FEKETE FERENC GORDONAKAMŰVÉSZ-TANÁR, ZENEISKOLAI IGAZGATÓ 75 ÉVES LENNE

(Nagykálló, 1947. június 3. – Temetés: Rákoskeresztúri Újköztemető, 2018. július 26.)

Dr. Duffek Mihály-Molnár Zsolt-Ember Csaba-ifj. Beregi István-Fekete Ákos

BÚCSÚ FEKETE FERENC GORDONKAMŰVÉSZ-TANÁRTÓL,
NYUGALMAZOTT ZENEISKOLAI IGAZGATÓTÓL 6 TÉTELBEN

(1947– 2018)

Elhunyt Fekete Ferenc (1947-2018) gordonkaművész-tanár, nyugalmazott zeneiskolai igazgató (dr. Duffek Mihály; Molnár Zsolt; Ember Csaba; Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI; ifj. Beregi István atya – Válogatás Fekete Ferenc koncertfelvételeiből és parlandóbeli írásaiból)

(Parlando 2018/6.)

II.

FEKETE FERENC INTERJÚ VÁZLATA A PLUSZ TV NEWS MŰSORÁBA[1]

Fekete Ferenc, gordonka művész-tanár vagyok. debreceni Simonffy Emil Zeneiskola nyugalmazott igazgatója.

Érdeklődésem gyermekkoromban, egyre inkább a zenei pálya felé irányított.

Zenei tanulmányaimat a nyíregyházi zeneiskolában kezdtem, majd Debrecenben folytattam a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, Ádám Károly tanár Úr osztályában. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán gordonka tanári diplomát szereztem, 1969-ben, majd állami ösztöndíjjal a Kijevi Csajkovszkij Konzervatóriumban művészképzőt végeztem, Cservov professzor irányításával. Kiváló tanáraimnak köszönhetem szakmai felkészültségemet. Nagy hatással voltak rám azok a világhírű zeneművészek, akiknek a szerepléseit figyelemmel kísérhettem. Amikor 1970-ben, Weimarban, részt vettem Galina Kozolupova professzor asszony mesterkurzusán, még nem sejtettem, hogy leendő tanárom moszkvai tanáránál kaptam továbbképzést. Zenei képzésünk sajátossága, hogy erőteljesen a szólistaképzésre helyezi a hangsúlyt. Csak később derült ki számomra, hogy én is inkább kamara típus vagyok, és az együtt zenélésben érzem magam a legjobban. Azért kipróbáltam, hogy meddig mehetek el, és beneveztem egy nemzetközi gordonkaversenyre.

Hiába, mindenkiben rejtőzik valami motiváció, amely aktivitásra ösztönöz.

Már a főiskolai évek alatt kapcsolatba kerültem a tanítással, és a gyermekekkel való foglalkozást nagyon megszerettem. 1970-ben kerültem a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolába, pályázat útján, ahol 1974-ben a tantestület egyetértésével igazgatói kinevezést kaptam. Akkoriban a zeneiskola nagyon mostoha körülmények között működött. Nem volt elég tanterem, a város 10 pontján, általános iskolákban bérelt tantermekben folyt a zeneoktatás. A 32 fős tantestület 800 tanuló ellátását biztosította. 1976-ban a Hatvan utcai épület

A Zeneiskola régi épülete

életveszélyessé vált. és alá kellett dúcolni. Kiderült ugyanis, hogy annak idején, alapok nélkül történtek terem leválasztások és egy csőtörés alámosta az épületet. Nyilvánvaló volt, hogy mindenképpen egy új iskolaépületre van szükség.

Természetesen, ez nagy kihívás volt számomra. Akkoriban nem nagyon foglalkoztam a zeneiskola történetével, pedig érdemes lett volna megtudni, vajon hogyan került ki a zeneiskola a Zenede Vár utcai épületéből, amelyet annak idején a névadónk építtetett közadakozásból? Mindent el kellett követni ezért, hogy az új épület a Zenede mellé, az őt megillető, méltó helyére kerüljön vissza. Simonffy Emil, iskolánk névadója, nem csak kiváló hegedűművész volt, hanem kitűnő szervező, és széles látókörű igazgató, akinek munkája számomra követendő példa. Megértettem, hogy az iskolavezetéssel hivatásszerűen kell foglalkozni.

