ELHUNYT CHIOVINI MÁRTA

A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ EGYKORI KONCERTMESTERE, HEGEDŰMŰVÉSZ, MAGÁNTANÁR

(Szolnok, 1928. április 2. – 2023. május 22.)

Művészcsaládba született. Édesapja, Chiovini Ferenc, későbbi Munkácsy Mihály-díjas festőművész volt, édesanyja Wegling Irén mint férje, szintén a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát festészetből. Chiovini Márta gyermekkora az akkori Szolnoki Művésztelep kiemelkedő művészgárdája (Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Fényes Adolf, Mattioni Eszter, Zádor István stb.) mellett telt el, mégis a zene vonzáskörébe került.

Tanulmányait az Állami Bánffy leánygimnáziumban kezdte meg Szolnokon, majd a második világháború nehézségei között magántanulóként vizsgázott az akkori Zeneakadémián, közben férjhez ment dr. Aszódi Imre törvényszéki jegyzőhöz (későbbi lírai költőhöz). Két gyermeke született: dr. Aszódi Gábor fizikus és Aszódi Mária operaénekes. Ezekben az években a Szolnoki Állami Zeneiskola (ma Szolnoki Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola) művésztanáraként oktatott sikeresen.

1957 februárjában próbajátékon felvételt nyert a Magyar Állami Operaházba. Itt ismerte meg második férjét, Kenéz Ernő operaénekest 1959-ben, de 3 év után különváltak útjaik.

Az 1960-as évektől kezdett meredeken felívelni karrierje; 1965-ben Ferencsik János főzeneigazgató nevezte ki az Operaház első női szólamvezetőjévé, majd ezt követően koncertmestere lett. Az Operaház-, és annak tagjaiból alakult Filharmóniai Társaság Zenekarával a világ számos országában turnézott, pl. Japán, Mexikó, Oroszország, Európa csaknem összes országa. Eközben több világhírű karmesterrel dolgozott együtt: Ferencsik János, Kobajasi Kenicsiró, Lamberto Gardelli, Sir Solti György, Lorin Maazel, Alberto Erede stb.

Önálló zenei tevékenységei

● Chiovini Vonósnégyes: koncertestek a Zeneakadémián, Magyar Nemzeti Múzeumban stb.

● Chiovini női zenekar vezetőjeként 8 éven át nyaranta koncertturnék a skandináv országokba és Németországba a Koncertiroda szervezésében

Nyugdíj után

1994-es nyugdíjba vonulása után énekes-színházi múltjából merített tapasztalatait, ún. könnyű- és komolyzenei énektanárként kamatoztatta. E tevékenysége, a mai napig tart, legsikeresebb tanítványai: Vincze Lilla, Arnóczky Noémi, Scholtz Attila, Gémes Júlia, Fekete Károly stb.

Zenei sokoldalúságát és művészi vénáját kihasználva a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában hegedűt és hangképzést oktatott (1999–2002).

Édesapja halála után (1981) több kiállítást rendezett a művész tiszteletére (a 2010-es években unokája, dr. Hatvani István Gábor értékes segítségével), melyekről számos rádió és televízió interjúban számolt be, ezzel is öregbítve Chiovini Ferenc hírnevét. 2008-ban megírta Chiovini Ferenc életét feldolgozó könyvét, amit a Magyar Nemzeti Galériában mutattak be.

Díjak, elismerések

● Szocialista Kultúráért elismerés (kétszeri kitüntetés: 1975, 1984 – adományozó: Kulturális Minisztérium, Miniszter)

● Legjobb Zenekari Művész (első díjazott, 1986 – adományozó: Magyar Állami Operaház Erkel Színház Zenekara)

● Bartók Béla Pásztory-Ditta díj (1986 – adományozó: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Bartók-Kuratóriuma)

(Wikipédia)