Kemény Anna Mária
Koncertélményem – Oliver von Dohnányi vezényelte a Budafoki Dohnányi Zenekart
(Budapest, XXII., Klauzál Ház, 2023. február 17.)
Gyakran nem értjük,
miért jön el olyan lassan valaminek az ideje. Esetemben ezek a témák
elsősorban édesapám, Kemény Egon (Bécs, 1905 – Budapest, 1969) kétszeres
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző életművének feldolgozásakor jelennek
meg. Fontos és útbaigazító neveket, szavakat, történeteket kislányaként is hallottam
tőle, művészóriásaink, valamint kiváló szerzőtársai közül némelyekkel
találkoztam. Számosan maradtak azonban, akikhez halála után, felnőve sem
tudtam egykönnyen közeledni, úgy érzem, hogy erős, belső akadály
választott el tőlük. Talán túl összetett volt a feladat a megismerkedésig.
2013-ban az MTVA, Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületében kezdtem el
az śuvre kutatását. Ekkortól szélesre tárult a
látóköröm, a már hallott híres nevekhez dokumentumokat és érdekes kapcsolódási
pontokat találtam.
Első utam Franz
Schmidthez – az Akademie für
Musik und darstellende Kunst in Wien igazgatója majd
rektora (1925–1931) – vezetett, akiről már gyermekkoromban megtudtam, hogy
„fenomenális és kolosszális”, Kemény Egon tanára volt (1923–1925) a bécsi
Zeneakadémián. Tanítványai rajongtak érte. Franz Schmidt pozsonyi gimnáziumi diákévei
Bartók Bélához és Dohnányi Ernőhöz is kötődnek: barátok voltak.
Néhány évvel ezelőtt meglepődve szereztem erről tudomást, több
forrásból is.
Akkor már szinte
gyötört a lelkiismeret, hogy nem ismerem Dohnányi Ernő műveit. Most
adta meg a sorsom ennek a lehetőségét, bár már régen megtaláltam az adatokat:
1940–1941 években a Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadó Kemény Egont kérte
fel Dohnányi Ernő (továbbá Bartók Béla, Kodály Zoltán és Weiner Leó)
nagyzenekari műveinek kiszenekari átültetésére.
Korabeli dokumentumok
mutatják: Dohnányi Ernő a budapesti Zeneakadémiával is szoros kapcsolatba
kívánta hozni Prof. Dr. Franz Schmidt udvari tanácsost (Schmidt Ferenc), aki –
megindokolva – kitért a lehetőség elől. Zenedarabjait a magyar rádió
is sugározta, bemutatta IV. szimfóniáját, első operáját (Notre Dame) a Magyar Királyi Operaház 1916-ban adta
elő. Lehet, hogy művei népszerűsítésében Dohnányi Ernőnek
is szerepe volt a magyar rádióban, ahol ő maga múlhatatlan érdemeket
szerzett.
A fenti bevezető a
bennem halkan morajlott érzéseknek csak rövid összefoglalása. 2023 első
napján végre leültem a televízió elé és felvételről láttam, hallottam a
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát, az Újévi nyitány című hangversenyt a
budapesti Zeneakadémián Oliver von Dohnányi vezényelte, magával ragadott.
Kíváncsivá tett, megnéztem minden videót, riportot és ámulva csodálom Maestro dirigálását. Következő koncertjét kerestem a
neten, meg is találtam, talán rám várt az egyik utolsó jegy:
Ott Rezső Concerto No3B c. művének előadói: In Medias Brass
(Kresz Richárd – trombita,
Pálfalvi Tamás – trombita,
Benyus
János – kürt, Sztán Attila – harsona és ifj. Bazsinka József – tuba)
A zenei élményeket nem könnyű szavakba önteni. Nem is tenném,
ha nem kaptam volna erre megtisztelő felkérést. Úgy érzem, hogy most már
itt volt az ideje, hogy Oliver von Dohnányival
személyesen megismerkedjünk és gratulálhattam a vendéglátó Hollerung
Gábor karmesternek is.
Először jártam a Klauzál házban, tetszett a hangulatos
fogadóterem, a kényelmes felkészülést biztosító művész-traktus, és
főleg az impozáns színházterem. Az előadás alatt felvétel készült, a
legmodernebb felszereltséggel, diszkrét műszaki munkával dolgoztak.
A BUDAFOKI HANGVERSENYESTÉK keretében megrendezett program
előkészítése elsőrendű volt a zenekar részéről,
weboldalukon magyarul és angolul részletes tájékoztatást kínáltak:
Mégis úgy érzékeltem, hogy egyöntetűen örültünk, amikor
a két részes program elején Zelinka Tamás lépett fel
a színpadra. A tőle megszokott közvetlen hangvételű, nagy tudást
rejtő mondatokkal vezette be a műveket, röviden bemutatta a
zeneszerzőket és az előadókat. Ismertette Oliver von Dohnányi
karmester karrierjét és családi nevének vonatkozásait is – a közönség
érdeklődéssel követte.
