Gallai Attila emlékezete [1]

(1943-2022)

„Mit bánom én, hogy érdemes,

vagy céltalan a dolgom?

Patak vagyok: kérdjem-e, hogy

habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért

és nem tudom, ki ellen.

Nem kell ismernem célomat,

Mert célom ismer engem.”

(Weöres Sándor)

Igen, szívbéli szeretettel küldted hozzánk a darabjaidat, s az Alkotó Muzsikusok Társaságán keresztül hűségesen támogattad az életpályájukon társaidat.

Klarinétművészi múltad tapasztalataiból egy monori hangverseny kapcsán vonósként is különleges élményt jelentett számomra az, hogy mennyire gazdagon felépített, megragadó zeneiséggel komponált etüd-gyűjteményt ajándékoztál a jövő generációinak.

Az elmúlt időszakban a Te lelkedben is megforgathatta az idő kerekét néhány hozzád közelálló kolléga távozása. Mocsári Emma zongoraművész- tanárral nem egyszer adhattuk elő a Romantikus dalt, ezt a mélységében gyönyörű, lírai darabodat. És a Brácsaverseny részletének ősbemutatója is Emmával jöhetett létre, akivel talán már szakmai kérdésekről, egyéb tervekről folytattok beszélgetéseket odafenn. Hiányoztok.

Sok terved várt még megvalósításra, de a váratlan átsiklott veled a végtelenbe.

Nem felejtünk Téged, sem gondolatban, sem műveidben.

Nagy Enikő

---

[1] Gallai Attila emlékező írások a Parlando 2023/1. számában: Elhunyt Gallai Attila (1943–2022) klarinétművész-tanár, zeneszerző. (Hollós Máté, Szendi Ágnes, Puskás Levente, Csepregi György, dr. Fábián Tímea, Bátki-Fazekas Zoltán és Hollókőiné Bálint Alexandra emlékezései. (Szerk.: Szendi Ágnes) (pdf)