90 ÉVE SZÜLETETT ÉS 15 ÉVE HUNYT EL KÁRMÁN GYÖRGY
zongora- és orgonaművész, zenei szerkesztő, muzsikus
tanár, a zsidó egyházi zene tudósa
(1933-2008)
Kármán György
I.
Deutsch Gábor
köszöntője[1]
Keresünk, kutatunk
jegyzeteink, adataink között, évekkel ezelőtt alkalmunk volt interjút
készíteni az ünnepelttel, talán valahogy összeáll a kép. Ugyanis Kármán György
zongoraművész, tanszékvezető egyetemi magántanár nagyon elfoglalt
ember. A televízió vallási műsorának munkatársa, szerkesztője az
"Utódok reménysége" című programnak, templomban funkcionál,
tanít, mint írtuk, tanszéket vezet, nehéz vele időpontot egyeztetni és ha
sikerül, akkor is keresik tanítványai, kollégái, tévéből, iskolából.
Kénytelenek vagyunk jegyzeteinkre hagyatkozni, amelyet majd azért csak
kiegészítünk friss információkkal. Öt-öt perc bizonyára akad egy-egy gyors
kérdésre, feleletre.
Szegeden született,
ötéves korától tanul zenét. A zsidó elemi iskolában igen jó tanároktól, Lőw Immánuel szellemétől vezérelt környezetben
nevelkedett. Tízéves lehetett, amikor az agg, már csaknem vak főrabbi,
akit Fein bácsi a szintén legendás samesz vezetett a
szószékre. Ott megátkozta Hitlert és a fasizmust. Megdöbbent Szeged, 1920-ban Lőw Immánuel már ült a Horthy börtönében, féltették,
hogy 1943-ban hasonló sors éri. De a rabbi nyugtatta híveit: "Kétször nem töszik mög". Nem tették, de egy évvel később az egykori
főrendi házi tagot szintén bevagonírozták, Pesten sikerült egy
szükségkórházba menekíteni, de az agyonfagyott, kiéhezett aggastyánon már nem
tudtak segíteni. A Kármán családot is elvittek a hirhedt
Strasshof elosztó táborba, innen egy osztrák faüzembe
kerültek munkára Ludwig Knapp fűrésztelepére. Rendes ember volt, amikor
tovább akarták vinni a zsidókat onnan, elrejtette azt a 26 embert, akik nála
dolgoztak. Meg is kapta a Jád Vásém
kitüntetést.
A szegedi zsidóság
súlyos sebeket szenvedett, főrabbiról az ország egyik büszkeségéről, Lőw Immánuelről már beszéltünk, de elpusztult Fein bácsi, a szeretett sámesz, Lamberg Mór, az igazi Judentenor
kántor és nagyon sokan mások, több ezren. Frenkel
Jenő, a kitűnően felkészült másodrabbi lépett előbbre,
igyekezett a város zsidó életét újra indítani. Szerette volna, ha minden
tekintetben megfelelő külsőségekkel folytatódik a megszokott imarend
és az orgona is megszólalna. - Tudom, hogy az orgona mindig is támadások
középpontjában állt, mert a Szentélyben az említett hangszerek között nincs
felsorolva. Azt is tudom, mondta Kármán tanár úr, hogy a hangszert a szombat
szentségénél nem zsidó művész szokta megszólaltatni. Így volt ez Pesten,
ahol Lisznyai Szabó Gábor működött közre, így
Szegeden, ahol König Király Péter látta el a feladatot. Ő azonban 1946-ban
meghalt, "így kerültem 13 évesen az orgona mellé, s akkor jegyeztem el
magam egy életre a zsidó egyházi zenével."
