GÁBOR ARTEMISZ

Gábor Artemisz

Évek óta készültek az interjúk és Te, aki legközelebb álltál hozzám, kedvesen elhárítottad ezt az emlékező beszélgetést … Ismertelek jól, úgy érzem, bár a lélek mélyére, sose engedtük bepillantani egymást. Ez természetes. Lehet, hogy néhány kérdésben másképp gondolkoztunk, de fontos alaphelyzetekben mindig megértésre találtunk. Akkor, most ... Legyen ez, a lényeget átívelő, összefoglaló rövid gondolatsor ...

Mindkettőnk számára, Debrecen volt a kiinduló pont: a: szép gyerekkor, lélekben gazdag család, szeretettel átmelegített, otthon.

Első emlékképem Rólad a Miklós utcai evangélikus iskola udvarába vezet, egy ünnep délelőttjén. Belépve megláttalak, meghallottalak, mert szép hangon, felnőtt biztonsággal énekeltél: „Kihajtottam a libámat a zöld pázsitra” … és közben megcsodáltam két gyönyörű dús copfodat. Apró gyerekek voltunk akkor még, mégis milyen erős maradt bennünk ez a kép … Iskolai együttlétünket korán megszakította a történelem. Rémes idők voltak. Háború után Pestről, már nem jöttél vissza.

Az Operába hamarabb kerültél be, mint én, de később majd, az én felvételim előtt, mint bennfentes, átvetted velem Schubert: „Hová” című dalát … meghallgattak, bejutottam. Most szeretném megköszönni, hogy segítettél.

Megkezdődött szép, de nehéz pályánk ...Téged olyan bátornak ismertelek, kicsit irigyeltelek is ezért. Gazdag, szép pályát futottál, ezért egy-egy apró ismeretlent, könnyen átíveltél. A színpad varázsa, hamar kárpótolt minket mindenért.

Felejthetetlen szerepeid sora, hibátlan technikai megoldása, ma is igaz bizonyíték lehet utódaid számára: Mozart Szöktetés a szerájból Konstanza szerepe. Máig előttem vagy, ahogy színpadra léptél, halvány zöld ruhában, finom mozgással, hibátlan technikai megoldásokkal. A Varázsfuvola Éj Királynőjének hihetetlen sorozata, pályád végéig társad maradt. Donizetti Lammermoori Lucia, és R. Strauss Ariadne Naxos szigetén Zerbinetta szerepe, a legnehezebbek egyikét is sorolhatnám. Pótolhatatlan voltál.

Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola (Rendezte: Mikó András)
Gábor Artemisz Az Éj királynője szerepében, László Margittal (Pamina)

Külföldi felkérések sora, sokszor megszakítva, hiszen családod volt számodra mindig a leg fontosabb. Gráci 10 évig tartó professzori megbízatásod után körülötted tovább él, tanítványaid szeretetteli barátsága.

Engem ezekben a „beszélgetésekben” igazán az Álarc mögötti ember érdekelt: de itt, ebben gondunk nem lehetett. Téged testvérként ismerlek, boldogan dicsérlek.

Legyen itt néhány: segítségben fáradhatatlan voltál, nem válogattál. Az önzés, nem a Te tulajdonságod volt, a részvét igen. Nagy adottság, másoknak kegyelem.

A szakmán kívül nyelveket beszéltél, minden kérdésre választ kerestél, autót vezettél, irányítottad egész életeteket … Ha baj van, te jössz … ezt tudta mindenki. Hogy tudtál mesélni ...

Segítek: az otthonnal kezdenéd, hiszen lennének közös szálak, amik érthetővé tennék összetartozásunk mélységét.

Édesanyád, Marácska, már születésetek előtt talán megérezte, híres gyerekei lesznek: Apollo és Artemisz lett a nevetek, ez biztosan kötelezett.

Mindig erősnek kellett mutatkoznod akkor is, amikor belül talán, egészen másképp éreztél.

Aurélról, híres orvos bátyádról is mindig büszkén beszéltél, őrizted emlékét, örömmel vettél részt a Róla szóló hivatalos megemlékezéseken. „Másokért mindent” lett a feladatod … kéréseknek ellenállni, nem tudtál soha.

Hihetetlen memóriád mögött nagy volt az aranytartalék, mindenre tudtad a választ, mert minden ismeretlent fejtegettél. Ez ritka tulajdonság. Sose mondtad, hogy ez nem érdekel … a „nem tudom” hiányzott szótárodból.

Hiányod minden pillanat része lesz ... most mégis úgy érzem, itt vagy velünk.

Búcsúzom, fáj az elszakadás, ezért próbálom megkeresni, a számunkra egyre fontosabb érzést, mentő gondolatot: hogy követnünk kell minden pillanatban, a lélek, fénnyel irányított útját ... ahol vár ránk, szeretteinkkel való, örök találkozás...

Hankiss Ilona