EÖTVÖS PÉTER 80
1944. január 2. Székelyudvarhely [ma Odorheiu Secuiesc, Románia]
zeneszerző, zenepedagógus, karmester, a 20. század zenéjének egyik legismertebb
tolmácsolója.
I.
ÉLETÚT
Zeneszerzői és
karmesteri diplomáit a budapesti Zeneakadémián és a kölni Zeneművészeti
Főiskolán szerezte, pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként, majd Stockhausen és Boulez
munkatársaként kezdte. 1968-tól 1976-ig a kölni Stockhausen
Ensemble tagja, 1971 és 1979 között a kölni WDR
elektronikus studiójának munkatársa. 1978-ban Pierre Boulez felkérésére az Ensemble InterContemporain-t vezényelte a párizsi IRCAM megnyitóján;
1991-ig az együttes művészeti igazgatója volt. 1985-től 1988-ig a londoni BBC
Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 1992 és 1995 között a Budapesti
Fesztiválzenekar első vendégkarmestere.
1994 és 2004 között a
Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere, 1998-tól 2001-ig a Magyar
Nemzeti Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2003 és 2005 között a
Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 2003-tól
2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2009-től 2012-ig
a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere.
Vezényli Európa
legnagyobb zenekarait, többek között a Berlini-, a Müncheni-, a Londoni-, a Los
Angeles-i és a Bécsi Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw
Zenekarát, rendszeresen fellép a legnagyobb rádiózenekarok dirigenseként.
Vendégkarmesterként meghívást kapott a legnevesebb operaházaktól (Milanói
Scala, Royal Opera House Covent Garden, La Monnaie, Brüsszel, Festival Opera
Glyndebourne, Theatre du Chatelet Paris), ahol olyan neves rendezőkkel dolgozott
együtt, mint Luca Ronconi, Robert Altman, Klaus-Michael Grüber,
Robert Wilson, Nikolaus Lehnhof és Ushio Amagatsu. Gyakori vendége
Európa legnagyobb fesztiváljainak, így a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is.
1991-ben Magyarországon megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványát,
2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt, amelyek ösztöndíjjal,
továbbképző kurzusokkal támogatják fiatal zeneszerzők és karmesterek
pályakezdését. 1992 és 1998 között a karlsruhei, 1998-tól 2001-ig a kölni, majd
2002 és 2007 között ismét a karlsruhei Zeneművészeti Főiskola professzora volt.
Világszerte tart mesterkurzusokat (Edekoben, Luzern,
Basel, Luxemburg, Madrid), visszatérő professzora a szombathelyi Bartók
Szemináriumnak is.
Ismert és elismert zeneszerző, Európa legkiválóbb zenekarai és operaházai
rendelnek tőle új műveket, többek között a Berlini-, a Bécsi-, a Los Angelesi
Filharmonikusok részére komponál új zenekari darabokat. A Glyndebourne
Festival Opera és a Müncheni Opera bemutatói után a
Frankfurti és a Kölni Opera részére ír új operákat. Zenekari műveit (Atlantis, zeroPoints, Shadows, Jet Streams,
Levitation, CAP-KO, SEVEN, Cello
Concerto Grosso) és operáit (Három nővér, Le Balcon, Angels
in America, Love and Other Demons, Die Tragödie
des Teufels) világszerte
játsszák.
Művei több nemzetközi
díjat nyertek. Három nővér című, Lyonban bemutatott operájáért Eötvös Péter
elnyerte a francia kritikusok 1997/98-as nagydíját, a Prix
Claude-Rostand Díjat, 1999-ben a Victoires de la Musique Classique et du Jazz díjat, a mű felvételét tartalmazó lemez pedig
1999-ben a Charles Cros Akadémia nagydíját, 2000-ben
a Diapason d'or de l'année díjat, az ECHO Preis 2000
díjat és a Prix Caecilia
díjat. A Le Balcon című operájából készített film 2003-ban elnyerte a Golden Prague Nagydíjat. Seven című
hegedűversenyét 2008-ban a Fondation Prince Pierre de
Monaco "Prix de Composition
Musicale" díjjal jutalmazta.
Munkája elismeréseként 1988-ban a francia kulturális minisztertől az Officier de l'ordre des l'arts et
des lettres állami
kitüntetést kapta. 1997-ben Budapesten a Bartók–Pásztory-díjjal tüntették ki.
2000-ben megkapta a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díját.
