90 ÉVE SZÜLETETT KOCSÁR MIKLÓS

Nem divatot, korszerűséget!

Kocsár Miklósnál[1]

Feuer Mária interjúja[2]

Feuer Mária Kocsár Miklós

A „Harmincasok” néven emlegetett zeneszerzők generációjába tartozik. Ezt a csoportot nemcsak az a tény köti össze, hogy valamennyien a harmincas években születtek, hanem felkészültségük, alkotói szándékaik és lehetőségeik hasonlósága is. Egyéni megoldásaikban, elképzeléseikben más-más úton járnak, a külsőszemlélő számára mégis egy sajátos, „magyar zeneszerzői iskolát” képviselnek.

—Véleménye szerint hogyan lehetséges ez?

— Talán úgy, hogy később kapcsolódtunk be e nemzetközi áramlatba, s ezért –bár részben azonos, mégis – lényegében más részletproblémákkal viaskodunk, mint a többiek.

— Akkor hadd kérdezzem először tágabban: véleménye szerint világszerte általában mi okoz gondot ma a komponistának?

— Azt hiszem, az a törekvés, hogy műve korszerű is legyen még időálló is. E két szempont összeegyeztetése igen nagy gond. Ha korszerű, modern akar lenni a zeneszerző, akkor minden egyes darabjában valami újat kell kitalálnia. És mennyi mindent kitaláltak már! Sőt, ha valaki szívesen kísérletezne ki a maga számára valami olyan érdekes hatást, amelyet más fedezett fel, akkor arra is vigyáznia kell, hogyan veszi át, hogyan illeszti a saját stílusába, mert megtörténhet, hogy az újítás közben elavulttá válik. Az elavulás lehetősége nagy veszély az alkotó számára, márpedig az egyre sebesebb iramú hajszában gyakran játszik szerepet ez a fenyegetés. Ha egy művet nem aszerint ítélnek meg, hogy mit és hogyan mond, hanem az új eszközök alkalmazásaként szemlélik, akkor igen nehézzé válik a komponista helyzete. A közelmúlt zeneszerzését a zenei eszközök felbomlása jellemezte: a melódia szinte teljesen háttérbe szorult a ritmika bővülésének javára, új, érdekes harmóniák, hangszerelési effektusok jelentkeztek, a formálás más rendszert alakított ki. A zeneszerzés technikai problémái rendkívül megnőttek, hiszen nincs a világon olyan főiskola, ahol ezeket tanítani lehetne. S mivel általános érvényű, megtanulható szabály nincs, az iram, az újítási vágy viszont egyre sodróbb, a zeneiségtől való távolodás, a zenétől idegen hatások halmozódása egyre uralkodóbb szerephez jutott. Úgy látom, hogy ez a bomlási folyamat megszűnőben van, s ismét az építkezés, az újraértékelt alkotóelemek felhasználása lép majd előtérbe.

— Beszélhetünk-e ebben a helyzetben „magyar iskoláról”, s hogyan érintik az általános problémák a magyar zeneszerzőket?

— Azt hiszem, ez a kérdés – általános vonatkozásaiban is, bennünket illetően is – olyan szerteágazó, hogy itt, most csak egy-egy részletét ragadhatjuk ki. Zeneszerző barátaimmal jóformán szünet nélkül ezeken vitázunk, gondolkozunk, mindig más-más oldalát, megvilágítását nézzük. A komponálás technikai kérdései nekünk is nagyon fontosak, hiszen ezek segítségével fejezzük ki mondanivalónkat. S az az érzésem, hogy ha mások csakugyan észrevesznek a mi egyénileg többnyire ellentétes megoldásaink között valamiféle hasonlóságot, ha csakugyan beszélhetünk valamiféle magyar stílusról (iskoláról talán túlzás lenne), akkor azt a mondanivaló igényének köszönhetjük. A magyar komponisták többnyire érzelmi hatásra is törekednek, s a melódiáról – természetesen sajátos, újszerű dallamosságra gondolok – akkor sem mondtak le, amikor ez kevésbé volt korszerű. De az általános problémák egy része elől mi sem menekülhetünk, sőt, ha vállaljuk kifejezési vágyainkat, keressük önálló hangunkat, egyéniségünket, akkor még jobban kell ügyelnünk rá, hogy ne érhessen az „elavultság” vádja. Nem divatot követni, hanem korszerű hangon szólni, szelektálni a külső hatások és a jelentős újítások között – ez a legnehezebb, de elkerülhetetlen, „hétköznapi” feladata mindannyiunknak.