A hallgatóság apraját-nagyját szinte megigézte a karmester,
a zenekar és a rézfúvós együttes, a felhangzó zene. „Döbbenetes volt” –
hallottam egy férfi hangját a teltházas koncert után, kifelé menet. Ez a szó, a
megállapítás jól tükrözi Oliver von Dohnányi*
rendkívüli tehetségét, karmesteri nagyságát, briliáns, tiszta egyéni stílusát
és a közönségre tett hatását. Remélem, hogy a filmfelvételt nyilvánosságra
hozzák, és széles körben élvezhetjük majd a hangversenyt.
Oliver von Dohnányi:
A TELJES LEJÁTSZÁSI
LISTA MEGTEKINTÉSE
(150 felvétel)
Tekintettel a nagy sikerre, talán a közönség nevében is
mondhatom, hogy visszavárjuk Maestrot és kíváncsiak
vagyunk arra, vajon mely műveket mutat be majd nekünk Budapesten,
Magyarországon. Oliver von Dohnányi karmester úr március 2-án született,
szívből gratulálok, jó egészséget és további sok-sok sikert kívánok!
A szöveg forrása:
https://www.operabase.com/artists/oliver-von-dohnanyi-13411/bio/en
https://koncert.zeneakademia.hu/mindenprogram/2023-01-01-ujevi-nyitany-11313
https://klauzalhaz.hu/esemeny/2023-02-17-budafoki-hangversenyestek-dohnanyi-erno-ott-rezso-dvorak
Franz
Schmidt Wikipédia https://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Schmidt
Laki
Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a Budapest-bécsi útelágazás.
Magyar Zene. 42. évf. 2. sz. / 2004. Első megjelenés: Franz Schmidt
(1874-1939) and Dohnányi Ernő (1877-1960): A Study
od Austro-Hungarian Alternatives. Musical Quarterly
1996 nyári száma.
https://kemenyegon.hu/ https://kemenyegon.hu/nagyzenekari-muvek
*Oliver von Dohnányi karmester a szlovákiai Trencsénben született,
majd hegedűt, zeneszerzést és vezénylést tanult a Pozsonyi
Konzervatóriumban és a bécsi Zeneakadémián Václav Neumann, illetve Otmar Suitner irányításával.
Számos versenyen ért el sikereket, például a Prágai Tavasz Talich
Karmesterversenyen 1985-ben, a Magyar Televízió Karmesterversenyén 1983-ban,
illetve Sienában megnyerte a rangos Respighi-díjat és
az 1989-es Salzburgi Ünnep Játékokon egy különdíjat Juraj
Filas Momento című operájának
tévéfelvételéért, melyet a Prágai Szimfonikus Zenekarral rögzített. 1979-1986
között a Szlovák Rádiószimfonikus Zenekar karmestere Pozsonyban, 1986-1991
között a Szlovák Nemzeti Opera zeneigazgatója. A prágai Károly Egyetem
Művészeti Együttesének, illetve a Canticorum Iubilo Kamarazenekar művészeti vezetője is volt,
illetve a Prágai Nemzeti Színház zeneigazgatója volt (1993-1996 és 2004-2007
között), a Szlovák Sinfonietta Kamarazenekar
első karmestereként és az osztravai
Morva-Sziléziai Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként is dolgozott.
2007-ben a Szlovák Nemzeti Opera művészeti igazgatójává nevezték ki. A
2015/2016-os évadtól a Jekatyerinburgi Állami Opera és balett Akadémia
első karmestere. Számos turnén vett részt többek között
a Szlovák Filharmonikusok, a Slovak Sinfonietta, a Zágrábi Rádiószimfonikus Zenekar, a Szlovák
Rádiószimfonikus Zenekar együttesével, de fellépett a Szentpétervári
Filharmonikus Zenekar, a Cseh Filharmonikusok, a London Mozart Players, a Saarländischer Rundfunk, a Pozsonyi Rádiószimfonikusok, a Yomiuri Nippon Szimfonikus Zenekar,
a Chicago Sinfonietta, a Royal Liverpool Philharmonic Orchestra és a Vorisek Szimfonikus Zenekar élén is Franciaországban,
Olaszországban, Németországban, Hollandiában, Magyarországon, Prágában,
Szlovákiában, Svájcban, Japánban és az Egyesült
Királyságban. A Gustav Mahler Európa Díj és az Európai Unió Művészeti
Díjának kitüntetettje (2011).