100 ÉVE SZÜLETETT
I.
MEIZL FERENC
KLARINÉTMŰVÉSZ-TANÁR*
Meizl Ferenc
(1924–2019)
Bácsbokodon született
1924. február 11-én. Tanulmányait 1946–49 között a budapesti Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola klarinét szakán
Váczi Károly növendékeként végezte.
1947–49 között a
budapesti MÁV Szimfonikusok tagja, 1949-től 1979-ig az Állami Operaház
szólóklarinétosa, 1955 és 1967 között a budapesti Bartók Béla
Zeneművészeti Szakiskola klarinéttanára, 1967-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Budapesti
Tagozatának tanszékvezető klarinéttanára. 1954-től a Budapesti
Fúvósötös alapító tagja.
Hangszeres módszertant,
fúvósötös-feldolgozásokat írt, hanglemezfelvételeket készített, Európa számos
országában és a tengeren túl hangversenyezett. Liszt Ferenc-díjas, érdemes
művész.
1.
DEMETER TIBOR EMLÉKEZÉSE[1]
Már többé nem szól bele
a telefonba a bariton hangján: „Halló, Meizl!”,
nem készít több kiváló fúvósötös-átiratot, nem búcsúzik el: „Ölellek!” És
ő valóban megölelt a búcsúzáskor, amikor néhány éve utoljára jártam nála –
egy igaz ember őszinte, szeretetteljes gesztusa volt. A vállamig ért, le
volt fogyva már, megszorítottuk egymást – és ő volt az erősebb.
Sokkal. - Mentem a folyosón a lépcsőházig, éreztem a nyomást a hátamon,
mint amikor néz valaki. A lépcsőfordulóból visszanéztem – és igen, ő
volt az: az ajtóban állt, végig kísért a tekintetével. Intettünk egymásnak, és
nem ment be, a kezét sem tette le, feltartva várta meg, amíg elmegyek. - Tanár
úr! Teljes életet éltél, félmunkát nem végeztél. Emlékedet megőrizzük,
műveidet játszani fogjuk, tanításodat tovább visszük. Nyugodj békében
Isten áldásával.
2.
HORN
ANDRÁS EMLÉKEZÉSE
Ez nem
nekrológ... Csak kikívánkozik…
Elment egy ember, és itt
hagyott mindent, ami nekem fontos…
Kultúrát, emberséget,
emberi tartást, tisztességet…
Mai szemmel nézve
konzervatív iskolát képviselt, nevelésben, ízlésben, verbális
megnyilvánulásaiban.
Ő mondta mindig
így: klárinét.
Így, a maga germán iskolázottságával, mégis européer módon!
Ő hagyott rám
szakbarbár gondolkodás, puszta hangszerimádat helyett általános zenei
műveltségre ösztönző gondolatokat.
Ő mondta
először, hogy taníts…
Ő adott a kezeim
közé először növendéket…
Ő bízott meg bennem
először...
Ő küzdött a
legtöbbet az igényes, magas színvonalú zenetanár-képzésért, ő emelte a
kamarazene oktatást – mai énem lényegét – az őt megillető
magasságokba!
Az elmúlt 40 évben nem
volt nap, hogy ne gondoltam volna rá...
Ma véget ért egy
csodálatosan gazdag életpálya, köszönet az útravalóért, drága Tanár Úr!
3.
KERÉNYI
SÁNDOR EMLÉKEZÉSE
Földik voltunk. A szomszéd faluban Bácsbokodon született. 1951-ben
egy bácsbokodi unokatestvérem, (aki elemi
iskolában osztálytársa volt Feri bátyámnak), elmondta Feri bátyámnak, hogy egy
unokaöccse Tarhosra jár és oboázik. Az élet úgy
hozta, hogy amikor a Tanárképző Intézeteket létrehozták, lent járt
Miskolcon, ahol utazótanár voltam és úgy üdvözölt: "Sanyikám, kedves
földim, akkor most a mai naptól igazából ismerjük egymást".1987-ben a
Budapesti Tanárképző Intézetbe kezdtem tanítani, ahol tanszékvezető
volt. Olyan pedagógiai, didaktikai segítséget kaptam Tőle, ami egy életre
elég volt. 16 évig tanítottunk együtt, soha se felejtette el, hogy bácskaiak
vagyunk. Rövid beszélgetéseinkből sokat tanultam. Ismerte
felkészültségemet, ami alapján átiratok készítésére ösztönzött. Ezt meg is
fogadtam és csináltam. A vizsgákon a zenei ízlését, annak tanítását, emberségét
megismerhettem, ami pályámon végig kísért. Emberi és szakmai példaképem volt.
