Már a 20. század első felében is akadtak olyan előadóművészek, akik komoly tudományos érdeklődésről tettek tanúbizonyságot, és örömmel vonultak vissza a rivaldafényből a levéltárak homályába. Közéjük tartozik Csuka Béla, az Operaház és a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának két háború közötti szólógordonkása, aki – Magyarországon a régizene játék egyik első fecskéjeként – intenzív érdeklődést mutatott két régi hangszer, a viola da gamba és a baryton iránt. A régi hangszereken túlmenően neki köszönhető, hogy a Budapesti Filharmóniai Társaság történetének dokumentumai kivételesen nagy számban és példamutató rendben fennmaradtak. Akit érdekel Csuka Béla különleges életpályája, az olvassa el Laskai Anna kismonográfiáját, a Musicologia Hungarica-sorozat ötödik kötetét.