“A gyerekek
olyanná válnak, amilyenné a körülöttük élő
felnőttek mintázata teszi őket”
Magyar Margit iskolavezetésről, tanításról, s a művészetpedagógiai értéktár folytatásáról
Magyar
Margit
A hétköznapok zenei pillanatai - Tóth
Aladár Zeneiskola, Budapest, Terézváros (15:54)
Különleges
tehetséggondozási metódus a legkisebbeknek, a népzenei tanszak fejlesztése, a
jazz és a klasszikus zene együttműködésének erősítése a tanszakok
között, a gyerekek pályára irányítása előtti, tudományos vizsgálat, vagy
az oly rég megálmodott „zenei játszóház” megvalósítása. - Magyar Margit azért vágott neki 2020-ban negyedik
vezetői ciklusának, hogy többek között e terveket is lezárja, valóra
váltsa. S miközben már sokadszorra szervezi át az intézmény működését és
irányítja az iskola Szív u.-i épületének 2012 óta tartó felújítását, a Magyar
Zeneiskolák és Művészeti Iskolák
Szövetségének általános elnökhelyettesi posztján
ugyancsak igyekszik segíteni zenepedagógus kollégái munkáját. Az
igazgatónővel felsőoktatási gyakorló helyként folytatott
tennivalóikról, a gyerekeken megfigyelhető változásokról és az ország
egyik legrégebbi zeneiskolájában töltött, sok-sok évéről is beszélgettünk.
-
Idén már negyedik évtizedét tölti a Tóth
Aladár Zeneiskolában, hiszen a diploma megszerzését követően azonnal az
intézményhez szerződött. Hogyan látja, mennyiben változtak az iskola
feladatai, a zenepedagógusok munkája az itt töltött esztendők alatt?
- Egy
dolog állandó: személyre szabottan kell figyelni a gyerekekre, s fejleszteni a
képességeiket. A tehetséggondozás és az értékközvetítés áll továbbra is a
zenetanári munka fókuszában, a kisebb-nagyobb változásokat pedig nem a
zeneiskola teremtette, hanem az a társadalmi, gazdasági környezeti változás,
amelyben mindannyian élünk. A társadalmi folyamatok gyorsulása természetesen
hatással van az oktatásra is. De az is befolyásolja az iskolák működését,
hogy az ország vezetői milyen értékeket állítanak előtérbe. Az utóbbi
években a köznevelés teljes strukturális és tartalmi változását próbáljuk közösen
végig járni, s ebben – reményeink szerint – a zeneiskoláknak megerősítő
szerep jut. Az elmúlt harminc év egyik legnagyobb változása, hogy az alapítási
engedély szabadságával nagyon sokféle, sokszínű iskola hálózat jött létre,
az államiak mellett temérdek más fenntartású intézmény is megjelent. Ma hétszáz
alapfokú művészeti iskola működik, 230 ezres a gyereklétszám, s 115
ezer a csak zenét tanulók száma, bár egy színészettel, bábművészettel vagy
tánccal foglalkozó fiatalnak ugyancsak van közvetett kapcsolata a zenével. Ezt
jól példázza, hogy legutóbb a Zeneakadémia Liszt Múzeuma az általános iskolás
korosztály számára meghirdetett egy pályázatot a zene és az állatok kapcsolata
címmel, s erre hétszáz alkotás érkezett. Tele voltak tablókkal az iskola
folyosói. Nagy változást jelentett a tantervi követelmények felülvizsgálata is 2011-ben.
Olyan strukturális és tartalmi változások jöttek létre, melyek a közép és felsőfokú
oktatást sokkal kompatibilissé tették: például a tanszaki megnevezésekkel, az
egyes tanszakok, tantárgyak tartalmi követelményeivel, a különböző
művészeti ágak tantárgyainak évfolyamonkénti egységesítésével. Eltelt
újból több mint 10 év. Időszerű lesz újból megvizsgálni, a tartalmi
követelményeket, s a szükséges változásokat megtenni. Elsősorban a
gyerekek általános munkaterhelését, érdeklődését szem előtt tartva,
mind a mellett, hogy a művészeti területek sokszínűségét
megőrizzük. Hiszen ettől a tanévtől két új művészeti ágban – népművészet,
cirkuszművészet – is fejleszthetik
képességeiket tanulóink. A változás persze nagyon sokszínű, hiszen az
utolsó két év temérdek olyan feladatot adott az iskolarendszernek, amelyekkel a
vártnál előbb és hirtelen kellett megbirkózni. A digitális oktatás, az
online terek használata, a képi világban való tájékozódás, megfelelés mindannyiunkat ért kihívássá vált. Számos nehézséggel járt
a zenei hang közvetítése az online rendszereken keresztül, de az iskolák
többsége megtanult filmet készíteni, és jól használni
a képi világot. Úgy érzem, mind a zenetanárok, mind a zeneiskolák jól
alkalmazkodtunk.
-
Mennyire jelentett gondot mindez a
kollégáknak?
- Rá
voltunk kényszerítve, de a testület döntő
többsége aktívan kezel különböző programokat, így a kevésbé jártasokat jól
tudták segíteni. A nagy kérdés az volt, hogy mindehhez milyen rendszereket
használunk. A mi iskolánk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy viszonylag
gyorsan meg tudtuk teremteni a zárt online rendszeren belüli működést,
amelyet jó hangminőséggel, zökkenőmentesen tudtunk használni.
- Nem
könnyű helyzetben indult így a negyedik igazgatói ciklusa…
- Mondogattam
is, hogy úgy látszik, azért kellett még maradnom, hogy kipróbáljam a
lehető legtöbb dolgot, amit igazgatóként ki lehet… Nagyon furcsa, amikor
az ember a kollégáival nem tud szemtől szembe beszélgetni, és online
értekezleten próbálja megtudni, mit gondolnak arról, hogy pályázzon-e újra vagy
sem. S persze, jobban örültem volna, ha a véleményeket élőben hallom, de
ennek a helyzetnek köszönhetően számos írást, személyes vélekedést kaptam
a tantestület tagjaitól, amelyek őszinték és nyíltak voltak. Segítettek, megerősítettek
a folytatásban.
-
Gondolkodott rajta?
- Három
ciklus után, amelyben ennyi esemény történt – átszervezések, működési és
tartalmi változások –, az ember azért azt érzi, kipróbált elég dolgot ahhoz,
hogy most már átengedje másnak a feladatok irányítását. De persze, akadnak még
jócskán befejezetlen terveim, s úgy szeretném abbahagyni az igazgatást, hogy
megvalósítottam elképzeléseim többségét, amelyről tudom, jó érzéssel
használhatja majd később a közösség.
-
Milyen célokkal kezdett neki az új
ciklusnak??
- Kettős
tervezés folyt, a tartalmi és a személyi feltételek terén. Azt célozták, hogy a
gyerekek tehetségére még jobban figyelhessünk. Az első a vonós kisgyerekeknél
az úgynevezett ‘bolhacirkusz’. A hangszeres gyakorlást és az elméleti tanulást egyeztetjük
össze. Ezért a kicsik speciális hangszeres szolfézsra járnak csoportosan,
többféle hangszerrel, és így azt is rögtön megtanulják, hogy a különböző
hangszerek hangja milyen jól illeszkedik egymáshoz. Ezeken a foglalkozásokon
gyorsan és könnyen ismerik meg, hogy mindaz, amit szolfézson megtanulnak – például egy-egy
hangköz – hogyan jön létre. Az egyik
énekel, a másik muzsikál, s megtapasztalják, milyen jól illeszkedik a két
szólam, s azt is, milyen a közösségben való működés. Látják emellett azt
is, hogy a másik gyerek hogyan zenél, milyen módon fogja kézbe az
instrumentumot, így a hangszeres gyakorlás során ők maguk is sokkal
oldottabbá válnak. Ráadásul hatvan percig a gyerekek közösen gyakorolnak, és
ebben a korban ez a leghasznosabb. Mindez remekül segíti a gyerekek hangszeres
fejlődését, s ezt szeretnénk tovább vinni, kialakítani majd a fúvósoknál
is. Persze, ez is hosszú távú gondolkodást igényel.
Emellett
szeretném, ha népzenei tanszak újabb hangszerekkel bővülne. Fontos cél a jazz és a klasszikus
zenei tanszakok együttműködésének mélyítése is. Amikor ebbe az épületbe
költöztünk, álmodtunk egy zenei játszóházról is a gyerekeknek. Interaktív, a
növendékek és szüleik számára egy közösségi helyről. A pandémia
alatt a lépcső zongorabillentyűi készültek el, de még sok tennivaló
akad. Hiányzik a második emelet befejezése is, s nagyon szeretnénk például egy
jól funkcionáló tornatermet is. Most az épület utcai nyílászáróinak cseréje
történt meg és zajlik még a homlokzati a felújítás. Ezek szintén nagyon
látványossá teszik majd az iskola esztétikai változását.
