100 ÉVE
SZÜLETETT
I.
PÖDÖR
BÉLA (sz. 1923) [1]
Pödör Béla
Karnagy,
zeneszerző. Rábakecölön született 1923. április 7-én. Tanulmányait 1942 és
1949 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
karnagyképző, egyházzenei és ének-zenetanárképző szakán végezte Ádám
Jenő, Bárdos Lajos, Harmat Artúr, Vásárhelyi Zoltán és Werner Lajos
növendékeként. 1949-ben került a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese
(Honvéd Művészegyüttes) énekkarához, ahol előbb korrepetitorként,
majd karnagyként, végül vezető karnagyként dolgozott. Művei:
kantáták, a capella és zenekíséretes kórusművek,
népdalfeldolgozások. Publikált katonadal füzeteket, cikkeket, tanulmányokat.
Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész.
Vezényel: Pödör Béla
Pödör Béla-Kövesdi János:
Énekelj a
széllel (2:53)
Juhász Frigyes-Rossa
Ernő:
Indul a
század (2:27)
Bogár István:
Pilótadal (2:41)
Juhász Frigyes-Kövesdi János:
Mikor a
század (2:02)
A Magyar Néphadsereg
Művészegyüttesnek Énekkara és Szimfonikus Zenekara
℗ 1977
HUNGAROTON RECORDS LTD.
II.
SCHWARTZ OSZKÁR (1923–2005) [2]
Elment a Tanár Úr! …
Akaratlanul is abban a hitben éltünk, hogy soha nem hagy itt bennünket, hogy
halhatatlan, mint az a szellemiség, amit felénk árasztott.
Schwartz Oszkár meghatározó személyisége volt az elmúlt fél
évszázad zeneoktatásának. Tartalmas élete alatt több muzsikus generációt nevelt
fel, ütőhangszeresek sokaságát; alig van Magyarországon olyan ütős,
aki közvetlen vagy közvetett kapcsolatban ne lett volna Vele.
Ifjú korának tanuló éveit két hangszer
határozta meg: hegedű és üstdob. Ez szinte szimbolizálja muzsikus létének
ars poéticá-ját: melódia és ritmus. „Kezdetben volt a
ritmus”, hangsúlyozta sokszor, de ugyanakkor minden ütésének dallami
jelentőséget adott.
Tanári működésének színhelye a
Belváros patinás, régi épülete, a legendás „Konzi”, a
Semmelweis utcai Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola (később
Főiskola). Tanterme nekünk is szinte otthonunkká vált, fél napokat
töltöttünk ott, hogy minél több titkot lessünk el Tőle, és közel kerüljünk
a zenei műfajok sokaságához, szimfóniákhoz, operákhoz, kortárs zenéhez.
Pedagógiai hírneve határon túl nőtt; 1995-ben Japánban tartott kurzust.
Tanári működését számtalan
kitüntetés fémjelezte, de elismerés övezte művészi munkáját is. Három évig
a Rádió zenekarában is játszott, de igazi fellegvára az Operaház zenekara volt.
Részese és résztvevője az Operaház klasszikus aranykorának.
Elismert szólistája is volt hangszerének;
apostola, művelője és tanítója volt a múlt század egyik legnagyobb
remekművének, Bartók kétzongorás-ütős szonátájának.
Mi az, amit
Tőle meg lehetett és meg kellett tanulni? Az egy alapvető dolog, hogy
maximális igényességgel, és a jóság szigorával megkövetelte a szakmai tudást,
precíz ritmust és helyes technikát. De éreznünk kellett, hogy mindez a zenét szolgálja;
ritmuson keresztül kellett megközelíteni a zenét, és zenéből kiindulva
született meg az élő ritmus.
Akik hallhatták őt
játszani, akár az operai árokban, akár a koncertpódiumon, ezt tapasztalhatták;
a mérhetetlen zenei alázatot és vezetői rátermettséget.
A klasszikus ütőhangszer-játékot tanultuk meg
Tőle, a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. Ugyanakkor a XX. századi modern ütőhangszer-repertoárt is útjára
indította Magyarországon, addig a határig, amíg az zenének volt nevezhető.
Még életében legenda volt; most, hogy
átlépett az örökkévalóságba, tanítása reális valóság, amit hordozunk, ápolunk
és átadunk. Aki ilyen gazdagságot hagyott maga után, az mások lelkében tovább
él, halhatatlanság az osztályrésze.
Medveczky Ádám
III.
SUZANNE ROZSA HEGEDŰMŰVÉSZ,
ZENETANÁR
AZ ANGOL KAMARAMUZSIKA MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ
KÉPVISELŐJE
Suzanne Rozsa
(1923–2005)
Budapesten született, 6 éves korában kezdte a
hegedűtanulást. Két évvel később a család Bécsbe emigrált, felvették
a Zeneakadémiára és 14 évesen megnyerte a rangos Fritz Kreisler
versenyt. Az Anschluss után anyjával Londonba menekültek, ahol felvették a
Royal College of Music-ba. Ott találkozott Martin Lovett csellistával, akivel 1950-ben házasságot kötött.
1944-ben felkérték a London Polish Quartet vezetőjének, mely később a
legjelentősebb brit kamarazenekarnak számított. Alapító tagja volt
az English Chamber Orchestra-nak,
többször fellépett Yehudi Menuhinnal. Karizmatikus
személyisége, remek humorérzéke az egyik legmegbecsültebb zenetanárrá tette.
Az írás forrás: Suzanne Rozsa hegedűművész, zenetanár
(1923–2005)
(2019. augusztus 31.)