1982-ben Debrecen város beruházási programjában megvalósult zeneiskolai épület az egyik legkorszerűbb volt az országban. Az akusztikai burkolattal ellátott, harminc tanteremben lehetett végre minőségi színvonalú zeneoktatást megvalósítani. A tanári és növendék létszámot is sikerült jelentősen bővíteni, amelyre szintén nagy igény mutatkozott.

A Simonffy Emil Zeneiskola jelenlegi épülete

A Simonffy-terem

A Kodály Zoltán Szakközépiskola közvetlen szomszédságában létesített épületet 2007-ben teljesen felújították és hangverseny teremmel is bővítették, így már hosszú távon megfelel az igényeknek. Azonban ez sem volt egyszerű feladat. Közgyűlési határozat volt érvényben a 25 éve megépült zeneiskolai épületünk lebontására. Mivel a szakközépiskolának nem volt torna terme, ezért annak megépülése fontos szempont volt, a zeneiskola viszont nem rendelkezett önálló hangverseny teremmel. Szerencsére azonban, ez a változat nem valósult meg, mivel a leendő tornaterem alá akartak hangverseny termet létesíteni. A városvezetés végül belátta, hogy költségkímélőbb megoldás lehet a tetőtérben létesíteni hangversenytermet. Így a zeneiskolai épület teljes felújítása is megvalósult. A 228 millió Ft. értékű rekonstrukció nem terhelte a város költségvetését. Még ebben az évben Debrecen Város Önkormányzata döntött a Simonffy Emil Zeneiskola összevonásáról a Kodály Zoltán Szakközépiskolával. A névadónk emlékét a zeneiskola épületrészében ma már csak egy szobor portré és az az emlékplakett őrzi, amelyet minden évben a tantestület szavazata alapján ítélnek oda, a tehetségek gondozásában kiváló eredményt elérő kollegának. Ma 1200 tanuló zeneoktatását 65 fős tantestület biztosítja. Kollegáim nagy szeretettel és szakmai hozzáértéssel foglalkoznak tanítványaikkal. Számtalan országos zeneiskolai versenyen érnek el kiemelkedő sikereket tanulóink, és a zenekari együtteseink Európa számos országában vendégszerepeltek sikerrel. Felsorolni is nehéz volna valamennyi nemzetközi csere kapcsolatunkat, és fesztiválokon való szereplésünket. Ezek a lehetőségek a zenekar művészi fejlődését segítették. Kiemelt figyelmet fordítunk a tehetséges gyermekek gondozására, és a pályára irányításra. A hagyományosan megrendezésre kerülő „Kodály Zoltán” Országos Szolfézs- és népdaléneklési versenyeket három évenként, iskolánk rendezi. Minden erőfeszítés ellenére sajnos, az utóbbi években egyre kevesebben választják a zenei pályát.

Az elmúlt tanévben a debreceni intézményes zeneoktatás a 150. évfordulóját ünnepelte. Az 1862-ben alapított Debreceni Zenede épületében ma a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola működik. Az épület igen rossz műszaki állapotban van, tervezett felújítása évek óta várat magára. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a város költségvetéséből még egy jubileumi évkönyvre sem jutott támogatás. Köztudomású, hogy a Mester életében először járult hozzá, tanítványa, Gulyás György kérésére, hogy az intézményt róla nevezzék el, de egyúttal szigorú feltételeket szabott a szakközépiskola szakmai színvonalára és működésére vonatkozóan. Gondolni sem merek arra, hogy mit szólna Tanár Úr a mai körülményekhez?

Ami a művészi munkát illeti: egyrészt a tanítás során megvalósított tehetség programok, a zenei pályára irányítás, és a versenyeken való sikeres szereplések követelménye volt számomra az elsődleges feladat. Ezzel párhuzamosan az aktív muzsikálás szólista, kamarazenei, és zenekari együttesben való közreműködés. Új zeneművek bemutatása szintén fontos volt számomra, a Debreceni Filharmonikus Zenekar, valamint a Debreceni Vonósnégyes tagjaként. Például: Albert Roussel gordonka versenyének magyarországi bemutatójára, valamint finn és magyar zeneszerzők műveinek bemutatására vállalkoztam. Külföldi vendégszerepléseken is volt alkalmam részt venni Európa számos országában, nemcsak a zeneiskola zenekari együtteseivel, de szólistaként és a Debreceni Filharmonikus Zenekar tagjaként. Gondot fordítottam a továbbképzésre, posztgraduális képzésre, a szakértői munkához elengedhetetlen tudás megszerzésére. Tehetségfejlesztési szakértő szakon végeztem, és pedagógus szakvizsgát is szereztem a Debreceni Egyetemen.