Feri bátyám, Tanár úr! Isten áldjon! Nyugodj békében!
4.
Serhók-Sulyok Gizella beszélgetése MEIZL FERENC Liszt
Ferenc-díjas, érdemes művésszel, a ZTI fúvós-tanszékvezetőjével, a
zeneiskolák és zenetanárképzők új klarinét tanterveiről[2]
— Az új zeneiskolai
klarinét tantervek milyen alapvető változást írnak elő?
— Az alapfokú képzésnek
négy évre történt felemelése feltétlen maga után vonja a szakmai színvonal
növekedését is. Alapvetően új, forradalmi változást a „B” tagozaton
bevezetett zongora kötelező tárgy, valamint a kamarazene tárgy megjelenése
hozhat. Mindkét tárgy kötelezővé tétele döntő minőségi változást
jelent, ami semmi mással nem pótolható. (Megjegyzem, ha ugyanolyan sorsra jut,
mint ahogyan helyenként a szolfézst kezelték egészen a legutóbbi időkig,
akkor persze nem lehet csodákat várni.)
— Kifejtené ez utóbbi
megjegyzését bővebben is, Tanár Úr?
— Konkrétan: az
ének-zenei általánosból jövőknek eddig nem volt kötelező a szolfézs.
Nem vették figyelembe, hogy a szolfézs készségfejlesztő tárgy, ami nem
csak az énekre vonatkozik. Tudjuk, hogy már a régi görögöknél is együtt
érvényesült az általános műveltség és a személyiségformáló erő, de
most kifejezetten szakmai felkészítésről van szó. Az imént említett hibás
gyakorlatunk valószínűen abból a téves szemléletből fakad, amely nem
méri fel a „B” tagozat speciális jelentőségét. Jelenleg a létező
rengeteg „kiskapu” miatt zeneileg hiányos a megalapozottság és ez nemcsak
szakmai hiányt fed, hanem káros pedagógiai szemléletet is. Ugyanis a
gyermekkortól megszokott „kipipált” kötelező tárgy szemléletet a növendék
a főiskoláig végig viszi. Itt kívánom megjegyezni, hogy az egyszakosság
bevezetése a tanárképzésben ezen a ponton jelentős minőségi változást
hozhat, ugyanis a hangszeresek számára a szolfézs felvehető lesz ezután
is, második szakként, – de csak a rátermettség bizonyítása után.
— A zeneiskolai
tantervhez visszatérve, a felemelt képzési idő milyen változást hoz a
struktúrában?
— A tágabb értelemben
vett struktúráról elmondhatom, hogy sikerült összehangolni az alsó-, közép- és
felsőfokú tantervi igényeket és ezzel megteremteni a folyamatosságot.
— Úgy tudjuk, sor került
a hangszeres előképző bevezetésére és a kezdési korhatár
leszállítására.
— Most figyeltünk fel a
csoportos hangszeres képzés lehetőségeire. Úgy vélem, hogy ez az oktatási
módszer kezdő fokon nagyon sok előnnyel jár. Nem kell a tanulónak
állandóan fújni, figyelhetik (és figyelik is) egymás játékát és a hibák vagy a
pozitívumok megbeszélésével, kevesebb munkával és rövidebb idő alatt
nagyobb eredményt érhetünk el. Inspirálják egymást a fejlődésben, hiszen
szabad idejükben is zenei-hangszeres problémáikról beszélhetnek. A hibák
feltárásában, kijavításában szinte a tanár munkatársaivá válhatnak, ami pozitív
módon motiválhatja a továbbiakban a tanuló egész zenei és emberi habitusát és
mindezzel kicsit közeledünk ahhoz a koncepcióhoz, hogy át kell térni a tanító
iskolatípusról a tanuló iskolatípusra. A tantervben egyébként a hangszeres
előképző nem kötelezően előzi meg az első osztályt.
