Costanzo Porta: Missa mortuorum

Megannyi „új” információ a BMC felvételén: a reneszánsz szerző, Costanzo Porta nevének olvasásakor kevesekben ébred zenei emlék, és aligha kárhoztatható, akinek az Istvánffy név nem egy kamarakórust juttat eszébe. Muntag Lőrinc (*1987) 2014-ben alapított együttesének ez a bemutatkozó felvétele. Tíz tagból áll, 2-2 szoprán, alt és basszus mellett 4 tenor szerepel benne. A kísérőfüzet áttanulmányozása önmagában is érdekes. Mizsei Zoltán (*1970), aki DLA-értekezését Costanzo Porta vesperás-zenéjéből írta, az előadókhoz is kötődik. Dobszay László Schola Hungaricájának egykori énekese - csakúgy, mint Muntag Lőrinc, aki gyermekként az ő Szent István Fiúkórusának is tagja volt. Sőt, mint utal rá, a kórustagok között is vannak egykori Scholások…

A Schola Hungarica: a hazai zenei élet meghatározó jelentőségű együttese volt, amely meghonosította a koncerttermekben (is) a gregoriánt, időben jelentősen kibővítve a (rendszeresen) hallható zenék időbeli skáláját. Felvételeinek köszönhetően mindmáig hat az együttes vezetőinek zenei elképzelése, és érthető módon egyfajta etalonná lett, amihez „mérünk” interpretációkat, külföldieket és hazaiakat egyaránt. Mizsei Zoltán rámutat: az Istvánffy Kamarakórus nem úgy szól, mint a Schola, ám aligha jöhetett volna létre ez a hangzásvilág a Schola nélkül. Míg a Schola annakidején zenei életünkben előzmények nélkül való volt, az Istvánffy Kamarakórus munkássága folyamatba ágyazódik. Mondhatni, párbeszéd részese, melynek során érvényesítheti saját hangját, előadóművészi értelemben. És bátran felvállalhat értékmentő tevékenységet is, méltatlanul elfeledett szerző műveinek újrafelfedezőjeként.

Costanzo Porta

(Cremona, 1528 vagy 1529 – Padova, 1601. május 19.) olasz reneszánsz zeneszerző, minorita szerzetes. Komponistaként a velencei iskola képviselője.

Szerencsés csillagzat alatt született a 2018 júliusában Sopronbánfalván rögzített felvétel. Pusztán hallás alapján aligha lehetne megállapítani, milyen létszámú az együttes. Ideális hangzásteret biztosít a templom, a szólamok mozgása jól követhető, az összhangzás pedig mindenkor kiegyensúlyozott. A műsor gerincét az ötszólamú halotti mise adja, hozzá csatlakozik egy hétszólamú motetta. A kísérőfüzet a latin nyelvű énekelt szöveget magyar és angol fordításban is tartalmazza (a zenei anyag forrásáról azonban nem tájékoztat). Elemzésében Mizsei a legtöbbször egyenletes lépésekben haladó cantus firmust jelöli meg e zene „időmértékéül”, amelynek köszönhetően a tételek az időtlenség és a végtelenség érzetét keltik. Összegző értékeléséhez („Azt hiszem léptékváltás történt: világszínvonalú és korszerű hangzást hallunk, s vele együtt a fent említett magyarországi zenei örökség minden értékét kapjuk”) hozzátehetjük: részben az akusztikai környezetnek is köszönhetően, a zenehallgatás idejére otthonunk veszít világi voltából. Miként a koncertterem is – korántsem a romantikus felfogásból adódó művészetek temploma értelmében – szakrális töltést kap, amikor vallásos tárgyú művek töltik be, professzionális színvonalú, ugyanakkor őszintén átélt előadásban. Ilyenkor a hallgató meggyőződéses művészet-hívő lesz…

(BMC CD 306)

Fittler Katalin