KISS ERNŐ ÍRÁSAI[1]
I.
az SZTE
Bartók Béla Művészeti Kar rendezésében
Bartók
születése 140. évfordulója méltó megünneplését elvitte a pandémia:
épp 2021. márciusában még erőteljesen volt
köztünk a járvány, a második országos és általános lezárás közepén voltunk. A
Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kara (SZTE BBMK) így egy
évvel később, 2022. március 22-25. között rendezte meg az I. Bartók Béla
Művészeti Napokat, mely igazán nagyszabású zenei rendezvénysorozat volt.
Négy nap alatt 15 helyszínen 21 eseményen vehettek
részt az érdeklődők, szólalt meg a zene; a hagyományos helyszíneken
kívül a Vasútállomáson (Szeged, Nagyállomás), a Szegedi Városháza erkélyén, a Magyar Ede
téren, a Dugonics téren, A TIK (József Attila Tanulmányi és Információs
Központ) Átriumában, az SZTE SZAKK (Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ)
Petri Gábor Klinikai Tömbjében, a Széchenyi téren, az Árkád Üzletközpontban, a
Kárász utcán, az Árpád téren (a Szeged Nagyáruház lépcsőjén), sőt a Tram-trainen és a Nagyállomástól induló 2-es villamoson ún. zenés (fuvola-, fanfár-, rezes-, ütős-, hegedűs-,
gitár-, tuba-, énekes), flashmob-okat (villámcsődületeket) rendeztek, de flashmob keretében lépett fel az SZTE Vántus István
Zeneművészeti Szakgimnázium Leánykara és Fiúkara és Farkas Ákos
kürtkvartettje is. Így voltaképp az egész várost „megzengették” a
Művészeti Kar és a zeneművészeti szakgimnázium fiatal művészei.
A tényleges nyitóprogram dr. Nátyi Róbert, a Kar
dékánja előadása volt a Kar Liszt-termében Bartók a
képzőművészetben címmel, majd a zongorista és rézfúvós hallgatok
hangversenye következett a Kar Fricsay-termében.
Másnap
volt a BBMK Fúvószenekara hangversenye és különleges eseményként a Hungaricus
Együttes Rozsnyói Farsangja. A csütörtöki napon kora délután Bartók
hegedűduó versenyre került sor; aznap volt a Bartók Béla Nőikar
koncertje is. A hegedűduó verseny győztesei: az I. helyezést Liptai Enikő és Somogyi Kinga, a második helyezést Benkő Kata és László Árpád, a harmadik helyezést holtversenyben Fekete Tekla és Xiang Qiyuan, valamint Benkő
Kata és Barabás Szabolcs érte el. Dicséretben részesült Kun Virág és Irimiás Vanda.
A
krónikás a Bartók Béla Művészeti Napok záró napjának – mely éppen Bartók
születésének 141. évfordulója volt – két rendezvényén tudott személyesen részt venni.
Újváriné dr. Illés Mária zenetudós, a Művészeti Kar docense Emberi
kapcsolatok színes hálózata Mozart Figaro házassága c. operájában minden
szempontból kiváló volt. Az opera látható és láthatatlan összefüggéseit, Mozart
zseniális zenei és dramaturgiai megoldásait a legteljesebb szakszerűséggel
tárta fel, s mindezt közvetlen, szinte szórakoztató stílusban tette. Ez az
előadás nagyszerűen modellezte, hogyan kell napjainkban
remekművekről beszélni; a jelen sorok írója végig azon gondolkozott,
hogy mennyire jó lenne, ha ezt az előadást a fent említett TIK-ben
hallgatná Szeged több tízezernyi egyetemistája közül 700 fő (ennyi a Tik
nagytermének befogadóképessége). Az operából több részlet is elhangzott
élő előadásban; a Kar opera-szakos hallgatói – az elhangzás
sorrendjében: Bita Boglárka, Fodorné Zöldi Nikolett,
Makkos Ambrus, Farkas–Varga Anna, Borbély Jácint, Dros
Enikő, Pusztai Hajnalka – kivétel nélkül remekül interpretálták az áriákat
és duetteket; Csányi Valéria művésztanár stílushűen
kísérte őket.
