeti díja /1994/, Díszoklevél kiemelkedő művészeti munkáért a Pécs Baranyai Kórusok és Zenekarok Szövetségétől /2001/, KÓTA-díj /2007/, Artisjus-díj /2007/, Németh László-díj /2008/, Városháza Emlékérem /2009/, Kardos Pál Emléklap /2011/, Kiemelkedő Művészeti munkáért kapott elismerés /2014/. Tagja a Kórusok és Zenekarok Szövetsége Ifjúsági Bizottságának és a Magyar Kodály Társaság elnökségének.

Forrás: