A nemzet egysége nem határ kérdése

„Mind magyarok vagyunk!” – Egység a sokféleségben címmel egész napos konferenciáját tartott a határon túli magyar művészetről az MMA Művészetelméleti Tagozata. A tagozat szándéka, hogy a jövőben rendszeres fórumot biztosítson a határon túli magyar (elsősorban XX. századi, illetve kortárs) művészeti értékek, kezdeményezések bemutatásának. Már az első tanácskozás megvalósította ezt, hiszen az előadások egyértelműen bemutatták, a magyarság a művészetben nem országhatár kérdése. Beszámolónk következik a konferenciáról.

Dr. Solymosi-Tari Emőke

2021. november 23-án a Pesti Vigadó Makovecz termében megtartotta egész napos konferenciáját a Művészetelméleti Tagozat „Mind magyarok vagyunk." Egység a sokféleségben címmel. A Tamási Árontól kölcsönzött főcímmel arra utaltak, emelte ki a tagozatvezető, dr. Solymosi-Tari Emőke, hogy a Kárpát-medence magyarságának művészetét, annak minden ágát és képviselőit be szeretnék mutatni, mondván a művészet: határtalan. Ennek szellemében érkezett előadó Erdélyből, Felvidékről és Délvidékről is, valamint elhangzott előadás a zene-, a képző-, a film-, a fotó- és az építőművészet hagyományőrző és aktuális kérdéseiről egyaránt. Továbbá a Tagozat úgy állította össze a programot, hogy az előadásokon túl két művészi produkció: egy koncert és egy filmvetítés is hozzásegítse a résztvevőket a művészi élményhez.

A köszöntő után Gróh Gáspár irodalomtörténész, az MMA nem akadémikus köztestületi tagja Mészöly Miklós művészetét középpontba állítva mutatta meg, hogy mennyire észrevehetetlen a határátlépés az irodalomban. Hiszen Mészöly, aki magát elsősorban embernek tartotta, azután magyarnak, a magyarságot a magyar anyanyelvben találta meg, abban az anyanyelvben, amit Illyés Gyula „ötágú sípként" úgy jellemzett, hogy az irodalom feldarabolva is elválaszthatatlanul egységes.

Cseke Péter nyugalmazott egyetemi előadótanár, költő, újságíró még mindig az irodalomnál maradva videóüzenetében beszélt Jancsó Béla összművészeti értékszemléletéről, valamint arról a dsidai gondolatról, hogy „a magyar irodalom nem volt, hanem lesz". A szép ugyanis mindig korszerű, de az irodalom nem mindig cselekedet. Hittel hisz Erdélyben, hiszen itt látja a jövő irodalmának kovászát.

Németh Csaba István zenetörténész hangzó részletekkel mutatott rá Csíky Boldizsár művészetében azokra az egzakt módon nehezen megfogható, de felismerhető áthallásokra, amelyek a magyar, nemzeti dallamokat vonultatták fel.

Mandics György József Attila-díjas író, költő, művelődéstörténész, az MMA nem akadémikus köztestületi tagja két erdélyi képzőművész példáján mutatta be a végek, a peremvidékek realitását, sajátosságait. A legkeletibb magyar város, Kovászna textilművészének és a Romániában legnyugatibb, a partiumi Temesvár bronz- és fémművészének küzdelmeit, óvó, védő és fenyegető közegeit és ebben kibontakozó művészetét mutatta be képzőművészeti példákkal.

A székelyföldi fotográfia történetébe, annak kultúrtörténeti jelentőségébe, identitásmegtartó erejébe vezette be a hallgatóságot Balog László, a Sapientia Egyetem Csíkszeredai Campusának könyvtárigazgatója, az MMA Művészetelméleti Tagozatának ösztöndíjasa, aki a fotógráfiák, fotótörténeti hagyatékok hosszú távú és végleges megőrzését a digitalizációban, valamint egy fotográfiatörténeti múzeumban látja.

A következő előadás a Délvidékre kalauzolta a résztvevőket. Ninkov Kovacsev Olga Szabadka és Hódmezővásárhely kerámiaművészeti kapcsolatáról beszélt. Krcho János építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Kassán él és alkot. Előadásában arra kereste a választ, hogy mitől magyar az építészet a határon túl. Mint mondta, az építészet élő, kortárs műfaját nehéz megítélni, ezért a Felvidéken élő építészkollégákat kért meg, hogy határozzák meg, mitől magyar az ő művészetük. Ennek összesítését tárta a hallgatóság elé, amelyből az rajzolódik ki, hogy magyar gyökerekkel rendelkező és magyarul gondolkodó építész magyar közösségnek készített épülete mindenképp felvidéki magyar építészetnek mondható. Épületfotókkal gazdagon illusztrált előadása után még a Felvidéken maradva Nagy Myrtil etnológus, a somorjai Városi Művelődési Központ igazgatója jelentkezett be videóról, hogy megtartsa a szlovákiai magyarok színpadi folklórmozgalmáról szóló előadását.

A konferenciát Subedi Anna és Kéry Tamás hangversenye folytatta magyar, köztük határon túli magyar zeneszerzők dalaiból. A napot Zágoni Bálint filmtörténész, rendező, a filmtett Egyesület igazgatójának előadása, majd filmje zárta Janovics Jenő, a magyar Pathé címmel. A konferenciát a nap végén a Művészetelméleti Tagozat vezetője dr. Solymosi-Tari Emőke zárta, előrevetítve a folytatást.

(Forrás: MMA)