LANTOS
REZSŐ LISZT-DÍJAS KARNAGY EMLÉKÉRE
Pribay Borbála[1] és Gerenday Ágnes emlékezései
Lantos Rezső Liszt-díjas karnagy
(Mekényes, 1927. március 26. – Budapest, 1977. február 10.)
„Álmomban a hosszú rét mellett szömömmel csudaerdőt láték.”
Ezekkel a szavakkal kezdődik a ballada, melyben népi szövegeket válogatott
össze Szokolay Sándor, hogy a szavakat zenébe oltva kimondja, amit sokan
kimondatlanul éreztek, és ezzel állítson barátjának örök emléket. Kedves
közönségünk, kérem, engedjék meg nekem, hogy magam is ugyanezeket a szavakat
vegyem kölcsön. Annál is inkább, mert a zúgó, zengő, zsoltáros csudahang
máig szól ebben a csudaerdőben. Hiszen erdő gyászba nem borul, inkább
csak továbbvirul…
Kedves Rudi
bácsi! „Szeretet volt bennem, semmivé nem
lettem” – mondja a versbéli csudaerdő fejedelemfája. Életednek sok-sok
ága, nincs hiába sok virága, koronája! Csudaerdőnk fejedelemfája vagy még
ma is! Nagy megtiszteltetés ezért nekem, hogy a mai napon, mint a kórus elnöke,
Lantos Gábor jelenlétében bejelenthetem, hogy a jövőben a te neved is
büszkén viseljük, és mostantól új nevünk: Budapesti Lantos Kórus. A mögöttem
álló csudaerdő pedig tovább virul, és reméljük, ahogy a vers mondja,
mindig csak megifiul.
Pribay Borbála, a
Budapesti Lantos Kórus elnöke
„Legyen
a szívek táján örökös tűz-szivárvány…”
Bárdos
Lajos és Lantos Rezső Bárdos Lajos születésnapi hangversenyén (1974)
Bárdos Lajos Nagy László versére írta Tűz-szivárvány című nagy vegyeskari művét, amelyet – mint oly sok mást is –
Lantos Rezső karnagynak és kórusának ajánlott. Ez a tűz-szivárvány
ragyogott annak a kórusnak mindennapjaiban, amelyiknek abban a szerencsében
volt része, hogy keze alatt énekelhetett 27 éven keresztül.
„Míg élt, szelíden mosolygott, halkan
beszélt, kórusa mennydörgött helyette és kórusa suttogta el szívének
legbensőbb titkait. Nem a látványos színpadi gesztusok, hanem az
összetartozás, az együttérzés varázslatában, a próbák felejthetetlen
légkörében, a műért való aggódás bűvöletében forrtak eggyé. Elérte,
amit kóruskarnagy elérhet: énekesei rajongtak érte. Egyéni előadói stílusa
volt, a zeneszerzők bíztak benne, és sohasem csalatkoztak. Hazai és nemzetközi
versenyek során vitte diadalra műveiket, meghatalmazott nagykövetük volt
itthon és idegenben” – írta róla Lukin László tanár úr 1977-ben bekövetkezett
korai és váratlan halálakor.
A
kóruskarnagy, mint tudjuk, nagyon összetett személyiség kell, hogy legyen. Az
alap – természetesen – a kiváló szakmai felkészültség, ehhez teremt
lehetőséget az Akadémia öt éve. De hogy ezzel a szakmai felkészültséggel,
az elsajátított ismeretekkel, tudással hogyan él valaki, az már a személyiség átütő
erejétől függ. Hiszen hiába tudja a szakmát, ha nem tudja átadni, ha nem tudja
lelkesíteni az énekeseket, akik a napi munka után, fáradtan, esetleg gondokkal
telve jönnek a próbákra – akkor nem születik meg az a csoda, amiért az ember
kiáll egy kórus elé, és amiért mind a mai napig az a meggyőződésem,
hogy nincs szebb dolog a világon, mint énekkart vezetni.
Lantos Rezső – akit mindig, mindenki, a nála idősebbek is csak
Rudi bácsinak hívott – olyan karnagy volt, akinél ez a kettő tökéletesen
ötvöződött. A szakmai tudással felvértezetten lépett ki 1950-ben a
Zeneakadémia kapuján, és megalapította a Munkaerőtartalékok
kórusát, amely aztán karnagytársa, Darázs Árpád 1957-es távozása után a KISZ Művészegyüttes
Központi Kórusaként működött tovább. A tehetség és a szorgalom együttese
eredményezte, hogy 1961-ben, az első Debreceni Bartók Béla Nemzetközi
Kórusversenyen első díjat nyert énekkarával szeretett tanára, Bárdos Lajos
neki ajánlott páratlan remekművével, a II.