Bartók
Béla–Tóth Péter: Szvit op. 14
Nagy
Enikő (mélyhegedű) és Szokody Anikó
(zongora)
A Művészeti Kar érdekes, változatos zárókoncertet állított össze, melyben ritkaságok is elhangzottak Bartók oeuvre-jéből. A műsorvezetői feladatokat Tóth Péter Erkel Ferenc-díjas érdemes művész zeneszerző, a Kar dékánhelyettese vállalta, aki könnyed, laza átvezetőket mondott az egyes művek között (sőt, időnként a dobogó átrendezésében is részt vett…). Ő készített jólsikerült átiratot az op. 14 sz. eredetileg zongorára írt Szvitből (melyet Bartók többek között 1925-ös szegedi koncertjén is előadott) mélyhegedűre és zongorára, melyet Nagy Enikő és Szokody Anikó remek frazírozásban, szép tónussal mutatott be; a Bartók–mélyhegedű-repertoár örvendetesen bővült.
A Három csíkmegyei népdal talán az egyik legtöbbet játszott Bartók-mű; ezúttal fuvola-szólóval hallhattuk; Varga Laura fuvolaművész természetes játéka biztosította a darab tökéletes megszólalását, nem különben Szokody Anikó zongorázása is. A Szeged Classic Trió lépett ezután a színpadra, azaz azonnal visszatért Varga Laura (fuvola), aki mellé társult Vizsolyi Lívia fagottművész és Klebniczki György zongoraművész. Számukra Kontra Zoltán zongoraművész készített hangulatos átiratot Bartók Gyermekeknek c. sorozata több darabjából: a játékos Cickom, cickom után virtuózan szólalt meg a cím nélküli kanásztánc (az I. kötet 21. darabja, szövege közölhetetlen…) és az Ürögi kanásztánc.
Bartók
Béla–Kontra Zoltán: Gyermekeknek – három darab az I. kötetből
Varga
Laura (fuvola), Vizsolyi Lívia (fagott) és Klebniczki
György (zongora)
Ezután a hangverseny egyik csúcspontja következett: az I. és a II. román tánc Császár Zsuzsanna előadásában, akiről régóta tudjuk, hogy briliáns zongorista. Nagyon jól építette fel az első táncot, ám az igen nehéz és ezért ritkábban játszott másodikkal hatalmasat alkotott, ráadásul bámulatra méltó természetességgel.
Varga Laura harmadszor is visszatért elénk: a 15 magyar parasztdal Régi táncdalok c. része Arma Pál által készített átiratával még e koncerten belüli korábbi teljesítményét is fokozni tudta: nemcsak nagy állóképességéről, hanem a Bartók-stílusban való otthonosságáról is tett tanúbizonyságot. Mindig nagy élmény a Mikrokozmosz 7 darabjának kétzongorás változata: Bartók e remekműveit ebben a sorozatban egészen monumentálissá emelte: Zsigmond Zoltán és Zsigmondné Papp Éva Szeged állandó kétzongorás zongoraművészei ezúttal is elvarázsoltak bennünket, valóban zenekari hatású élményben volt részünk.
Bartók Béla: Hét darab a
Mikrokozmoszból két zongorára
Zsigmondné Papp Éva és Zsigmond
Zoltán
A hangverseny fénypontja minden tekintetben a Kontrasztok elhangzása volt.
Önmagában már az is ünnepet jelentett, hogy élő előadásban és szegedi
művészek játékával szólalt meg (erre korábban évtizedekig nem volt példa).
Kosztándi István hegedűművész, Szepesi
János klarinétművész és Zsigmond Zoltán zongoraművész olyan szinten
interpretálta e nem mindennapi nehézségű, de gyönyörűséges
kamaraművet, hogy az egyenesen lemezre kívánkozott. A darab egyetlen
szintjével sem maradtak adósak: az ihlető jazz-hangvétel és a magyar
jelleg egyaránt érvényesült játékukban. A három hangszer végig egyensúlyban
maradt, ugyanakkor a szerző szándékai szerint élvezhettük szólóikat is
(külön kiemelendő Szepesi János az I. tételben nyújtott vezető
szerepe és a III. tétel (Sebes) kadenciája, melyet Kosztándi
István nagyszerűen szólaltatott meg.
Rendkívül sikeresek voltak tehát az I. Bartók Béla Művészeti Napok. Elismerést érdemelnek a szervezők, mindenekelőtt a Művészeti Kar vezetése és a négy nap fellépő művészei. Szívből kívánjuk, hogy számos ilyen rendezvénysorozat várja a közönséget minden év márciusában. A közönség alighanem máris várja a következő Bartók-napokat.
II.
