Részlet
a 2021-ben magánkiadásban (Hankiss) megjelent
kötetből:
„Az
Opera fény játékában”
Pályaszikrák,
életszikrák, interjúk,
Életmesék,
vallomások.
Talán
érdekes:
a kérdező, maga is Operaénekes:
érdekelnek az emberek, sorsok, küzdelmek.
Otthonukba
érve, kérem „mesélj”:
oldódik a pillanat az álarc lehull.
Ha
jól kérdezek, a történet élni kezd.
Sorolnám
a neveket: Nádasdy Kálmán, Márk Tivadar, Báthy Anna
Simándy József, Gyurkovics Mária, Sass Sylvia, Tokody Ilona
Gulyás
Dénes, Medveczky Ádám és Sudlik
Mária...
Hankiss Ilona
SUDLIK MÁRIA[1]
(1942-2015)
Örülök,
hogy itt lehetek Nálad, kedves ez a lakás mindenből melegség árad. Innen
indulsz reggel próbákra, este előadásra és útközben magadra simul a
kelléknek tekinthető álarc. Mindannyian viseljük és furcsamód előadás
közben veszítjük csak el, amikor komollyá válik a színpadi játék. A szerep
észrevétlen fölszabadítja rejtett önmagunkat, amit olyan ritkán vállalunk fel.
Te érzéseidet nap közben sem rejtegeted, megvallod, véded, sokszor
harcosan, ha kell. De ha felemelkedik a függöny, színét, bársony melegét,
kölcsönbe veszed. A vörös ott van szenvedélyes sors
formálásaidban, a szépség finomsága hangod, mozgásod hajlatában.
Sudlik Mária
(facebook.com)
Nagyon egyszerű családból származom ezért nem volt evidens, hogy művésszé váljak. Gyerekkoromban viszont felszólításra pózba vágtam magam és máris kezdtem énekelni. Haselbeck Olgával, a család távoli művész rokonával én már nem találkoztam, de a róla szóló izgalmas meséket, fényképeit nézegetve elábrándoztam.
Sok éven át Tahiban nyaraltunk egy zongoratanárnővel együtt. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy énekelni kezdtem. Megtetszett neki a hangom, és mivel 56-ban a fél zeneiskola nyugatra távozott, tanácsára a felvételit megpróbáltam. Nyolc általánossal magam mögött, mentem el, elénekeltem két népdalt, felvettek. De nem jól tanultam, szerelmes lettem és minden mást elhanyagoltam. 1959 januárban ki is penderítettek. Szüleim beadtak kalauz tanoncnak, hogy az életet megismerjem. Négy hónap fárasztó munka után, mert akkor még nem volt ülő kalauz rendszer, megembereltem magam és vissza kérezkedtem a konziba. Onnan a főiskolára kerültem, ahonnan két és fél év után újra kitették a szűrömet. Világéletemben lusta, lógós, renitens, voltam. Éreztem, keveset tudok, nincs igazán alapom. Ha egy órán nem sikerült brillíroznom, átmentem kollégáimmal bambit inni a Pátriába.
Átmenetileg lyukkártyákat szortíroztam, de ez elkeserítő munka volt. A főiskolán se bíztattak, de volt bennem akarat, elkezdtem ötezer métereket úszni. Ez megerősített lelkileg testileg, felvettek az opera kórusába. Ott is elkéstem mindig, s ha leszidtak, következő nap, még később érkeztem be. Rémes volt ilyenkor belépni a terembe, a némává vált kórus elé. Másfél év telte el így. Az egészhez nem volt igazán közöm. Csak a szép énekelnivalót szerettem. A színpadon a háttérbe vonultam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Volt tanárnőm meglódított, próbáljam meg a szólistaságot. Hallgattam rá, sikerült! Valahogy így kezdődött.
Regénybe illő változatos, akadályokkal teli kezdet után, a
továbbiakban ígérjük, pályád sikeres „ünnepnapjai” fénylenek majd fel,
természetesen végigjárva a hétköznapi eseményeket is, így válhat teljessé a
kép.