2001 májusában a művészi tevékenység elismerésére újonnan megalapított
Gundel-díjat vehette át Budapesten. Szintén 2001-ben neki ítélték a Gramofon
Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Magyarországon
Kossuth-díjjal tüntették ki, Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját. 2003-ban a francia
kulturális és oktatási miniszter a Commandeur l'Ordre des l'Arts
et des Lettres
címet adományozta Eötvös Péternek. A Pro Europa
európai zeneszerzői díjat 2004-ben nyerte el, és szintén ebben az évben
tüntette ki a Midem a Cannes Classical
Award for Living Composer díjjal. 2006-ban
a magyarság nagyjainak adományozható Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazták,
valamint megkapta a nemzetközi zenei szaksajtó nagydíját (Grand Prix de la PMI – Prix Antoine Livio 2006). A Frankfurter Musikpreis
díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át.
2011-ben az Velencei Biennálé keretében megrendezett 55. Nemzetközi
Kortárszenei Fesztiválon Arany Oroszlán életműdíjat kapott, 2015-ben a Szent
István-rend kitüntetést vehette át, 2016-ban Párizsban a „Le Grand Prix de la Fondation Simone et Cino del
Duca - Composition musicale” díjat nyerte el, melyet az Académie
des Beaux-Arts adományozott
számára. 2017-ben Artisjus-díjjal tüntették ki Oratorium
Balbulum című művével kapcsolatban „Az Év Komolyzenei
Műve” kategóriában. 2018-ban Goethe-éremmel tüntették ki.
Művei az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München
és a Schott Music Mainz kiadóknál jelennek meg,
lemezen pedig a BIS AG, a BMC, col legno, a Deutsche Grammophon, az ECM, az EMI, az Erato, a Gramophon
AB, a Hungaroton és a Kairos Wien kiadásában kerülnek
forgalmazásra.
Eötvös Péter a berlini Művészeti Akadémia, a budapesti Széchenyi Művészeti
Akadémia, a drezdai Művészeti Akadémia, valamint a svéd Királyi Akadémia tagja.
Forrás: Britannica Hungarica – készült a
BMC közreműködésével
lásd még: Eötvös Péter - karmester
II.
EÖTVÖS PÉTER OPERÁI – KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTT**
Bevezetés
1998. március 13,
péntek: Eötvös Péter Három nővér című operájának ősbemutatója
a Lyoni Operaházban. E dátum, valamint a mű sikere egy egész operasorozat
kezdetét jelzi: darabjai rakétasebességgel követik egymást: Le Balcon (A
balkon, 2002), Angels in America (Angyalok Amerikában, 2004), Lady
Sarashina (2008), Love and Other Demons (A
szerelem és más démonok, 2008), Die
Tragödie des Teufels (Az ördög tragédiája, 2010).[1] Tizenkét
év leforgása alatt Európa operaházai így hat jelentős opera megszületésének
lehettek tanúi e magyar komponista tollából. Az operák témája igen különböző,
szerzőjük minden alkalommal a bemutató országához kapcsolódva a nyelvnek, a
közönségnek és a megbízást adó intézmény jellegének megfelelően választotta ki
őket.
A szövegkönyvekben
feldolgozott témák gazdagsága és különbözősége, nemkülönben földrajzi
hovatartozásuk sokfélesége (Oroszország, Franciaország, Egyesült Államok,
Japán, Kolumbia, Németország), a 20. századi magyar költők és írók egy
megfogalmazását juttatja eszünkbe, köztük Ady Endréét, aki Magyarországot
„kompországnak” nevezte, amely vég nélkül hányódik Kelet és Nyugat között, nem tudván sem itt, sem ott lehorgonyozni[2]. Ötven évvel
később Hamvas Béla az európai és ázsiai kontinens nyolc „géniuszáról”[3] beszélt,
amelyek közül öt Közép-Európa földrajzi térségén (Magyarország és legközelebbi
szomszédjai területén) koncentrálódik[4].
Bizonyosra
vehetjük, hogy – a magyar operaszerző zenei „géniuszán” túl hogy – ez
a sajátos földrajzi és kulturális beágyazódás és eredet adhat magyarázatot arra
a könnyedségre, amellyel Eötvös Péter a 19–20. század fordulójának
Oroszországa, a 20. századi Franciaország, az 1980-as évek Egyesült Államokja, a középkori Japán, a 18. századi, gyarmati
Kolumbia között mozog. A 2011-ig elkészült, eddigi hat opera sorozatából
könyvünk négyet mutat be közelebbről; ezek: a Három nővér, az Angyalok
Amerikában, a Lady Sarashina, A
szerelem és más démonok.