— S milyen alkotói gondokkal küszködik Kocsár Miklós?

— Most megint azt kellene válaszolnom, amit az imént: nehéz az állandó, a zeneszerzőt szüntelenül foglalkoztató, bonyolult problémákat szentenciaszerűen megfogalmazni. Annál nehezebb, mivel ezek a gondok minden egyes műnél mások, s darabról darabra kell megküzdeni velük, darabról darabra kell rátalálni a helyes megoldásra. Főiskolás korunkban Farkas Ferenc alaposan felkészített mindannyiunkat a pályára, felhívta a figyelmünket mindarra, ami akkor, azokban az években regisztrálható, észrevehető, megtanulható volt. Azóta nekünk kell kikísérleteznünk zenei eszközeinket, annál is inkább, mivel ugyanaz az eszköz más-más környezetben másképpen érvényesül. Egyéni kísérleteinket viszont segíti az a mesterségbeli tudás, amelyet főiskolai tanulmányainknak köszönhetünk. Azt hiszem, éppen ez a szakmai gondosság biztosítja a magyarok különállását a világban. A magam részéről jónéhány kollégámmal együtt a különböző zenei felületek ellentétére törekszem, szeretem a kontraszthatásokat.

— Műveinek többsége fúvóshangszerre készült. Ezt a tényt nyilván harsonás múltja magyarázza, de mi keltette fel érdeklődését az énekhang iránt?

— A fúvós darabokat is, a vokálisakat is az előadók felkészültsége, sőt igénye szülte. A Dialoghit például Janota Gábor, a Lorca dalokat Sziklay Erika biztatására komponáltam, s fúvós, énekes barátaimnak, kollégáimnak most is mindig szívesen dolgozom. Az énekhang és a szöveg kezelése régóta érdekes, s azt hiszem, az újfajta eszmei kifejezéshez illő prozódia kialakítása olyan gond, amely sokunkat izgat. Amikor az Évszakok zenéjét komponáltam Áprily Lajos verseire, azt hittem, nehezen találok énekkart, amely a mű technikai nehézségeit, prozódiai problémáit, hangszerszerű megszólaltatását vállalja. Szabó Miklós Győri Leánykara végül is nagyszerűen valósította meg elképzeléseimet, de sajnos, még mindig kevés a hozzájuk hasonló képességű és igényességű együttes, s ez korlátozza az ilyen művek születését.

Évszakok zenéje - I. Megcsordul az eresz (1:30)

Évszakok zenéje - II. Most már örülj szívem (1:29)

Évszakok zenéje - III. Vihar (0:45)

Music of the Seasons IV. Kánikula - Hot spell (1:56)

Egyveleg – Évszakok zenéje - V. Őszelő

(2:30)

Évszakok zenéje - VI. Ragyogó hervadás (1:31)

Évszakok zenéje - VII. Süvöltő (0:49)

Évszakok zenéje - VIII. Téli köd (1:44)
℗ 1975 HUNGAROTON RECORDS LTD.

II.

Portréfilm Kocsár Miklós zeneszerzőről (52:00)

Rendező: Petrovics Eszter, operatőr: Sibalin György
(MMA, 2014)

[1] Kocsár Miklós (Debrecen, 1933. december 21. – Budapest, 2019. augusztus 29.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc díjas zeneszerző, érdemes művész, zeneakadémiai professzor születésének 90. évfordulójára.

[2] Feuer Mária interjújának első megjelenése: 1972. VII. 22. Könyv formájában megjelent a Zeneműkiadó Zeneélet sorozatában. (Feuer Mária 50 muzsikus műhelyében, 1976)