Lendvai Tamás: FÓKUSZBAN A ZONGORA

Különleges könyv, amelyet már csak egyedisége-egyszerisége miatt is feltétlenül érdemes kézbe venni. Napjainkban, amikor reklámokban gyakran javasolják a végrendeletkészítés mindenkori aktualitását, aligha félreérthető, ha Lendvai Tamás (szellemi) végrendeletének nevezem. Annál is inkább, mivel hasonló a cél: értékekről való gondoskodás, mindennek elkövetése annak érdekében, hogy azok „jó kezekbe kerülve” továbbélhessenek. Mondhatni, voltaképp minden (maradandó) szellemi teljesítménynek hasonló a célja, ám ezúttal a tárgyszerű továbbadnivalók korántsem kizárólagos lényegi tartalmát jelentik a kiadványnak. Legfőbb értékének azt tartom, hogy átsugárzik belőle a szerző életfelfogása, szakmai ars poeticája. Éppen ez adja meg a létjogosultságát annak a stiláris „többdimenziósságnak”, amely áthatja a munka egészét, s amely lehetetlenné teszi a kiadvány beskatulyázhatóságát.

Éppen ebből adódik, hogy voltaképpeni célközönsége végteleníthető – annak ellenére, hogy ki-ki kedvet érez majd némely részletek átlapozására (akár az „ez nekem magas” hárításával).

Lendvai Tamás a tanulmányai során nemcsak ismeretanyagra tett szert, hanem – nem kis mértékben a különböző tanulmányutaknak köszönhetően – széles látókörre is. Elmélet és gyakorlat kettőssége kéz a kézben járt nála, az újabb tapasztalatok időről időre való beépítésével. Munkássága során hasonlóképp közvetlen kapcsolatba került (különböző korokból származó) hangszerekkel és (különböző korú) emberekkel, a hangszerkészítőnek tanuló diákoktól a koncertező művészekig. Ebből adódóan egyaránt otthonos az instrumentumokkal való „jelbeszédben”, valamint az írásbeli és verbális kommunikációban. Ez a többrétűség eredményezi, hogy a könyv „nyelvezete” nem egységes. Néha személyes élmények teszik olvasmányossá, máskor összekacsintós „kiszólások”, esetleg idézőjeles szlogenes fordulatokkal. Az ilyen mozzanatok jelentős mértékben járulnak hozzá, hogy a nehezebben emészthető részektől se riadjon vissza az olvasó, kövesse az akár ismeretlenül is szimpátiát ébresztő szerzőt a számára korábban járatlan utakon is. Mert vannak, szép számmal. És korántsem ígérnek könnyű terepet…

Ideálisnak tűnik a közvetlen hangvétel a tárgyszerű ismeretanyaghoz – időről-időre beékelődnek olyan megjegyzések, amelyek Lendvai Tamás személyes meggyőződését hirdetik. Például, hogy elengedhetetlennek tartja a hangszertanulóknak a hangszerismeret tantárgyat, akár már az alsó foktól kezdve. (Mennyire más ez a közelítésmód, mint amikor azt szokás bizonygatni, hogy a villanykapcsoló működtetéséhez semmiféle fizikai előtanulmány nem szükséges…)

Ám amikor már-már hajlanánk az e vélekedéssel való egyetértésre, hirtelen megszólal a hangszerész-mester, és ismeretlen szakkifejezések sokaságával forrázza le az érdeklődőt. Tény, hogy terminológiára szükség van – ráadásul, megannyi hangszeralkatrésznek nincs is „igazi” magyar neve, idegenből átvett, némiképp módosult kifejezések dzsungelében kell tájékozódni. Ami egyszersmind kaland is, akár olvasható egy-egy megnevezés etimológiája, akár „magától megfejti” az érdeklődő, meglévő több-kevesebb idegen-nyelvi ismeret birtokában.

Nagy kaland ez a könyv, amelynek címoldalán fantáziakép szerepel – ám kiderül: hasonló érdekességeket tartalmaz maga a valóság is, ékes bizonysága ennek az egykori különleges hangszerekről készült felvételekkel.

Lendvai Tamás – történelmi és hangszertörténeti tájékozottság birtokában – napjaink embere, aki korántsem utasítja el a technika-kínálta eszközöket, lehetőségeket. Éppen ezért tanulságos megannyi tézis-értékű megállapítása – elméleti és gyakorlati tudás és tapasztalat mondat vele mindent!

A bevezetést, a rendhagyó bemutatkozást követően két nagy részből áll a könyv. Az első, a terjedelmesebb, kilenc fejezetből álló „Hangszerismeret”. A második „elvontabb”, a hangszertervezés alapjaival és a menzúraszámítási alapokkal foglalkozik. Ez utóbbihoz csatlakoznak mellékletek, továbbá szakirodalom-jegyzék (ajánlott szakirodalommal), valamint a képek forrásának a feltüntetése.

A szélesebb körű érdeklődésre számot tartó bő másfélszáz oldalból választékosan lehet csemegézni – mégsem ajánlatos a „mazsolázás” gyakorlata, mivel az esetleg átlapozott (kihagyott) részekben olyan magyarázat is található, amely nélkül nehezebb a továbbiak megértése.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem „tankönyvről” van szó. Olyan széleskörű áttekintést kínál, amely gyakran még e terjedelmi keretek között is tudatosan-bevallottan vázlatos marad. Viszont imponáló a széles látókörűség, amelyet már a keretező idézetek is sejttetnek; szinte mottó-funkcióban az Aquinói Szent Tamástól származó definíció („Aki kézzel dolgozik, az a Kézműves,/ Aki kézzel és ésszel dolgozik, az a Mester,/ Aki kézzel, ésszel és szívvel, az pedig a Művész.”), és érdemes teljes terjedelmében idézni az utolsó oldalt, ahol Theodore Steinway gondolata rímel a mottóra („Aki tudja a szakmáját, az segéd,/ Mester az, aki feltalál,/ Tanuló mindkettő és mindenki.”), míg a másodikat nemcsak a magát tanulónak érző, ugyanakkor tanító Lendvai Tamás érezheti magára nézve aktuálisnak („A régit feleleveníteni, s az újat megismerni; Így lehet tanítóvá válni.” – Konfuciusz). A szerző őszinte felelősségtől áthatott zárszava későbbi kiadványokban hasonló idézet-funkcióra lesz méltó: „Feladatunk megteremteni a RENDet körülöttünk és magunkban,/ Összefüggéseiben megismerni az EGÉSZet,/ Kiérdemelve ezzel a szakma és a mesterség BECSÜLETét, megbecsülését.”

Fittler Katalin

A könyv magánkiadásban jelent meg (ára 15.000 Ft). Érdeklődni lehet Lendvai Tamásnál: lenta@t-online.hu