Interjúiban Eötvös
Péter gyakran beszél arról, hogy egymástól igen különböző operákat
szeretne írni; arról, hogy szándéka szerint minden művének a másiktól eltérő
stílusa és hangzásvilága legyen, hogy ne hasonlítgassuk össze őket. „Minden
alkalommal teljes váltásra van szükségem. Írjak bár kevesebb operát, de azok alapvetően különbözzenek
egymástól”[5], nyilatkozta
az Angyalok Amerikában bemutatója alkalmából, 2004-ben. Egy
adott szövegkönyv kiválasztásának másik elengedhetetlen feltétele Eötvösnél
az, hogy olvasása során a szöveg által keltett képek megihlessék alkotói
képzeletét, olyan értelemben hogy ezek a képek hangokká alakíthatók legyenek,
így keltve életre az egyes operák zenéjét[6].
Ha látszólag
mégannyira különböznek is egymástól a tájak, az emberi alakok, a hősnők és a
társadalmi kontextus, legalább egy közös jellemzőt mégiscsak feltárhatunk e
négy operában: tárgyuk a történelem egy viszonylag kaotikus pillanatát
mutatja be, egy olyan válságot, amely véget vet az egyensúly korszakának,
illetve amely egy leáldozóban lévő aranykort zár le az új társadalmi rend
megszületése előtt. Másképpen fogalmazva, Eötvös – legfőbb librettistája, Mezei Mari segítségével – kivételes
érzékenységgel kutatja fel és választja ki azt a szövegkönyvet, amely egy
társadalom (vagy egy személy, egy hősnő) életének kritikus mozzanatait ragadja
meg, azokat, amelyekben az egyén a sors játékszere, - látható vagy láthatatlan,
olykor természetfeletti erők áldozata lesz.
A Három
nővérben (1901) Csehov a „förgeteg” (az 1905-ös és az 1917-es forradalom)
előtti társadalmat mutatja be. Az orosz nemesség és értelmiség semmittevésre,
unalomra, beteljesülés nélküli várakozásra kárhoztatott. A szereplők a múló idő
áldozatai, a drámai cselekmény anélkül bonyolódik, hogy a benne résztvevők a
legcsekélyebb befolyással is lehetnének rá. Fokozatosan lemondanak minden
álmukról; a vidéki tespedés és terveik kudarca nyomán terméketlen életük egyre
mélyebbre süllyed, mind elviselhetetlenebbé válik. Ennek a minden illúziótól
megfosztott világnak egyetlen ellenpontját a csehovi humor és irónia jelenti: a
szerelmi háromszögek és a főbb szereplők álmai. A kulcsmondatok, amelyek Olga
szájából hangzanak el az orosz drámaíró színművének legvégén, Eötvös operájában
mottóként kerülnek a darab elejére: „Az idő elmúlik…, de a mi szenvedésünk
örömre változik azokban, akik utánunk következnek, boldogság és békesség fog
uralkodni a földön, s azokra, akik most élnek, majd szívesen emlékeznek, és
megáldják őket”[7]. Eötvösre mély
benyomást gyakoroltak ezek a szavak: „Csehov közel száz esztendővel ezelőtt
írta darabját; mi vagyunk azok, akik utánuk következnek. A szenvedés
vajon örömre változott?”[8]
Az Angyalok
Amerikában című opera az 1980-as években – a Reagan-adminisztráció
idején játszódik. Az amerikai - pontosabban a New York-i - társadalom egyes rétegeit[9] ekkor
kavarja fel az AIDS megjelenése. Eötvös a következő módon írja le ezt a
korszakot: „A hangulat dermesztő. Látens feszültség uralkodik, amely az
AIDS-szel áll összefüggésben, mindamellett a mű nem a betegségről szól. Akárha
háború lenne, egy olyan háború, amely soha nem válik láthatóvá, de amelyről
mindenki tudja, hogy jelen van: a súlya nyomasztó, a veszély mindenhol leselkedik.
Bármely szó az utolsó lehet.”[10] Nyolc
személy kerül egymással igen szövevényes kapcsolatrendszerbe. Az AIDS az az
esemény, amely színvallásra készteti a lelkeket, s amely a kritériuma annak,
hogy kiválasztottakká válunk-e vagy elkárhozunk. Az egymásra rétegződő
találkozások hálója – ennek az operátornak révén, ami maga az AISD – egyszerre
politikai és vallási apokalipszis hatását kelti.[11]
A Szarasinának (Sarashina) nevezett
japán udvarhölgy – a valódi neve ismeretlen – bizalmas naplóját 1020 és 1058
között vezette. Ez Heian-korszak idején volt, amikor
Japán felszabadult a kínai uralom alól. Ekkor indult felemelkedésnek a Fudzsivara család, megfosztva a császárt a végrehajtó
hatalomtól. (A 11. század második felében két család kezdett harcba a
hatalomért: a Minamotók és a Tairák).