Népdalrapszódiával. Ezután nem volt olyan verseny vagy fesztivál, ahol
elindult, hogy ne első díjjal tért volna haza: Hága, Arezzo,
Várna, Llangollen, Tolosa –
hogy csak a legnagyobbakat említsem. Debrecent követően Bárdos tanár úr
számtalan nagy vegyeskari művét írta számára és
kórusának – hogy csak egy pár példát említsek: A jövő emberéhez,
Tűz-szivárvány, Csillagvirág, Énekeljetek, Este van már, A dal titka. Bárdos tanár úron
kívül a kor kortárs zeneszerzői közül is sokan ajánlották neki
műveiket, mintegy 50 kórus- és zenekari mű bemutatója
fűződik a nevéhez. 1957-től kezdve 20 éven át a Magyar Állami
Népi Együttes kiválóan hangszerelő karmestereként jelentős sikereket
ért el Európa, Észak- és Dél-Amerika országaiban. Szívéhez legközelebb a
népzene, a népdal állt, de éppoly kiválóan szólaltatta meg Mozart Requiemjét, mint a veretes, igen nehéz
vers-megzenésítéseket, vagy a legegyszerűbb népdalfeldolgozást. Ars
poeticája volt: nincs fontos vagy kevésbé fontos koncert, csak fontos koncert
van! Ez éppúgy jellemző volt a törökszentmiklósi tornateremben megtartott
filharmóniai ifjúsági koncertekre, mint a zeneakadémiai hangversenyekre vagy a
külföldi fellépésekre.
A 75 éves Bárdos Lajos köszöntése a Zeneakadémia tanári páholya felé
tekintve
és a színpadon:
Lantos Rezső, Bárdos Lajos, Lantos Rezsőné Osváth Edit és Lukin
László (1974)
A sikerek, az eredmények a próbákon születnek meg, és itt mutatkozott
igazából ereje. Próbái legendásak voltak, hiányozni csak az hiányzott, aki
nagyon beteg volt, vagy éppen nem volt itthon, a legnagyobb büntetés volt, ha
valaki nem lehetett ott ezeken a próbákon. Nem kiabált, nem volt hangos
beszédű, de amit mondott, és ahogy mondta, elvarázsolta énekeseit.
Generációk fordultak meg keze alatt, az első énekesek lányaikat,
fiaikat küldték az énekkarba, mihelyt lehetett. Sokan nem tudtak kottát
olvasni, de jó fülük és jó hallásuk volt, az akkor megtanult számok legtöbbjét
az akkori tagok még ma is fejből éneklik.
Lantos Rezső és a legendás Központi Kórus az énekkar fennállásának 25.
évfordulója alkalmából rendezett zeneakadémiai koncerten (1975)
Hirtelen és váratlan halála pótolhatatlan űrt hagyott maga után, csak
felesége, karnagy-társa, Lantos Edit
helytállásának volt köszönhető, hogy az énekkar nem oszlott szét, de a
belőle sugárzó erő életben maradt. Az ő kórusának utódja, a
Budapesti Ifjúsági Kórus 1997-ben, születésének 70. és halálának 20. évfordulóján
emlékhangversenyt rendezett a Fővárosi Önkormányzat dísztermében és a
Kanadában élő özvegy és fiú kiemelt támogatásával létrehozta a Lantos Rezső
Alapítványt, amely tehetséges, fiatal karnagyok támogatását tűzte ki
céljául. Az új szervezet ennek jegyében adott minden évben díjat és ösztöndíjat
a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen, a Debreceni Bartók Béla Kórusversenyen
és a Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen.
Az Alapítvány másik fontos tevékenysége volt, hogy összegyűjtötte és
megjelentette Lantos Rezső legjobb, még
meglévő felvételeit, amelyeken saját kórusát és a Magyar Rádió és
Televízió Énekkarát vezényli. Hallgatva a lemezt érezni lehet, micsoda
átütő erő szól a darabokból, micsoda remek, mind a mai napig élő
megformálása az Öregeknek vagy a Székely keservesnek, a nagy Bárdosoknak, vagy
bármelyik műnek.
2002-ben, a 75. születési évfordulón már olyan koncertet rendezhetett a
Lantos Alapítvány a Pesti Vigadóban, ahol az öt év alatt Lantos díjban
részesült karnagyok vezényelték kórusaikat – örömünnep volt ez az este! A végén
fellépett a 80 tagú hajdani kórus, és azt hiszem, nem lehetett meghatottság
nélkül hallgatni, hogy hogyan tudják 25 év elteltével is fejből a rég
megtanult műveket.
