Úton Debussyhez

A Három noktürn a Megérthető zene sorozat programján

Többször, több helyütt volt módom elismerésemet kifejezni azért a több mint ismeretterjesztő, gyakran a művek „lényegébe” beavató vállalkozásért, amellyel Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar gondoskodik a zenekedvelők élményszerű tudásszerzéséről. Számomra legemlékezetesebb előadásai Bartók- és kortárs-művekhez kapcsolódtak. Már az idei évadjuk programjának áttekintésekor feltűnt a Debussy-projekt, annál is inkább, mivel e szerző művei alig(ha) szerepelnek a zenekar repertoárjában. Tehát, ezúttal közös felfedezőútra kerül sor, amelyre a résztvevők több-kevesebb tapasztalat birtokában vállalkoznak. Ugyanakkor ez a kirándulás szélesebb hatáskörű tanulságok-tapasztalatok megfogalmazására/tudatosítására is jó alkalmat kínál.

„Saját csapdaként meséltem el” – Hollerung Gábor saját példáját hozta fel, hogy míg fiatalkorában nem mutatott érdeklődést az impresszionizmus iránt, az idők múlásával értőbben közeledik e másfajta művészeti (zenei) gondolkodásmódhoz. Tehát, most nem a „lám ez az én birodalmam” típusú élménymegosztásra került sor, hanem olyasfajta eltérések feltárására, amelyek a korábbi „járt út”-tól különböztetik a korában járatlanként elkerültet.

Zenekarvezetőként felelősségteljességről tanúskodik ez a gesztusa, hogy amikor úgy érezte, alkalmas arra, hogy tágítsa együttese zenei horizontját, vállalta az ezzel járó többlet-feladatokat. Mert nem kérdés, hogy a korábbi repertoárjuknak az anyanyelvi szinten beszélt stílusokhoz tartozó darabokkal való bővítése hasonlíthatatlanul kevesebb energiát igényelne.

A nagyító alá vett kompozíció rövid terjedelme indokolta, hogy szünet nélküli előadás részesei legyünk. Esztétikai közelítéssel érkeztünk a zenéhez, festmény-reprodukciókat tartalmazó szemléltetőanyag is szép számmal jutott a közönségnek. Érthetően és jogosan, hiszen az impresszionizmus mint stílusirányzat szinte par excellence festészeti stílus-meghatározás volt korábban – s épp itt, a Három noktürnnél érezhető Debussy életművében a szimbolista és impresszionista közötti átmenet.

„Már az idei évadjuk programjának áttekintésekor feltűnt a Debussy-projekt…”

(Debussy portréja a Zeneakadémia Koncertközpont 2022. III.13-i programajánlóján)

A matiné felvillanyozó élményét egy zenei illusztráció jelentette, amelynek segítségével hangzó valóságként tapasztalhattuk meg a zenei gondolkodásmódbeli különbséget, mint újdonságot. Beethoven Örömódájából játszott a zenekar nyolc ütemet, majd ugyanazt a zenei tartalmat impresszionista megközelítésben. Ez utóbbi Gyöngyösi Levente munkája, aki szinte az együttes tisztelt házi szerzőjeként is számontartható – a karmester kérésére készült ez a remek stílusgyakorlata.

Hollerung Gábor a „benyomások”, impressziók jelentőségét hangsúlyozta, s azt a megközelítésmódot, amikor a szerző szemlélődésének élményeit osztja meg a hallgatóval. Tehát, ideális esetben a hallgató is ráhangolódik ezekre a megélt élményekre, és érzelmi aktivitása egyfajta empatikus tevékenységben mutatkozik meg, amennyiben személyes asszociációkat is keres/talál.

Azok a hallgatók, akik korábban nemigen érdeklődtek Debussy muzsikája iránt, avagy úgy érezték, nem tudnak tájékozódni a zenei formákban, megannyi szempontot kaptak, amelyek segítségével – kreatívan – maguk is aktív részesei a tájékozódásnak. Hollerung Gábor olyasmire is felhívta a figyelmet, mint a térélmény, és a bevezető előadás során kiragadta az Ünnepekből azt a részletet is, amikor távolról, majd közelről halljuk ugyanazt a markáns zenei anyagot. Rámutatott, hogy ezt a vérbő, mozgalmas forgatagot mintegy kívülről szemléljük - ráadásul Debussy jóvoltából már-már a filmművészetből ismert technikák alkalmazásával, nagytotálok és közelképek egymásutánjának váltakozásával.