Az élet számomra a színpad, de ha néha ott is negatívnak érzek mindent, legszívesebben onnan is kirohannék. A szenvedély állandó, mindig mindenütt jelen van.
Melyik szerep jelentette a legmélyebb találkozást?
Az Aida. Első alkalommal körülbelül 20 %-át tudtam megoldani ennek a nagyon összetett, hangilag, is nagy igényű alakításnak. A bemutatkozásom frenetikus volt. Apró olasz tenor volt a vendég, aki a derekamig alig ért. Épp egy ilyen előadásba osontam be én. Jó sznob közönségünk tapsol, sőt ordítozik, ha külföldi művész lép színre. De én, még nagyobb tapsot kaptam, így joggal hittem, megérdemeltem a sikert. Ma már tudom, akármeddig éneklem még, találok benne valamit, amit még meg kell oldanom.
Nagyon alaposan készülsz fel, nem hagysz semmit a véletlenre.
Nagy szerencsém, hogy a párom, te jól tudod Kovács Jancsi karmester, ő veri be a fejembe az anyagot, így pontosan tanulok meg mindent. A formázgatás, az persze már végtelen. Előjönnek újabb színek, gesztusok. Ennek a munkának vége soha nincs.
A premier rendszerint csak vázlat, az előadások során érik,
fejlődik a szerep és szinte sose készül el egészen. Az előadás napja
számodra milyen?
Bevallom,
akkor szinte nem is élek. Lötyögök a lakásban, ki se mozdulok, ilyenkor szoktam
háziaskodni. Néha próbálgatom a hangomat,
gargalizálok, motoszkál bennem az esti feladat, de igyekszem nem gondolni rá.
Délután beskálázok, és akkor már kezd dolgozni bennem a harci láz. Ha jól érzem
magam, alig várom, hogy bent legyek, hogy öltöző asztalom előtt
kifessem magam. Hát így. A premier még izgalmasabb. Sokszor a nagy koncentráció
rettenetesen doppingol és ilyenkor azt mondom
magamban:” Most nagyon megmutatom. Amíg
a szüleimmel éltem, addig anyu megpróbálta biztosítani a nyugalmamat
előadás előtt. Elment barátnőjéhez, aput elküldte sétálni.
Szerették volna, hogy jól sikerüljön minden.
Ez kedves emlék. Hála Istennek, most ugyanezt megkapod Jancsitól. És mi
van előadás után?
Még tovább hullámzik bennem az egész este. Mostanában kellemesen telnek el ezek az órák. Párommal taxival hazarepülünk, egy üvegsör, vagy bor mellett megvitatjuk a részleteket és így lassan kigyalogol belőlem minden. Ha nem találtam rossznak az előadást, akkor nem keserves a váltás.
A lámpaláz?
Van, amikor feldob és megsokszorozza a teljesítőképességemet, de van, amelyik lezsibbaszt, amitől meghal az ember. Nem tud kimászni saját nyavalyás lényéből, nem tud azzá válni, akit alakítania kellene.
Kimondhatatlanul nyomasztó volt számomra a Sassal való állandó szembeállítás, hiszen mindig ugyanazt a szerepet kellett énekelnem. Akkor az a nyomorék érzés munkált bennem éneklés vagy gesztus közben, hogy ő biztosan sokkal szebben és differenciáltabban oldaná meg ezt. Így nem tudtam igazán megmutatni, mi van bennem.
Egy nagyszerű partner serkent, akkor is érzek lázat, de ez a fajta láz olyan jó, ettől nagyon szépen tud énekelni az ember.
Ha valami rosszul sikerül?
Akkor dühös vagyok magamra, az egész világra…Aki ilyenkor megpróbál vigasztalni, arra ráugatok vadul. Eleinte szüleimet is kétségbe ejtettem. Anyukám se tudott oldottan figyelni, velem lélegzett, élt, alig várta, hogy az előadásnak vége legyen. Szinte minden szereplés után van egy pici rossz szájízem, de a közönség tapsa legtöbbször megvigasztal.
