Moharosné Balassa Ibolya emlékére

Moharosné Balassa Ibolya 1971-ben született Budapesten. 7 évesen jött el hozzám a zeneiskolába, mert szeretett volna zongorázni. Egy csillogó szemű mosolygós kislány volt, akiről hamar kiderült zenei tehetsége. Nagy szorgalommal készült a zenei pályára. A főiskolát Pécsett végezte, majd pár év múlva tanárként visszatért a XV. kerületi zeneiskolába, ahol gyermekként tanult. Hajtotta a tudásvágy, bekapcsolódott a Psalmus Humanus programjába, megszerezte a zongoratanári képesítést egyetemi szinten, szakirányú végzettséget szerzett tanügyi, szakértői területen. Mikor szükség volt elvállalta az igazgatóhelyettesi beosztást. Neki is köszönhettük, hogy jó iskolai közösség volt a zeneiskolában. Tudtuk, hogy a tanítás nagyon fontos számára, így amikor ezt meg lehetett oldani munkaközösségi vezetőként visszatért növendékeihez.

A tanítását módszertani sokszínűség, igényes, céltudatos munka és sok dicséret jellemezte.  Továbbképzések, hangversenyek, versenyek rendszeres résztvevője volt növendékeivel együtt. A versenyeken növendékei díjazottak voltak, Ibolya pedig többször is tanári különdíjat kapott.

Tanítványait gondoskodó szeretettel vette körül, ők pedig nagyon ragaszkodtak hozzá. De szerették a szülők, tanár társai is, hiszen, kedves és segítőkész lénye mindig kiegyensúlyozottságot sugárzott.

Az életútja megmutatta, hogy igazi PEDAGÓGUS volt / csupa nagybetűvel/, én pedig nagyon büszke voltam rá. A Zeneiskola tantestülete egy emberként választotta Őt a Hubay-díjra.

 51 évet élt. Búcsúztatása templomi szertartás keretében történt. A zsúfolásig megtelt templomban a szertartás vége után az emberek nem mozdultak. Néma csönd volt, csak a lelkész szavai visszhangoztak. „Miért éppen Ő?......”

Mindnyájunk lelkében ott marad velünk örökre.

Homor Istvánné

zongoratanár, nyugállományú igazgató