Ez az évforduló teremtette meg a lehetőséget, hogy a díj a legméltóbb
helyre kerüljön, a Zeneakadémiára, a legmagasabb szintű karnagyképzés
otthonába. Köszönet illeti ezért az Akadémia vezetését, a Karvezetés tanszak
vezetőjét és tanárait, hogy elfogadták ezt a felajánlást, és
lehetőséget teremtettek/teremtenek arra, hogy a díj egy fiatal
zeneakadémista számára megadja a lehetőséget az elmélyült
felkészülésre. Lantos
Rezső ennek az intézménynek volt növendéke, és rövidre szabott
élete során a Zeneakadémia, mint az őt felnevelő és kiváló munícióval
ellátó alma mater számára is hírt és dicsőséget hozott. Egész életében a
fiatalokkal szeretett dolgozni, itt van a legjobb helye, a fiatalok között.
2007. március 25-én tartottuk születésének 80. évfordulója alkalmából a
megemlékező hangversenyt felesége és fia jelenlétében a Zeneakadémia Nagytermében,
amely ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt. Ismét Lantos-díjas karnagyok
vezényeltek, majd a műsor végén a hajdani
Központi Kórus állt a színpadra: több mint százan énekelték – kotta nélkül – többek
között Kersch Ferenc Dextera
Domini c. művét. „Nem halok meg, hanem élek, és az Úr tetteit hirdetem” –
erről szólt és szól Lantos Rezső élete és emléke. Az Alapítvány azóta is ötévente megrendezi a díjnyertes karnagyok koncertjét,
de immár a nevét viselő énekkar is fellép ezen a hangversenyen,
műsorán a Rudi bácsi számára ajánlott művekből válogatva.
1970-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2012-ben pedig elnyerte a
„Magyar Állami Népi Együttes Örökös Tagja Posztumusz” címet.
Az Énekeljetek! című, Pákolitz István versre
írt Bárdos-műből van az idézet, amely a CD-n és a díjhoz adott
oklevélen is megtalálható: „Hadd permetezzen
hétköznapjaidra az öröm zengő, arany zápora”. Ezt az idézetet én kaptam
tőle, amikor a számára írt műveket megjelentettük egy kötetben. Úgy
gondoltuk a Lantos Alapítvány kurátoraival, ez az idézet fejezi ki legjobban,
amiért ő élt, és amit mi szeretnénk: legyen az éneklés aranyszínű
öröm a hétköznapok esetleges szürkeségében.
Végezetül Bárdos tanár úr szavait szeretném idézni, aki ajánlást írt a
„Zeng az ének” című kötethez; úgy gondolom, a költők verseiből
összeválogatott szavak nemcsak az akkori kórus, hanem minden énekkar számára
érvényes útmutatót jelenthetnek:
„…mert
a ti lelketekben dal van, és ha dalra
fakadtok, aki hallja vele ujjong –
tudtok énekelni füttyös vidámsággal,
könnyedén,
kötetlenül, mint a rigók -,
és ha énekeltek, kimosolyognak az
ibolyák,
és ez a mosoly bearanyozza az
életet –
tudtok énekelni mosolygó szkercóval is, és
tudjátok hirdetni a halálon is
győztes életet.
Énekeljetek hát, mert az ének ínség és háború
helyett békét teremt és örök
harmóniát.
Énekeljetek hát, és legyen a szívetek táján
örökös tűz-szivárvány!”
Gerenday Ágnes, a
Budapesti Lantos Kórus vezető karnagya
Osváth
Zoltán megemlékezése a 20 éves évfordulón.mp3
Lantos
Rezső legendás felvételei
https://drive.google.com/drive/u/3/folders/1Cxnm1yBiAokLLc_yBwQ9RfHVDPoeykMn
A
„LANTOS REZSŐ” CD-én szereplő kórusművek közül azokat, amelyeket
szerzők Lantos Rezsőnek
és a KISZ Központi Énekkarának ajánlottak, az
alábbi tartalomjegyzékben *
jelölést kaptak.
Az archív felvételek a Magyar Rádióban készültek.
A
Lantos Rezső Emlékalapítvány
kiadásában megjelent korongot Gerenday Ágnes és Osváth
Zoltán szerkesztette.
