WOLF PÉTER ZONGORAMŰVEI

KOTTÁBAN ÉS HANGHORDOZÓN

Első megjelenés: 2022. január

Kiadó: Universal Music Publishing Editio Musica Budapest

Wolf Péter: Jazz-prelűdök (Szerzői ajánló)

Sokszor tapasztaltam komolyzenét játszó zongoraművészeknél, hogy szívesen adnának elő jazz-műveket is, de ennek jelentős akadálya volt, hogy igen kevés a számukra is értelmezhetően lejegyzett kotta.

Mit jelent ez?

A jazz-kompozíciók döntő többségének csak a dallamát jegyzik le, és a hozzátartozó harmóniákat betűkkel jelzik. Ez a jazzművészek számára megszokott valami, a melódiát a saját maguk szerkesztette akkordokkal kísérik.

Komolyzenei pianisták számára problematikus lehet a jazzben megszokott ritmus-jelölés is: egyenletes nyolcadok szerepelnek a kottában, ám stílustól függően néha triolásan kell értelmezni őket.

Ez ösztönzött arra, hogy sorozatot komponáljak. A 24 darabból álló Jazz-prelűdök (Wolf-temperiertes Klavier 2) a fent vázolt problémákat hivatott megoldani: a lejegyzés a komolyzenei zongoraművészek számára megszokott képet mutatja, egzakt ritmika, kétsoros kottában megjelenített játszani való. A jazz szinte valamennyi stílusában írtam prelűdöt: a boogietól a latin melódiáig, a balladától a virtuóz bravúrdarabig.

Számos művem előadója, soknak ihletője Balog József készítette a felvételt, ami cédén és minden digitális lelőhelyen hozzáférhető. A kotta is hamarosan megjelenik.

II.

III.

24 darab zongorára

Első megjelenés: 2018. december

Kiadó: Universal Music Publishing Editio Musica Budapest

A prelúdium szó jelentése „előjáték”. A műfaj alighanem a zene történetével egyidős, hiszen legegyszerűbb formájában a prelúdium nem más, mint amikor a játékos, mielőtt belekezd egy dalba, végigpengeti hangszerét, hogy ellenőrizze, be van-e hangolva. A prelúdiumokat sokáig improvizálták, az első lejegyzett darabok a 15. századból maradtak fenn, a műfaj azonban egyre népszerűbb lett, és a 17. századtól gyakran vált a részévé, aztán párdarabjává a fúga. Johann Sebastian Bachnál már egyértelműen a fúga előjátéka a prelúdium, vagyis a tudós, kötött stílusú darabot megelőző, szabad, fantáziaszerű zenére használják a kifejezést. Wolf Péter 24 jazz-prelűdje valahol itt kapcsolódik be a prelúdium sok évszázados történetébe. Hasonlóan Bach Das wohltemperierte Klavier című sorozatához, amely 24 prelúdiumot és fúgát tartalmaz valamennyi létező hangnemben, és ugyanúgy, mint 2019-ben megjelent gyűjteményében, a Wolf-Temperiertes Klavierban, Wolf Péter ezúttal is 24 darabot komponált.

Az első darab C-dúr hangnemétől a záró darab h-molljáig félhangonként lépegetünk felfelé a kromatikus skálán, s minden fokon megszólal egy dúr és egy moll darab. Wolf Péter persze nemcsak Bachhoz kapcsolódik, hanem a Bach utáni prelúdiumhagyományhoz is. A 19. században ugyanis különös prelúdiumok kezdtek megjelenni a kottapiacon, olyan előjátékok, amelyeket nem követ semmi. A legnevezetesebb gyűjtemény Frédéric Chopin 1839-ben publikált 24 prelűdje (op. 28), amely ugyancsak Bachra utalva bejárja mind a 24 hangnemet. Természetesen az, hogy ezek a prelűdök önmagukban állnak a kottában, s nem következik utánuk sem fúga, sem más műfajú tétel, nem jelenti, hogy a gyakorlatban is önmagukban szólaltak meg. A 19. században ugyanis még meghatározó részét képezte a koncertezés gyakorlatának az improvizáció. A zongoristák gyakran rögtönöztek bevezető zenéket egy-egy szonátához, mivel azonban akkor sem volt mindenkinek érzéke az improvizációhoz, számos olyan kiadvány jelent meg, amely improvizációs mintákat kínált, s ezeket a gyakorlódarabokat prelűdöknek nevezték (a franciában és a németben máig használatos a preluder, illetve präludieren kifejezés a rögtönzésre).

A Chopin gyűjteményében található tételek ezeknek az improvizációt helyettesítő prelűdöknek a legmagasabb rendű képviselői. Wolf Péter mintha ugyanezt a hagyományt követné, amikor egy olyan zenei nyelven – a jazz nyelvén – fogalmazza meg klasszikus zenei igényességű darabjait, amelynek lényege az improvizáció. Számos darab, különösen a lassú tempójú tételek idézhetik fel a hallgatóban (és a zongoristában) Chopin írásmódját: Wolf Péter is lenyűgöző pontossággal képes lejegyezni teljes mértékben improvizációnak ható, szabad időkezelésű szólamokat (ilyen a 13. Fisz-dúr „Lisa”, a 18. gisz-moll „Ilyen egyszerű” című tétel, vagy az utolsó, 24. h-moll „Ámok” című darab bevezetője).

A legnagyobb prelűdsorozatokhoz hasonlóan tehát Wolf Péter is példát mutat: persze nem azt mondja, hogy így kell prelűdöt improvizálni, hanem csak annyit, hogy így is lehet. Tessék felülmúlni! És van még valami, ami a nagy elődökhöz kapcsolja: ahogy Bach a barokk stílusban, Chopin a 19. századközepi romantika stílusában, Debussy prelűdjei a 20. század eleji francia zene stílusában, úgy Wolf Péter a jazzben járja be a teljes stilisztikai spektrumot. Az írott zenében megjeleníthetetlen free jazztől eltekintve szinte minden megjelenik ezekben a darabokban, amit a tágan vett jazz címkéje alá szokás sorolni: a gospel (7. Esz-dúr „Himnusz”), a blues (1. C-dúr „Motolla”), a bebop (11. F-dúr „Krimi”), a latin jazz (6. d-moll „Trópusi éj”), s persze a balladák világa (4. cisz-moll „Vágyódás”; 16. g-moll „Kérdés válasz nélkül”). A tételek ugyanakkor nem csupán stílusgyakorlatok és a gyors tempójú darabokban ördögi zongorázást igénylő technikai gyakorlatok, hanem Debussy prelűdjeihez hasonlóan kifejező karakterdarabok is, a címben szereplő jelenség, érzelem, magatartásforma vagy személyes élmény zenei képei. Kompozíciós szempontból a legizgalmasabb darab talán a 8. esz-moll „Tükörlabirintus” című tétel, amely egyszerre képes a labirintusban való elveszettség érzetét megjeleníteni, megőrizni a jazz hangzásvilágát, s közben a bachi elvek mentén szervezni a hangok sorát, nagyjából a tétel közepétől ugyanis a két szólam egymás tükörképeként mozog (amikor az egyik felfelé lép, a másik lefelé). Wolf Péter tehát nemcsak a jazz-improvizációhoz kínál mintákat, hanem a zeneszerzéshez is. Nem mondja, hogy így kell, de így is lehet. Tessék felülmúlni!

Fazekas Gergely

(Fazekas Gergely ismertetője a BMC kiadásában megjelent azonos című CD melléklete. A mű meghallgatható az összeállítás IV. fejezetében.)