ELHUNYT BENCZE ISTVÁN

PESTERZSÉBETI ÉNEK-ZENETANÁR, KÁNTOR

(1923-2022)

Bencze István nyugalmazott ének-zenetanárt, az evangélikus egyház örökös tiszteletbeli felügyelőjét 99 évesen érte el a halál.

1923-ban született Erzsébetfalván, gyermekkorában hét évet élt szüleivel Pesten, de 1933 óta pesterzsébeti lakos. Gimnáziumi tanulmányait 1933-1941-ig végezte a Pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnáziumban. Elsős gimnazista korától a híres Eördögh család zeneiskolájába járt, Eördöghné Papp Máriához. A zeneiskola hangversenyein sikeresen szerepelt, például 1939-ben az évzáró hangversenyen „Liszt II. Rapszódiájával aratott nagy sikert” − írta róla a Pestszenterzsébeti Közlöny VII. száma.

IV. osztályos gimnazista korától az iskolai ünnepélyeken zongorakísérőként és szóló zongora számokkal egyaránt szerepelt, az Új Munkásotthonban (a gimnázium mai épületével szemben állt) és az Ipartestület székházában a Kossuth Lajos utcában. A korabeli műsoros meghívókban − 1937-tõl − mindenütt olvasható a neve, akkor még Brenner Istvánként. Játszott Lisztet, Schubertet, Schumannt, Bartókot. Ezekről a gimnáziumi rendezvényekről, az ő zongorajátékáról dicsérő cikkek jelentek meg a helyi újságokban. (Erzsébeti Hírlap, Pestszenterzsébeti Közlöny)

15 éves korától a pesterzsébeti evangélikus templom orgonistája is volt már.  1941-ben az érettségi után megkezdte felsőfokú zenei tanulmányait a Zeneakadémián, ahol az első négy évben magántanuló volt. Tisztviselőként dolgozott, majd 1946-ban felvették az Akadémia tanárképzőébe. 1948-ban megszerezte az okleveles zongoratanári diplomáját, majd két év múlva okleveles ének - és zenetanár lett, s ezzel megkezdődött sok évtizedes zenetanári pályája. 1957-ig az erzsébeti magán - zeneiskolában (Masopust Zeneiskolai Munkaközösség) tanított, kórusvezető volt több üzemben, szövetkezetben, a kerületben (Szikla Ruházati Szövetkezet, Harisnyagyár, Fodrász Szövetkezet) és más kerületekben. (Richter Gedeon, Kerámiagyár) A Postás Női Tornaszakosztály zongorakísérőjeként ismerte meg a később olimpikonként híressé vált Makray Katalint, Katicát. 1957-től a Lázár Vilmos Általános Iskola tanára. (Dobray István helyére került, akivel együtt végeztek a zenetanárképzőn.)

Főállása mellett tanított a Bagi Ilona Leánygimnáziumban, a XX. kerületi Zeneiskolában, szervezett zenei klubot, ifjúsági zenebarát hangversenyeket − 25 évig ő volt a kerületi énektanárok munkaközösségének a vezetője. 1988-tól kedves iskolájában − nyugdíjas óraadóként − a 2003/2004-es évben is − áll a katedrán, hogy még a mai fiatalokkal is átéreztesse: "Boldog, aki énekel". 

Mindennapi munkájához a lelki töltekezést vasárnapokon és ünnepnapokon a helyi evangélikus templomban szerezte, ahol 65 évig ő volt a kántor − az első tíz évben szerény tiszteletdíjért, 55 éve fizetség nélkül − hitéből fakadó "szolgálatból".

Bencze István kitüntetései:

1974 - Az oktatásügy kiváló dolgozója

1988 - Pedagógus szolgálati emlékérem

1997 - A Magyar Köztársaság bronz érdemkeresztje

1998 - A 100 éves Pesterzsébetért Emlékérem

2003 - Pesterzsébet díszpolgára cím

2007 - A Déli Evangélikus Egyházkerület hűségérme

2008 - A Díszoklevél Pesterzsébet díszpolgárának 70 éves kántori szolgálatáért

(Forrás: Déli Evangélikus Egyházközség honlapja)