Frenkel Jenő 1948-ban Izraelbe vándorolt,
ahol tisztes kort élt meg. Utóda a szegedi rabbiszékben a Kecskemétről
érkező Dr. Schindler József lett, akinek egyébként kitűnő
hangja, szép tenorja volt, kántornak is megállta volna a helyét. Dr. Schindler
nem bizonyult a rendszer kedvencének, karakán emberként akkor is imádkozott
Izrael államáért, amikor az ország nevét még kimondani sem volt ajánlatos.
1962-ben meghalt, mindenki számára fájdalmas volt korai halála. Felesége,
Pannika zongoratanárnő, fia Iván, ma is élnek Izraelben. Néhány életrajzi
adatot az alábbiakban mondott el nekünk Kármán Tanár úr:
„Budapesten felvettek a
Zeneakadémiára, zongorázni Ungár Imrénél, a
kitűnő világtalan zongoraművésznél, orgonálni Gergely Ferencnél
tanultam. Tanárom volt Szabolcsi Bence, akinek zsidó témái, zenei írásai csak
mostanában jelennek meg, de nekem megmutatta. Igen fontosnak tartotta a
kutatást, amelyet különböző tájakon az autentikus zsidó dallam őrzése
érdekében többen végeztek, s ezt Bartók, Kodály népzene kutatásaihoz
hasonlította.
Egyházi vonalon
előbb a lágymányosi Bocskay úti templomban
funkcionáltam, ahol Vándor Jenő és Sándor Ernő kántorkodott, majd a
Frankel Leó útra kerültem, ahol Sirotta Sándor volt a
kántor. A diploma megszerzése után elhelyezkedtem a televíziónál, ahol számos
zenei műsor szerkesztésében vettem részt, kiemelném, amire igazán büszke
vagyok, a Zenélő órák sorozatot, amely a zenét népszerűsítő
ismeretterjesztő műsorok talán legsikerültebb produkciójának
számított. A mai tévé-nézőknek kívánok hasonló élményt.
Egyházi síkon a
rabbiképző templomához hívtak. Itt Scheiber Sándorról és Schweitzer
Józsefről kell szólnom. Az előbbi általában sokat adott arra, hogy az
Istentiszteleteknek legyen méltósága, formája. A társadalmilag is fontos péntek
esti kidusai sikerének, nagy látogatottságának ez is
egyik titka. Schweitzer József főrabbi vette át a stafétabotot, mindenben
követte, követi e hagyományt. A szemináriumban találkoztam Ádám Emil,
Debrecenből származó kutató zeneszerző karmesterrel, a Goldmark Kórus
megalapítójával, valamint Feleki Rezső zenetanár
énekművész kántorral, aki bebizonyította, a bariton olyan hang, amelyen
szintén remekül tolmácsolható a zsidó zene. Gondoljunk Abrahamsonra.
A Felekivel való ismeretség életem meghatározó
élménye volt, jelenleg Tóth Emil, a kitűnő tenor a kollégám."
Kármán György hiszi és
vallja, hogy a Tóra adásnál a Sináj hegyén melódiát
is kapott a világ a zsidóság által. Ennek a zenei világnak, amelyet magáénak
érez, vannak gyökerei. A Németországban letelepült Kalonymos
család felmenői a Szentföldről származnak, egyikük Rabbi Gamliellel hozható kapcsolatba. Onnan hozták a szellemi
kincseket. Salamon Zulzer (1804-1890) és Louis Lewandowsky (1821-1894) cházán
zeneszerzők a fent említett ősi gyökerekhez kapcsolódva alakították
ki a kántorzenét, amelynek feladata az áhitat mellett
a dallam, amelyet a közösség is átvehet. Schulzer
dallamait a legtöbb zsinagógában éneklik, az irányzattól függetlenül, ilyen a Smá Jiszroel vagy a népszerű
Löcho dajdi. Otthonról
tudja, hogy a Szlihesz imához a nagy ünnepek
előtt hajnali öt órakor kell elmenni. El is megy a Kazinczy utcai
zsinagógába, ahol gyakran hallhatta az általunk is tisztelt, Kanadában
élő, de Pesten rendszeresen vendégeskedő Moshe
Kraust, akinek ajkán a szináji
dallamok, a Chaszid motívumok nagyon szép
harmóniában, szintézisben szólalnak meg.