Egyvalamit azonban mindenképp érdemes lett volna még hozzátenni az asszociációkat inspiráló empátia-felkeltéshez: azt a magyar nyelven is olvasható idézetet, amely magától a szerzőtől származik, aki művei jelentésének, belső világának kifejtésében ritkán volt annyira közlékeny, mint éppen a Noktürnök esetében. Tekintettel arra, hogy Ujfalussy József Debussy-monográfiája (Gondolat Kiadó, 1959) ma már antikváriumokban is ritkaság, idemásolom a hiányolt, ám elsőkézből származóan feltétlenül (előadóknak és hallgatóknak egyaránt) közérdekű részletet:

„Nem a Nocturne szokott formájával állunk szemben, hanem inkább azzal, amit a szó különös impressziókból és fényhatásokból magában hord. N u a g e s: az ég mozdulatlan képe, lassan, melankolikusan felhők vonulnak át rajta és halvány, fehéres szürkeségben vesznek el. – F ê t e s: a légkör mozgása, táncoló ritmusa éles, felvillanó fényekkel; egy felvonulás epizódja egyben (titokzatos, káprázatszerű látomás), amely átvonul az ünnepségen, elvész benne. A háttér közben változatlan marad: az ünnep zenéjének és vibráló fényeinek hullámzása a mindent átfogó ritmusban. – S i r è n e s: ez a tenger és végtelen ritmusa; a holdfény ezüstjében csillogó hullámok fölött felcsendül, kacag és elenyészik a szirének titkos éneke.”

És ha már a pentatóniára felhívta a figyelmet (keleti, egzotikus hatások eredményeképp), érdemes lett volna megmutatni a másik jellegzetes, füllel könnyen észlelhető-felismerhető dallam-modellt, az egészhangú skálát, hiszen egyidejű alkalmazásuk (ütköztetésük) egyik első pregnáns megjelenéséről van szó (a pentatónia „emberközpontúsága” és az egyenletes lépései által a hangnemi tájékozódást szinte lehetetlenné tevő, az oktávot azonos hangközökre osztó, jellegzetes „objektív” modellje között). Annál is inkább, mivel a mű egyvégtében való előadásakor jól kihallható volt ez utóbbi jelenség. (Zárójelben tegyük hozzá, némely korábban kiragadott jellegzetes részletet bizony alig lehetett felismerni, például a brácsaszólót elnyomó oboaszólamok miatt).

A Budafoki Dohnányi Zenekar leggyakrabban alapító karmestere vezényletével játszik. „Kézhez szokottak”, mondhatni, apró mozdulat-rebbenésekből is értik a feladatot. Amikor, számukra alig bejárt területen járnak, fokozott jelentősége van a mozdulatoknak. És itt jön a 22-es csapdája: a másként gondolkodó, másként építkező zene némiképp módosult mozdulat-készletet igényelne – ám a játékosok számára a megszokott jelenti a biztonságot! Hollerung Gábor pontos irányításában gyakori a „metrizálás” – megkönnyíti az áttört, gazdag partitúra plasztikus megszólaltatását. Ám az „ütések” olyankor is tagolnak, amikor folyamatokról van szó! Az előadás kivételes-szép pillanatait a rajzos karmesteri mozdulatok inspirálták. Nem szabad elfelednünk: felfedezőútról lévén szó, nem várhatunk olyasfajta kidolgozottságot, ami a dinamikai differenciálás révén „teresíti” a hangzást. A partitúrát most ébresztgeti hangzásra a karmester, a hangszeresek egyelőre a szólamukkal vannak elfoglalva.

A harmadik noktürn szirénjei Szabó Dénes neveltjei. A Pro Musica Leánykar számára is egyfajta kirándulás volt a Debussy-éneklés. És minden bizonnyal megkönnyítette volna a karmester feladatát, ha muzsikusai több hangzó élménnyel rendelkeznek Debussy zenei univerzumából. Mert ne tagadjuk: nem mindenkit lelkesített ez a kirándulás. Ami egészen ritka a Megérthető-sorozat történetében: a pódiumon ülő hangszereseknek némelyike nem követte figyelemmel a számukra is egyértelműen tanulságos (mondhatni, hiánypótló) ismertetőt. A játékosok beszélgetése nem fegyelmezettségi szempontból jelzésértékű elsősorban, hanem az érdektelenség jeleként. Márpedig a személyes „érdekeltség” hiánya az összteljesítmény hatásosságát csökkenti!

Debussy Három noktürnje nem tartozik a nehezen hozzáférhető, ritkán hallható kompozíciók közé. Hangfelvételen megannyi előadásban elérhető – remélhetőleg mindazok, akik hasznos iránytűt kaptak a bevezető előadás által, a továbbiakban maguk is vállalkoznak, önállóan, kirándulásokra az impresszionista zene világában. És ha több interpretációban találkoznak e kompozícióval, azt a bátorságot is veszik maguknak, hogy kedvenc hangképeket válasszanak maguknak a különböző értékes előadói teljesítmények közül.

Fittler Katalin