Sagan, az ismert francia
írónő nyilatkozta egyszer: „Akkor vagyok elememben, ha megtámadnak.” Tudom
előre a válaszodat, de megkérdezlek egyetértesz e
vele?
Jó neki, én megbénulok, lehetetlenné válok, szipogok és szitkozódom.
Szerencse, hogy a közönség
ebből nem érez semmit. De van még egy nehéz kérdésem, hogy viseled, ha az
orvos eltilt az énekléstől?
Akkor egyszerűen megszűnők élni. Ez a legkevesebb, inkább felmegyek a hatodik emeletre és leugrom.
Ez azért túl nagy dráma lenne, nem szabad ennyire komolyan vennünk.
Kinek a kritikáján gondolkozol el?
Van, amikor senkinek se hiszek, máskor mindenki szavát igaznak érzem. A párom rettenetesen elfogult, az ő szava nem mérvadó de hatalmas erőt ad! Aputól ki tudtam kényszeríteni, hogy kimondja, mit kellene másképp megoldanom.
Te, hogy bírálsz?
Attól függ, mennyire vagyok indulatos. Tárgyilagos tudok lenni, ha nem érzek semmi különösebbet az illető iránt. Nagyon szubjektív a véleményem, ha valakit utálok, vagy ha valakit nagyon szeretek. Magammal szemben 4-5 nappal később tudok csak igazán őszinte lenni. Ami siker volt, azt tovább építgetem, rajzolgatom. Különben nagyon lusta vagyok, azt tanulom, amit a színház rám bíz.
Mennyire igényled a rendező segítségét?
Kezdetben
szerettem, ha még azt is megmutatja, hogy kell térdre ereszkednem. Hamar
magamra hagytak. Rájöttem, hogy vannak megérzéseim, elképzeléseim, ezért
szeretem, ha hagynak alakítgatni.
Milyen karmesterrel érzed biztonságban magad?
A karmester akkor jó, ha nem zavar mondják az énekesek. Én is osztom ezt a véleményt. Ne akarjon tőlem mindenáron valamit, ne kössön meg, engedjen szabadon zenélni.
Azt hiszem, ma már kicsit másképpen gondolkozol, hiszen kiváló
karmester mellett élsz. Van különben olyan művész-ember ideálod, akit
példaképpen követhetsz?
Valaki, akihez hasonló akarok lenni? Furcsa, de nekem még az emberi ideálom is a párom. Minden olyan tulajdonság, ami belőlem fájóan hiányzik, benne meg van. Úgy becsülöm, hogy nem törtet öncélúan valami felé, hanem mindig a lényeget keresi, szinte fárasztó aggályoskodással. Nem szomjazza a sikert, de nagyon alaposan meg akar mindent ismerni, tanulni. Végtelenül szerény, mindenkivel megfér
Ezt mindenki érzi, aki a közelébe kerül. Más: A mindennapi életben
érzed-e előnyét annak, hogy művész vagy, azontúl,
hogy más nem is akarnál lenni?
Persze, az átlagembernél nagyobb a fizetésem, élhetek szabadon, bebújhatok a barlangomba, ha akarok, ha éppen ehhez van kedvem.
A pályával együtt jár, hogy önmagával foglalkozik az ember, önmagát
építgeti, szépítgeti.
Természetesen,
ez egy exhibicionista művészet, az ember tetszeni vágyik. Ha elmúlik két
hét szereplés nélkül, elveszítem magam. Úgy érzem, senkivel se tudok kontaktust
teremteni. Igen, tetszeni vágyom és önzővé is váltam. Amikor a
kolléganőim sikereit olvasom, ha hallok eljövendő szép feladataikról,
a fene megesz az irigységtől.
Ilyen esetekben nehéz önzetlen barátokra találni. Vannak azért a
közeledben?
Sajnos nincsenek, ez bizonyára azért van, mert nagyon sokáig szoba-konyhás lakásban éltem, őrületes gátlásaim voltak az emberekkel szemben. Nagyon alulról jöttem és féltem, hogy valamit rosszul csinálok.