Ami a kezdési korhatár leszállítását illeti, az alsó tagozaton meg kell várnunk
a gyermek fiziológiai adottságának kibontakozását (a 9-10. életév). Ez adott,
ezen nem lehet változtatni! Tudja, az lenne az igazán nagy előny, ha a
növendék előzőleg már tanult zongorázni, de mondjuk a manuális
adottságai miatt nem felelt meg. Szorgalmazni kellene, hogy az ilyen módon „meg
nem felelt”-ek átkerüljenek fúvóshangszerre!
— Van-e változás a
tananyagban?
— Örvendetes változás,
hogy amíg néhány évtizeddel ezelőtt még megfelelő magyar zenei anyag
sem állt rendelkezésünkre, ma már gazdag és választékos magyar anyaggal
rendelkezünk, ami a közeljövőben tovább bővül és ezenkívül a külföldi
szakirodalomból is egyre gazdagabb a választék, úgy, hogy ezzel a
lehetőséggel éltünk is a tananyag összeállításánál. A zenetanárok munkáját
megkönnyítik az utóbbi időben megjelent magyar hangszeres
módszertankönyvek és a külföldi, ide vonatkozó irodalmat is egyre nagyobb számban
fordíttatjuk le. Kívánatos, hogy ezek a munkák, valamint a beszerezhető
egyéb zenei szakirodalom, minden zeneiskola könyvtárában hozzáférhető
legyen, hogy ezzel is segítsük a tanárok munkáját. Tudjuk, hogy a hangszeres
képzés legnehezebb és legfelelősségteljesebb területe a zeneiskola.
Szeretném megemlíteni, hogy felnőtt egy új zeneiskolai tanári gárda, akik
magas színvonalon, hivatásukat szerető és értő, s az új feladatoknak
megfelelő munkát végeznek, ami egyben biztosíték a jövő muzsikus
generáció magas szakmai színvonalát illetően.
— Még nem szóltunk a
kamarazene bevezetésének feltételeiről.
— Elmondhatjuk, hogy
folyamatban van a kamarazenei anyag összeállítása és kiadása.
— Ön szerint melyek azok
a pontok, ahol sürgősen kellene lépnünk ahhoz, hogy
az új tantervben
lefektetett alapelvek valóban gyümölcsözőek lehessenek?
— Két alapvető
gondot látok, amelyek akadályozhatják a kibontakozást. Az egyik, hogy igaz
ugyan, hogy négy évre emeltük fel az alapképzést, de ehhez a zeneiskolák nem
kapnak több pénzt. Tartani lehet attól, hogy az amatőrképzés látja kárát
mindennek — ha ez így lenne, éppen ezzel ásnánk alá a Kodály-koncepciót. A
másik, hogy e pillanatban a szakfelügyelet országosan minden szinten
kedvezőtlen képet mutat. A zeneiskolákban például még nem valósult meg a
szakosított oktatás és ugyanez a helyzet a „szak”-felügyelettel
is. Annak tudatában, hogy szegények vagyunk, hangsúlyozni szeretném, hogy ha
több pénzt áldoznánk pl. új fúvós szakfelügyelői státusok létesítésére, ez
hosszú távon bőven visszatérülne! Az alkalmi megbízás semmiképpen sem a
járható út!
— Most térjünk át a
főiskolához! Miben hoznak változást a ZTI-n a klarinét tantervek?
— A ZTI eredetileg azzal
a feladattal indult, hogy zeneiskolai tanárokat képezzen. Menet közben azonban
olyan nagy igény mutatkozott a zenekari muzsikusok iránt, hogy a Liszt Ferenc
tér már mennyiségileg nem tudta kielégíteni. Ezért át kellett vállalnunk, hogy
ezt a hiányt mi pótoljuk, tehát ma már ki kell mondanunk, hogy a ZTI növendékei
nemcsak zenetanárok, hanem zenekari muzsikusok is lesznek. Én ennek a
feladatvállalásnak hatása a hallgatók hangszerkezelésében és a tananyag
megválasztásában egyaránt megmutatkozik.
— Nem áll fenn annak a
veszélye, hogy a tanárképzés ügye háttérbe szorul?
