MEGJELENT
AZ ÚJ LISZT-ÖSSZKIADÁS KÖVETKEZŐ KÖTETE
A Zeneakadémia szakmai támogatásával és a BTK
Zenetudományi Intézettel együttműködésben készülő sorozat
főszerkesztője Kaczmarczyk Adrienne, az egyetem oktatója.
A Liszt Ferenc összes
zeneművét tartalmazó új kiadás III. sorozatának
(Művek és átdolgozások zongorára négy kézre és
két zongorára) részeként az Editio Musica Budapest gondozásában megjelent kötet címe „Liszt Ferenc: Grand duo
(fogalmazvány), Franz Schuberts Grosse
Fantasie (Op. 15), Arrangement
für 2 Pianoforte III/1”.
A kiadványt részletes,
új kutatási eredményeket tartalmazó magyar, angol és német nyelvű
előszó, kézirat-fakszimilék és angol nyelvű kritikai jegyzetapparátus
teszik teljessé.
Amint az
ismertetőben olvasható, az 1834-ben komponált Grand duo Mendelssohn Dalok szöveg nélkül című
sorozata első füzetének (op. 19b) három darabjára (no. 1 E-dúr, no. 6
g-moll [Velencei gondoladal], no. 3 A-dúr [Vadászdal]) épül. Míg az első
darabot Liszt szinte szöveghűen írta át, addig a másodikat és a harmadikat
jóval szabadabban, a koncertparafrázisok stílusában dolgozta át. A nagyszabású
koncertdarabot Liszt Chopinnel együtt mutatta be 1834 karácsonyán egy párizsi
szalonban. A mű nem jelent meg Liszt életében, csak fogalmazványa maradt
fenn.
Schubert C-dúr („Wanderer”)
fantáziája a fiatal Liszt legmeghatározóbb zenei élményei közé tartozott. A
romantikus zongorairodalom e mesterművét Liszt weimari
alkotókorszaka kezdetén, 1851-ben dolgozta át zongorára és zenekarra, a
bemutató – Julius Egghard szólójával – az év
decemberében Bécsben volt. Legkésőbb 1855-ben Liszt elkészítette az
átdolgozás kétzongorás átiratát, ugyanis az év októberében ez a változat
hangzott el Weimarban a zeneszerző születésnapi
ünnepségén. A zongora-zenekari változattal Liszt a Schubert-kompozícióban
rejlő zenekari effektusokat felerősítve a koncerttermek igényeihez
igazította a fantáziát. Kisebb léptékben ugyanez volt a célja a kétzongorás
változattal: zenekar befogadására alkalmatlan teremben vagy zenekar hiányában
is hasonló hatást elérni. A zongora-zenekari változat 1857-ben, a kétzongorás
verzió 1862-ben jelent meg nyomtatásban.
(lfze.hu, 2023. I. 26.)