-
Gondolom, ezzel is akad rengeteg
tennivalója, akárcsak az ideköltözésük utáni időszakban…
-
Igen, jelentős munka, különösen
úgy, hogy közben az iskola teljesen működik. De így végre kívülről is
megszépül! S tudnám még hosszasan sorolni, hogy mi mindent lenne jó
megcsináltatni az épületben, ha lesz majd rá forrás. Visszatérve a
megvalósítandó tervekre, akad még egy fontos szakmai program, amelyet azáltal,
hogy a Magyar Tehetségsegítő Szervezet munkájában is részt veszek, – figyelem a kutatási
eredményeket– még lényegesebbnek tartok.
Fontosnak érzem, hogy a pályára irányítás előtt
történjen egy olyan konszenzusos, „kicsit” tudományos vizsgálat, ami
megerősítheti, hogy a gyerek valóban alkalmas személyiség a zenei
hivatásra, s amely során az is kiderülhet, hogy melyek a fejlesztendő
területei. Hiszen ezen a pályán nagyon fontos a mentális egészség, a stressz- vagy
a monotóniatűrés, a munkaterhelés. Mennyire képes
valamiben elmélyülni, koncentrálni. Hogyan fogja bírni, mennyire
fegyelmezetten, ha a gyakorlási idő hossza jelentősen nő. Ahogy
az is kiderülhet ebből a vizsgálatból, hogy a hét tehetségterületen
akadnak-e hátrányai, megfelelőek-e például a vizuális, térbeli képességei,
amelyek a kottaolvasás, a képrögzítés terén lényegesek. Ugyanilyen fontos, hogy
milyen a testérzete, mennyire szeret mozogni, hiszen a hangszer kezelése is
mozgás. A zenészek pont úgy eddzenek, mint a sportolók. Fontos hát mindennek a
harmonizálása, a tudatos tervezése, s e téren sokat segíthetünk ezekkel a
tudományos mérőeszközökkel. Ráadásul ez a tudás nekünk, zenetanároknak
jelentős támogatást nyújthat a mindennapi tevékenység szervezésénél. Szeretném,
ha kollégáimmal egyre inkább megvalósíthatnánk mindezt a gyerekek számára.
-
S nemcsak az iskolai teendők kötik
le, hiszen a Tóth Aladár Zeneiskola vezetése mellett feladatot vállalt a Magyar
Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségében is.
- Az a
megtiszteltetés ért, hogy az általános elnökhelyettesi posztot bízta rám a
közösség., Igyekszem ebben a szerepben is segíteni a terület
munkáját. Sokféle feladat akad. 2018-ban a MZMSZ-ben
kezdtük el kialakítani a művészetpedagógia értéktárat, ami mára fontos és
megerősítő „vállalkozássá” vált. Tudnia kell a területnek – ahogy emlegetni
szoktam – hogy az alapfokú hangszeres zeneoktatás
hungarikum. A társadalom jövőjének záloga az érzelmi intelligencia mértéke.
A művészeti iskolákban tanuló néhány
százezer gyerek, akinek a kreativitása, empátiája, együttműködése nagyon magas szintű, biztos alapot teremt a
jövő nemzetének. A következő évtizedekben – úgy látom – a társadalmakban
jelenlevő érzelmi intelligencia lesz
az egyik legnagyobb érték. Jó volna, ha ezt mindannyian egyformán fontosnak
tartanánk. Mert együttműködve, egymást megértve, segítve tudunk csak jól előre
haladni!
Magyar Margit
(Fotó: Mihalicz
Csilla)
-
A szövetségben is akadnak fejlesztési
tervei?
- Nagy
adminisztrációs, mentális és fizikai teher van a vezetőkön. Nehéz
ebből a feladathalmazból kilátni. Elképesztő terheléssel,
időzavarral küzd mindenki, magamat is beleértve. Sok vezető
mesterpedagógusi, tanfelügyelői, szaktanácsadói feladatokat is ellát. Ezért
csak hálásan köszönöm
a tantestületnek, a vezetőtársaimnak azt az empátiát, támogatást, amit
kapok tőlük. Ez segít át a nehézségeken, valamint ad erőt a teendőkhöz.