— Ezt így nem lehet
mondani! – bár a gyakorlóiskolai helyzet megnyugtató megoldása nélkül
pedagógiai vonatkozásban nem várható áttörés. A pedagógusképzés alapvető
gondja – nemcsak a ZTI-n, hanem a Pedagógiai Főiskolákon is –, hogy
hiányoznak azok 1982/8-9-as tesztek, amelyek a személyiség pedagógiai
rátermettségét ki tudná mutatni. Végül itt szeretném tájékoztatni a zeneiskolai
klarinéttanárokat az 1981-es kaposvári klarinéttanári találkozón ajánlott
kisebb tantervi kiegészítésekről. (A dőlt betűsszöveg most
került be a tantervbe.)
51. old. Skálák: dúr,
harmonikus és melodikus ...
54. old. Skálák: dúr,
harmonikus és melodikusskálák két oktávban 5 kereszt és 5 bé...
54. old. Az év végi
beszámoló ... 1 hangsor 5 kereszt 5 bé ...
56. old. Skálák: ... 6
kereszt 6bé...
60. old. K. Stamitz: B-dúr...
60. old. Ajánlott anyag
végére Máriássy-Puskás: Klarinét duók.
62. old. esetlegvibráló.
63. old. Kötelező
anyag végére Máriássy-Puskás: Klarinét duók.
64. old. esetlegdupla
nyelv, pergő nyelv...
65. old. Ajánlott
anyagban Jean-Jean I., II.
67. old. Ajánlott
anyagban Jean-Jean II.
A tanárok egységesen
foglaltak állást, hogy az első félév végén is vissza kell állítani a
főtárgyi vizsgát, mert a vizsga egyfajta nyilvános szereplés, ami a
pályára való alkalmasság, illetve felkészülés szempontjából nélkülözhetetlen.
Oda kell hatni, hogy a zeneiskoláknak legyen kapcsolata a helyi úttörő
zenekarokkal és nyújtsanak segítséget a színvonalas programok kialakításában.
Végül még ide kívánkozik, hogy a tantervben szereplő tananyag
beszerzésének biztosítására az OPI tájékoztatta a Zeneműkiadót a zeneiskolai
tananyagról.
— Köszönjük a
tájékoztatót és a válaszokat!
5.
W.A. Mozart: A-dúr klarinétverseny KV 622
Versenymű klarinétra
és zenekarra, A-dúr KV 622 I. Allegro (11:52)
Klarinétverseny, A-dúr K.
622 II. Adagio (6:44)
Klarinétverseny, A-dúr K.
622 III. Rondo. Allegro (8:05)
Szervánszky Endre: Klarinét-szerenád
Szerenád klarinétra és
zenekarra (1950-1951) I. Allegro ma non troppo (7:59)
Szerenád klarinétra és
zenekarra (1950-1951) II. Adagio (8:33)
Szerenád klarinétra és
zenekarra (1950-1951) III. Allegro molto (6:18)
℗ 1957
HUNGAROTON RECORDS LTD.
Meizl Ferenc - 90 (14:37)
Meizl Ferenc zongorázik (14:40)
Meizl Ferenc: Elkésett
szerenád.wmv (3:11)
Meizl Ferenc: Bácsbokodi induló.wmv (2:38)
Meizl Ferenc Őszi napsugár (3:06)
Meizl Ferenc-Berger Ádám:
Gyorspolka (10:45)
Meizl Ferenc-Berger Ádám:
Gyorspolka (3:22)
Meizl Ferenc betanít 1..wmv (5:10)
Meizl Ferenc betanít 2..wmv (6:13)
Meizl Ferenc temetése - 2020 (20:20
II.
RIBÁRY ANTAL
ZENESZERZŐ
(gyakran:
Ribári; Budapest, 1924. január 8. – Budapest, 1992.
április 24.)
Alapító
tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének és a Zenei Alapnak. Operái
és megzenésített versei lettek ismertek. Tanulmányait a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolán végezte 1943 és 1947 között, ahol Szabó
Ferenctől, a későbbi igazgatótól, zeneszerzést tanult. 1959-ben a
Magyar Állami Operaház bemutatta Bródy Sándor drámája nyomán készült Lajos
király válik című egyfelvonásos vígoperáját.
Antal Ribáry
- Viola Sonata (11:24)
Ribáry Antal: Rondó (4:24)
Balassa György – klarinét, Rohmann
Henrik – hárfa, a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lukács Ervin
Úttörő dal Április 4-ről (1:24)
Szövegíró: Bacsó Péter, zeneszerző: Ribáry Antal