A japán prózairodalmat az arisztokráciához tartozó nők alkották meg és művelték
mindenekelőtt. Ezek az udvarhölgyek alakították ki a bizalmas napló
műfaját (nikki), amely prózában
írott emlékezésekből állott, s amelyet helyenként versek ékesítettek. Ezeknek a
hölgyeknek az élete a ceremónia szigorú szabályai szerint zajlott, s csak a
szemlélődő karaterű, gyakran melankolikus naplójuk
volt az, ami alkalmat adott a kommunikációra és némi szabad teret biztosított
számukra. Szarasina-szanra (Lady Sarashiná-ra)
erőteljes hatást gyakorolt egy másik udvarhölgy, Muraszaki Sikibu
alkotása, a Gendzsi regénye („Gendzsi monogatari”)[12]. Szarasina-szan valódi életéről keveset tudunk meg: a Szarasina nikki a
hölgy gyermekkori emlékeit, álmait, vágyait írja le, nemkülönben azt a
szomorúságot és boldogtalanságot, amelyet megvalósulásuk lehetetlensége révén
érez. A megálmodott és megélt élet közötti feszültség drámai erejű és szakadatlan.
A szerelemről és
más démonokról[13] című kisregényében Gabriel García Márquez egy legendát mesél el,
amelynek színtere Cartagena de Indias
a 18. századi Kolumbiában. A fantasztikus elbeszélés egy 1949-ben lezajlott
kolumbiai feltáráshoz kapcsolódik, annak idején maga az író számolt be róla,
mint újságíró. Az operában az egész történet egy kivételes és rendkívüli
jelenségből bontakozik ki: a napfogyatkozás pillanata okozza
azt az eseményláncolatot, amely a kutyaharapáshoz és a hősnő megfertőződéséhez,
majd az ördögűzéshez, végül pedig ennek a két kultúrán nevelkedett fiatal
lánynak a halálához vezet. Az opera tulajdonképpeni tárgya az, hogy a hierarchizált és megmerevedett társadalom hogyan diabolizálja a különbözőséget, a másságot,
hogy hogyan válik lehetetlenné a vallással konfliktusba kerülő szerelem.
A fentiek
alapján elmondhatjuk tehát, hogy a négy szövegkönyv mindegyike egy válságos
momentumot, egy korábban kiegyensúlyozott világot felváltó kaotikus helyzetet
tár elénk. Ugyanakkor épp ez az egyensúlyi állapotból a válság, majd ezt
követően a megoldás felé vezető kritikus pillanat feltételezi az egykori
„tökéletes”, harmonikus világ ismeretét, azt, amelyet még nem forgatott fel a
káosz; annak az érzésnek az ismeretét, amely vagy a „kozmikus”, transzcendens
renddel egyesít bennünket, vagy belső világunk mélységeit, a váratlan
erőtartalékok forrását tárja fel. És ezzel máris megtaláltuk azt a közös
jellemvonást, amely az időbeli és földrajzi különbözőségük ellenére a négy
operát összeköti: a természetfeletti, katartikus vagy transzcendens
erők jelenlétét.