Mindennek következtében a szakmai szervezet csak az online-térben tud jól
működni, ami szerencsére az elmúlt időszakban megerősödött. Fontosak
ezek a fórumok. Megvitatni, kérdéseket feltenni, egymás tapasztalatait
megismerni. Mára kialakult a rendszer, amelyben gyorsan és hatékonyan tudunk
eszmecseréket folytatni, együttműködni. A szervezet stabilizálására azért
így is szükség van. Ezt olyan projektekkel tesszük meg,
amelyek előrevivőek és megerősíthetik a tagok együttműködését.
Jelenleg három ilyen kiemelt projektünk van: az első a
művészetpedagógiai értéktár folytatása, a NKA támogatásával. Kifejezetten
filmek készülnek az iskolákról, emellett pedig interjúkat készítenek az egyéni
értéktárba. Míg az első ütemben könyvformában
jelentek meg az iskolák történetei, most a képi világ kerül előtérbe.
Egyéni interjúk és közösségeket bemutató filmek készülnek most. Ezen belül
születik egy „zene-tan-tár” oldal, melyen fiatal tanárok kaphatnak módszertani segítséget
filmeken keresztül a tanítás fortélyaihoz. Az a terv, hogy a zenetanítás
különböző pillanatait örökítsük meg. Leírások, s egyéb interjúfilmek is
készülnek a szakmai munkáról, az órafilmek pedig konkrét segítséget nyújtanak a
pályakezdőknek. A második fontos program, hogy a veszprémi zeneiskola és a
város, amely
jövőre lesz Európa kulturális fővárosa, valamint az Európia és a Magyar Zeneiskolák Szövetségének az
együttműködésével létre jön 2022 nyarán egy nagyszabású, európai
zeneiskolai találkozó. Lényeges és jó program, hiszen ideje megerősíteni a
hazai és nemzetközi kapcsolatokat, hálózatokat, hiszen 2021 óta az európai
szervezet elnökségének magyar képviselője is van Gál Csilla személyében. Ez
a rendezvény erősen számít a magyar zeneiskolai hálózatra. A harmadik rész,
hogy a tagság számára készül egy megújuló honlap, amelyen az információk, az
értéktár és a „zenetantár” könnyen válik majd elérhetővé. A vezetők
is gyorsabban vehetik fel a kapcsolatot egymással. Bízunk abban, hogy
megjelenésével, híreivel mindenki számára hasznos lesz.
-
Említette a fiataloknak készülő,
szakmapedagógiai filmeket. De emellett is számos módon adják tovább a
tudásukat, hiszen a Tóth Aladár Zeneiskolában a fiatal pedagógusok is megismerkedhetnek
az új módszerekkel, sok esztendeje dolgoznak már a Zeneakadémia
gyakorlóiskolájaként.
- Gyakorlóhely
vagyunk: akkor lennénk gyakorlóiskola, ha a Zeneakadémia lenne a fenntartónk. Önálló
alapfokú zeneiskola, művészeti iskola nem működik még egyetemi
fenntartás alatt, csak középiskola. Jól átgondoltan, a tanárképzés és
tanártovábbképzés struktúráját megteremtve, tartalmi fejlődési folyamatot
lehetne kialakítani egy szerkezeti változással. Különösen akkor, ha mindez
hálózatos formában történhetne meg. Iskolánknak alapítása, – 1903 – óta az volt a célja, hogy jól előkészítse
azokat a növendékeket, akik a Zeneakadémián folytatják majd tanulmányaikat. A
budapesti egyetem mellett – sok
hallgató tanul nálunk a debreceni és a pécsi egyetemről is. A
Zeneakadémiával 2007-ben újítottuk meg szerződésünket, így van olyan félévünk,
hogy közel hatvan hallgató is járt az iskolába. Az akadémiai kapcsolatok
fontosak a működésünkben, Nagyon örültünk most dr. Pásztor Zsuzsanna
sikerének, aki Prima-díjas lett, hiszen a
Kovács-módszer a gyerekek fejlesztésében, a tehetséggondozásban fontos elem. A
kicsiknél ki kell alakítani a testérzetet, a B tagozatos kamaszoknál pedig
lényeges, hogy ellensúlyozzák a megsokszorozódó gyakorlást megfelelő
testmozgással, hogy egészséges maradjon a gerincük, a hátizmaik, az ízületeik.
