Petrőczi Éva*
„Fidlere” is akadt…
A Múlt és Jövő Rózsavölgyi műsora kapcsán**
Seifmann Ignác
Petrőczi Évát a Múlt és Jövő Rózsavölgyi műsora ennek az emléknek a felelevenítésére és az alábbi olvasható
vers írására indította.
Dédanyja legidősebb bátyja, Seifmann Ignác
nappal kárpitos, esténként jeles hegedűs (FIDLER) volt Szegeden, s Dankó
Pista barátja. Édesapja, Seifmann Mór
bútorgyáros-iparművész (a költőnő ükapja) pedig, ahogy
illik, az idősebbik Lőw rabbi hívására
48-as honvéd. 1901-es temetésén minden felekezet papjai ott voltak, s amikor
koporsóját a földbe tették, még élő 48-as bajtársai meghajtották
érte/fölötte a piros-fehér-zöld zászlót.
„Fidlere” is akadt…
Seifmann Ignác emlékére
„Fidlere” is akadt
a népes családnak,
nagymamám daliás
Ignác bácsikája
széphangú hegedűjén
kivirágzott a magyar,
s a zsidó öröm és bánat.
Náci dankópistásan elegáns
szögedi ifjú volt;
mindig ő jut eszembe,
ha Panni unokánk apró kezében
meglátom a hegedűt, s vonót.
És ha rá, a verbunkosok
szerelmese, civilben
tiszaparti kárpitos
atyámfiára gondolok,
elébem lép a húrok
két másik mágusa is,
Per Spelman, az egyszem
tehene
árán hangszerét visszaszerző,
szegény norvég paraszt,
s a Lengyelhonból szétáradó
jiddis Yidl mit’n Fidl nóta
névtelen, nyirettyűjéhez
szinte hozzánőtt,
vándorló muzsikusa –
(kimondom hangosan,
miért is súgnám halkan!)
számomra testvérek ők a dalban.
*A
szerző József Attila-díjas
költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista, a
Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott egyetemi docense.
**A Parlando köszöni Kőbányai
Jánosnak, a Múlt és Jövő című folyóirat főszerkesztőjének
az írás másodközlését. (A Szerk. megj.)