PETRŐCZI ÉVA HÁROM ÚJ KÖLTEMÉNYE

I.

Csajkovszkij Op. 42-es Meditációjá-nak első tételére

Szabó Zsuzsánnának és Lányi Pálnak, hálával

A „konzi-kapszulát”

(amely szükséges, persze,

bármilyen értő kezekbe

kerül a hegedű!)

azonnal levedlette

Csajkovszkij andante molto cantabile

intéssel útnak indított

„Szól a kakas már…” –parafrázisa,

az ezúttal most

nem erdélyi és nem nagykállói,

hanem orosz

köntösbe bújtatott

világszép, világjáró

hászid dallam.

De csak akkor és amikor

két mózeshitű ukrán,

Nathan Milstein és Leonyid Kogan

hangszere dédelgette.

Ahogyan ők játsszák el ezt,

az emlékeztet sok régi

nappalra és estre,

arra, hogy Ukrajna földjén

az ifjú Csajkovszkijt, s társait

hűségesen várták ott

a színes, forró keleti hangok,

várta Északnak fiait

megannyi „majd megvirrad már”

ígéretben gazdag komponista-lecke.

(2023. december 28-án)

P. I. Csajkovszkij: Souvenir d’un lieu cher / Emlékezés egy kedves helyre hegedűre és zenekarra, Op. 42

https://www.youtube.com/watch?v=mdjKS60lpS8 (15:43)

I. Meditáció, II. Scherzo, III. Melodia

Nathan Milstein (hegedű)

https://www.youtube.com/watch?v=cC2qHxhHPeY (7:38)

I. Meditáció

Leonid Kogan (hegedű)

II.

Fájdalmas metafora

Puskin: Mozart és Salieri című drámáját olvasva

Dies Irae - Mozart - Requiem - Claudio Abbado (2:00)

„A halhatatlan géniusz nem érdem,

Buzgó szeretet, önmegtagadás,

Szorgalom, áhítat és ima zsoldja –

A dicsfény kelekótya fejre szállt le,

Mely méltatlanul kong? Ó Mozart, Mozart!”

(Borbély Szilárd fordítása)

Salieri-szögesdrót

tekeredett, hol irgalom

nélkül, hol ijesztő

nyájaskodás-gubóban,

a termőre fordult, illatos és gyanútlan

Mozart-eperpalánták köré.

Testvéri harmóniára

(emlékezzünk most

a Puskin-dráma szövegére!)

vágyott Amadeus,

az intrikát nem ismerő,

gyógyíthatatlan gyerek,

akinek a zene maga volt

a játék, maga volt a béke.

III.

Két lepke-bross

Kathleen Ferriernek

Nem egy közel

hetvenhárom éves anyóka,

hanem egy kisgyerek

könnyei peregtek a szememből,

amikor tegnap megláttam

számomra eddig ismeretlen,

pontosan 1950 júniusának

kilencedik napján

fényírott, utólag

színezett képedet.

Szemem és fülem

sok évtizede őrzi

az idei október havában

éppen hetven éve

elröppent, zengő,

játékos lényedet.

De itt annyira élsz,

s amikor kezembe

vehettem ezt a még

nálamnál is egy évvel

idősebb fotográfiát,

zenébe (s gyakran

a te hangodba is!)

kapaszkodó, felnőni képtelen,

viharos merészséggel

elmondok neked

egy kis igaz történetet.

Arról, hogy százszor végignézett

portréid sorában számomra

miért éppen ez lett a legkedvesebb.

Mert itt viselt, halványkék selyemruhádon

az én tűzzománc lepke-brossom

(a Ráday utcában vettem,

Oszi bácsi kis régiségboltjában,

nem a Charing Crosson!)

szépséges édestestvére lebeg.

Most, 2023 karácsonyán

hozzánk e képnél nagyobb,

szebb ajándék sehonnan nem érkezhetett.

(2023. december 22-én)

Kathleen Ferrier, "Blow the wind southerly" (2:31)

Blow the Wind Southerly', arr. W. G. Whittaker angol tradicionális, észak-amerikai népdal.