Végsőkig
leegyszerűsítve: a Három nővérben a kivételes katartikus mozzanat a
zeneszerző által alkalmazott kétkompozíciós eszköz révén születik meg. Egyfelől,
a sajátos zenei írásmód segítségével az álmok, az emlékezések, a szerelmi
vallomások és az eszmények kinyilatkoztatása sorra „megkérdőjeleződik”, megcáfolódik, sőt néha meghazudtolódik,
olykor pedig valósággal tagadva lesz. Lássunk erre két példát: az I/6
jelenetben[14] Tuzenbach monológját halljuk a jövőről szőtt álomról, a
társadalmi változásokról[15]. Az éneket a
zenekarban cluster-effektusok kísérik: zajjal teli,
„zörejes” hangzások, amelyek zenei tekintetben megfelelnek a „cáfolatnak”
illetve a „tagadásnak”, hiszen e „megzavaró” hanghatások meghazudtolják a
kimondott szöveg szemantikai tartalmát. Ennek az áriának a folytatásában más
vissza-visszatérő, groteszk hangeffektussal is találkozunk (ilyen a
rézfúvók wa-wa effektusa a nevetés
imitálásakor[16]) abban a
pillanatban, amikor Tuzenbach fennkölten hirdeti:
„Huszonöt-harminc év múlva minden ember dolgozni fog!” A „zenei cáfolatok”
számos egyéb példája közül említhetjük az I/7. jelenetet: ebben Szoljonij szerelmi vallomása egy gyászindulóra emlékeztető
zenekari kísérettel szólal meg.[17]
Eötvös zenei
írásmódjának egy másik jellemző vonása az utolsó jelenet katartikus hatásában
érhető tetten. Ez abban áll, hogy a zeneszerző az opera három szakaszán és
huszonhat jelenetén keresztül képes folyamatosan „adagolni”, illetve fokozni a
szomorúság kifejezését: a lemondás, a csüggedés, a végtelen reménytelenség
érzését. A Prológot követően sokféle panaszos éneket, gyászos zenét hallhatunk,
de a gyásznak az a kifejezése, amivel az utolsó jelenetben találkozunk (No. 26:
„A kertben. Harmadik búcsúzás”), minden korábbit felülmúl: a brácsa és a
vadászkürt egyszerű, tapogatózó dallamai a teljes magány, a leírhatatlan bánat
hangján szólalnak meg.
Az Angyalok
Amerikában című operában a transzcendencia és a természetfeletti
jelenségek zenei megfogalmazása nyilvánvaló módon az álmokból, a
látomásokból, a hallucinációkból és az angyalok jelenlétéből adódik.
A Lady Sarashinában a
csodás elem és a fantasztikus álom az, ami életet visz a hősnő napjainak
melankolikus és szinte teljesen statikus világába. A természeti jelenségek
(tavaszi virágok, hold, sötét éjszaka, boncálom) leginkább a világ szépségére
való rácsodálkozás révén nyernek zenei alakot[18], és ily
módon ellenpontozzák a melankolikus és szomorú
elbeszéléseket. A kóda, vagyis a kilenc kép zenekari
lezárása – a harangok skálamenete és a hangszínek játéka által keltett
különleges hanghatások révén – a csoda, a megvilágosodás hatását kelti, egy
olyan effektust, amely tökéletes összhangban van a fennkölt esztétikai
kategóriájának leírásával[19].
A szerelem és más
démonokban a csodás elem forrása maga a szöveg: a Gabriel
García Márquez elbeszélő stílusában rejlő mágikus képzelet. A fantasztikus
hatások az opera kezdetén, a napfogyatkozás zenei képével kezdődnek. A
továbbiakban a hősnő, Sierva María
„irreális madárnyelve”, azaz a joruba nyelven
előadott énekei, majd az ördögűzés megütközést keltő, majdhogynem
tudathasadásos légköre, a madarak kolostorkerti döbbenetes szépségű koncertje
stb. nyújtják a mágikus zenei effektusokat.
* * *
E kötetben öt
zenetudós esszéjét gyűjtöttük egybe: célunk a négy kiválasztott operával
kapcsolatos ismereteink elmélyítése volt.
A könyvet Aurore Rivals tanulmánya
vezeti be; a szövegkönyveket és a zeneszerző előkészítő munkáját vizsgálja,
zenei átültetésük szempontjából tárva fel az irodalmi műveket, illetve a
drámákat. Tanulmánya végén összehasonlító elemzésnek veti alá a négy librettót.
Marie Laviéville-Angelier átfogó zenei elemzést ad közre
a Három nővérről: kiemeli a visszatérő és jelentést konstituáló elemeket. Bizonyos témák és expresszív zenei
gondolatok három-négy alkalommal is visszatérnek a darab folyamán különféle
változatban: a Prológ harmonika-zenéje, Moszkva hangjai, az „egyetem” motívuma,
Natasa „ütőhangszeres” ábrázolása, a tűzvész zenei képe, a búcsúzás jelenetei,
a szerelmi vallomások stb. A tanulmány végén a szerző kiemeli az opera néhány
zenei témájának továbbélését, utóéletét Eötvös
zenekari műveiben és kamarazenéjében.
Megyeri
Krisztina írásának középpontjában az időbeliség és a „jelenlét” kérdései
állnak az Angyalok Amerikában című opera kapcsán. A jelen idő
kivetülésének különféle változatait írja le, amelyek az Angyal alakjának
megjelenéséhez kapcsolódnak: befejezetlen jelen/befejezett jelen; sivár
jelen/szubjektív jelen stb. Az Angyalhoz való viszonyuk függvényében a különböző
szereplők más- és másképpen élik meg és artikulálják az opera „jelen” idejét.