Többször hangzotatta: – "a Chaszid
dallamokat magam is sokra tartom, növendékeinknek a Löcho
dajdit chászid motívumokkal
is tanítom. Megható, amikor a Júdaisztika szakon
fiúk-lányok vizsgára készülve a lépcsőkön ülve ismételgetik a pattogó
ritmusú dalt. Elgondolkodtam, lám a Sulzer dallam és
ez a chászid motívum hivatott tolmácsolásban egyforma
érték. A két háromszáz éves Chászid dallam különben
számomra azért is fontos, mert olyan, mint egy térkép: magán hordozza a
vándorlás irányát, azon országok levegőjét, ahol elődeink
jártak. Zúg bennük a Don, a Volga, a Visztula, de a Tisza is, gondoljunk kállói Cádik két ismert nótájára:
Szól a kakasra, vagy a Sírnak-rínak a bárányokra. Egyébként, ahol járok országban,
világban, mindenütt keresek, kutatok, tudom, hogy van Kárpátaljai,
Kelet-Magyarországi, és sokfajta más stílus.
Ezeket szeretném
növendékeimmel megismertetni, a dallamok nem sértődnek meg, ha keverednek,
gazdagodnak. A közösségek igénye is változatos. Figyelemmel kell lenni arra,
hogy mindenki azt kapja, amit megszokott, amihez ragaszkodik."
A rendszerváltás számára új feladatokat, kihívásokat jelentett, megalakult a
televízióban a vallási és egyházi műsor szerkesztősége, ahol a zsidó
felekezetet képviseli. Négy hetenként szerda délután 5 órakor jelentkező
műsor címe, mint a bevezetőben írtuk, az Utódok reménysége, amelyhez
kitűnő műsorvezetőt talált, Kocsi Zsolt, a rabbiképző
neveltje személyében. Elődei voltak Bogyai Katalin és Fehér Márta. Ezen kívül évente 45 perces chanukai program és még néhány alkalommal lehet valamilyen
felekezeti témából műsort összeállítani.
Megtisztelő meghívást kapott az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem
rektorától, Schőner Alfrédtól, aki liturgia
szakra hívta meg tanárnak. Két jegyzete is megjelent e témából. Majd megindult
a Liturgiai tanszak, amelynek a vezetésére kérték fel. Itt levelező
formában immár több, mint 100 hallgató havonta kétszer egész napos konzultáción
vesz részt.
A tanszak két részre
osztható, az egyik a liturgiatörténet-előadó, a másik a kántorképzés. Az
elméleti rész közös mindkét csoportnál. A liturgiatörténet-előadók
alaposan megismerik az ima világát, közülük kerülnek ki előimádkozók, és a
közösségek jiddiskeitben járatos vezetői, akik
vidéki városokban, városszélekben tudják megmutatni, ahol más alkalmas személy
erre nincs, melyik alkalomhoz milyen ima tartozik. Gondoskodni tudnak a
szertartás feltételeinek biztosításáról, motorjává válhatnak a gyülekezetnek.
A kántorszakos hallgatók
a legkiválóbb szakemberektől kapnak gyakorlatbeli
oktatást, így Fekete László, Doff Imre, Tímár Károly,
Dr. Kerekes Béla, Klein Ervin kántoroktól, Székelyhidi Hajnal és Neumark Zoltán művésztanártól, Kovács Zsuzsa
zeneelmélet és zongoratanártól.
Megjegyezzük, a
kántorképzősök - nyolc fiatalember - nemrégen forró sikerű
vizsgakoncertet rendezett, amely nemcsak zenei élményt adott a hallgatóságnak,
hanem reményt, hogy van nálunk kántor-utánpótlás.