Magamnak való vagyok. Néha összecsapódom kollégákkal, de ezek inkább érdektársulások közös produkciókban. Akkor egy darabig szeretgetjük egymást, majd lassan leszakadok róluk és ők is elfelejtkeznek rólam.
Szünnapjaid mivel gazdagíthatók?
Olvasással, erdei mászkálással, úszással. Nyolc éves koromban átúsztam a Dunát.
Nagy teljesítmény, ebből is látszik, milyen akaraterő bujkál
benned.
Igen,
de különben nagyon beszűkült ember vagyok. Úgyszólván csak ez a vacak színház és ami benne és körülötte van, az érdekel,
foglalkoztat igazán
Így vagyunk ezzel majd mindnyájan. De gondolj arra, hogy a zene
hangburája vesz körül, ami egy magasabb dimenzióba képes emelni az emberi
életet.
Ezt érzem, minden zene közel áll hozzám a kamarazenétől a hatalmas szimfóniákig. Mára már Mahlert és Brucknert is megszerettem, kellett, párom ránevelt.
Szívesen nézegetem a szép képeket is, de ma már nehezen venném rá magam, hogy meglátogassak egy képtárat. Sokszor csalódtam már. A Louvre-ban órák hosszat csatangoltam, de untam, mert nem volt ünnepélyesen tálalva a látvány. Delacroix és társai elragadtattak, de a szobrokat valahogy mégis jobban szeretem.
Sokat olvasok, főleg drámákat, novellákat. Három hónapja Csehov novellákkal ismerkedem, nem tudok betelni velük. Elolvastam Dosztojevszkij: „Feljegyzések a holtak házából” című könyvét. Ez után a „Bűn és bűnhődés”-t is egészen másnak éreztem, mint azelőtt. Kerestem valami hozzá hasonlót, így találtam rá Csehovra. Végig lapozva drámáit, rájöttem, ez kell nekem. Emellett azért az összes nyomorult hetilapot is megveszem, kivéve az „Élet és tudomány”-t
Amit most elmeséltél, igazán nem azt mutatja, hogy beszűkültél, sőt … Egy nagyon prózai kérdés milyen tehetséggel bánsz
a pénzzel?
Utálom. A fizetésem nyolc év alatt a nyolcszorosára emelkedett, mégse lesz nekem sose elég, mindig tele leszek adóssággal. Gyűlölöm a pénzt, de azért jó lenne, ha sokkal több lenne belőle.
A keveset keresők biztosan méltatlannak tartják, keresetünket,
talán azért, mert fogalmuk sincs munkánk nehézségeiről.
Ha édesapámra gondolok, aki szakmájának művésze volt, mégse volt megfizetve, azt én is nagyon méltánytalannak tartom. Biztosan sorolhatnék itt másokat is, ezt tudom.
Sok mindenről beszéltünk,
mégis úgy érzem nem rajzolódott ki igazán az a hatalmas ív, amelyet pályád
során végig jártál. Ugyanez külföldön a világkarrier beteljesülését
eredményezné. Számomra elég lenne csak a Figaro Grófnőjét, vagy a Don
Carlos Erzsébetét említeni. De sorolhatnánk…
Itthon maradtál vállalva a dicséret, elragadtatás szerényebb
megnyilatkozásait. És tudom, van olyan fájó színházi emléked, amit nem is tudsz
elfelejteni.
Verdi: „Lombardok”-ra készült a színház. Csodálatos módon első szereposztásra írtak ki, amit nagy megtiszteltetésnek éreztem. Úgy hírlett Gardelli mester csak az első szereposztást fogja vezényelni. Első pillanattól kezdve gyanú élt a szívemben. A szerepet megtanultam, egyre jobban ment, bíztam benne, hogy ezt nagyon szépen meg fogom tudni oldani. Egyik nap a próbacédulán megjelent a hír, a mester meghallgatja a második szereposztást is. Attól kezdve kiábrándítóan viselkedtem, rémülten, ügyetlenül. Az eredmény az lett, hogy a második helyre kerültem. Úgy éreztem itt a világ vége. A premieren próbáltam megmutatni, mit tudok, még a sikerben is hittem. De sose tudtam igazán megszabadulni attól az érzéstől, görcstől, hogy ebben a szerepben bizonyítanom kell. Nagy próbatétel volt, nem vettem az akadályt.