A Lady Sarashináról
szóló esszéjében François-Gildas Tual bemutatja Eötvös Péter első, 1970-et követő
találkozásait Japán misztériumaival: ezek a találkozások a későbbiekben keleti
hatásoktól átitatott művekben öltenek majd testet. Az opera
elemzésekor zenetudós olyan kulcskategóriákat alkalmaz írásában, mint az
„álmok, emlékek, szemlélődés”, „megkettőződés”,
„időtudat”, „a néző tükre” stb. A kilenc jelenet tagolódását a cikk szerzője a
lírai, drámai és komikus módozat, a prózai vagy költői stílus, az időbeliség
(múlt/jelen/jövő), a szokatlan és keleti hanghatások alapján vizsgálja
táblázatok segítségével.
A szerelem és más
démonok Jean-François Boukobza által
írt elemzése első lépésben a szövegkönyv elkészítését, kialakítását
vizsgálja, hogy Gabriel García Márquez drámai elbeszélésnek lényegéhez vigyen
közel bennünket. A „kronologikus idő” itt is konfrontálódik
az „időn kívüli” helyzetekkel (rituálék, közösségi énekek, imák stb.) A Három
nővérről írott tanulmányhoz hasonlóan, e cikk a szerzője is áttekinti a
teljes opera szerkezetét a vissza-visszatérő témák, illetve a vezérmotívumok
kiemelésével; ezek a következők: Sierva
María titkos névjegye; álommotívum; madárének; latin
nyelvű ima; Garcilaso de la Vega spanyol
nyelvű költeménye. A tanulmány utolsó része az operaműfaj történelmi
hagyományait szembesíti a magyar zeneszerző sajátos komponálásmódjával: Eötvös
stílusa egyidejűleg tartja tiszteletben és lépi túl a zenetörténet jelenettípusait
és formáit.
A könyvet Eötvös
Péter operáinak katalógusa teszi teljessé, továbbá eligazítást kapunk a témával
kapcsolatos legfontosabb irodalomról, diszkográfiáról.
[Balázs István fordítása]
* Dr. Grabócz Márta zenetörténész,
zeneesztéta, zenekritikus, a Strasbourg-i Egyetem tanára. A Magyar Tudományos Akadémia Doktori
Tanácsa zenetudományi szakbizottságának tagja. A zenetudományok kandidátusa
(1989). 2022-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső
tagjává választották.
**Az írás az alábbi kötet előszavaként jelent meg: Les opéras de Peter Eötvös – entre
Orient et Occident. Sous la direction de Márta Grabócz. Éditions des archives contemporaines,
Párizs, 2012. Fordította: Balázs István.
[1] E
műveket több zenés színházi darab előzte meg vagy egészíti ki, ilyenek a Harakiri (1973),
a Radames (1975), az As I Crossed a Bridge of Dreams (Az álmok hídján mentem át,
1999).
[2] „Kompország, Kompország,
Kompország: legképességesebb álmaiban is csak
mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.” Ady
Endre: „Ismeretlen Korvin-kódex margójára”: Ady Endre
publicisztikai irásai, Szépirodalmi
kiadó, Budapest 1987, p. 305-313.[Eredetileg: Figyelő, 1905.]
[3] A
hagyomány vagy a régi civilizációk leülepedett nyomainak értelmében.
[4] Hamvas
Béla: Öt géniusz. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern,
1985.
[5] Eötvös
Peter: „L’atelier des expériences” [Kísérleti műhely]. Beszélgetés Christian Leblével, Angels
in America, Théâtre du Châtelet, Párizs, 2004, 26. o.
[6] Vö.
„Entre réalisme et impressionnisme” [Realizmus és
impresszionizmus között]. Beszélgetés Mathieu
Schneiderrel. Love and Other Demons, programfüzet, Opéra
National du Rhin, Strasbourg, 2008, 17. o.
[7] Olga
szavai a IV. felvonás végén. Kosztolányi Dezső ford. Csehov: „Három nővér”. L.
Anton Csehov: Drámák és elbeszélések. Budapest, Európa Könyvkiadó,
1992, 221. o.
[8] Idézi
Geneviève Lièvre:
„Ceux nés après elles” [Akik utánuk születtek], a Három
nővér bemutatójának programfüzete. Opéra de
Lyon, 1998, 50. o.