Hogy figyeljenek oda arra, hogy másfél órás gyakorlás után fel kell állni mozogni, legalább tíz percen keresztül, és elvégezni a
megfelelő gyakorlatokat. Van például megállapodásunk a kerületi
tanuszodával is, hétvégén ingyen vihetik a szülők a gyerekeket, javasoljuk
is, hogy illesszék be a hetirendjükbe a rendszeres úszást. Ezért is lenne jó,
ha nem csupán egy bordásfallal ellátott szobánk volna az iskolában, hanem egy
jól felszerelt tornatermünk…
Zenei
Világnap, 2021. Képriport a Tóth Aladár Zeneiskola ünnepségéről
2021_Zene Világnapja (31)
- S hogyan
látja, mennyiben változtak a gyerekek az elmúlt évtizedek során?
Rengeteget
törtem a fejemet azon, hogy a kicsik vagy az őket ért hatások változtak-e,
s arra jutottam –
sok évtizedes
tanári tapasztalattal a hátam mögött –,
hogy nagyon kevés az olyan kisgyerek, aki nyugodtan él. A gyerekek azzá válnak,
amivé a felnőttek mintázata teszi őket. Ha a felnőtt állandóan
zaklatott, akkor a gyerek is az lesz, ha nincs türelme semmihez, a gyereknek
sem lesz. Ha állandóan fáradt, akkor ez a tünet a kicsiken is megjelenik. A
gyerekek a tükörképeink mindenben. S az sem segíti a zenetanári tevékenységet,
hogy délután háromtól este hétig tanítunk, miközben mindenki azt szeretné, ha
ötig a gyerek befejezné a zeneóráját. Sok általános iskolai igazgató segíti a
munkánkat, hogy ne csusszannak későre az órák., Így
ebédszünetben is tarthatunk foglalkozást, megkapjuk pl. a tornaszertárt. De
mindez nem biztos, hogy ideális környezet az érzelmi neveléshez. Jó volna, ha telephelyeken
lenne egy terem, amit a zenetanár sajátjának érezhet, ami tükrözheti az ő
személyiségét… S ahová, ha a gyerek megérkezik, akkor azt érezné, belép a zene
birodalmába... Az utóbbi időben sokszor
helyettesítettem is, elsősorban 1-2. osztályos gyerekeknél. Szeretek
játszani velük. Mégis nagyon meglepődtem, mintha elfelejtettek volna
játszani. Hosszú időbe telt, amíg az órán megszokták, hogy a játéknak
vannak szabályai és akkor lesz igazán jó, hogyha ezeket betartják. Ez megint
egy mintázat, és ezt muszáj lenne nekünk,
felnőtteknek rendeznünk. A
figyelem, a fegyelem, az öröm és a szabadság egyensúlyára. Az
iskolában kezdetektől olyan közeget szeretnék teremteni, ami segíti az
elmélyülést. Egy családias léptékű, szecessziós villából költöztünk ebbe a
szép, Feszl Frigyes által tervezett iskolába, ahol azonban már a folyosók
mérete is túl nagy volt. Mégis, az évek során sikerült átalakítanunk, az
otthonunkká vált, és azt tapasztaljuk, hogy a szülők is szívesen vannak
itt. Ezért is fontos, hogy megszülessen az elképzelt, interaktív játszóház. A
zeneiskola egyik jövőbeli funkciója az lehet, hogy a mindennapi kultúra
helyszínévé válik, ami elérhető a helyi közösség tagjai számára. A legtöbb
kistelepülésen ezt a szerepet már be is tölti a művészeti iskola.
-
Ahogy mondják, az Önöké egy Szív-iskola…
- A múltra
büszkének kell lenni, a jelent megélni és abban a jövőt építeni. Ez az
iskola, amelyben élünk, amit elődeink életre hívtak, örökségül hagytak, s
akiknek története ott látható iskolánk falain a magyar alapfokú hangszeres
zenepedagógia tárháza. Büszke vagyok rá, hogy fiatal pedagógusként
bekerülhettem ebbe az intézménybe, s azt remélem, hogy az elmúlt, közösen
megélt évtizedek kellő utat nyitottak a jövő folytatásához a
következő generációk számára…
Réfi Zsuzsanna