Részt vettem a minősítő testület megbízásából, a művészetoktatási intézmények minősítésében, számos felkérésnek tettem eleget a pedagógiai programok véleményezésével. A bíráló bizottság tagjaként a budapesti és számtalan területi és körzeti válogató versenyen, zsűriztem. Ezeket a tapasztalatokat kollégáimmal is megosztottam. Társszerzője voltam a zeneiskolai vezetők könyvének és a zeneiskolai gordonka tantervi program megírásának. A Simonffy Emil Zeneiskola tantestülete kapott megbízást a zeneiskolai alap- és záróvizsga követelmények kidolgozására. A kiselőképző osztályokban, kísérleti oktatási program keretében foglalkoztunk a komplex művészetoktatással, és a társművészetek közül a klasszikus balett tanítással. Pályázat útján erre a programra minisztériumi támogatást nyertünk. Ezt a tehetség programot a Debreceni Egyetem is figyelemmel kísérte. Gyakorlóiskolai vezető tanárként, kollegáim segítették a zenetanárképzést, amelyben magam is részt vállaltam.

A tantestület munkáját „Debrecen Város Közoktatásáért” és a Magyar Művészetoktatásét” kitüntetéssel ismerték el. A „Debreceni Egyetem kiváló gyakorlóiskolája” címmel is rendelkezünk, és a „Kiváló művészetoktatási Intézmény” minősítést is megkaptuk. Jómagam a kiváló tanári és előadóművészi tevékenységért, és a vezetői munkáért kaptam elismeréseket. A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségében alapító elnökségi tag, alelnök, majd a Felügyelő Bizottság elnöke megtisztelő megbízásnak tettem eleget. Jeles tanítványaim közül többen a hazai és a nemzetközi zenei életben, kiváló zenekarokban és együttesekben működnek és öregbítik a debreceni zenei oktatás hírnevét, mint például a Salzburgban élő Bényi Tibor gordonkaművész.

A zeneoktatás reformja óta sikeresen küzdöttünk azért, hogy bebizonyítsuk, hogy a három szintre tagolt zeneoktatásnak feltétlenül egymásra kell épülnie. Különösen ott, ahol egy városon belül mindhárom testvérintézmény működik. A másik fontos kérdés a megfelelő hangszerválasztás elősegítése, amelynek érdekében, eredményesen alkalmaztuk iskolánkban, a tanszak tanárai által kidolgozott alkalmassági, felvételi teszteket. Végül, de nem utolsó sorban létrehoztuk kollegáimmal a „Zenei Nevelésért” Alapítványt a tehetséges gyermekek támogatására.

Meggyőződésem, hogy a magyarországi zenei nevelés eredményes, és kialakult rendszere példa értékű Európában. Örülők, hogy részese lehettem ennek fejlődésnek, és a debreceni zeneoktatás sikereinek. Nyugalomba vonulásom nem jelent számomra passzív pihenést, mert kapcsolataim nem szakadtak meg az intézményekkel és a kollegákkal.

Debrecen, 2015. május 31.

Válogatás Fekete Ferenc YouTube-n található koncertfelvételeiből:

J. Chr. Bach: Cello Concerto in C minor - Ferenc Fekete, cello

J. - B. Lully: Passacaglia - Ferenc Fekete, cello & Dezső Karasszon, organ

Sándor Vikár: Adagio - Ferenc Fekete, cello & József Babka, piano

Sibelius / Johansson / Rautavaara / Farkas: Music for Cello and Piano - Ferenc Fekete, cello

J. Sibelius: Romance - Ferenc Fekete, cello & Tibor Straky, piano

B. Johansson: Ménestrel - Ferenc Fekete, cello & Tibor Straky, piano

E. Rautavaara: Two Preludes and Fugues for Cello & Piano - Ferenc Fekete, cello

F. Farkas: Ballade for Cello and Piano - Ferenc Fekete, cello & Tibor Straky, piano