[9] Feketék,
zsidók, mormonok, melegek stb.
[10] „L’atelier des expériences”
[Kísérleti műhely]. Beszélgetés Christian Leblével, id.
mű, 28. o.
[11] Vö.
François Regnault: Sodome
U.S.A., Avant-Scène Théâtre, 957. sz., 1994. november 1., újra megjelent
in: „Angels in America”, Théâtre du Châtelet, 2004, id.
mű, 35–36. o.
[12] Magyarul Gendzsi szerelmei néven jelent meg,
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963 (2009).
[13] Gabriel
García Márquez: A szerelemről és más démonokról, Magvető
Könyvkiadó, Budapest, 2000. Eötvös Péter operájának angol címe eltér a regény
címétől: Love and Other Demons (A
szerelem és más démonok).
[14] I.
szakasz (szekvencia), 6. jelenet.
[15] Tuzenbach: „Itt van az ideje, már közeledik, egészséges,
hatalmas förgeteg támad, már úton van, nemsokára ideér, és lesöpri
társadalmunkról a tunyaságot…, Csehov, id. mű, 145. o.
[16] Ennek
révén a szemantikai tartalom groteszk kontextusba helyeződik.
[17] Szoljonij: „Nem tudok maga nélkül élni Nem tudok maga
nélkül élni. Ó, én gyönyörűségem! Ó, boldogságom!”, id. mű, 182.
o.
[18] Vö. a
japán sintoizmus hatását.
[19] Etienne Souriau: Vocabulaire d’esthétique [Esztétikai
szótár], Párizs, Presses Universitaires
de France (PUF), 1990, „Sublime” [Fennkölt] címszó,
1319–1322. o.
(Parlando, 2013/1.)
III.
Eötvös Péter színpadi műveiNEK
YOUTUBE FELVÉTELEIBŐL
Harakiri, kamaraopera (1973)
HARAKIRI (Péter Eötvös, 1973) (17:32)
Peter Eotvos - Harakiri (1973) part
2 (10:21)
Radames, kamaraopera (1985/1997)
„RADAMES”/
Peter Eötvös „LOHENGRIN” / Salvatore Sciarrino Biel-Bienne 2019 (1:21:27)
Three Sisters (A három nővér), opera Csehov drámája nyomán (1996–97)
Peter Eötvös - Trois
Soeurs /Three Sisters / Drei Schwestern (Best contemporary opera) (1:41:48)
La Balcon, opera (2001–02)
Eötvös: Le Balcon • Le Balcon
(1:52:42)
Angels in America, opera (2002–04)
Peter Eötvös - Angels in America (2:19:38)
Lady Sarashina, opera (2007)
Péter Eötvös: Lady Sarashina / full opera
(1:09:06))
Paradise Reloaded (Lilith), opera (2012–13)
Paradise Reloaded, Scene
III.: "Eve and Adam as Migrants"
(11:22)
Eötvös Péter: Paradise
reloaded - Lillith (Live at Müpa)
(5:51)
Paradise Reloaded (Lilith) (12:00)
Golden Dragon (Aranysárkány), opera
(2013–14)
GOLDEN DRAGON /DER GOLDENE DRACHE /Peter
Eötvös 2019 Gesher Theater/Tel
Aviv, Miscolc / Hungary (1:34:15)
Senza sangue (Vértelenül), opera 1
felvonásban (2014–15)
Senza sangue, Opera
in un atto: Invocation
(2:33)
Senza sangue, Opera
in un atto: Scena 1
(4:29)
Senza sangue, Opera
in un atto: Scena 2
(6:18)
Senza sangue, Opera
in un atto: Scena 3 (Monologo) (5:41)
Senza sangue, Opera
in un atto: Scena 4
(8:43)
Senza sangue, Opera
in un atto: Scena 5
(6:05)
Senza sangue, Opera
in un atto: Scena 6
(6:01)
Eötvös: Alle vittime senza nome
∙ hr-Sinfonieorchester ∙ Peter Eötvös
(27:28)
Senza sangue -
opera in one act (2014/15)
(2:30)
Albane Carrère
- Peter Eötvös - Senza Sangue
- Mise en scène
Robert Alföldi (4:26)
Senza Sangue | Herzorg Blaubarts Burg - Péter Eötvös, Béla Bartók (3:52)
Love and other Demons (Szerelemről és más démonokról) [2. verzió], opera
(2015–16)
Peter Eötvös: Love and other Demons (2007) 1/2 (1:00:21)
Opera Magna - Of Love and Other Demons (Full
Album 2023) (1:12:00)
IV.