Bartók felmagasztalása
A Szegedi
Kortárs Balett hármasképe
Lehetséges-e
színpadon, személyében megjeleníteni Bartók Bélát? Immár több mint 50 éve, hogy
pozitív választ kaptunk e kérdésre: a Thália Színház nagysikerű és igen
értékes produkciója volt a Bartókiána, melynek
szöveganyagát Kristóf Károly állította össze, Kazimir Károly rendezte, s
Bartókot Kozák András alakította, kiválóan (feltétlenül meg kell említeni
Kodály szerepében Harsányi Gábort).
Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett
Kossuth-díjas művészeti vezetője, Érdemes Művész Bartók valamennyi
színpadi műve rendezése, koreografálása — tegyük hozzá: zseniális,
korszakos, díjnyertes alkotásokról van szó — után vállalkozott arra, hogy a
legnagyobb magyar zeneszerző szellemiségét emberi mivoltában vigye
színpadra. Engedtessék meg egy szubjektív kitérő: amikor a jelen sorok
írója 2006-ban — lényegében ajándékként — egymás után kétszer is megnézhette A kékszakállú herceg várát Juronics
rendezésében, felmerült benne a gondolat: külön megkéri a művészt,
készítsen koreográfiát Bartók Concerto-jára. Óriási
öröm volt számra, amikor megtudta: egykori gondolata – melyet végül magában
tartott – 2021-ben megvalósult.
A zenei remekmű remekműként került
színpadra, mely valóban a legteljesebb és legigazabb szubsztanciájában jeleníti
meg Bartókot. Míg az 1971-es dokumentumjáték rengeteg életrajzi tárgyanyagot
tárt elénk, addig Juronics csak kettő életrajzi
motívumból indult ki: a zeneszerző 1943-ban kórházban, betegen kapott
megbízást a Concerto megírására, s hogy szenvedélyes rovargyűjtő
volt. E két motívumból azonban egy egész világot épített fel, melyben szinte
Bartók teljes alkotói életrajza benne foglaltatik, miként magában a Concertoban
is. A műben számtalan elrejtett, vagy el sem rejtett titok van, az öt
tétel öt különböző történetet mond el. Ezt Juronics
tökéletesen felismerte, s miközben az egyes tételek
Concerto: Bartók és Pásztory Ditta (Csetényi Vencel,
Bocsi Petra)
Concerto:
Bartók színpadi műveinek szereplőivel (Balról jobbra: Czár Gergely,
Kiss Róbert,
Graziano Bongiovanni, Kiss
Réka, Heim Boglárka, Marie Vilette, takarásban: Bocsi
Petra, Csetényi Vencel
Concerto: Bartók a Haza allegóriájával (Csetényi
Vencel, Heim Boglárka)
„természetrajzát”
tökéletesen végig vitte, ugyanakkor össze is fűzte azokat a két valóságos
szereplő, Bartók Béla és Pásztori Ditta játékával. De valóságos Juronics színpadán minden, így a színpadon fent játszó
Szegedi Szimfonikus Zenekar (az est kiváló karmestere a Liszt Ferenc-díjas Gyüdi Sándor volt) is; ez a megoldás egyetlen egységbe
foglalta a zenét és a koreográfiát (s szükségtelenné tette a díszletet). A
művészeti vezető–rendező–koreográfus és a karmester az
előadás és a függöny előtt rövid bevezető–ismertetőt
mondtak, mely által teljessé válhatott a produkció által nyújtott élmény. A
Concerto I. tételében a betegágyon fekvő Bartókot színpadi művei
szereplői – a Kékszakállú herceg és Judit, a Mandarin és Mimi (a Lány), a
(fából faragott) Királyfi és a Királylány – veszik körül, plasztikusan
megjelenítve a darabokból ismert karakterüket, történetüket (a zenemű e tételében
valóban jelen vannak egy-egy motívummal). Különleges
ezután ahogyan Bartók megelevenedett rovargyűjteménye eljátssza a további
tételeket: a koreográfia révén a kevésbé esztétikus rovarokat is szinte szépnek
látjuk, illetve a játék és a történés kerül előtérbe. S megjelenik egy
bizonyára valamely szép pillangó antropomorfizálásaként A
haza allegóriája, mely szimbolikus figura egyenesen gyönyörűséges. Ám épp
ezt a pillangót ejti rabságba és semmisíti meg a Pók, majd a Sátán magát a
zeneszerzőt ragadná el. S mindeközben készül a Mű, a Concerto, de
hátra van a legnagyobb küzdelem – az V. tétel – amely egyben az egész
kompozíció apoteózisává válik. A betegágy a tétel vége felé transzcendentális
tárgyként emelkedik a magasba, a zeneszerző nekünk háttal, a zenekar felé
áldásra emeli karjait, hogy aztán következzék a csodálatos katarzis: a
leérkező ágyból felugorva a kész művet győztesen lobogtatva
átadja a zeneszerző múzsájának, Pásztori Dittának.