Miközben néhány percre
meg-megállunk beszélgetni az OR-ZSE folyosóján és válaszolgat a tanár úr a
kérdéseinkre, jobbról is, balról is jönnek a növendékek, hallgatók,
munkatársak, ahogy ezt már megszoktuk, tapasztaltuk, problémákat kell
megoldani. Gond van sok, munka is, feladat is. A 70 éves Kármán Györgyöt mindez
szemmel láthatóan nem zavarja. Sőt, talán éppen a feladatok sokasága
számára a legszebb születésnapi ajándék.
Kármán György válasz
beszéde
Igen tisztelt Rektor úr,
Egyetemi Tanács, kedves kollégák, hallgatók, vendégek!
Születésnapot megérni a
Mindenható kegyelme, nem emberi érdem. Báruch átá háSém, elohénu
melech háolám, sehehejánu, vökijmánu, vöhigijánu lázmán háze. Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ királya,
ki életben tartott, megőrzött bennünket és engedte megérnünk ezt a napot.
Szálljon e percben,
gondolatban Káddis az Ég felé, mártírhalált halt
édesapámért, akitől hitemet, zsidóságomat örököltem – és a hatmillióért,
akik tűzbe-vízbe mentek, hogy az Ő nevét megszenteljék. Édesanyámért,
aki felnevelt, akitől a zene, a művészet szeretetét, a tanulás és az
emberséges gondolkodás, mindennél előbbrevaló
feladatát kaptam.
A Perek Ávot, az Atyák Mondásai ötödik fejezetében olvashatunk arról,
hogy bölcseink miként osztották be az emberi élet korszakait. Az első így
szól:
"Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát". Ezt még Édesapámmal
kezdhettem el és az egykori Szegedi Zsidó Népiskola falai közt, Lőw Immánuel irányításával tanulhattam az alef-bétet, imáinkat, ünnepeinket. És kezdtem zongorázni
tanulni.
"Tíz éves korban a Misnát" – folytatja a Perek. Ehelyett azonban a
költő szavaival: "Oly korban éltem..."
A Gondviselés úgy döntött, hogy Édesanyámmal, akkor ötéves húgommal, nagyszüleimmel,
nagynénémmel visszatérhessünk Ausztriából. Megmentőnk, aki 21
testvérünkkel bújtatott el 1945. áprilisában, a Jád Vásém kitüntetését kapta meg. Ludwig Knapp nevét, fa
őrzi Jeruzsálemben.
"Tizenhárom évesen
köteles a parancsolatokat betartani." Bár micvámra
Frenkel Jenő, akkori főrabbi készített fel.
Ő indította el orgonista pályámat azt igérve,
hogy ő megbeszéli az Örökkévalóval, szabad-e egy zsidó gyereknek orgonázni az istentiszteleteken. Eddig – Báruch háSém – megengedte...
"Tizenöt évesen a
Talmudban búvárkodik." Nehéz idők voltak ezek. Végülis
Ám háárec maradtam, de tanulhattam atyai barátomtól,
Schindler József szegedi főrabbitól, aki ha a házzán
szabadságon volt, orgonakíséretemmel köszöntötte a szombatot.
"Tizennyolc évesen
megnősül." Ez bizony jócskán elhúzódott, vagy 11 évet késett... Nem
volt tőlem szép, talán a mai nap alkalmából Judit megbocsátja.
Mentségemül szolgáljon
az Atyák mondásainak következő mondata: "Húsz évesen meglett
ember." Nem voltam az...
A Zeneakadémián Ungár Imre növendékeként készültem a zenei pályára.
Mesterem, példaképem volt és amig élt, barátomnak tudhattam. Mind a világi,
mind a zsidó zene megismerésében irányítóm Szabolcsi Bence volt. Többek közt
nekik köszönhetően nagy nehezen – mégis meglett ember lettem.
A bölcs mondás szerint:
"Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere.
Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni." Valóban... Megszületett
Eszter lányom.Héber nevét, Esztér bát Jöhudit, Scheiber
Sándor adta, aki 35 évvel ezelőtt kért fel arra, hogy a Rabbiképző
zsinagógájában Feleki Rezső főkántor
orgonistája legyek. Ez a három évtized számomra a zene terjesztésének és
megszerettetésének feladata volt a Magyar Televízióban, a tanítás a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskolában. Hogy már képes voltam-e okos tanácsot
adni, abban nem vagyok biztos...
Munkámhoz biztonságos
hátteret nyujtott családom, ami számukra sohasem volt
könnyű. A zaklatott televíziós élet, a pedagógus pálya miatt, sokszor
hiányolniuk kellett Nehéz lehetett ezt negyven éven keresztül átvészelni. A
hála és a köszönet, ezért elsősorban feleségemnek és családom minden
tagjának szól.
"Hatvan az öregedés kora." Jött a rendszerváltás és ezzel együtt a
szép nyugdíjas kor, Csiszér Ferenc barátom
vezetésével, a Magyar Televízió Vallási Szerkesztőségében, ahol, mint
utódnak, van reménységem... No meg az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem.
Judaisztika Szak, Liturgiatörténet Szak,
Kántorképző énektechnikával, zenei alapismeretekkel, mindez
akkreditálva...Dájénu...Bizony, igaz az Atyák
mondása: "Hetven, az ősz hajé"...
Nem idézem tovább. Van
még három évtized, akit érdekel, megtalálja az 5. fejezet 22. mondatában.
Igen tisztelt Rektor úr,
drága Frédi barátom, hiszem, hogy mindez nem a véletlen, hanem mindnyájunk Alkotója akaratából történt így. Több évtizedes
barátságunk megkoronázása az a nagyszerű munka, amellyel Veled együtt a
magyar zsidóság maradékát, igyekszünk a Soá vérzivatara és a vallásellenes idők után, judaisztikai tudásában, hagyományainkban megerősíteni,
hitében felemelni. Hiszek Jeremiás próféta jövőt biztató szavaiban:" Ukörátem oti vácháláhtem vöhiszpáláltem éláj vösámáti áléhem" – "Ti majd hívtok engem, mentek
és imádkoztok hozzám és hallgatni fogok reátok."
Ebben a gondolatban
köszönöm az Egyetemi Tanács tagjainak, tanártársaimnak, hallgatóinknak,
vendégeinknek megjelenését. Egyik legszebb péntek esti imánk szavaival kívánom mindnyájunknak:
"háporét szukát sálom álénu vöál kol
ámó Jiszráél vöál Jörusálájim" –
"terjessze ki az Örökkévaló a béke sátrát mindnyájunk
fölé, egész népe, Izrael és Jeruzsálem fölé."
III.
Kármán György Emlékkoncert az Újpesti zsinagógában 2013.
november 10. - III.
(22:27)
Kármán György Emlékkoncert az Újpesti zsinagógában 2013.
november 10. - II.
(22:27)
Kármán György Emlékkoncert az Újpesti zsinagógában 2013.
november 10. - III.
(22:28)
Kármán György Emlékkoncert az Újpesti zsinagógában 2013.
november 10. - IV.
(12:47)
A koncert moderátora: Prof. Schőner Alfréd főrabbi, az Országos
Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora; Közreműködők: A MÁV
Szimfonikusok -- vezényel Héja Domonkos, a Magyar Állami Operaház karmestere,
Az OR-ZSE Rabbiképző Egyetem Goldmark kórusa - vezényel Ádám Mária,
Orgonán közreműködik: Dobszay Péter.
Énekel: Fekete László főkántor, Biczó
Tamás, Király László, Klein Ervin, Mányi-Szabó
Ferenc, Szántó-Várnagy Ádám, Zucker Immanuel és
Vencel György kántorok, Székelyhidi Hajnal operaénekes.
A koncerten filmbejátszások
is láthatóak.