Eötvös Péter
Valuskája az OperaVisionön
2024. június 19-ig megtekinthető[1]
Valuska, Commedia tragica tizenkét képben,
egy felvonásban
(Bemutató: 2023.
december 2.)
A világhírű magyar operaszerző, aki a
napokban ünnepelte 80. születésnapját, a Magyar Állami Operaház megbízásából
írt első magyar nyelvű operájának közvetítésével folytatódik a budapesti
dalszínház együttműködése a népszerű internetes platformmal. A Haja Zsolt, Miksch Adrienn, Szabóki Tünde,
Farkasréti Mária, Hábetler András és Cser Krisztián
főszereplésével készült előadás 2024. június 19-ig ingyenesen látható. A
projekt az Európai Unió Kreatív Európa Programjának támogatásával valósult meg.
Eötvös Péter Valuska
című egyfelvonásos tragikomikus groteszkje az ugyancsak nemzetközileg
elismert magyar író, Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája
című regényének zenésszínpadi adaptációja. A történet szerint egy zűrzavaros
kisvárosba az éjszaka vándorcirkusz érkezik, ami a világ legnagyobb kitömött
óriásbálnáját kínálja látványosságként. A cirkuszt a polgármester, Tünde
asszony hívta a városba befolyása növelése érdekében, az apró társulathoz
tartozó, Herceg nevű apró torzszülött azonban rombolásra buzdítja az
odasereglő, eleinte hallgatag csőcseléket, aminek hatására fosztogatás,
gyújtogatás és gyilkolás veszi kezdetét. Az események középpontjába a félnótás
postai újságkihordó, Valuska János keveredik. „Valuska, a tisztalelkű fiatalember a manipulatív
társadalom áldozatává válik egy kitömött bálna árnyékában” – fogalmaz
Eötvös Péter tizenharmadik operájáról.
A 2023. december 17-én készült felvételen
a főbb szerepeket Haja Zsolt (Valuska), Miksch Adrienn (Pflaumné),
Szabóki Tünde (Tünde), Farkasréti
Mária (Parasztasszony), Hábetler András
(Tanár úr), Cser Krisztián (Posztókabátos férfi / Katona), valamint Szalontay Tünde (Hagelmayer
/ Narrátor) alakítják. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és
Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor) vezényel: Szennai Kálmán. Az
előadást Varga Bence, a színházi felvételt Szathmári Tamás
rendezte.
Az európai operatársulatokat és
fesztiválokat tömörítő Opera Europa 2017 őszén
indította útjára OperaVision elnevezésű internetes portálját, hogy ingyenesen
hozzáférhető előadásfelvételek segítségével az opera műfaját a vájtfülűek
mellett a laikusok körében is népszerűsítse. Az Európai Unió Kreatív Európa
Programja által támogatott, 17 ország 30 operatársulatával együttműködésben
működő felület az előadásokon túl betekintést enged a produkciók létrejöttébe,
kapcsolódó anyagai segítésével pedig hozzá kíván járulni a művek jobb
megértéséhez. A Magyar Állami Operaház az elmúlt hét évben eddig Humperdinck Jancsi és Juliska, Erkel Bánk bán és
Hunyadi László, Mozart A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény,
Giordano Andrea Chénier, Vajda János A
képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása, és Wagner Parsifal című
előadását tette átmenetileg ingyenesen hozzáférhetővé a www.operavision.eu címen elérhető
felületen. A Valuska
2024. július 19-ig lesz megtekinthető.
V.
Eötvös Péter:
Valuska
(Nagy Attila felvételei)
Miksch Adrienn (Pflaumné),
Farkasréti Mária (Parasztasszony)
Miksch Adrienn (Pflaumné)
Szabóki Tünde
(Tünde), Miksch Adrienn (Pflaumné)
Szabóki Tünde (Tünde), Haja Zsolt (Valuska János)
Haja Zsolt (Valuska
János)
Haja Zsolt (Valuska
János)
Haja Zsolt (Valuska János), Hábetler András (Tanár úr)
Kiss András (Mádai), Miksch Adrienn (Pflaumné), Hábetler András (Tanár úr), Haja Zsolt (Valuska
János), Kósa Lőrinc (Nadabán), Szerekován
János (Volent)
Szalontay Tünde (Hagelmayer/Narrátor), Hábetler András (Tanár úr), Haja Zsolt (Valuska
János)