Ezek nagy harcok, de a sok sikeres előadás, ami ezután következett rég feledteti ezt a keserű emléket. Mindig mondom, hogy a tökéletességre kell törekednünk, azzal a tudattal, hogy el sose érhetjük. Te pályád során igazán mindent elértél, maradt ki mégis be nem teljesült vágy?
Nincs Gyerekem. A pálya jelentett mindent, ezért éltem.
30. jubileumi Walkür-előadás
után férjével, Kovács János Kossuth-díjas karmesterrel
(origo.hu)
És ha utoljára bezárul mögötted az ajtó?
A páromnak fogok segíteni, hisz az ő pályaútja hosszabb, állandóbb, mint az enyém.
Zárjuk ezt a beszélgetést egy vidám emlékkel, ha hirtelen fel tudsz
egyet ébreszteni.
Vidám dolgokat inkább rólam szoktak mesélni, de talán egyet el tudok mondani. A Figaro előadás fináléjának gyönyörű megbocsájtó jelenetében, a színpadra lépve szoknyám beleakadt a díszletbe. Harsány szitkozódással cibálgatni kezdtem, majd mintha misem történt volna, elénekeltem a darab legcsodálatosabb frázisát. Közben nevetéssel küszködtem, pedig legszívesebben sírva fakadtam volna.
Ebből látszik, hogy sírás- nevetés,
bánat-boldogság, milyen közeli rokon a mi életünkben.
Függelék
Sudlik Mária az interneten
található fotóiból és felvételeiből
Sudlik Mária riport (30:53)
A Magyar Állami Operaház művészeit, Sudlik Máriát és Begányi Ferencet
Abody Béla mutatta be (MTV filmje)
Sudlik Mária
(42:21)
Sudlik Mária operaénekes műsora (MTV filmje)
Válogatás Sudlik Mária
szerepeiből (1.) 59:23)
Gluck, Mozart, R. Strauss,
Verdi, Puccini áriák
Válogatás Sudlik Mária
szerepeiből (2.)
(47:20)
Gershwin, Verdi, Millöcker, Puccini műveiből.
Verdi: Lombardok - Tercett (Sudlik Mária, Hormai József,
Gregor József)
(8:07)
G. Verdi: A lombardok
Hármas (III. felv.) - Qual
voluttŕ trascorrere
Sudlik Mária (Giselda), Hormai, József (Pagano), Gregor
József (Acciano)
Sudlik Mária A rózsalovag (18:46)
Richard Strauss: A rózsalovag - a TV Zenei
Klubjának nyilvános adása az Olimpiai csarnokból. művet bemutatta és vezényelte:
Mihály András.
(MTV, 1978. június 21.)
Kamillo Lendvay - The Magic
Chair / A bűvös szék (17:34)
Lendvay Kamilló: A bűvös szék -
Egyfelvonásos vígopera
Karinthy Frigyes jelenete nyomán írta
Devecseri Gábor
Sudlik Mária (Titkárnő), Bende Zsolt
(Géniusz), Domonkos Zsuzsanna (Görl), Sólyom-Nagy Sándor (Államtitkár), Nádas
Tibor (Miniszter), Palcsó Sándor (Költő)
Sudlik Mária
(operavilag.net)
Korondi Györggyel (Monteverdi: Poppea megkoronázása)
(operett.network.hu
Sudlik Mária és Melis György Mozart: Don Juan című dalművének próbáján a Magyar Állami Operaházban. Az operát november 22-én és 24-én mutatják be két szereposztásban, karmester: Erdélyi Miklós, rendező Békés András.
(MTI Fotó: Benkő Imre, Budapest, 1974. november 16.)
R. Strauss: A rózsalovag c. előadáson Werdenberg tábornagyné
(mek.oszk.hu)
Turandot (Puccini: Turandot)
(artsandculture.google.com)