Juronics Concertója
valóban Bartók felmagasztalása: műalkotással ilyen nagyszerűen még
senki sem tudta felmutatni nekünk e zseniális zeneszerző szellemiségét. Alkotását a táncművészet lehető legmagasabb szintjén
tárták elénk a Szegedi Kortárs Balett művészei, kik közül ki kell emelni a
Concerto érdekében ismét szerepet vállalt Csetényi Vencelt (Bartók Béla),
Pásztori Ditta szerepében Bocsi Petrát, Czár Gergelyt (Kékszakállú herceg),
Heim Boglárkát (Judit és A Haza Allegóriája), Kiss Róbertet (Mandarin), Kiss
Rékát (Mimi), Graziano Bongiovannit
(Fából faragott királyfi), Marie Vilettet
(Királylány), Liszkai Zsófiát (Pók), Vincze Lotárt (Sátán) és a további
szerepekben Nier Jankát, Hudacsek
Hannát, Diletta Ranuzzit,
Francesco Totarot és Adam Bobákot.
Kiváló
elgondolás volt Juronicstól, hogy Bartók korszakos
remekműve mellé emelte két tehetséges fiatal zeneszerző, Lázár
Dániel, majd Molnár Viktor
Vadak:
Jelenet
A
szent: (Heim Boglárka)
A szent: A széttört Madonna-szobor
darabját, s azokra
koreográfiát komponált. Mindkét mű zenéje nagyon jó; mindkettő 77
évvel a Concerto után került a közönség elé (hangversenytermi bemutatójuk 2020-ban
volt, ekkor díjazásban is részesültek a szerzők), de stílusuk jól
illeszkedett az előadásban Bartókhoz. Lázár Dániel művének eredeti
címe Együtt vagy egyedül, Juronics és a Kortárs
Balett Vadak címmel hozott, hoztak létre tánckölteményt; a rács mögött egy
„barbárszerű közösség állandó mozgásban lévő, törzsi rítust
idéző harci táncát” (idézet az előadás műsorfüzetéből)
látjuk. A rács a közönséghez egészen közel, a lefedett zenekari árokra került,
így a közönség szinte fenyegetve érzi magát az extatikusan táncoló csoport
által, különösen, amikor a rács ajtaja hirtelen kinyílik, ám a nézőt
inkább átjárják a táncolók érzelmei. E darabnak egyetlen kiemelt
főszereplője van: a Lány (Kiss Réka, ill. Marie Vilette),
de természetesen önálló karaktereket keltenek életre Adam Bobák, Bocsi Petra, Graziano Bongiovanni, Czár
Gergely, Hudacsek Anna, Kiss Róbert, Liszkai Zsófia, Nier Janka, Diletta Ranuzzi, Francesco Totaro és
Vincze Lotár.
Mindössze
9 perc A szent c. koreográfia Molnár Viktor zenéjére,
de hatalmas drámát vetít elénk: egy nő küzdelmét, hogy az erkölcsi
mélypontból eljuthasson a felemelkedésig. Szépséges, lírai mű ez: a kritikusnak
ezúttal vitatkoznia kell a műsorfüzet szövegével, ugyanis fel sem merült
benne a „pszichohorror hangulata”, ezzel szemben
egyre erősödött a főszereplő iránti megértés és szeretet,
egészen megható volt a zárókép, melyben madonnaszoborrá változik. Heim Boglárka
mindezt nagyszerűen varázsolta elénk. Aki – amellett, hogy a Concertóban,
mint említettük, reprezentatív szerepet játszott – részt vett a
jelmeztervezésben Mojzes Dóra mellett; a remekül
megtervezett jelmezek különösen fontos szerepeket kaptak a Concerto-ban. Juronics Tamás munkatársa Czár Gergely volt, a fények
időzítéséről Stadler Ferenc gondoskodott.
Ezzel
az előadással ismét nagy élményt adott a közönségnek a Szegedi Kortárs
Balett.
A II. rész fotóit fotókat
Tarnavölgyi Zoltán készítette.