Elhunyt Horváth Guidóné Takács Judit

(1950-2022)

Horváth Guidóné Takács Judit

Horváth Guidóné Takács Judit a zene és az együttes éneklés szépségét fiatalon, a Győri Leánykar tagjaként ismerte meg. Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte szolfézs, zeneelmélet és karvezető tanári diplomáját. Első munkahelyén, a Körmendi Zeneiskolában 1973-tól tanított. 1978-tól több mint három évtizeden keresztül dolgozott a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskolában, mint szolfézstanár, később mint tanszakvezető tanár.

Rendkívüli zenei műveltségű, lelkes és fáradhatatlan pedagógusként képes volt játékos foglalkozásokkal a zene világába vezetni az óvodásokat és előképzősöket, ugyanakkor elmélyült műhelymunka során készítette fel a zenei pályára induló tehetséges növendékeit, egy életre megalapozva zeneelméleti képzettségüket. Tudását szívesen megosztotta munkatársaival is. „Utazás a zene birodalmába” címmel tankönyvet adott ki (2009), melynek messzire szállt a híre, mindmáig szívesen használják zeneiskolai és általános iskolai tanárok szerte az országban. A nagy sikerre való tekintettel később elkészült a könyv folytatása is. De kiemelkedő szakmai eredménynek számított az is, amikor a magyar Televízió által szervezett „Növendékhang Verseny” nevű zenei vetélkedőn az általa is felkészített szombathelyi zeneiskolai csoport első helyezést ért el.

Horváth Guidóné tantestületünk elismert és megbecsült pedagógusa volt. Tanártársai választása alapján hosszú éveken át lehetett a Közalkalmazotti Tanács tagja. 1998-ban az éppen abban a tanévben alapított Év Tanára-díjat elsőként érdemelte ki intézményünkben. Négy évtizedes tanári pályája során a zeneoktatás számos területén tevékenykedett kiemelkedő színvonalon és hatékonysággal: zeneiskolai szolfézspedagógusként, általános iskolai énektanárként, kórusvezetőként, de hangszeres korrepetitorként is, zongorán és csembalón közreműködve. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Ének-zenei Tanszékén gyakorlatvezető tanárként dolgozott, de ugyanakkor tanított a Katolikus Kántorképzőn, illetve énekelt a Szombathelyi Székesegyház Werner Kórusában is.

Magas szintű zenei felkészültségét fáradhatatlanul és mindvégig boldogan gyarapította. Módszertani ötleteinek, kísérleteinek forrása kiapadhatatlannak bizonyult, hiszen ez a forrás mindvégig a magyar népzene, és a minőségi zene maradt. Elévülhetetlen érdeme a zeneiskolai előkészítő osztályok közismereti iskolákba történő kihelyezése, melyet küldetésének érzett és vallott. Ezáltal a legfogékonyabb, vagyis kisiskolás korban irányította a gyerekek figyelmét az ének és zene tanulására, hallgatására – ezáltal is gondoskodva a hangszeres növendékek utánpótlásáról. Szaktantermét saját készítésű kézimunkáival díszítette, és a nyári szolfézs táborokban pihenésképpen textilek szövésére, varrására tanította kis növendékeit. Sokaknak máig emlékezetes az egyik zeneiskolai farsangon megformált Mary Poppins-alakítása.

A Megyei Pedagógiai Intézet által kinevezett szaktanácsadóként tapasztalatait és munkamódszerét örömmel ismertette meg a Vas megyei zenepedagógusokkal, de mindemellett rendszeresen hívták az ország más részeire is szolfézsversenyek zsűrijébe vagy bemutató-tanításra. A Kiemelkedő pedagógus munkáért-díj I. fokozatát 2008-ban vehette át. Egy évvel később pedig a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki a Parlamentben, a következő indoklással: Szombathely és a régió zenei életében maradandót alkotó, a szolfézsoktatást országos szinten is megújító jelentős zenepedagógusnak, eredményes életpályája elismeréseként.

A dicséretet mindig szerényen elhárította, mondván: „ő legtöbbet a növendékeitől és kedves kollégáitól tanult”. Nyugdíjasként is a város kulturális és zenei életének figyelő, érdeklődő hallgatója maradt. Szívesen visszajárt hozzánk, az egykori munkahelyére a Sistrum Zenei Versenyek szolfézs-zsűrijébe. Szerető kapcsolatot ápolt családjával, barátaival, miként egykori munkatársaival és tanítványaival is. Zeneiskolai tanártársai közkedvelt Fincije napra pontosan 13 évvel férje halála után, 2022. május 21-én távozott az élők sorából. Kedvelt Bartók kórusművének hangjaival búcsúzunk tőle: „Elment a madárka, üres a kalitka…”

A Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola–AMI igazgatósága, tantestülete, volt és jelenlegi növendékei