Tartalom:
1. Bárdos
Lajos: Ave maris
stella
2. Bárdos
Lajos: Libera me
3. Udvardy
László - József Attila: Tél*
4. Bárdos
Lajos – Pákolitz István: A jövő emberéhez*
5. Bárdos
Lajos – Nagy László: Tűzszivárvány*
6. Bárdos
Lajos – Pákolitz István: Énekeljetek!*
7. Kodály
Zoltán – Weöres Sándor: Öregek
8. Kodály
Zoltán: Székely keserves
9. Balázs
Árpád – Arany János – Vasvári István – Váci Mihály
–Simon István: Négy őszi vázlat* (Szép ősz, Ének a vízen, Pillanat,
Varázslat)
10. Balázs
Árpád: Virágim, virágim*
11. Gustav Ernesaks
– Hegyi Imre: Éji fény
12. Bárdos
Lajos: Második népdalrapszódia*
13. Bárdos
Lajos: Csillagvirág*
(Bárdos
Lajos: Csillagvirág c. műve ezen a felvételen azért nem a teljes, mert
a BBC Énekeljenek a népek
c. versenyére az időkorlát miatt szűkíteni kellett a műsort, így csak 3 tétel szerepel
a 4-ből.)
14. Daróci
Bárdos Tamás: Mikóházi nagyharang*
15. Dobri
Hrisztov: Fogócska
16. Kodály
Zoltán: Túrót eszik…
Lantos
Rezső, a legendás hírű karmester Isten segítségével még mindig
élhetne: 2000-ben is mindössze csak 73 éves volna. A Liszt Ferenc-díjas karnagy
korai és váratlan halála elementáris erejű összefogásra késztette egykori
legendás kórusának (KISZ Központi Művészegyüttes Központi Kórus)
lánglelkű dalosait és a jogutód kórust (Budapesti Ifjúsági Kórust, mai
nevén Budapesti Lantos Kórus) és vezetőjét, Gerenday
Ágnes karnagyot. Létrehozták a Lantos Rezső Emlékalapítványt, amely
ugyanazt végzi, amelyet a névadó tenne, ha élne: kiváló ifjú karnagyok, és
dalosok munkáját, pályakezdését, hazai és nemzetközi megismertetését segíti. Az
Emlékalapítvány időtől időre névadója előtt tisztelgő
koncerteket rendez és most közreadott egy több mint 60 perces válogatást Lantos
Rezső legszebb felvételeiből. Nemcsak az élmények alapján nagyon is
élő a Mester emléke, de felvételeinek meghallgatása után is ez a
legnagyobb tanulság: Lantos Rezső művészete, tanítása még az archív
felvételeken is átsugárzik, a XX. századi magyar
kórusművészet remeklése. Az általa vezetett kórusok keze alatt csúcsteljesítménvt nyújtva dalolnak, a korongon hallható 16
mű (többségében magyar szerzők alkotásai) pedig korszakos értékű
előadásban hallhatók. A legtöbb számot a Központi Kórus énekli (13) és
hallható még a CD-n a Magyar Rádió és Televízió Énekkara is. Remélem nem
sértődnek meg a professzionista kórus tagjai (MRT
Énekkara), de az ,,amatőrök” is igazi profik
ebben a válogatásban. Bárdos Libera me című művét ilyen félelmetes drámaisággal,
Daróci Bárdos Tamás Mikóházi nagyharang-ját ennyi poézissel és
vérbőséggel, Kodály Túrót eszik a
cigány c. alkotását ilyen virtuózan még nem hallottam nem hivatásos
kórustól. A revelációszerű felsorolást a CD szinte valamennyi produkciója
alapján folytatni lehetne. A recenzens azonban azt jegyzi meg, hogy ez a Lantos
Rezső emlék-CD egyúttal szépséges tisztelgés Bárdos Lajos életműve
előtt is. Hét műve hangzik fel, köztük a Tűz-szivárvány, A jövő emberéhez,
a Második népdalrapszódia és a Csillagvirág, amelyeket Bárdos tanár úr
Lantos karnagy úrnak és kórusának komponált.
A Lantos Rezső Emléklemez további
fontos tanulsága az is, hogy remekművek sokaságával ország-világ számára
hirdeti nemcsak dalosaink nagyszerűségét, hanem azt is, hogy a magyar
komponisták a reneszánszkori szerzők tudásával komponáltak az emberi
énekhangra. Bárdos Lajos, Udvardy László, Kodály Zoltán, Balázs Árpád, Daróci
Bárdos Tamás műveinek éppen úgy helye van a XX.
század humán értékei között, mint Lantos Rezső életművének.
Gratuláció és köszönet Gerenday
Ágnesnek és Osváth Zoltánnak a mintaszerű és méltó válogatásért és a
Magyar Rádióban 1970–1974 között készült felvételek rendezőinek. A
hangfelvételekkel egyenrangúak a kísérőfüzet és a CD borító fotói (Siklós
Péter, Csősz Lajos, MTI): a képekről Lantos Rezső embersége
sugárzik felénk.
Rudi bácsi most már sohasem fog megöregedni,
mert fiatalos derűjét az emlékezeten kívül a róla készült hang- és
filmfelvételek is ilyennek őrzik meg mindörökké.
Zelinka Tamás
(Parlando, 2000/2. szám)